Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-12 / 46. szám
1911 november 12. irányzatok hatásait, amelyek sokszor anarchikus állapotokat teremtenek az iskolában, s amelyekkel szemben tehetetlenül állunk- Felesleges példákhoz nyúlnom, aligha van iskola, ahol nem akadna. Bizony, előhaiadottság dacára is kevesen becsülik az iskolát a tudómányok szent csarnokának, lelkek műhelyének s kevesen támogat ják a tanitót lélek nemesitő munkájában még azok közül is, akiknek hozzávaló pedagógiai érzékük van s műveltséggel rendelkeznek. Onnan pedig, ahonnan a pedagógiai érzék és műveltség hiányzik, még kevésbé várhatjuk a támogatást, onnan csak rontást remélhetünk s gáncsolnak is eleget. Miként segítsünk ezen? Egy svéd szokás lebeg szemeim előtt; tanítók és családok összejövetele. Svédországban már belátta a társadalom hogy az isk. nem minden, hogy ha a család, a környezet nem csatlakozik az iskola szelleméhez, nem támogatja annak tudatos, tervszerű működését, munkája csak fél munka lehet. Mily sokat lehetne ily értekezletektől várni! Mennyivel könnyebben illeszkedhetne az egyéni nevelés kis egoistája az isk. társadalmába, ha a szülők tájé kozva lennének feladatukról, s ellátva gyakorlati tanácsokkal, ha az erős szülői vakszeretet fátylát föllebbentenők s bepillantani hagynék őket saját gyermekeik leikébe. Mennyire biztositatnék a helyes fejlődés, ha az iskola és a család kezét nyújtana egymásnak, együtt irtaná a gyomot, ha a külső, bomlasztó hatású eszméknek egyformán át nem bocsájtó közege lenne — ha szemben a vallás, haza, család eszméi kiirtását, elégedetlenségét hirdető irányzatoknak — hirdethetnök, a szülők leikébe átplántálhatnék a hit, a megnyugvás, a haza, a család nemes eszméit, az érdek nélküli tiszta, nemes gondolkodást, cselekvést, a józan életet s ha ezeket a gyermek úgyszólván az anyatejjel szívhatná magába 1 Milyen térfoglalás s milyen alapvetés lenne ez. Lehet, hogy egy kicsit többet látok a kelleténél, de azt gondolom, nem lenne szükség hibákat orvosló miniszteri rendeletekre — varázsütésekre ugyan nem, de lassan-lassan — megszűnnének a káros hatások nyilvánulásai, kigyuina a tisztelet a tanító személye iránt a gondosabb bánásmódban részesült gyermekek részéről, (mert ezt megteremtené az iskola és szülői együtthatás) korcsmázás, kártyázás és más bűnökről vajmi keveset hallanánk. Úgy látszik azonban, kemény dió a családi értekezletek meghonosítása, mert Németországban de nálunk is csütörtököt mondott minden ez irányú működés. Azt hiszem, hogy akad nekünk másutt is alkalmunk elérni vagy legalább megközelíteni mindazt, amit a családi értekezletektől remélhetnénk s ez az alkalom a szabadelőadásokban kínálkozik. Számtalan szabadelőadást hallottam, de ke vésnek volt közülök anyaga az ember legfőbb értéke: a lélek; és célja: a lélek táplálása, a szellem egészséges fejlesztése. Legtöbbnyire csak Egyébként a hangsúlyozást nagyon megfigyelte és fontolóra vette. Ha egyik vagy másik tisztviselő — különösen a kisebb ranguak közül — nem alázatos, mértékeit hangon szólt hozzá, avagy felelt a kérdéseire, azonnal sértődötten fordult hozzá. — Kikérem magamnak az ilyen magaviseletét 1 Hogyan merészel velem szemben (és itt a mellét verte) ilyen modort használni ? Borzasztó ! A hivatali szobákban úgy járt, kelt, mint egy hottentotta vezér. Mindenütt ő nyomult előtérbe, miként a felhő a nap előtt, hogy árnyékot vessen a földön élőkre. Nincs is a hivatalban rajta kívül másnak szava. — Én vagyok a hivatalfő, az első személyiség és az ur 1 szokta mondani olyankor, amidőn a bogarai erőt vettek rajta. Szóval ő a tiszteletet, a hivatali tekintélyt nem kiérdemelni, de kierőszakolni igyekszik mindenha. Például ha valamelyik tisztviselőt irodájába hivatott, azt kívánta, hogy az legott hagyjon ott csapot, papot és szaladjon az ő rendelkezésére. Ellenben ha ő hozzá ment be valamelyik valamit kérdezni avagy referálni, ott hagyta ácso rogni íróasztala végén 5—lö percig, iniközben ott babrált, kotorászott, iratokat nézegetett, könyveket forgatott, mintha nagyon el lenne foglalva, és észre sem látszott venni a belépőt. Ez is egy felsőbbségi ténykedés az ő részéről. Julius 1. Amit most elmondandó vagyok, jó egypár éve történt meg egyik vidéki adóhivatal vezetőjével, de amelynek indítványozója a mi közszeretetben álló (!) számtanácsosunk volt. De azért dia Is nagyon jól elmulattunk rajta, amint egyik számvizsgálónk elbeszélte. Hivatal vizsgálatra ment ki a számtanácsos TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY az értelmi művelést szolgálták. — Nem akarom ezzel azt mondani, hogy az értelem művelése nem lólek-müvelés, ne® lélek finomítás, de meg kell jegyeznem, hogy lehet valaki értelmileg müveit s durvalelkü amellett. Ha az ismereteket nem oly módon nyújtjuk, hogy azok csak egészséges lelki táplálékot adjanak, hogy a szellem egészséges fejlődésének határozott irányául szolgáljanak^ akkor csak az értelmet művelik s a lelket magára hagyják. A léleknemesités elsőrendű dolog, az értelem művelése másodlagos, vagyis a lélek művelést támogatni van hivatva. Nekünk nemcsak ér telmet kell művelnünk, hanem lelket kell mentenünk, lelkeket kell vérteznünk a jelen s a jövő társadalom érdekében. Lám, a túlsó tábprokban is a lelkek formálására törekszenek. Avagy nem látszik-e világosan, hogy az anyaginak nevezett harcok mö gött a lelkekért folyik a harc? Nem vesszük e észre, hogy a romboló eszmék éppen azért károsak, mert lelkeket rombolnak ? S az egyensúlyukból kibillentett lelkek ledöntik azt, amit századok szelleme épített ? Az ily lelkek nem a hibás kiszögelések csiszolására vannak, az ily lelkek intranzigensek, túlhajtják, bemocskolják a tiszta eszmét. Amíg a tiszta eszme fölemel, a vészes lesújt; amig a tiszta eszme lég, a társadalom éltetője, a miazmás, enyészet. Lássuk be, hógy a vészes észtnék ellen harcba kell szállnunk. Mert amig a tiszta eszmét támogatni kell, a káros elé gátat emelni a legfőbb kötelesség A veszedelmét elsősorban nekünk kell meglátnunk s megvilágítanunk. A szülők lelkét nekünk — tanítóknak — kell megnyernünk, nekünk kell tájékoztatnunk őket feladatukról s ellátni gyakorlati tanácsokkal, amire a szabadelőadásokon kinálkozik alkalom s ami sikerül is, ha mindazt — amit remény képen fölemlitettem a családi összejöveteléknél — megvalósítani törekszünk. Bizony aZ is biztos pozíciót nyújtana, ha az iskola anyaga, a gyermeki lélek otthon is épp úgy a szülők lelkén, mint az iskolában a tanító lelkén átszürődött, megtisztult s egyéniségének s leendő társadalmának javára szolgáló eszméket nyerne Rajtunk a sor. Ha nem tész- szük a jövő bástyáját, várát védhető állapotba, ha a külső területet, a családot az ellenségnek hagyjuk, az csakhamar bevonul a várba is, az iskolába. Azért gondoskodjunk róla, hogy a sza badelőadásokon legyenek nevelést érintő témák s kifejtessenek mindazok az eszmék, melyek a helyes fejlődés elemeit képezik. Mellesleg és végezetül igtatom, hogy a napilapok, melyeket minden szegény család járat, nagyban támogathatnának bennünket egyesitő munkánkban, ha a tanitógyüléseken megvitatott, pedagógiai lapokban megjelent nevelési kérdéseket népies nyelven közölnék. Hiszen mindmeg annyi a közérdek szolgájának vallja magát! — Vájjon nem elsőrendű kérdés-e a nevelés és a társadalom jővője? Lengyel Rezsőegyik vidéki adóhivatalhoz, melynek vezetője különben jó barátságban volt vele. Ez az adópénztárnok elpanaszkodott neki, hogy ő nagyon fél az éjjeli betöréstől, tehát tanácsolna neki valami biztonsági eljárást. No, tanácsos! hát most jó alkalom kinálkozik az okos tanácsra. Hát diktum-faktum, ami tanácsosunk legott ki is okoskodott égy fenomenális tanácsot. Nagy fontoskodva, azt tanácsolván az adó- pénztárosnak, hogy kérvénnyel fordulna az igazgatósághoz egy jó és megbízható házőrző komondor — értsd kutya — irányában, melynek eltartására bizonyos pausálét — a hivatal biztonsága érdekében — állapítson még. A pénztárosnak tetszett az észme, nyélbe is ütötte hamarosan a jóakarata bizalmas tanácsot. Nagyon természetesen azt mi nem tudjuk, hogy az igazgatóságnál hogyan fogadták ezt az elmés fölterjesztést, és miképen tárgyalták, de el tudjuk képzelni azt a hatást, amiben részeltették — talán a hivatalos komolyság teljes mellőzésével. És talán ez volt az oka annak, hogy hónapokig nem kapott reá az adóhivatal érdemleges elintézést. És hihetőleg el is lett volna hallgatva az egész, ha a pónztárnok meg nem sürgeti. De hát ezt a ballépést is megcselekedte, mert a pénztárrablástól való félelem erőt adott neki érré. Az előbbi fölterjesztésére aztán meg is jött rövidesen az elintézés körülbelül ilyen formában: „Amennyiben az igazgatóság a terepviszonyok nein istherésé folytán fiém idd tisztába jönni az engedélyezendő kutya fajára nézve előbb az álattant kell tanulmányoznia. Továbbá, a kutya elnevezésére is eitérők még a vélemény ék, igy előbb ezt is tisztázni kell, amelyeknek megtörténte után a hivatal annak idején értesítve leend.“ Ezt azonban máig is várja, ha meg nem unta. 3 KÜLÖNFÉLÉK. Valakit várunk . . . Valakit várunk a kis urammal Aggódva, félve, mégis örömmel. Reá gondolva térünk pihenni, S reá gondolva ébredünk reggel. Álmot is róla sző osak a lelkünk, Csak ő a gondunk, csak ő a vágyunk. Édes reménnyel, nagy szeretettel Valakit várunk I Valakit várunk 1 Vitatkozunk is, Ki szereti majd — ha itt lesz — jobban De eredményre nem juthatunk, mert A szivünk érte egyformán dobban. Csak azt érezzük mindketten, hogy majd Akkor lesz teljes a boldogságunk, Ha itt lesz köztünk az a kis angyal, Akit mi várunk. 6yönk. KISS ERNŐNÉ _____ SIMONYt MANCZL — K itüntetés. A király Hörl Antalt, a du- nagőzhajóstársaság paksi irodafőnőkét, 40 évi eredményes szolgálatának elismeréséül a szolgálati diszéremmel tüntette ki. — Kinevezések. Az igazságügyi miniszter dr. Haksch Ferenc szekszárdi kir. törvényszéki joggyakornokot a Csáktornyái kir. járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. A pécsi ítélőtábla elnöke Koncz László mohácsi lakos, jogszigorlót a pécsi ítélőtábla kerületébe díjas joggyakornokká nevezte ki. László Sándor ellenőr, dombóvári állomásfőnök, főellenőrré neveztetett ki. — Áthelyezések. A postaigazgatóság Papp Ida posta- és távírda kiadót Keszthelyről Dombóvárra helyezte át. Halápi József máv. raktárnok Sómogyszob- ról Ujdombóvárra helyeztetett át. — Szabadoktatás. Dr. Schwetz Antal bonyhádi ügyvéd elnöklése alatt Bonyhádon megalakult a szabadóktatási bizottság. Az első előadás folyó hó 26-án lesz. — Felvétel az ügyvédek lajstromába. A pécsi ügyvédi kamara közhírré teBzi, hogy dr. Miklós Sándor ügyvédet, Szekszárd székhellyel, az ügyvédek lajstromába felvette. — Orvosi diploma. IQ. görbői őrffy Lajos, görbői Őrffy Lajos, a szekszárdi takarékpénztár vezérigazgatójának fia és ifj. Somogyi Zsigmond, Somogyi Zsigmond paksi tb. főorvos fia, folyó hó 2-án Budapesten, megszerezték az orvosi diplomát. IQ. görbői Őrffy Lajos tanulmányainak kibővítése végett külföldre fog utazni. — Nepgyülés. Az Országos Gazdapárt múlt vasárnap népgyülést tartott Kurdoi), melyen Herczegh Sándor országgyűlési képviselő és részt vett és beszédet tartott. A megnyitó és zárbeszédet Betnár Béla szövetségi elnök mondotta. Julius 12. Volt ma nevetés a hivatalban. Az öreget a telefonhoz hívták. A pénzügyminisztériumból Valamelyik tanácsos kívánt vele beszélni. — Halló 1 ki beszél ? — Kagyló miniszteri tanácsos. És ott ? — Alázatos szolgája méltóságos uramnak Árva számtanácsos, rebegte tovább alázatos mion- dókáit, miközben úgy hajlongott, mint egy hasfájós dervis, de legelőször is katonásan szalutált, mert a katonás modort nagyon kedvelte, — ámbár a rossz nyelvek azt beszélik, hogy még csak gyalogos huszár sem volt soha. Természetesen igy hajlongás közben A kagyló el ei ütődött és a beszédet csak ssíáka- dozva adta vissza. A miniszteri tanácsos végre is — a hangja után Ítélve — bosszús lett, mert nem tudta, ha vájjon a telefon hibás e, avagy a beszélő neu* jól alkalmazza a szájához. De mert a telefonon nem töltheté bosszúját, hát csak úgy találomra a számtanácsosra förmedt. :— Mit csinál ön ? Egyik szava hallatszik, a másik nem. Tartsa jól a kagylóhoz a száját, hogy végtére szót értsünk. Szegény Árva! Áz alázatosságát sem értékelték a szerint, amint ő ádta. * Eddig tart a Dapló. írója elég sok furcsaságokat szedett össze e nehány jegyzetében. És még sem irói fantázia, hanem élettani valóság. Ha elgondolom, hogy hány ilyen domináló törzsfőnökre illik rá ez á kis biográfia 1 . . . E szerint én is elmondhatom, miként az egyszeri férj, hogy a feleségemhez beszéltem, de napam asszony is érthet belőle. Én egyébként azt hiszem, hogy akinek ez nem Töu-kin ge, az nem veszi magára.
