Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-24 / 52. szám

1911 december 24. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 Mondja: jérték Telem a kisdedekhez, mert ők a* én Menyorsságom. Xb oem a boldog gyermekről Tan a szó, amikor ón a Ti szivetek ajtaján zörgetek, Nem a gazdag Tagy jómódú emberek gyermekeiról, akikórt a szőlők képesek mindarra az áldozatra, amely szeretőtöknek megfelel; nem is az óp és egészséges gyermekekhez hívlak ezúttal bennete- teket, akiknek vidám zaja, csengő nevetése a vi­lág legdicsőbb és legédesebb muzsikája; — hanem viszlek benneteket a szegénység és a betegség tanyáira, ahol ez a leglelketlenebb zsarnokpár a gyermekvilágot fojtogatja. Letörli nedves kezével arca szép színét ; ujjával megérintvén szemét el­veszi ragyogását; irtéztató szájával elfujja Örökre kicsi ajakáról a mosolyt. Akinek a szive e gondolatokra Össze nem lacsarodik, aki még nem látott boldogtalan szülőt, ki beteg gyermekén nemcsak segíteni nem, de aem tnd szenvedésein csak enyhíteni is; aki nem látott kisded koporsót, amelyet szegénységgel szö­vetkezett betegség ácsolt; aki nem látott tehetet­lenül vergődő anyai szivet megszakadni, nem lá­tott gondban kimerült atyát bomlott elmével vagy megrontott erkölecsel; aki a szenvedések szen­vedését, a kínok kínját, a gyötrelmek gyötrelmét, a nyomorban pusztuló gyermeksereget nem látta: az ára zárja el beszédem elül a szivét. De aki Krisztus örökét, a gyermeket szereti, a maga gyermeke boldogságáért abban hálás, hegy italt, ótelt ós orvosságot kíván nyújtani az elhagyottak ós elesettek ártatlan gyermekeinek; aki be akar menni a boldog szív, a nyugodt elme ós a békós lelkiismeret földi paradicsomába ; aki szereti gyer­mekét, istenét és az álmát, melyben testi és lelki ereje megújul: az jöjjön, az tárja ki szive kapu­ját szózatom előtt és áldozzon az oltáron, melyet ■apókként nemzetünk legszebb, legdicsőbb, leg­nemesebb asszonyai és legtiszteletreméltóbb, leg- fünkeltebb, érzésben, gondolatban és cselekedetben legfényesebb ferfiai vesznek körül. Az áldozati tűz meg van gyújtva, a láng ág, füstje égnek száll: hozza ol ki ki azt a hasáb fát, amelytől a legtisztább, legideálisabb oltár tüze messze világitó máglyatüzzé lesz; abban égjen el ezrek nyomora, százezrek gondja, milliók elha- gyottsága. Es a Nemzet szeretete gyermekei iránt, hite önmagában ós reménye jövőjében szálljon égre a füsttel, mely az Istennek kedves áldozati oszlop­ként emelkedik a magasba. Olvasóinkhoz! Lapunk 1912. évben a negyvenedik év­folyamába lép. Dicsőséges, nagy idő ez a vidéki hirlapirás történetében. Minden kér­kedés nélkül állíthatjuk, hogy Magyarország­ban kevés vidéki lap van, amely oly sikeres bosszú pályafutásra tekinthet vissza, mint a Tolnamegyei Közlöny. Akkor alapította meg Boda Vilmos az általános közóhajnak en­gedve, midőn irodalommal, hirlapirással csak meghalt. Édes apja idegen földben lett eltemetve, édes anyját a tengerbe sülyesztették. A késő éjjeli órákig beszélgettek el, mig hajnal felé Kovács János az állomásra készült, hogy haza utazzon. Észrevétlenül azonban egy „Etelkának" címzett borítékot tett az asztalra, melyben 400 korona volt. Két év múlt el azóta, Kovács János gyakran látogatta meg az ó pártfogoltját, kinek kis üzlete volt Domboson. Az emberek előbb kíváncsiság­ból vásároltak nála, később már a lány kedves Bégé vonzotta őket. így csakhamar felvirágzott üzlete és szebb napok elé nézett. Ép karácsony előtt történt, hogy az őr Etelkával felkereste Kovács Jánost. „Nagy tar­tozásomat jöttem leróni, kezdte Etelka. Az Isten megsegített; az asztalon hagyott pénzen vásárolt üzletem felvirágzott ngy, hogy ma már köszö­nettel vissza fizethetem. Segítségét sohasem fogom elfelejteni! És ha erőmből kitelik, mindenkor kész leszek azt hálásan vissza is szolgálni. Áldja meg az Isten, hogy megkönyörült rajtam !u „Etelkám — engedje meg, hogy igy szó­lítsam — igazán vissza akarja-szolgálni a köte­lességből teljesített segítségemet? Oh ha akarja nem gyenge arra. Lássa én is árva vagyok, nin­csen senkim, ki örömét-bánatát velem megosztaná. Karácsony óta, hogy abban a kis őrházban vol­tam, oly elhagyatottnak érzem magam. Megta­nultam, hogy szeretet nélkül életünk nem ér semmit. Tegyen boldoggá és megelégedetté azzal, hogy enyém lesz!" Az őr cseppet aem csodálkozott azon, hogy egymás karjaiba borultak és kölcsönös szeretet ós megbecsülést fogadtak egymásnak. így tett egy eltévedt levelezőlap két embert boldoggá, igy lett karácsony rájuk nézve való­ban m szeretet ünnepe! kereken foglalkoztak. Akkor még a hírlap-'! olvasás nem volt olyan közszükség, mint most, mikor mindenki, még a napszámos is naponkint megveszi a maga két filléres új­ságját. Akárhány embernek egyedüli olvas­mányát az újság képezi. A >Tolnamegyei Közlöny« nem indít­hatott meg járt utakon. Nehéz nttörő mun­kát kellett neki végezni a hirlapirás terén és ezt a nehéz feladatot önzetlen, kitartó mnnkássággal agy oldotta meg, hogy min­denkor hűen szolgálta a vármegye és Szek- szárd közönségének közérdekét. Negyvenesztendős fennmaradását annak köszönheti, hogy a vidéki sajtó nemes hi­vatását soha sem tévesztette szem elől. Ez a szép hivatás abból állott, hogy mindig a közérdeket és sohasem egyesek érdekelt szolgálta. Lapunknak egyik legszebb erő­sége volt a múltban az, hogy megtartotta tárgyilagosságát és mindenkitől való füg­getlenségét. Megtartja ezt ma is a legna­gyobb következetességgel. A Tolnamegy ti Közlöny kasábjaí nyitva állanak mindenkor az irodalmi termékek, a közhasznú intézmények és nemes eszmék támogatására. A szerkesztőségnek az volt a legnagyobb erkölcsi jutalma, ha jóleső öröm­mel tapasztalta, hogy a > Tolnamegyei Köz­löny «-ben felvett eszmék és intézmények el­érték megvalósulásuk diadalát. Nem anyagi haszonért, hanem az ügy iránti szeretetből, tiszta meggyőződésből dolgozott és dolgo­zik most is a szerkesztőség. — Főelvünk a társadalmi élet emelése, a romlott közélet megtisztítása, a független és 48-as elvek hirdetése, az erkölcstelenségek ostorozása és a közmorál megteremtése. Ezerféle bajok orvoslására törekedtünk a múltban és nem szűnünk meg a jövőben sem közrehatni, hogy minden társadalmi osztály érvényesülhessen és saját erejével, munkásságával teremthesse meg anyagi gya­rapodását. Politikai elvünk Magyarország teljes függetlenségének kivívása. Ezen tö­rekvésünk mellett Írunk és rendületlenül ki­tartunk, habár a hivatalos hatalom részéről nem egyszer ezért mellőzést is kell eltűr­nünk. Toliunk tiszta, önzetlen és megfizet­hetetlen. Jövőben is azon az utón haladunk, amelyen eddig jártunk, mert erről letér­nünk nincs okunk. Munkásságunk jutalmát abban látjuk, hogy a megváltozott viszo­nyok és életszükségletek dacára is Tolna vármegye független és hazafias közönsége hűségesen kitart mellettünk. Ezért a meleg pártolásért őszinte köszönetét mondunk és arra kérjük lapunk olvasóit, hogy ezt a támogatást jövőben se vonják meg Tolna vármegye legrégibb és egyedüli független­ségi 48-as újságjától. Boldog ünnepeket kívánunk lapunk elő­fizetőinek és olvasóinak! • Január 1-vel uj előfizetést nyitottunk a Tolnamegyei Közlönyre, mely a megyének legrégibb lapja s a függetlenségi és 48-as pártnak egyedüli képviselője vármegyénkben. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, akiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Lapunkat a t. megyei tanítók és tanító­nőknek fél árért küldjük meg, mivel a »Tolna­megyei Közlöny« a »Tolnamegyei Általános Tanító-egyesület «-nek hivatalos közlönye. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Kérjük régi előfizetőinket, hogy elő­fizetéseiket megújítsák s ismerőseik körében mentői több hívet toborozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pedig nyomatékosan felkérjük, hogy hátralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap küldését beszüntetjük, mert a lap ki­adása nagy anyagi áldozattal jár. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Lukmaszedés. "lrsgédia Magyarázattal, előjátékkal és tablóval. Magyarázat: Lakra* régi magyar szó. A történeti kata­lánok szerint már Páris-Pápai is használta. Nem két szó, t. i. Ink és ma, mint ahogyan gondolái lehetne, hanem egy. Jelenti a terményfizetést, amit még pár év előtt vittek a hívek a reformé tus papnak és tanítónak Baranyában. Innen az összes adót is lnkmának nevezi a nép, mondván baranyaiastul ; „Megadjunk a lakmát a császárnak.** Ennyi a magyarázat. Személyek: A kisbiró, az öreg tisztelendő, a káplán, a kuláter (alias: kurátor) a lukmahoeók, a doktor, aki a tragédiában legjobban jár. Idő: pocsék, komisz novemberi havas esős. Hely: az öreg tisztelendő irodája, padlása, padlásfeljárója, ahol a tragédia történik. Előjáték: Kisbiró (dobol): Közhírré tétetik, bogy a tisz'lendő nr holnap és holnapután szedi a lukmát. Mindenki vigye el neki, mer' különben szigorúan meg lesz büntetve! El a jobb hátsó ajtón. Első felvonás. Az irodában. Pokoli meleg. Öreg tisztelendő a káplánnal végzi a hiva­talos ügyeket. Kopognak. — Szabad. Belép a nép egyszerű gyermeke: — Tisztelendő ur, meghoztam a lukmát. — Jól van, csak vigye fel a padlásra, mi is megyünk. Felkészülnek az északi sarki evpedicióhofz. Ahány bunda, keztyü, lábvédő, szőrcsizma csak van, mindet felveszik. Öreg tisztelendő a lukmaköny vet, mint zász­lót lobogtatva: — Utánam, tiazteletes ur 1 El a balfenéken. Második felvonás. Padlás. Veszett hideg. Süvít a szél s a padláslyukon becsapkodja a havasesőt. Öreg tisztelendő a kuláterral méri a buzit,, rozsot, kukoricát. — Tissteletes ur, majd írja be, amint dik­tálom. Káplán írja, közben felkiált: — Ejnye, az itatóst ott lenn felejtettem. Leszalad érte. Pár pere múlva szuszogva jön. Fogja az orrát a zsebkendőjével. öreg tisztelendő: — Igaz, elfelejtettem mondani, hogy alul­ról az ötödik lépcső mozog. Káplán: Tudom. (Mutatja a betört orrát). De az itatóst legalább felhoztam. — No most már mehetünk le. Mindnyájan el a jobboldali sülyesztőn. Szünet. Szünet után 3-ik, 5-ik, szóval minden pá­ratlan felvonás ugyanúgy, mint az első, a pára­sak szakasztottan a második szerint. Utolsóelőtti felvonás. Padlásfeljáró. Sötétség. Káplán (ordít): Jaj t kitörött a kezem, meg a lábam! öreg tisztelendő: — Ugy-e mondtam, bogy az ötödik lépcső mozog. Káplánt lepedőbe teszik. El a jobbfenéken. Utolsó felvonás. Doktor (tapogatja a káplán kezét és lábát) : Türelem, egyik sem törött el, csak egy kicsit kificamodott. Bagatell! Tüdőgyulladás, reuma. Csigavér I Másfél esztendő alatt rendbejön. Akkec megint szaladgálhat a padlásra. Káplán (keservesen nyög). Tabló. Káplán (meggyógyult, olvas): Kiszállás 159-szer 646 korona, patika számla 248 korona 59 fillér, fuvardíj 318 korona, összesen 1202 ko­rona 59 fillér. Káplán (szivéhez kap): Jaj 1 jaj ! Meghal. Öörögtüz, bengáli fény. Entreplis des pom- pes funébres. Függöny le. Szinház után a New-York kávéházba me­gyünk. K. F.

Next

/
Thumbnails
Contents