Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-24 / 52. szám
1911 december 24. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 7 • De szivem, — akartam tovább folytatni elmélkedésemet, azonban őnagysagi szemének egy erős villámával elhallgattatott Voltak már tapasztalataim, hogy ilyenkor nem épen jó tovább fűzni a szelíd beszélgetés fo nalát: , Nőm, az imádott, méltóságteljesen ellejtett. Én pedig gondolkozhattam, hogy ugyan mit véthettem ellene. De semmi sem jutott eszembe. Tetszik tudni, az asszonyok olyan szeszélyesek, hogy az ördög sem tudja őket kiismerni. Ez történt a reggeli takaritáokor, mikor nőm seprőt tartott a kezében. Érthető hát. az elhallgatásom. Este, mikor feküdni akartunk, imádott nőm minden átmenet né'kül a nyakamba borult s könnyeinek bő záporát ontva megrémült orcámra, igy szólt: —s- János, János! Te már nem szeretsz engem, a te kis feleségedet! — Tessék ? — mondtam ekkor én csodálkozva. — Nem tetszik, plagizált nőm, az imádott, az én szótáromból. Mert ha csak egy cseppet is szeretnél, nem hagynál engem napok óta gyötrődni. — De édesem . . . — Semmi édesem ! Te egy haszontalan férj vagy. Mamám, mamám! Ha látnád! Másfél évi házasság után milyen boldogtalan vagyok ! Megszakad a szivem. Bánatosan lehajtottam a fejem, érezve haszontalan férji mivoltomat. De hiába, hiába ! Nem tudtam rájönni, hogy mivel érdemeltem ki imádott nőm szemrehányásait. Téli ruhája van már tucatszámra, kalapja dettó. Táji kabátok a legújabb divat szerint, hogy a boákról ne is szól junk. Csak néztem le a földre, remélve, hogy megnyílik előttem s egy haszontalan férjjel kevesebb lesz ezen a keserves sártekén. Néztem bánatosan, mondhatni, bután. — Es te még azt sem kérded, mi bajom van ? — De szivem . . .*. — Persze, te már semmit sem törődöl velem, kezdte imádott nőm nekibuzdulva. Nem vagy olyan gyöngéd, mint azelőtt, amikor ä gondolataimat is kitaláltad. Most pedig, folytatta nőm, az imádott, átmenve a fenyegető hangnembe, most pedig gyöngédségednek semmi jelét sem mutatod. Hát ez igy tovább nem mehet János ! — Nem mehet, szóltam közbe félénken. — Igenis, János, ez igy tovább nem mehet, János ! Ha te nekem nem veszel egy uj kályhát az ebédlő uj garnituráj iboz, akkor én meghalok, de előbb kikaparom a szemedet, János! —- Hála Isten, csakhogy egyszer már kibökted, mi fúrja az oldaladat, szóltam megköny- nyebbülve. — Igen, János, nekem egy uj kályha kell. 1 — De szivem, hiszen az ebédlő kályha még egészen uj. Alig egy éves. Pompás, szép, jól fűlő cserépkályha. Vétek volna kidobni. Sokat spórolhatunk a fán ebben a drága világban. — És te azt az utálatos kályhát védelmedbe venni mered? Azt mondom én neked, hogy az a kályha egy rongv, haszontalan, özönvíz előtti | egyáltalában nem illik az uj berendezéshez. Nekem egy rokokó stílusban készült eszményi kályha kell majolikából. Egy kályha, amely valóságos költemény. Az alja legyen tüzvörös, feljebb mind halványabb úgy, hogy a teteje világos rózsaszínbe olvadjon át s a festett fal rózsaszínével nemes harmóniában álljon. Ilyen kályha k ell nekem, János. De ezt hiába magyarázom neked, János, te nem tudod megérteni az én költői ízlésemet, János. Mamám, marnám, minek is adtál férjhez ehez a Jánoshoz ! —| Jól ,van, szivem. Lesz eszményi kályha majolikából, vagy ha parancsolod szinaranyból, gyémántból, rádiumból. Csak azt ne mond, hogy nem vagyok jó férj. — Tudtam, tudtam, hogy te a legaranyosabb férj vagy, mondá nőm, az imádott. Nem hiába' hangoztatom én mindig, hogy az én kis uramnál jobb, gyöngédebb férj nincs a föld kerekségén. Az ügy ezzel nőm részéről el volt intézve egy időre., Hanem bele kerültem én a csávába. Hol vegyek majolika kályhát ? Van e olyan egyáltalában ? És ha van, bizonyosan olyan az ára, hogy kénytelen leszek njabb kereset után nézni esetleg sikkasztani. De mindegy, a kályha meg lesz okvetlenül. És pedig annál inkább, mert nőm az imádott nem engedte a kérdést elaludni.— János, mennyire van már a kályhaügy ? Kérdi pár nap múlva. _ írtam, szivem, magának Zsolnaynak, tudod az egy majolikagyáros; raegigérte, hogy személyesen fogja megcsinálni de egy kicsit sokba kerül. — Persze, mikor arról van szó, hogy nekem egy kis örömet kellene szerezned, akkor minden sokba kerül! — Ne buzdulj fel annyira, szivem, holnap itt lesz Zsolnay a gyorsvonattal. Vele jött az első segéd 8 az utolsó inas. Ezeknek egyelőre nem volt semmi dolguk, csak az, hogy Zsolnay fényes segédlettel jelenjék meg. Zsolnay különben igen barátságos volt. Elszívta a legfinomabb szivarjaimat, megitta a legdrágább boromat. És mindezt ’délutántól estig. Este mértéket vett az eszményi kályháiéi, kiszámította, hány darab kell a tüzvöröstől kezdve a leghalványabb rózsaszínűből s az éjféli gyorssal visszautazotj. Az első segédet s az utolsó inast ellenben nálunk hagyta, Nőm, az imádott, erősen kurizált mindkettőnek, ami abból is kitűnt, hogy egyre másra hozatta a legdrágább húsokat s lehetetlen ételeket talált ki, amikről azt mondta, hogy a legutolsó párisi divat szerint vannak sütve, főzve. Én azonban olyan gyomorbajt kaptam tőlük, hogy két esztendeig arról kódultam. De ezt nem mondtam el imádott nőmnek, félvén, hogy arcgyulladást is fogok kapni, tekintettel hirtelen- kezüségére. Egy hét múlva ismét megérkezett Zsolnay a gyorssal, miközben az első segéd és az utolsó inas már majdnem kiszorítottak bennünket saját lakásunkból, teljesen otthoniasan érezvén magákat. Zsolnay miután újból fölélte ujabbi finom szivarjaimat s boraimat, másnap személyesen dirigálta az első segédet * s utolsó inast a régi kályha szétbontásában, harmadnap az nj kályha helyének kiválasztásában, negyednap az alapkő letételében, ötödnaptól kezdve tizednapig a kályhái műremek összerakásában. Tizenegyedik napon Zsolnay sajátkezüleg tette meg a végső simítást a kályhán, ami abból állt, hogy kezével végig- simitotta a műremeket s félpercig gyönyörködött- benne. A másik félpercben átnyújtotta a számlát nekem s miközben olvastam, két percig gyönyörködött az én elrémült arcomban. Vérző szívvel fizettem ki a horribilis ősz ' szeget, amit Zsolnay elegáns mozdulattal zsebre vágván, ,a fentebb részletezett finomságok utolsó roncsait élők lően elpusztította, az állomásra hajtatott s a; déli gyorssal elutazott az első segéd I az utolsó inas kíséretében. Nőm, az imádott, egész délután a kályh i műremek előtt állt és gyönyörködött; azután leült és úgy gyönyörködött, majd ismét állt és ismét gyönyörködött 1 továbbá a jéghideg ebéd lőben tálalta fel a vacsorát és gyönyörködött: végül az ebédlő divánra vetette meg az ágyát, nekem meg. a -szőnyegre, egész éjjel égette a lámpát, nem hagyott aludni, hanem gyönyörködött. Reggel ellenben egyőnk sem tudott felkelni a láztól. Ami ezután következett, arra csak homályosan emlékszem, tekintettel a tüdőgyulladásomra. Nőm, az imádott, hasonlóképen. Két hónap múlva felgyógyulásunk örömére s a kályhái műremek tiszteletére ünnepélyes zsurt rendezett nőm, az imádott. — Juci, fütsön be az uj kályhába! mondá ebéd titán. Juci befütött, a kályha ellenben rettenetesen füstölt. Hiába tettek vele akármit, csak okádta egyaránt a pokoli füstöt. Kitisztogatták a füsti járatot, kéményt, mindent, hiáoa, pokoli füst! Imádott nőm kezét tördelte, szemét vörösre sirta, de a kályhái műremeken ő sem tudott segíteni. Én káromkodtam, mint a jégeső, szid van nőmnek, az imádottnak őrü't költői gusztusát. Hiába, hiába! Jöttek a meghivott vendégek, már felmért- földről érezvén a pokoli bűzös füstöt. Szelid arccal állották körül a műremeket, vigasztalván nőmet, az imádoltat. — Ne sírj, édes, ne busulj, édes. N-:m fog . ez sokáig füstölni, csak az első napon ilyen komisz. Bizonyosan azért, mert nagy köd van s az leveri a füstöt. Nőm, az imádott, végig nézvén a sok kívülről szelid, ártatlan, belül gúnyosan örvendő vigasztalón, dühösen fordul hozzám. —■ Ugye, János! Mondtam neked, János, hogy a régi jó kályhát ne bontasd el. Most itt van az uj kályhád, János, csinálj vele, amit akarsz, János. Hiába beszélek én, sohasem hallgatsz rám, János ! PÉNZT és időt lakaril meg, ha a kül- és belföldi heti- és napilapokra Molnár-féle nyomdai r:-t. könyvkereskedésében fizet elő. Ugyanott bárhol hirdetett könyv, avagy zenemű legrövidebb idő i ss alatt megszerezhető ss Az igazi Ferenc József-keserüviz az összes hashajtó-szereket természetes, erőteljesen oldó ereje folytán túlszárnyalta már. Ezt bizonyítja Cantani tanár, a lángeszű kutató is, mikor azt írja, hogy a természetes »Ferenc Józsefc-keserüviz nemcsak mint könnyű hashajtószer nyilvánítja hatását, hanem lassankint olyannyira javitja a gyomorműködést, hogy teljesen pótolja a karlsbadi vizeket! Kapható gyógytárakban és fűszer- kereskedésekben. A Szétküldési-Igazgatóság Budapesten. TANÜGY. ' A kultursztrájk. Az országos tanítói közgyűlés, mint tudva van, kimondotta a tanítók kultursztrájkját. Ezen határozat szét ment as ország minden részébe és igy jutott el Tolnavár- megyébe is. Elsőnek a dombóvári tanítók nyilatkoztak ebben a fontos kérdésben. Tanácskozásukról a Dombóvár és Vidéke a következőket Írja: A dombóvári állami, róm. kath. és izr. iskolák tanítói és az áll. óvónők Somogyi Dávid elnöklése mellett e hó 14-én értekezletet tartottak, amelyen kimondották, hogy szolidárisak a Magyarországi Tanítók Országos Szövetségének nagygyűlésén résztvett kartársaikkal, a nagygyűlés határozatainak mindenben alávetik magákat és ennek folytán 1912. január elsejétől kez- dődőleg a szorosan vett iskolai tanításon kívül semmiféle társadalmi működésben nem vesznek részt, ifjúsági egyesületet, dalárdát nem vezetnek, könyvtárt nem kezelnek, felolvasásokat és előadásokat nem tartanak, tanfolyamokat nem hallgatnak mindaddig, amíg az összes tanítóknak meg, nem adják azt az ellátást, amelyben a velük egyenlő képzettségű egyéb tisztviselők részesülnek. Az emberi jogok kiterjesztését célzó eszmének, az általános, egyenlő, titkos választói jognak minden politikai vonatkozás nélkül szolgálatába szegődnek. Felírnak a Tolnamegyei Általános Tanítóegyesület elnökségéhez, hogy a tanítók fizetésrendezése érdekében és állásfoglalás végett még január havában hívja össze a közgyűlést. Rendszabályok könyve. Most hagyta el a sajtót a kathohkus népiskolák nj rendszabályának könyve, mely nélkülözhetetlen minden tanító iskolaigazgató, iskolaszéki elnök és isksz. tag számára. A könyv ára 4 korona. Megrendelhető az Országos Katholikus Tanügyi Tanács központi irodájánál. Budapest, VIII. Szentkirályi-ut 28. sz. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök elrendelte, hogy a Rendszabályok könyve as iskolai pénztár terhére minden kath. iskola ré- . szére beszereztessék, Tanítók zóna fii dője, tanulók nyaraló telepe. Országos és nagyjelentőségű akció középpontjává lett a székelyek anyavárosa : Székelyud'varhely. Tájékoztató felhívást és részvényaláírási ivet vettünk ugyanis a Tanítók fürdője, tanulók nyaraló telepe részvénytársaság alapítóitól, mely szerint a Székelyudvarhely határában, a várostól mintegy másfél kilométer távolságra fekvő és a tulajdonosoktól a Tanítók Fürdője céljára Gyerkes Mihály székeljmdvarhelyi igazgató-tanító álta- örök áron megvásárolt kiváló gyógyvizű Szejke- fürdőn a tanitók és az egész társadalom használ latára egy korszerű, modern téli-nyári olcsó árszabással dolgozó gyógyfürdőt, a Nagybacon (erdővidéki) község határában fekvő és már a rómaiak által nagy előszeretettel használt, 21 évig bérben tartott gyógyborvizü Uzonka-fürdőn pedig egy nagyobbszabásu üdülő és gyermeknyaraló telepet és gyógyfürdőt létesítenek. A tanitók Fürdője állandó olcsóságának és zóna'jellegének biztosítása végett a fürdő és üdülő telep sorsát intéző részvénytársasági igazgatóság felerészben, az alapítási tervezet szerint, mindig a tanitók sorából választatja. Egy részvény ára 25 korona, melyhez még egy korona alapítási költség járul. Ebből 11 koron i a részvényjegyzés alkalmával fizetendő, a efolyó pénzek betéti kezelésével megbízott Udvarhely megyei Takarékpénztár Részvénytársaság pénztárához, a további rész 5—5 koronás havi részletekben is fizethető, míg a részvény aláírási ivek Gyerkes Mihály igazgató- taniió ^zekelyudvarhely címére küldendők, akit az alapi'ók a részvénytársaság szervezési munká- la'aiu k végzésével megbíztak, | aki tájékoztató felhívást es részvényjegyzési ivet bárkinek készséggel es portómenlesen küld. A tanitók a nagyközönség részvételével és minden irányú támogatásával, ezen fontos szociális alkotásukat egyformán a inaguk és a nagytársadalom javára és használatára akarják megteremteni, s igy valóban méltó, hogy ezen kiváló törekvést | tanitók liScn kapfialóh a SUoÍnát=fí£c zM áönyváezcsfiedcséScn Szcászázdon.
