Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-15 / 42. szám
1911 október 15. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY —' Ellopöt bicikli. Mekl Jani, a Tolnai Népbank gyakornokának biciklijét ismeretlen tettes a kapualjból elvitte. A csendőrök és rendőrök nyolc nap óta hiába nyomozzák a vakmerő tolvajt. — Szerencsétlenül járt kocsis. Knefélg Ö. tolnaszigeti birtokos kocsisa a kukorica morzso- lónál olyan szerencsétlenül működött, hogy a gép elkapta kezét s két ujját teljesen összenyomta. Átvitték Szekszárdra a Ferenc kórházba. — Milyen tánc lesz divatos a télen. A leghíresebb táncmesterek kongresszust tartottak Párisban és nagykomolyan megvitatták, hogy a jövő téli szezonban milyen tánc lesz az uralkodó. Résztvettek a kongresszuson nemcsak francia, hanem angol, német és spanyol táncmesterek is. A tánc fejlődéséről tartott előadás után a mesterek egyhangúlag megegyeztek abban, hogy mostanában a táncfigurák mindinkább egyszerűekké lesznek és hogy a mai tánc már nem is annyira tánc, mint inkább rithmikus séta. Hajdan gavot- teban a báltermek táncosai és táncosnői vetóly- kedtek mozgásban a balett táncosokkal. Azután egyszerűbb lett a táncfigura, majd következett a valzer, végre legújabban a boston és a dupla- boston. A jövő télen még egyszerűbb figurák lesznek. Háromféle tánc lesz uralkodó: a modern mazurka; a XV. Lajosról elnevezett valzer menuet és a Five step argentin. Középiskolai összevont vizsgákra, érettségire, javítóm legsikeresebben készülhet a dr. KÁLLAI-féle szeminárium középiskolai osztályában Bodopesf, IV., Koplony-n- 5. Telefon 125-38. Bentlakóknak elsőrendű teljes ellátás! VIDÉK. Tekintetes Szerkesztőség. A dombóvári esperesi kerület róm. kath. papsága folyó hó 10 én tartotta Gyulajon rendes évi őszi koronáját. Megjelentek a házigazda s egyúttal elnöklő Friihwirth Géza esperes plébánoson kivül Szikora Ignác nyug. rácmecskei .plébános, tb. tag, a pécsi egyházmegye Nesztora, Dr. Friihwirth Jenő tamásii ügyvéd, tiszteletbeli tag, azonfelül Kovács Antal, kér. jegyző szakályi, Vitkovits Ferenc, szentszéki ülnök szakcsi, Nyárády Aladár dombóvári, Hradek Károly kurdi plébánosok, Horváth Dénes volt dökröközi vicarius, kinevezett bölcskei adminisztrátor, Fodor József naki vicarius, Fetter Gyula gyulaji, Seleznik Ferenc szakcsi, Meyer Lajos dombóvári, Horváth Károly döbröközi és Kletzl Béla kurdi káplánok. Szentmise hallgatás után, melyet Friihwirth Géza esperes celebrált néhai Zwikkelsdorfer János volt kurdi plébános (lelkiüdvéért és a Szentlélek segélyül hivása után elnöklő esperes megnyitotta rövid beszéd kíséretében a gyűlést, üdvözli úgy a kerület jelenlévő tiszteletbeli, mint rendes tagjait egyúttal a kerület uj tagjait bemutatja s a kerületi paptársak szeretetébe ajánlja. Majd felolvassa a mohácsi esperesi kerület átiratát, amelyben a papi nyugdíjnak évi 3000 koronára való felemelését szorgalmazzák. A kerület magáévá teszi egyhangúlag az indítványt s a legmelegebben pártolja s kész érte újabb anyagi áldozatokra is. Ezután a püspöki körlevelek egyes intézkedései képezték beható vita tárgyát, különösen az ifjúsági egyesületek felállításánál indult meg hosszabb eszmecsere s panaszként hangzott fel, hogy majdnem lehetetlen azok felállítása s virágozhatása akkor, midőn a közigazgatás mint például legutóbb •Szakályban is, engedélyt ad 15 éven aluli mindkét nembeli gyermekeknek a falusi korcsmában lévő tánciskola látogatására estéli 9 óráig! lovag Paál József nyug. hercegi felügyelő, kerületi tiszteletbeli tag levélbeli meghívására a jövő tavaszi korona Dombóvárra Paál József ur házába tűzetett ki. Húsvéti gyónás végzése pedig a szakályi plébános meghívására a nála tavasz- szal tartandó missió alkalmával lesz. A Troli-féle 100 koronás segélyre a következő tanítók jelöltettek : Nagy János gyulaji, Kőházi Gizella döbröközi tanítók, illetve tanitónök és Gyomlai József kurdi kántortanitó. Evvel a gyűlés hála- imával véget ért. Gyűlés végével a házigazda esperes, ebédet adott, amelyen ugyancsak ő fel- köszöntötte a kerületnek négy év óta tiszteletbeli tagját, a megjelent Szikora Ignác nyug. plébánost, ki életének 90-ik évében van immár -e tartós jó egészséget kívánt neki. Gyulaj, 1911. okt. 11. Tisztelettel: Fetter 6yula, káplán. Dr. Beer, Brünn városának tiszti főorvosa, megállapította: «Nagyon előrehaladott korú egyéneknél, akiknek szabálytalan székeléssel kell megküzdeniök, a természetes Ferencz József-keserüv Íznek már 8 napon át tartó használata (naponkint 3 evő kanállal) a kívánt, maradandó köny- nyebbülést előidézi. — Kapható gyógy- tárakban és füszerkereskedésekben. A Szét- küldési-Igazgatóság Budapesten. TANÜGY. A tanító mint i magyar nép szociális életének, intézményeinek vezéreinken, irányítója. Irta: Szalay Sándor igazgató-tanitó. (Folytatás é* vége.) Tagadhatatlan, hogy a szövetkezetek eszméje hazánkban az utóbbi két évtized alatt igen nagy arányú hóditásokat tett, de mindamellett e téren még sok tenni való van, ahol ismét a tanító intelligenciájának kell irányítónak lennie. Erről szólva, nem ignorálhatjuk, hogy az ebbeli törekvés — tőleg a fogyasztási szövetkezetek eszméje — némely körök részéről idegenszerűséggel találkozik ; ez azonban nem lehet akadály arra nézve, hogy e téren is — kellő tapintattal — a lehetőségig el ne menjünk. Végre is a kis embereknek szövetkezés által való önsegítése, oly fontos szociális érdek, melyet nem lehet alárendelni mellék tekintetnek. Morális kötelessége azonban — és ezt hangsúlyozzuk — a tanítónak éppen irányitó szerepénél fogva, a legnagyobb tapintattal oda hatni, hogy a szövetkezetek révén semmiféle osztály gyűlöletnek még az árnyéka se jusson s népbe, mert ellenkező esetben az a szociális érték, mely a szövetkezetekben rejlik, nemcsak devalválódik, hanem szociális kinövéssé fajulhat. Az e téren való működését ennek az elvnek kell áthatnia, mert csakis igy oldja meg a kérdést helyesen. Az imént vázolt tevékenységével a nép va- gyonosodását mozdítja elő a hivatásos tanító és egyúttal egy nagy szociális baj ellen küzd közvetett módon. A magyar földnek ugyanis van egy mindinkább nagyobbodó baja, mely ha növekedő aránya jövőben meg nem szűnik, nemzeti veszedelmet jelent : ez a kivándorlás, vagy hogy újabb szálló igével éljek az *Amerikázás«. Tévedés azt hinni, hogy a kivándorlást kizárólag a nyomor okozná. A kivándorlóknak csak egy negyed-ötöd része megy a nyomor elől Amerikába. A tömeget kiviszi a vagyonosodási vágy, az ismeretlenbe vetett remény. Elegendő néhány kedvező példa, a lelketlen ügynökök rábeszélése, légvárak festése, hogy elfogja a kivándorlási láz és azt megvalósítsa. Ez ellen hiába apellálunk a hazafiasságra. E bajt gyökeresen csak egy a mainál helyesebb parcellázási törvény és a gyáriparnak a vidékre való decentrálizációja és a vidéken való intensiv fejlesztése gyógyíthatná. Ez pedig állami feladat. A néptanító ezzel a bajjal szemben csak keveset tehet, de az által, hogy a fennebbiekben vázolt közgazdasági sociá- 1 is működését lelkének egész hevével kifejti, mégis e baj ellen dolgozik. Az eddig előadottakban részben már megrajzoltuk azt a szerepet, amelyet a néptanítónak be kell töltenie, a nép sociális életének irányításánál, nem volna azonban a kép teljes, ha mindezek betetőzéséül nem formuláznánk azt a szerepet, amelyet neki a sociálizmusnak nevezett szellemi mozgalomban el kell foglalnia. A modern kor főeszménye — mely homloktérben áll, az egyén szellemi és anyagi szabadságának biztosítása. Ezért küzd a tudomány, a politika, a morál filozófia embere, ha a kor magaslatán áll, ezen eszméért harcolnak a társadalom életében alakult különféle pártok és iskolák. Különbözők ugyan fegyvereik, de a cél ez. Ezen küzdelemhez fűződik azon eszmekör, amit szorosabb értelemben sociálizmusnak nevezünk. Az előhaladó népmüveltséggel a sociális eszmék átmentek a tömegekbe s ott működő erőkké váltak. Nem volna ez baj, nem pedig akkor, ha a sociálizmus a maga tiszta valóságába ment volna át, mert a tiszta sociálizmus nem hogy ellenkeznék a modern korszellemmel, sőt ellenkezőleg, annak egyenes folyománya. A baj ott kezdődik, hogy a rossz akaratú spekulatió, mely a tömegek szenvedélyére, könyenhivőségére alapítja számítását, a tiszta szociálizmust meghamisítva, rut árnyalataival viszi be a tömegbe. Ez az elfajult sociálizmus oly elveket hirdet, mely nem 5 haladásra, hanem csak a társadalom decadeneiá- jára vezethet. Értjük a nemzetközi, hazátlan sociá lizmust, melynek elve, hogy „A munkás hazája széles e világ“ s a hazát buta fogalomnak nevezi. E mellett Gäbet utópisztikus államregényében rajzolt Communista elveket hirdet, amelyek a társadalom teljes lerombolása nélkül soha megvalósíthatók nem lesznek. Sajnos, hogy e szélső sociálizmus hazánkban is talajra talált, még pedig nemcsak az idegen munkásokkal ellátott gyártelepeken, hanem mint agrár-sociálizmus a magyar föld munkásainál is. Már az eddig rajzolt sociális működésével is természetesen ez ellen küzd a hivatásos néptanító, de az ezt célzó, irányító szerepénél fogva van egy speciális eszköze abban, hogy felveszi a harcot a ponyva-irodalom ellen. Nem azokat a Tatár Péter-féle fércelményeket értjük itt, melyek hétfejü sárkányokról, garabonciásokról szóllanak. Ostobaságok ezek, de nem veszedelmesek, mert a nép józan eszére nem nagy befolyást gyakorolnak. Más ponyva termékekről szólunk itt, amelyek igazán veszedelmesek. Ezek a szélső irányú sociálista lapok és az ezek irányát követő, — minden tekintélyt sárba tipró, a leg-' szebb társadalmi intézményeinket ferde világításba helyező s e mellett minden irodalmi értéket nélkülöző, bulvárd nép'apok. Ezeken a bajokon elsősorban csak a helyes mederbe szorított sajtó szabadság segíthet ugyan, de a tanítónak is van e téren teendője, ez abban áll, hogy az ily veszedelmes irányú lapokat, amennyire lehet a nép kezéből kiszorítja a a népnek ujságolvasási kedvét helyes irányba tereli. E mellett az iskolán kívüli oktatás keretében meg kell győznie a népet, hogy a munkás sorsának javítása a jött- ment sociálista izgatók nélkül is megtörténik. Nem kell azért a hazát, vallást és minden nemesebb érzést megtagadó népámitókra hallgatnia. Továbbá megismertetnie kell igazi világításban mindazokat a földmivelési kormányból kiinduló — szociális intézményeket, melyek a kis ember, eminenter a kisbirtoku földműves napszámosók érdekében létesültek, a cseléd törvény hasznos voltát, a munkásbiztositás és segélypénztár korszak alkotó üdvös intézményét, a munkásházak építését stb. eféléket, melyeket a demagóg újságok célzatosan oly ferde világításban tárnak a nép elé. Az ily nemű fellépése bizonyára megtenni a maga jó gyümölcsét, különösen az ifjúsági egyesületekben; és ezzel nyert ügyünk lesz, mert igen jól mondja egy mély gondolkodó angol pedagógus, hogy: „Aki az ifjúság, azé a jövő E.zel a tárgyat kimerítettük, most az elmondottak lényegét röviden összefoglaljuk. A néptanítónak a nép szociális életét irányítania s abban vezérszerepet kell vinnie. Ezen vezérszerepnek nemesebb kutforrásból kell erednie, abból, hogy a nép hallgatagon önként válassza a társadalmi téren irányadójának, erkölcsi komolysága, a nép ügye-baja iránt tanúsított meleg érdeklődése és szociális tudásából eredő szellemi főlénye miatt. Szociális működésének didaktikai irányúnak kell lennie, mely az iskolán kivüli népoktatásban nyilvánul meg. Gazdaszövetség, olvasókörök, ifjúsági eggesiiletek utján oda hasson, hogy a nép között a helyes gazdálkodási módok, szövetkezeti eszme elterjedjen, a kivándorlási mánia megcsappanjon. Igazi világításban ismertesse meg a kormánynak a kis emberek érdekében tett szociális alkotásait, hogy az elfajult szó- ciálizmus a népben talaját elveszítse. Végül iparkodjék az intelligens osztályokat a néppel való barátságos érintkezésnek megnyerni! Tanügyi hírek. Megbízás. A simontor- nyai ref. iskolaszék a beteg Kocsis Sándor tanitó helyettesítésével Becságh Géza tanítót bízta meg. — Tanitóválasztások. Csikesz Ferenc szedresi ref tanitó Csószra, Kormány Gusztáv medinai ref tanitó pedig Hermánszegre választatott meg tanítóvá. — Áthelyezés. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Málnási Dezső bajai állami tanitó- képzőintézeti tanárt a mármarosszigeti állami tanitóképzőintézethez helyezte át. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. KöszönetnyilvánításIstenben boldogult kedves fiam Hesz Lajos ozorai mészáros- és hentesmester elhunyta alkalmával oly számosán kerestek fel részvétnyilatkozataikkal, hogy nem áll módomban mindenkinek egyenként köszönetét mondani. Dogadják tehát mindazon jóbarátok és ismerősök, úgy egyesek mint testületek, kik részvétüknek bármily alakban kifejezést adtak, ez utón nyilvánitott hálás köszönetemet. Tolna-Ozora, 1911 október 12-én. Özv. Hesz Józsefné.
