Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-29 / 44. szám
2 tolnamegyei közlöny 1911. október 29. vissza Magyarország alkotmányát s szülték meg a kiegyezés kényszerét; most pedig a meglepetésszerűen felszínre került keleti kérdés szerzi meg azon követelések teljesítését, melyeket semmi körülmények között feladni nem lehet. Engedmények a katonai térén, a magasra felcsigázott katonai követelések enyhítése és szabadelvű választási törvény megalkotása, a magyarság felsőbbségének és hatalmi túlsúlyának biztosításával. Ezek azon kívánságok, melyek most már, a viszonyok szerencsés alakulása folytán, a legnagyobb valószínűség szerint, teljesedésbe is fognak menni. Boda Vilmos. A nemzeti seb. Az a kérdés, melyet szóba hozunk, sajnos» mindig aktuális. Az országos statisztikai hivata' kimutatja hónaponként és évenként, hányán halnak el hazánkban tüdővészben ? Még szerencsés esztendő, mikor a halálnak aratása csak hetvenezer embert ragad el tőlünk, de olykor nyolcvan - ezerre szaporodik ez a borzalmas szám, és ami a legszomorubb, a tüdővész az élte virágjában lévő, kereső embereket pusztitja s igy igen sok azoknak a száma, akik a tüdővész pusztítása következtében elvesztik kenyérkeresőjüket és ki vannak dobva az életnek. Ismételjük : a tüdővészről írni mindig aktuális. Hiszen itt a magunk szülővárosában hányszor halljuk, hányszor látjuk egy-egy virágzó élet elsorvadását, hányszor látjuk azokat a lázas rózsákat az arcokon, azokat a csendes, félelmetes köhögéseket, melyek ijesztő jelzői, hogy a halál jegyeseivel állunk szemben. Kétszeresen aktuális azonban most a kérdés, mikor a József Királyi Herceg Szanatórium Egyesület a közeledő halottak napján megújítja azt a kérést, hogy »Csak egy virágszállal« kössenek kevesebbet a szeretettjeinek szánt koszorúba, és ha ezt a megható kérést mindenki megfogadja, az emberi szeretet kertjében nyíló ebből „az egy virágszálból“ megépíthetik a tüdőbetegek második népszanatóriumát, ahol évenként vagy ötszáz beteget gyógyíthatnak s ezekből hány apát, hány anyát, kikért gyermeke odahaza imádkozik, menthet még meg az életnek, akik különben elpusztulnának, ha a társadalom irgalmas kezét feléjük nem nyújtja és ebben az irgalmas kézben á halottak napi koszorúból legalább egy virágszál nem lesz. Soha meghatóbb, soha poétikusabb alakban az egyesület az irgalmas részvét cselekedeteire nem szólított. Mi az, ha egy virágos koszorúban egy virággal több, vagy kevesebb van ? Azért a kegyelet koszorúja maradhat pompás, a sirkert virágokkal ékes és a porladozó halottak emléke magasztos. De ha, aki koszorút vesz halottak való szerencséjét, tette őt vagyonilag tönkre. — Ugyanis jó üzlet kínálkozott a gazdagnak, de nem volt annyi készpénze, mint amennyi az üzletnek azonnali átvételére szükséges lett volna. Elment tehát sógorához, kiről tudta, hogy van még tízezer forint készpénze és azt kérte meg, hogy 3—4 hétre adja neki a pénzt. A szegény, mi rosszat sem sejtve, kivette azt a takaréktárból és odaadta sógorának minden írás és tanú nélkül. És a gaz ? Eltagadta tőle, mikor visszakérte. Bepörölte, de tanút nem tudott állítani kötelezvénye vagy váltója sem volt és igy elvesztette a pört, sőt most a gazdagnak állt feljebb és ő pörölte sógorát becsületsértés és rágalmazásért. ő meg is nyerte a pört és a szegényt elmarasztalták. Tönkre volt téve. Felesége is nem sokára meghalt bánatában és ő szegényesen tovább tengette életét, mig a halál meg nem váltotta. — Gyermekei ugyan hívták magukhoz, de az önérzete nem engedte, hogy kegyelemkenyeret egyék. Inkább nélkülözött. A gazdag pedig egyre gyarapodott. Mind gazdagabb és gazdagabb lett. A rossz utón szerzett pénz nem ette a többit, sőt szaporította azt. Sógorának ugyan akart alamizsnát adni, de az büszkén visszautasította azt. Alig hogy a szegény meghalt, a gazdag egy alkalommal egyik pusztájára hajtva, a lovak elragadták, ő a kocsiról leesve belső sérüléseket szenvedve, iszonyú kínok között néhány nap múlva szinte meghalt. Es most egymás mellett feküsznek szép csendesen, mintha a legjobb barátok lettek volna. Az egyik fényes sírkő, a másik korhadt fakereszt alatt és várják az angyal harsonáját, mely őket a feltámadásra hivja, mert az bizonyos, hogy feltámadunk és akkor? Jaj a megátalkodottnak és üdv a becsületesnek! napján, ezt a szent vámot lefizeti az emberszeretet oltárára: az egy virágszál nemzeti népmentési tőkévé dagad és képesekké tesz bennünket arra, hogy a betegeket gyógyító házakba vonjuk, ha szegények, családjukat segélyezzük, ezzel a fertőzés veszedelmét korlátozzuk, széleskörű intézkedéseket tehetünk a lakás és táplálkozás javítása terén. Épp olyan fontos a profilaxis. Meggátolni a veszély terjedését lehetetlenné tenni a levegőben szállongó bacilusok fertőzését, felvilágosítani kicsit és nagyot, hogy a tüdőbetegséget elkerülni lehet, fellépésekor gyógyithatása bizo nyos, csak nem szabad elhanyagolni és a szörnyen terjedő bacilusok pusztítását tehetetlenül tűrni. Nemzeti sebünk gyógyítása tisztán anyagi kérdés. Ha egy gazdag ember családjában lép fel a tüdőbetegség és idején észre veszi, ez a különben halálos kór egész bizonyosan gyógyítható, mert meg van adva az anyagi erő, hogy a beteg pihenjen, gyógyintézetbe mehessen, kellőleg táplálkozhassék. A szegényre borzalom ez a betegség, aki köhécselve és tüdejében mindinkább pusztulva cipeli az élet keresztjét és meghal, mert a társadalmi könyörület meg nem látta, mert gyógyintézetbe nem mehetett, mert kenyeret kellett keresnie akkor is^ amikor — embertársai veszedelmére — a halál csiráival járt kelt és ami őt megöli annak gombáit szétszórja jár- tában-ieltében önkénytelenül, veszedelmére lévén nemcsak környezetének, hanem mindenkinek, akivel egy levegőt szív. A társadalomnak okos önvédelme tehát, ha a halottak napi szent adót a tüdővészesek gyó gyitására lefizetni. Úgy tudjuk, hogy városunkban és megyénkben széles körű akció indul meg a virágszál jegyében. Adjon Isten ennek a vállalkozásnak sikert arra a szent célra, melyért indul. Csak. egy virágszálat! Halottak napján. Hogy az élők felkeressék a halottak csendes birodalmát és az élet forgatagából egy nap azoké legyen, akik „voltak“, egyetemes érzés a világban. Mindenüvé, ahová a keresztény kultúra behatolt, elvitték a halottak iránt való kegyelet érzését. Ez a- szokás, a kegyeletnek ez a meleg érzése évezredekig tartó. S következzék bármilyen világszellem, a kegyeletnek ez a meleg érzése nem vesz ki az emberből. Van idő, midőn hány forgatjuk a temetői halottaknapi luxust, melyben, — mint az élet minden jelenségében — van sok a hiú csillogás és hazugság, — de alapjában mindnyájan a halottakra való emlékezés kegyeletes szép szokásának rabjai vagyunk és örülünk, hogy ebben az utilitárius korban a kegyeletnek ily magasztos és tiszta érzésére képesek vagyunk. Régi, a halottakra való emlékezésnek ez a megszentelt napja. Meghatva járunk Calixtus katagombáiban, ahova az első római keresztények temetkeztek. Mennyi tiszta érzés és mily sok emlékeztető arra, mely az emberi nyomorúságos léten túl más világot sejtet. Nem is igen hisszük, hogy a halottak napi temetői hangulatnak akármilyen korszellem árthasson. Legyen az ember akármilyen felvilágosodott, amikor megkondul a halálharang, fel kell tenni önmagának a kérdést: Hová leszünk, mi következik az élet után. A jövendőködve vesző sejtelmei, az tudatlanság, amelyben vagyunk afelől, hogy ez a világrendszer miként alakult ki, a vég, melyet Madách Ádámja szerint „csak azt tudnánk feledni“, ezek adnak halottak napján méla fájdalmas hangulatot, még azoknak a keveseknek is, akik senkit se siratnak. És a halál, Hamlet szerint: „ez ismeretlen tartomány“ titokzatos és megdöbbentő. Miért ? Mert szeretjük az életet. Maecenás, aki pedig bölcs ember volt, midőn a római puha élvezetek következtében elvesztette majdnem minden érzékét, igy sóhajtott föl: „És nem bánom, legyek süket, legyek vak, legyek béna, csak éljek, éljek I“ Pedig a halál 'Herder szerint az elszende- rülés és soha fel nem ébredés szende pillanata; pillanata a csendnek, melyet semmi zaj, a nyugalomnak, melyet semmi földi baj többé nem háborgat. Még a legfájdalmasabb betegségben is többnyire csendes percek, vagy még világos és derült látványok is előzik meg a csendes bucsu- zást; a halál szárnyait felénk csattogtatja s minél inkább közelednek, annál halkabb suttogásuk, mig be nem árnyaznak minket. Oly arcokat is, melyek a szenvedéstől eltorzultak, kisimít a halál keze annyira, hogy néhány perc lefolyása után némely halott szebb alakút mutat, mintsem bármikor is életében. Nem rémkép tehát ez utolsó barátunk a halál, hanem éltünk bevégzője; egy szép ifjú, aki a szövétneket eloltja és a hullámzó tengernek csendet parancsol. A természet hervadásához, melankóliájához, elmúlásához oly szépen illik a halottak napja. S nagyon rossz ember az, akit meg nem indít a koszoruvivőknek méla, bánatos serege. Szép vagy halottak napján temető. Szenvedők pihentetője, minden fájdalomnak megváltása j de mi, az élettel küzdők Maecinással kiáltjuk : „Csak élni, élni!“ KÜLÖNFÉLÉK. — Kitüntetett tanitók. A vallás és közoktatásügyi miniszter a tanügy terén szerzett érdemeik elismeréséül Kramtncr Károly mágocsi, Ste/án Péter dárdai és Szajkó József darázsi tanítóknak 2Ó0—200 korona személyi pótlékot engedélyezett. — Kinevezések. Az igazságügyi miniszter Kuluncsich Simon szabadkai kir. törvényszéki dijnokot a gyönki és Skultéty Sándor cs. és kir. 17. számú tábori tüzérezred beli tűzmester, iga- zolványos altisztet a lamási-i kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki. — Megbízás. Az alispán dr. Grünfeld Adolf községi orvost megbízta, hogy a betegeskedő dr. Somogyi Zsigmond dunaföldvári járási orvost helyettesítse. — Helyettesítés. A pécsi püspök a betegeskedő Schmidt Béla pécsváradi kér. esperes helyettesítésével Cseniohorszky József pécsváradi plébánost bízta meg. — Orvosi kinevezés. Pestvármegye főispánja dr. Schützenberger Ede dunaföldvári községi és törvényhatósági orvost az újonnan szervezett kispesti járás tiszti orvosává nevezte ki. — Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Magyar Dezső győrvármegyei kir. tanfelügyelőségi tollnokot Pécsre helyezte át. — Távozó Ügyvéd. Szabó Lajos dr. dombóvári ügyvéd Dombóvárról eltávozván, a pécsi ügyvédi kamara törölte az ügyvédek lajstromából. — A község elismerése. Gyulaj nagyközség képviselőtestülete Takács József adóügyi jegyzőnek munkássága elismeréséül 200 korona személyi pótlékot szavazott meg, — Szabadságolt főgimnáziumi tanár. Molnár Kálmán bonyhádi főgimnáziumi tanár fél évi szabadságot kapott, hogy Abbáziában üdülést és gyógyulást kereshessen. — A kereskedelemügyi miniszter a sárbogár d— rétszilas—szekszárdi, valamint a bátaszék- dombóvári vasút kezelését a zágrábi üzletvezetőség hatásköréből a budapesti jobbparti üzletvezetőség hatáskörébe helyezte át. — Református lelkész felszentelés. Baksay Sándor dunamelléki ref. püspök múlt vasárnap szentelte fel lelkésszé Gyirtlóthy Jenő gyönki gimnáziumi tanárt. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolna vármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését november hó 8-án 9 órakor tartja meg a vármegye székházában. — Díszközgyűlés. Bonyhád nagyközség képviselőtestülete múlt vasárnap diszközgyülést tartott, melyen Szepessy Kálmán főjegyző szép beszéd keretében ismertette dr. Obláth Adolf bonyhádi orvosnak a szenvedő emberiség szolgálatában eltöltött hosszú, áldásos működését, akit a király érdemeinek elismeréséül a Ferenc József- renddel tüntetett ki. Ezután ünnepélyesen átadták a kitüntetést a jeles orvosnak, aki meghatva mondott köszönetét az őt ért elismerésért. — A díszközgyűlésen a betegségéből felépült Perczel Dezső, a munkapárt elnöke is részt vett, akinek dr. Obláth Adolf háziorvosa. — Papi korona és plébános! beiktatás. Bedeg község szép és magasztos ünnepség színhelye volt folyó hó 19-én, midőn ünnepélyesen hivatalába iktatták a község szeretett és népszerű uj plébánosát: Varga Kálmánt, aki ez alkalommal vendégei tiszteletére a plébánia épületben fényes diszebédet adott, melyen a kerületi papság, a vidéki intelligencia és még számos jóbarát vett részt. Az értényi róm. kath. espereskerület papsága ugyanekkor tartotta meg őszi koronáját Magyar Zsigmond kerületi esperes elnöklése alatt. — Személyi pótlék. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága bilkei Pap Gyula árvaszéki elnöknek 600 korona személyi pótlékot szavazott meg. A törvényhatóság ezen határozatát a belügyminiszter jóváhagyta. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Haisler Henrik paksi ág. ev. tanítónak érdemei elismeréséül 200 korona állandó személyi pótlékot utalványozott. ___ — Rendkívüli közgyűlés. A „Tolnamegyei Vendéglősök és Korcsmárosok Egyesülete“ fclyó hó 31-én d. e. 10 órakor Szekszárdon, a Magyar Király szállóban rendkívüli közgyűlést tart Schüf- fér Sándor elnöklésével.
