Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-05 / 6. szám
2 HJLNAMKGYEI KÖZLÖNY 1911 február 5. Ki kell jelentenünk, hogy ezt a parlamen- tét, ezt a többséget, — melyről egy Kossuth ! Ferenc, egy Apponyi, egy Justh Gyula jelentette ki, hogy a hatalmat erőszakkal, p&.'.v'd, vérrel tudták csak megszerezni, tehát erkölcsű len eszközökkel, — erkölcsileg sem tartjuk olyannak, amely a nemzetre ilyen pénzáldozatot és véráldozatot róhasson. Egyáltalán a legnagyobb aggodalomra ad okot a haderőnek ily féktelen fejlesztése, ez az őrült fegyvezkezés, mert ez azt a feltevést erő siti meg bennünk, hogy külügyi politikánk vezetősége az eddigi békés alapot elhagyta és hóditó, aggressziv politikát akar folytatni. Bizonyíték erre Bosznia annexiójának fegyveres erővel, háborús készülődéssel való keresztülvitele. Most újabb bizonyitékot szolgáltat e feltevés mellett a tengerészet érthetetlen arányú fejlesztése. Nyilvánvaló, hogy az osztrák-magyar monarchiát tengeri hatalmassággá akarják fejleszteni. — Ha mindenre, a tengerészet fejlesztésére már semmi esetre sem lehet ráfogni, hogy az magyar érdekből történik. Igen találóan fejtegette Batthyány Tivadar gróf, a delegáció albizottságának ülésén, hogyha így halad a tengerészet budgetjónek emelése, akkor hova-tovább Magyarország nagyobb összeggel járul a tengerészet költségvetéséhez, mint amekkorát ma az egész monarchia áldoz a tengerészeire. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a tengerészet fejlesztése ily arányokban nem magyar érdek! Hiszen az egész magyar tenger alig tenyérnyi! Tán be se férne az egész kiépített flotta a fiumei kikötőbe ! Kereskedelmi tengerészetünk csecsemő korát éli. De osztrák érdek sem. Az osztrák érdekek védelme sem követel ily áldozatot, hanem egyedül és kizárólagosau a nagy Németbirodalom érdeke, már pedig az rég tisztázott dolog, hogy a magyar érdek nem teljesen azonos a hármas-szövetség érdekeivel. Röviden: a német császár kívánságának tesznek eleget a haditengerészet rohamos fejlesztésével. Az pedig igazán abszurd állapot, hogy azzal a Szegény magyar paraszttal, az erdélyi góbéval, a tót munkással viseltetik annak a költségeit, hogy a német császár az angolok rovására terjeszkedni akar. Ahogyan a magyar iparral pedig elbánnak, jobban mondva azt kinulázzák, arról külön fejezetet kellene Írnunk. Chorin Ferenc, akiről pedig nem lehet mondani, hogy ellenzéki ember, aki a legilletékesebb a kérdés megítélésére, mint a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, indíttatva érezte magát arra, hogy a delegáció albizottságában feláiljon és tiltakozzék a hadi- tengerészet által a magyar ipar megrövidítésére célzó törekvések ellen. Nem látunk itt más kivezető utat, mint az általános választói jog megalkotását, minden le- alküdozás és jogsikkasztás nélkül és az ez alapon összeülő parlament határozzon a nemzet további sorsáról. Óriási parlamenti összeütközésekre vannak a jövőben kilátásaink és nem hisszük, hogy a kormánynak bármily eszközökkel is éljen, sikerüljön a véderő költségeinek megszavaztatása. KÜLÖNFÉLÉK, — Pápai áldás. X. Pius pápa Ő Szentsége ritka kitüntetésben részesítette özv. Simontsits Bélánét, mint a szekszárdi r. kath. óvodát és gyermekmenhelyet íentartó egyesületnek érdemekben gazdag elnöknőjét az óvoda húszéves jubileuma alkalmából. — A Szent Atya ugyanis ez alkalomból a következő sürgönyt küldötte: Simontsits Emma úrasszonynak Szekszárd (Magyarország). A Szent Atya a gyermekmenhely lelkes elnöknőjének az alapítási évforduló alkalmából atyai áldását küldi. Főudvamagy. — Kitüntetés. A király Szentpétery József paksi járásbirónak, nyugalomba helyeztetése alkalmából, szolgálatainak elismeréséül az ítélőtáblái cimet adományozta. — Szabadságolás. Boda Vilmos, lapunk felelős szerkesztője, a „Szekszárdi Népbank“ elnökigazgatója meggyengült egészségének.helyreállítása végett mai napon több heti szabadságra ment. Távolléte alatt lapunk szerkesztését Horváth Ignác fömunkatársunk végzi. — Gróf Batthyány Tivadar országgyűlési képviselőnk a folyó hó 4 én tartandó iparbálon, mely a Szekszárd Szálló nagytermében ma este lesz, megjelenni szándékozott. Nagymérvű elfoglaltsága miatt azonban kénytelen volt ezen alkalommal lentazását elhalasztani és távolmaradását dr. Zsigmond Ferenc ügyvédhez intézett követ kező távirattal mentette ki: „Minthogy holnap hajósszövetség ülésén kell elnökölnöm, szándékom volt ma délután bálra leutazni és reggel vissza. Sajnos azonban ma délután a delegáció külügyi albizottságában leszek elfoglalva és így legjobb akaratom mellett sem Jöhetek el. Nagyon kérem tehát távollétemet kimenteni és a mulatság fényes sikeréhez igaz szivből jövő kívánalmaimat tolmácsolni. Batthyány.“ — Eljegyzés. Kiss Ernő gyönki kir. közjegyzősegéd eljegyezte Simonyi Mancikát Egerből. —- Dalestóly. A szekszárdi dalárda február hó 28-án, farsang utolsó napján tánccal egybekötött dalestélyt rendez a Szekszárd Szálló nagytermében. — Hedvig, édes kis szivem, tudnál e engem szeretni, örökre szeretni, egyesülni velem egy egész életben, sőt az örökkévalóságban is ? Ha ígéreted biztató lesz, eljövök érted. Szabadság- harcunkat dicsőségesen fogjuk rövid idő alatt bevégezni, mert él. a magyarok Istene s nem hagyja el az ő népét. Tudom, hogy te születésedre nézve nem vagy magyar, de osztrák sem vagy és nem ellensége e hazának, melyben születtél, élsz és halni fogsz. Oh mond, hogy szeretsz, hogy enyém leszel, örökké az enyém! — Szeretlek, tiéd leszek. Ne kérj engemet, hogy elhagyjalak téged, vagy elmenjek tőled. Mert ahová menendesz, oda megyek és valahol lakni fogsz, ott lakom; a te néped az én népem és a te Istened az én Istenem. Ahol meghalsz, ott halok meg és ott temettetem el: így cselekedjék az Ur és ezt mivelje velem.“ (Ruth I. 16—17.) — Köszönöm édes mindenem légy megáldva ! A véres csaták borzalmaiban a te neved, emlékezeted, szerelmed lesz az én talizmánom és az védelmezni fog engemet. De miként védelmezzelek én tégedet ? Ki tudja hol leszek én ? Minden éjjel más és más idegen helyen hajtom le fejemet pihenésre, vértől áztatott földön. Távozzatok el innét, menjetek tovább az ország belsejébe, hol kevésbé vagytok kitéve a veszélynek. Itt minden nap, minden óra újabb szörnyűséget hozhat számotokra. Menjetek biztos helyre, le a szép Alföldre. — Ha a te lelked ezt jónak gondolja, legyen úgy, amint te akarod, Lemegyünk nővéremmel Sz . . . . .-ra, oda irj nekem, oda gondolj mindennap. Csak azt tudjam, hogy rám gondolsz, nekem az is elég s boldogabb leszek az ég angyalainál! — Most szól a kürt az indulóra : ég veled, én szerelmem, angyalom! Egyetlen csókban forrott össze lelkűk, egyetlen csókban, az elsőben és utolsóban. C3erháty ment, ki tudja hová, merre ? Mi pedig Hedviggel ide jöttünk Sz ................-ra, hová at yánk is csakhamar követett bennünket. Itt biztos helyen gondoltuk magunkat, de a következmények hamar meggyőztek bennünket, hogy reményünk csalóka délibáb volt. Mert ahelyett, hogy békességet találtunk volna, ép ennek ellenkezője következett be. Sz ................lett a straté giai műveletek központja, mint az ország szivének — a fővárosnak — kulcsa. De már ekkor a tovább menekülés reménye számunkra megszűnt. Istenre bíztuk magunkat s vártuk aminek be kellett rajtunk teljesedni, a szörnyű dráma végkifejlődését. Cserháty amint ígérte, csaknem minden napon felkereste nővéremet levéllel, vagy izenettel. Nagyon boldogok voltunk, midőn egy napon arról értesített bennünket, hogy rövid idő múlva személyesen is meg fog látogatni, de előbb a sz . . . . .-i síkon egy nagyszerű szindarabot fognak lejátszani. Cserháty ekkor a 9 ik honvédzászlóaljnál, a vörössapkásoknál szolgált. Örömünket a rettegés váltotta fel s mégis lázas érdeklődéssel vártuk a napot, mely végre is elérkezett. Oh, bár sohase történt volna meg 1 Az 1849-ik év tavasza a magyar fegyverekre sok dicsőséget hozott. Egyik győzelem a másikat követte. Március 5 én folyt le Sz ................alatt az a nagyszerű színjáték, melyhez hasonló hadi- tény alig van; hol a világtörténelemben ama páratlanul álló vakmerőséget követték el a diákhonvédek, hogy gyalogos létükre megtámadták az ellenséges lovas-dzsidásokat és azokat szétverték. Aránylag kevés volt a magyar sereg vesztesége, de sok volt a miénk. Egész nap, egész éjjel vártuk Cserháty ígért látogatását, de nem jött. Kora hajnalban — az ütközet utáni napon — a szörnyű aggodalom legyőzte bennem a — A szék' Tárd! munkásgimnáziumot f. hó 2-án este 8 órakjr nyitotta meg a rauzeum nagytermében Simontsits Elemér alispán, úgyis mint a mnnkásgiumázium-bizottság elnöke. Vázolta a munkásgimnázium célját, hivatását és azt a fontos szolgálatot, melyet a munkásgitu- náziura a közérdek és a haza iránt lesz hivatva betölteni. Az első előadást ugyanekkor, a nagy számban megjelent hallgatóság előttt dr. Bartal Kornél főgimnáziumi tanár tartotta, mely alkalommal a természettan körébe vágó sorozatos előadását vezette be. A munkásgimnázium előadói kara f. hó 3-áu Wigand János főgimnáziumi igazgató elnöklete alatt ülést tartott, amikor az egyes tárgyak fe .osztását és az órarendet állapították meg. Az előadások szombat kivételével minden hétköznapon este 8—9 óráig tartatnak a muzeum és a főgimnázium épületében, vasárnap délután 2 előadás lesz, még pedig fél 2 órakor mértan és rajz; fél 5 órakor pedig mező- gazdaságtan köréke vágó ismeretek előadása. A munkásgimnázium előadói: Wigand János fő- gimnáziumi és Holub János polgári iskolai igazgatók. dr. Kramolin Gyula főorvos, Ács Lipót óo dr. Bartal Kornél főgimn. tanárok, Polgár Alajos és Fodor Aladár goig. isk. tanárok. Ezen- kivül Schneider János gyárigazgató, Molnár gazdasági előadó, ßlasc8ok Gyula és gróf Apponyi Géza uradalmának 3 kiváló tisztje. Az idei kurzus az idő előrehaladottságára való tekintettel csak a húsvéti ünnepekig fog tartani, a jövő tanévben azonban október havi kezdettel hat hónapos lesz. — Uj vashid. Pinczehely és Görbő községek között elfolyó Kapóson a régi rozoga fahíd helyett vashidat építenek, melynek munkálatai már javában folynak. — Gazdasági előadások. Pigniczky Ferenc szekszárdi áll. gazd. szaktan, a környéken megkezdte téli gazdasági előadásainak sorozatát. Január 29-én Őcsényben tartott ilynemű előadást a községháza tanácstermében, hol zsúfolásig megtöltötték a termet a tanulni vágyó gazdák. Február 2 án Decsen, 5 én Sárpilisen lesznek előadások. Gazdanéptink ilynemű továbbképzése igen üdvös s amint látszik, érdeklődésük is igen nagy a mezőgazdaságban előforduló újítások iránt. — Elismerés a csendőröknek. Somogyi István szekszárdi és Wolf Mózes bonyhádi járásőrmesterek, Novák István simontornyai, Horváth Pál nagydorogi és Kiss Lajos zombai őrsbeli őrmesterek dicsérő okirattal lettek kitüntetve azon odaadással teljesített kiváló szolgálatukért, melyet a lefolyt országgyűlési képviselőválasztások alkalmával tanúsítottak. Ugyanezért dicséretet kaptak: Hettlinger József és Zsoldos Bálint őrsvezetők, valamint Nagy János és Baranyai János csendőrök is. gyönge nőt s magam kiszöktem a véráztatta mezőre s a már jórészben összehordott holtak között hamar megismertem Cserháty főhadnagyot. Kinek szive lándzsával volt átszurva. Eszméletlenül összestem. Midőn magamhoz tértem, sok tiszt urat láttam körülöttem és az elhunyt ifjúnak jó barátait, kik őszinte részvéttol kérdezték, hogy mennyiben érdekel engem a hősnek halála ? Rövidesen elmondtam mindent. Említettem, hogy menyasszonya itt van Sz ..........-on s aggódó szívvel várja vőlegénye bejelentett látogatását. Egy korosabb tiszt ur ajánlkozott, hogy engem hazakisér és nővéremet igyekszik megnyugtatni. Hazaértünk s nővérem látta, hogy katonatiszttel jövök, végtelen boldogsággal futott elénk, gondolva, hogy Cserháty jő velem, óh, a tiszti ruha mind egyforma. De midőn hozzánk ért, csalódottan és meglepődve állott meg, kérdezve tőlem, hogy mit jelentsen ez ? — Azonnal szolgálok némi felvilágosítással kedves kisasszony — szólt kísérőm nővéremhez ;— ha megengedi, hogy kegyeteket lakásukba felkisérhessem. Felmentünk. Nővérem zavarában nem figyelt meg engem, vagy sikerült eltitkolni lelkem vég télén bánatát. Lakásunkba érvén, kísérőm előadta, hogy mily rendkívül fényes győzelmet aratott a magyar sereg a tegnapi napon. Ámde az ilyen nagyobb- szerű fegyvertények bizonyos áldozatok nélkül nem szoktak megtörténni. így a tegnapi győzelemnek is sok sebesültje van. Nővérem bár megdöbbent, mégis bizonyos megkönnyebbüléssel mondta: „Ugye ő is megsebesült ?“ — Óh nem, kedves kisasszony . . . aza«, hogy ... no igen, Cserháty barátom is . . . Megdicsőtilt!
