Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-10 / 50. szám

2

tolnamegyei közlöny

1911. december 10.

csakugyan arról fogalmunk sem volt, bogy ez a több kiadás rövid három év alatt körülbelül 60.000 korona újabb adósságot zúdít a nyakunkba s pótadónkat nem 16, hanem 32 százalékkal fogja emelni. Ha pedig, mint tervezik, megcsinálják a középiskolai internátust s *a meg kell lenni« vízvezetéket, akkor a pótadó legalább 50 százalékkal fog emelkedni. Meggyőződésem, hogy ezt másként is lehetett volna csinálni.

II. A főgimnázium fenntartásához való

10.000 koronás hozzájárulás állítólag meg van azon 58 ezer korona pótadóban, mely eddig behajtva nem lett. Az ilyen hátraléknak, rendesen az a természete, hogy nem behajtható. Erről azonban a tisztelt válasz iró ur nem nyilatkozik.

III. A villamos-telepre vonatkozólag nem azt kifogásoltam, hogy helyre lett állítva, hanem azt, hogy miért vette át a város, ha olyan rokkant állapotban volt s miért nem hajtotta be a vállalkozótól a tiszta jövödelem be nem fizetett 20 százalékát. Tudtommal a város, bár a villamostelep tulajdonát képezte, ily rokkant állapotban való átvételére szerződésileg kötelezve nem volt. Különben a villamostelep átvételének története van, melyet talán még szellőztetni fogok.

IV. A jéggyárról, majd ha a számadás le lesz zárva, lehet majd beszélni. Különben is az ellen, ha mindjárt nem is lesz jövödelmező vállalat, senkinek sem lehet kifogása, csak annyiban, hogy az adózó polgárság szívesebben látna olyan vállalatot, mely nem kiadással, hanem jövedelemmel is járna.

A válasziró ur lekicsinyli a gőzfürdő létesítését s megrójja, hogy azt a közönség hozzájárulásával létesítették. Hogy a fürdő szükséges valami, azt elfogulatlan emberekkel szemben nem szükséges bizonyítani. Hogy annak, a közönség ama részének hozzájárulásával kellett létrejönni, mely azt majdnem kizárólag igénybe veszi, az egészen természetes. Vagy annak költségeit is pótadóval kellett volna fedezni? Különben a fürdőegyesületi tag részére jelentékeny előny lett biztosítva. — Aki akarta, igénybe vehette. Ezzel megtérült neki a befizetett összeg.

Alaposan elbánik azután a válasziró ur a tűzoltósággal is, azt mondva róla, hogy már csak a bandája van meg. Mondanom sem kell, hogy ez egy szemensze- dett rágalom. A tűzoltóságnak negyven müés térdei megremegtek alatta, pedig nem is a páncél volt az oka Kettőt lépett és neki támaszkodott az évszázados tölgynek és nézte az erdőben eltűnő Cimbrát.

Cimbra eltűnt.

Lntatins rohanni szeretett volna, de lábai nem birták.

*

Mire Nap isten haragos pírjával elönté a cimber tábort, már Cimbra is haza érkezett. Az áldozatnál ő is jelen akart lenni, melyet Nap istennek tiszteletére ütközet előtti este bemutatnak. A cimberek ötven bikát áldoztak Nap istennek, hogy kegyesen tekintsen le cimber népére, és százat mutattak be Donnárnak, a hadak istenének, hogy kedvezően intézze el a harc sorsát. Az áldozatot nagy lakoma kisérte.

Mire Hold isten szerelmes tekintete előbujt az ég egyik sarkából, addig az egész cimber tábor már néma volt, még az őrök is szundikáltak, csak Bojerich leánya volt ébreit.

Lopva ment ki sátrából Cimbra és a hold kiváncsi tekinteténél kérte Fróiát, ki a szerelmes ; cimber leányok kérését meghallgatja, hogy mentse meg Lutatiust, az ő szerelmes Catulusát Goderich fegyverétől.

Bojerich király neves hős volt, de fia Goderich győzhetetlen.

*

Másnap hajnalban megmozdult a két tábor.

A cimberek négyszög alakú szekértáborát Goderich vezette támadásra.

Réz sisakjából szőke haja sűrűn hullámzott alá herkulesi vállaira, a cimbereket jellemző sze Üdén mosolygó kék szemével kiáltó ellentét acél kaijaiban á rengő dárda, fodros páncélja alatt

ködő tagja van s hogy teljesen feladatának magaslatán áll, megmutatta a szövetségi közgyűlés alkalmával tartott gyakorlatával. Persze ez az állítás azért van a közönség közé dobva, hogy az a vezetőség ellen foglaljon állást s bizonyos személyeknek nagyobb befolyást biztosítson. Különben, ha a tűzoltóság ügye annyira szivén fekszik a cikkelyiró urnák, tegyen úgy mint én. Harminckilenc év alatt 10.000 koronát költöttem a tűzoltói intézmény fenntartására, akkor majd lehet az intézményt is jobban fejleszteni,

A János kocsis kétségen kívül megérdemli, hogy ne rojtos nadrágszoknyában üljön á bakon, csakhogy megfelelő ruházat s oly zsinóros libéria közt, melynek viselőjét őfelsége személyzetéhez tartozónak vélik, van egy kis különbség.

Városias életet akar a cikkelyiró ur élni. Helyes, de akkor járuljon pótadó fizetéssel az intézmények létesítéséhez. A mások zsebjére való fellebbezés nem valami gavalléros dolog.

Végre megnyugtathatom a cikkelyiró urat arra nézve, hogy dacára annak, miszerint kézen fekvő dolgokból kiindulva, jósolgatok, nem fogok Habakuk sorsára jutni, a mitől óvja meg a jó ég a válasziró urat is.

Logikát pedig, bocsánat merészségemért, nem fogok tőle tanulni.

Boda Vilmos.

Fegyverzörej.

Mikor Edison, a nagy amerikai feltaláló itt járt, legtalálóbban azzal jellemezte Európát, hogy „itt túlsókat foglalkoznak a háború gondolatával.“ Most karácsony táján, — /amikor széles e világon mindenütt a testvériség, az emberszeretet ünnepét ülik, — éppen stilszerü és rikitó ellentét az a háborús zörej és fegyvercsörgetés, amely egész Európában hallik.

Ne áltassuk magunkat, Európa ma puskaporos hordón alszik, csak egy vigyázatlan szikra és lángbaborul az egész kontinens.

Olaszország — a papság hazája, mely leginkább tisztában lehetne a keresztényi erkölcsökkel — se szó, se beszéd, nekiront a törököknek és el akarja venni birtokukat. Tripolisz ban patakokban folyik a vér. De alig indult meg a tripoliszi háború, nyomon követte a persa- orosz affér. Most olvassuk rémüldözve, hogy mir csoda vészfelhők tornyosultak a nyáron Európa egén és micsoda hajszálon mullott, hogy világháború nem keletkezett.

Nálunk, mint derült égből a villámcsapás — jött a vezérkari főnök hirtelen távozása nyíltan azzal az indokolással, hogy egy esetleges

rettenthetetlen szive, és teknyő nagyságú réz paizsa mellyel kyklopszi termetét fedi.

Mint a láva úgy tör a római hadsorokra, és nyomában a cimberek tábora. Azonban Luta- tius is hadvezér volt még pedig a javából. Ahol erővel nem győzte, ott a csel biztosan kisegítette. Szép csendesen meghátrált és a cimbereket az Etsch mentén ingoványba csalta. Itt lelte halálát Bojerich király 15000 páncélos lovasával együtt. A Nap isten is a cimberek ellen fordult és eloszlatta Donár fellegeit. Goderich dárdája hiába osztotta a halált, a rómaiak tulszáma és a szembesütő nap, az ingoványbán hideg sirt ásott a cimber daliáknak. Goderichnek is vissza kellett vonulnia a szekértáborba az asszonyok és gyér mekek védelmére.

Mint a lángeső, úgy hullottak a szikrák a szekértáborba, de Goderich másfél öles lándzsája és Cimbra karcsú dárdája is bőven aratták a halált. A küzdelem már csak rövid volt. A cimber katonák mind elhulltak és Cimbra is lerogy a tüzes zsarátnokra; még Goderich lándzsája szórja a szikrákat. O sem életéért, hanem a halálért küzd, hogy a cimberek legnagyobb hőse ne jusson élve a rómaiak kezére.

És akit fegyver le nem győzhetett, az az összecsapó lángok között élettelenül rogyott izzó paizsára.

Mire Nap isten nyugvóra tért, a cimber tábor annyi hősök néma sírja lett, és Donnár, a hadak istene zápor könnyeket hullatott az ő kedves Goderichje lángsirjára.

Á római tábor örömrivalgásban tört ki, csak Catulus maradt komor és néma. ólomsullyal feküdt agyán e gondolat, a classicus Róma hölgyei mennyit tanulhatnának Cimbrától, a barbár

leánytól. Cimbra.

osztrák'Plasjj háború ©salán, “ amoly kößsypu előállhat — a felelősségűi nem yiseli a hadsereg » szerinte «— kés&ü)etl§nsége miatt. Tehát tagadhatatlan, hogy nálunk is háborús szellő fuj? dogál. Egyre jönnek a hírek a két szomszédos állam háborús készülődéseiről: a határokat erősitik, a csapatokat összevonják, Az egész Európára kiterjedő feszültséget letagad hatlan cáfolatul erősiti meg a pénzpiac, mely pedig legbiztosabb hőmérője a politikai változásoknak : a pénz, az érték minden államban elbújik, fél.

Nem akarjuk hinni, hogy Olaszországgal háborúba keveredünk, ezzel az előttünk annyira rokonszenves néppel, mely Kossuth Lajosunkat üldöztetése napjaiban védelemben részesítette. — Mindent el kell követniök politikusainknak, hogy ez be ne következzék. Nemcsak a kölcsönös szimpátia miatt, de azért is, mert egy esetleges olasz osztrák-magyar háború eLLentétben állana a magyar érdekekkel.

Századokon át, mint átok ül rajtunk az a végzet, hogy háborúkat viselünk a ország érdeke ellen a közösségnél fogva. Csak osztfák érdekek miatt háborúskodtunk Mária Terézia allatt, Napoleon ellen. De nézzük az utóbbi évtizedek történetét. — A leigazolt Magyarország kénytelen volt végigküzdeni az 59-iki olasz-osztrák, majd a 66-iki porosz-osztrák háborút. — Magyar érdek volt ez ? — Vagy magyar érdek volt Bosznia okkupációja ? Hiszen német ott minden ! Magyar érdek volt Boszniának 1908-iki annexiója, ami miatt majdnem világháborúba ke veredtünk ? Hiszen ma sincs Magyarországhoz visszacsatolva, nem is akarják, holott a magyar szent korona jogán annektálták ! Pedig a hitlevél szerint a visszaszerzett hajdani magyar területek Magyarországhoz visszacsatolandók.

És ma miért a huzakodás Olaszországgal? Csak és kizárólag az osztrák érdekért! Az olasz irredentizmustól fél Ausztria egyrészt, másrészt pedig Bécsben nem tudják felejteni a gyönyörű olasz tartományokat, a miket 59 ben elvesztettek. Néhány beteges ambícióban szenvedő osztrák tábornok az olasz hadsereg tripoliszi veszteségei folytán az olasz hadsereget elég gyöngének és az időt elérkezettnek látja arra, hogy Olaszországgal Ausztria — nem Magyarország — leszámoljon. Ez megint olyan veszedelmes kaland, amelynél Magyarország csak áldoz, de nem nyer, mert a nyereség, — ha származik — csak Ausztriáé.

A függetlenségi párt tudni fogja a kötelességét. Ha eddig az ország szegénysége miatt megakadályozta a katonai terhek emelését, kétszeresen teszi ezután, a mikor tisztán áll előtte a vezérkari főnök bukása óta, hogy a nagy had sereget támadó, aggressziv politikára akaiják osztrák érdekben felhasználni.

Csodálatos, hogy Krisztus tanítása után 2000 évvel itt vagyunk. De igaza van Justh Gyulának, mikor azt moudotta kanizsai beszédében, hogy . . .»lehetetlenség, hogy a nép végre el ne jusson odáig, hogy nekünk nem a háborúért, hanem a békéért keli küzdenünk. Micsoda értelme van annak, hogy népek, melyek egymásnak nem vétettek, soha nem látták egymást, a vasat egymás szivébe mártsák ? Itt az olasz-török háború. Összejönnek népei, kik akkor találkoznak először, mikor célba veszik egymást. Hát az emberszeretet hol marad? Hol van a humánus gondolkodás? A háborúnak véget kell vetni és törekedni kell az általános lefegyverzésre.“

Dr. Bognár Oszkár.

VÁROSI ÜGYEK.

Városi képviselőtestületi tagok választása.

Szekszárd r. t. város képviselőtestületének választott tagjai közül az 1906—1911. évekre megválasztott 34 tagnak mandátuma folyó év végén lejár, igy folyó hó 7-én, csütörtökön 9—4 óráig tartó szavazási idő alatt töltettek be választás utján a megüresedett tagsági helyek. Az I—IV. kerületekben 7—7, az V. kerületben pedig 6 tagot választottak. — A választási elnök a vármegyei törvényhatósági közgyűlés által megbízott őrffy Lajos lemondása folytán Kurz Vilmos kir. tanácsos, a vármegyei árvaszék elnöke volt, kinek lelkiismeretes és pontos vezetése alatt az eléggé mozgalmas választás a legnagyobb rendben folyt le. A választók tekintélyesebb része a választás iránt nem igen érdeklődött, de annál nagyobb tevékenységet fejtettek az egyesületbe tömörült és párttá alakult kisgazdák, akik ezen lezajló választás alkalmával csaknem mind az egyesületbeli tagokat emelték a városatyai méltóságra úgy, hogy az eddigi tagok közül csak egy-kettő választatott meg újra. Az I. kerületi szavazatszedö küldöttség elnöke dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd volt. Megválasztattak: Békés Mihály Klézli 121, id. Preimajer József Pollermann 82, Marth János 81, Horvát Szabó Imre 80, Pollermann József Tak-