Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-08 / 41. szám

4

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1911 október 8.

formált. Kegyelettel nézzük a küzködő, próbálkozó lelket. Ha a kódexek kötéseiből kifejtjük a régi nyelvokmányokat, örömünk telik a nyelviélek ósdi dadogásán. A lélek próbálkozásai ezek az imént említett alkotások is; a lélek nyoma ez is; müve az ébredő szociális érzésnek, kifejezése a szociális kötelességeknek, jele a szolidaritásnak; a hagyományokból magát emancipáló testvériségnek; lábanyoma a demokráciának s ha a nyom még gyermeklábnyom is — de hiszen nem. elefánt lábnyomokon jár a kultúra — s ha a szolidaritás még fejletlen, ha a testvériség még következetlen is, — örülünk, hogy már akkor is úgy éreztek, amint hatványozottan, fokozottan nekünk is éreznünk kell, amelyet nekünk is nagyra kell becsülnünk. Nagyra kell becsülnünk azokat a speciális intézményeket, müveket, amiket a népiélek hozott létre, még az olyanokat is, amelyeken annyi a szociális érzés, mint amenyi művészet van egy kőbaltában. Engedjék meg, hogy ezekután azt mondhassam, hogy ilyen egylet is a szeretet géniuszának müve. Aki ilyent teremt, azt én géniusznak hívom. Géniusz az a szellem, melynek teremtő, alakító ereje van, az is jobb kornak hirdetője. Géniusznak azt hívják, aki lát ott, ahol mások csak sejtenek. Aki az erdők fáinak színeiből a Rafaeli Madonnákat; a liciumbokor vonalaiból a Belve- deri Apolló körvonalait veszi ki, az utca kövezetén döcögő kocsik zajából már hallja a Beethoveni skálákat, akinek érző szerve van a színek, vonalak, hangok felfogására, akiből lélek árad. Hát ha van az észnek, a művészi észnek zsenialitása, miért ne legyen a szívnek zsenialitása ? a kedélynek, az érzésnek zsenialitása ? A szívnek is, a kedélynek s akaratnak is van zsenialitása; a szívnek is vannak inspirációi, víziói, alkotó s alakitó géniusza. Hogy a szívnek is van zsenialitása, hogy a szív is lát, azt nekem maga Pál apostol mondja — aki beszél szemekről, aki azt mondja, hogy a szívnek is vannak ismeretei, belátása — én is azt mondom, hogy a szív is ért^ sőt vannak dolgok, melyeket csak az ért. A szív is teremt, kitölti az egyéniséget, boldogít, épít hajlékot; puha fészket tövisek közé; enyhít fáradalmat.

A törvényhozás, a miniszteri büntető novellák is ezt az egyet tartalmazzák: az embert emberhez léptető szellemet, hogy lássa az ember, hogy valaki nemcsak valamit ad nekem, hanem hogy szeret és megbecsül engem. Embereket csak úgy lehet mélyen magunkhoz vonzanunk, ha megérzik, hogy jót akarunk nekik és megbecsüljük őket. Legyünk mi is annak a szociális, annak a demokrata szellemnek — de nem sziciáldemokrata szellemnek polgárai és ígérjük meg, hogy több szeretetet lehelünk az emberekbe. — Ahol a baj a legnagyobb, oda a legnagyobb erőt kell állítanunk s ez a szerető, magát személyes, egyéni szolgálatban odaadó szeretet. A szegény gyámoltalan embert természetesen segíteni kell pénzzel is, de főleg hitet, bizalmat, bátorságot, nemesebb tudatot kell benne ébreszteni. Lelket kell neki adni. De a lelket nem küld- hetem utalványon, lelket nem adhatunk számlára, csak személyes érintkezésben. Lelket lélekbe ömleszteni, csak lélek tud. Ezt a lelket, az érzés, a kedély zsenialitását megtalálom én a nőben: a leányban és anyában. Az igazi nőiesség az akarat, az érzés, a kedély értékeit képviseli. Van valami áldozatos, papnői jellegük. Van tiszta szemük, lelkűk a megértésre. így volt ez kezdet óta. Az érzés inspirációit, a lelkek, a szív zsenialitásának motívumait látom én ezen egyletekben s e jellegüket becsülöm igazán. — Mert igen tisztelt közgyűlés! kellenek, akik jobban szeretnek. De kik legyenek ezek ? Nemde azok, akik az érzés zsenialitásával bírnak ? A nők, akikben a szív remekelhet. Szeressünk! Van mindig, akit szeressünk! Ha a társadalom nyomorát el nem is tüntetjük, de nagyot tettünk, ha az emberekbe lelket vertünk bajaik elviselésére.

Ha ez igy van i. t. Közgyűlés, fogadják el, hogy nekünk nem szabad megelégedünk régi módi mulatságokkal, nem azzal, hogy a jótékony dámák összeülnek és kávéznak, nem azzal, hogy csak pénzt adnak, de vigyünk bele az életbe minél több szivet és szeretetet, amelyektől elcsendesül a bánat és szenvedés, ekkor hallom a harmóniát felém csendülni és ebben bírom a zálogát annak, hogy ez a Nőegylet nemcsak a múltba néz vissza, hanem a jövőben is azt a célt szolgálja, amely az embert, boldogságát keresi és dicsőíti.

Végül legyünk szerényék díszközgyűléseken. Ha nem lehet az embereket megszabadítani minden bajtól és nyomortól, de öntsünk a szenvedőbe bizalmat, hogy a szenvedést elviselhesse.

Dolgozzunk e programmon, váltsuk ki a boldogító életet önmagunkból.]

Ezután a nőegylet nevében Kovács Dávidné köszöntötte az alábbi kedves beszéddel Apponyi grófaét, mint az egylet jeles elnökét:

Nagyméltóságu Grófné 1

Mélyen tisztelt Elnökünk 1

Engedje meg, hogy mielőtt e diszgyülésről eltávoznánk, egyletünk nevében pár szóban köszönetét mondjak Nagyméltóságodnak az egyesület körül kifejtett fáradhatlan buzgalmáért s e szép nap rendezéséért, amelynek emléke mindnyájunk előtt feledhetetlen leend.

Égy egylet működése, virágzása mindig nagyon sokban függ annak elnökétől, vezetőjétől, aki ezt irányítja, tagjait lelkesíti. Hogy a mi egyletünk is ilyen virágzásra jutott, abban nagy részük volt eddigi vezetőinek a múltban, a jelenben pedig Nagyméltóságodnak, mostani elnökünknek, akit mi nemesen érző szivéről már az előtt ismertünk, mielőtt személyesen megismerhetni szerencsénk lett volna.

Sokszor igen aprólékos dolgokból következtethetünk nagy dolgokra, gyakran apró ténykedésekből ismerhetjük meg az ember jellemét.

így előttünk Nagyméltóságod nemes szivéről eleget, beszéltek nekünk azok a kisgyermek kelengyék, amelyeket Nagyméltóságod éveken át, minden karácsony előtt sajátkezüleg készített leányával együtt s hozzánk juttatott egy-egy szegény anyának való kiosztás végett.

Engem e kis kelengyék minden egyes darabjának megtekintése szivem mélyéig meghatott s mig azokat a ruhácskákat nézegettem, eszembe jutott, hogy mennyi jót tehet az a hölgy, akinek ilyen szive van s lelki szemeimmel nem a kis ruhácskákat láttam, hanem a mágnásasszonyt, aki a nyomort csak híréből ismeri, s idejét mégis arra használja, hogy egy kis szegény jövevénynek, akit nem vár selyemfüg- gönyös bölcső, sem csipkés kelengye — mint az ő körükben szokásos — de akinek nincs meg a legszükségesebb ruhája, amellyel pici tagjait betakarnák, ennek a kis szegény ismeretlen gyermeknek meleg, puha vánkost készít, — ruhácskát varr, hogy enyhítse nyomorát. E kis ruhák eszembe juttatták a költő e szavait:

»Vannak ám tündérek, de nem az erdőben, Nem az - illatszárnyán lengő levegőben. Itt járnak közöttünk, tán észre se vesszük, Tündér jóságukat mégis megérezzük.« S mig gondolataimat tovább fűztem, a költő e szavai zsongtak tovább fülemben :

»Az ő tündérségük nem egyéb: a jóság, Tövis nélkül nyilnak nyomukban a rózsák, Adnak kenyeret az árva éhezőnek, Koldus párnájára aranyálmot szőnek.« — örülünk, hogy egy ilyen nemesszivü, a költő szavai szerint tündérhez hasonló, minden szépért és jóért lelkesedni tudó hölgyet tisztel a mi egyletünk Nagyméltóságodban s most midőn az egylet nevében ismételten köszönetét mondok itt Nagyméltóságodnak egyletünkkel szemben tanúsított szives buzgalmáért s azért, hogy gyöngélkedő egészsége dacára, fáradságot nem ismerve, mindent elkövetett e jubiláris ünnepség minél fényesebbé tételére : kérem a jó Istent, hogy Nagyméltóságodat a legjobb egészségben s a mostanihoz hasonló fiatalos kedélyben igen soká éltesse, hogy még nagyon sok szegénynek a szeméből felszánthassa a könnyeket, hogy még sok koldus párnájára szőjjön arany álmot s a mi egyletünknek, a Szekszárd-Tolnamegyei Nőegyletnek mindnyájunk örömére minél tovább bölcs, lelkes elnöke legyen s vezesse azt azon program szerint, amelyet Magyarország »Arany - szájú püspöke« itt elénk tárt 1

Ezen beszéd könnyeket fakasztott a jelenvoltak szemében, a grófnéra pedig oly hatással volt, hogy Kovács Dávidnét szeretető jeléül kétszer megcsókolta, miközben jóságos arcáról könnyek hullottak alá.

Délben Apponyi Gézáné grófné elnök a vármegyeház nagytermében diszebédet adott, a melyen körülbelül 90-en vettek részt. Az első felköszöntőt Apponyi gróf főispán mondotta a királyra, majd Mária Valéria főhercegnőre, mint az egylet védnökére, ki most is kimutatta érdeklődését az egylet iránt. Szives szavakkal köszöntötte a város és vármegye érdeklődő közönségét, a vezetőséget és közreműködőket, különösen pedig dr. Prohászka Ottokár püspököt, s beszédét igy végezte:

Fogadja Méltóságod ismételt őszinte köszö- netünket, hálánkat és vigye emlékül a mi körünkből azon boldogitó tudatot, hogy a Szekszárd Tolnamegyei Nőegylet jótékonysági törekvését nagyban előmozdította.

Sikerült felköszöntőt mondtak még.: Wigand János, dr. Prohászka Ottokárra, Fekete Gusztáv tolnai prépost Apponyi Géza grófnéra, dr. Fent Ferenc gróf Apponyi Gézára, dr. Kramolin Gyula kaszinói igazgató a védnökökre. Gödé Lajos Sass Istvánná tiszteletbeli elnökre, dr. Pesthy Pál az közreműködő hölgyekre. Végül dr. Kiss Ernő az elnök — grófné egyenes megbízásából az ünnepség lelkes vezetőjét, Wigand Jánost éltette.

Ezután a társaság visszavonult a társalgókba s a késő délutáni órákban oszlott csak szét.

Este hangverseny volt a Szekszárd nagyszállóban. A szeretet, a jóság, a könyörület nevében irt „Charitas“ cimü szépséges költeményt szavalta el Babits Mihály főgimnáziumi tanár, fölünk saját szerzeményű „Prológ“-ját olvasta fel nagy hatással, mely alatt előttünk állott a gyönyörű kép, melyben a költő érzései jelentek meg.

A „Charitas“, Klieber Gizella kifejező alakja körül ott csoportosultak a múzsák, a Költészet (br. Schell Józsefnó), Flóra (br. Fiáth Tibernó), Tánc (Wigand Edith), Szobrászat (Bezerédj Toto), Festészet (Meszlényi Vilma), Történelem (Káldy Gyuláné), Ének (Boross Zoltánná), Zene (Török Ottóné), Színészet (Wigand Hedvig) és két gyermek, hogy jelenvalóvá tegyék a meghódolást a szeretet, a könyörület előtt, mely méltó symbo- luma a Nőegylet ötven éves működésének.

Utána a filharmóniai társaság adta elő kitűnő zenei érzékkel Beethoven egyik remek Scherzoját, s mint minden alkalommal, úgy most is tanujelét adták finom zenei tudásuknak.

Ezután következett a „Szekszárdi Dalárda“ sikerült éneke Hiller Gyula karmester vezetése mellett. „Falu végén kurta korcsma“ nótája, mely zugó tapsvihart aratott úgy, hogy a dalárda kénytelen volt ráadásul még egy remek népdalt előadni.

Éber Gyula fekedi plébános zongorajátéka következett Művészi játéka mindenkire nagy hatással volt, gyönyörű accordjai igazolják nagy zenei tudását.

Erre a „Szent Erzsébet“ élőkép következett, melynek összeállitása kitünően sikerült. A verseket hozzá Wigand János irta, Kovács Lásló pedig felolvasta.

Szent Erzsébet személyesitője gr. Apponyi Gizella volt s Liezenmayer gyönyörű képe (Erzsébet a szegények között) nemcsak pompás, élethü beállításával vált élővé, hanem ami azon túl is való, a lélekből sugárzó nagy igaz valóság, mely ott ült az arcán, hogy szinte magunk között valóuak éreztük Szent Erzsébetet, akit a jóság tesz naggyá. — Gyönyörű élőkép volt a rózsák hódolata- Készt vettek benne Ágoston B., Fab- ricius H., Hoffmann E., Kamarás J., Kiss Erzsi, Margit és Manci, Kövessy M., Waldmann R., Wigand E., Szendrey Zs., Weber Gy. Úgyszintén bájos, megragadó volt az angyalok kara s a kar dicsőítő éneke, amelynek előadásába Benau L , Flettner E. és S, Ferenczy J., Gytiszü B., Hámori J., Janusek T. és A., Kayos B. és M., Kristófok M., Kunczer J., Matticni L., Polgár M. Seiner J., Stann M. és S., Waldmann M. és Krammer Zsófika remekeltek.

Az egész estély minden izében kitünően sikerült, s elismerést érdemel Wigand János, Ács Lipót, kik az estély és az élőképek összeállításán fáradoztak,' továbbá Hiller Gyula, a fáradhatatlan, kitűnő zenei tudásu karmester, s a nőegylet egész vezetősége, kik lelkesen megtettek mindent, hogy mindenki a legnagyobb emlékkel goneolhat vissza a jubileumi ünnepségre.

Asszonyok: gróf Apponyi Gézáné, özv. Ágoston Istvánné, Aczél Béláné, Bezerédj Pálné, Boross Zoltánná, özv. Boross Gyuláné, Bajó Jánosáé, Benau Lipótné, Brebovszky Elemérné, Bodnár Istvánné, Babits Mihályné, Dömötör Miklósné, Dicenty Lajosné, Dőry Lászlóné, Dicenty Lászlóné, özv. Dicenthy Ernőné, Dörnyei Ferencné, Duzs Dánielné (Őcsény), Éber Mártonné, Friedmann Béláné, Fleischer Ödönné, Fischer Samuné, báró Fiáth Tiborné, Főrdős Vilmosné (Űzd), Flettner Henrikné, Fent Lászlóné, Fuka Vincéné, Fábricius Istvánné, Gyüszü Istvánné, Gallér Istvánné, Gödé Lajosné, Grünwald Mórné, Hiller Gyuláné, Horváth Józsefné, Haypál Sándorné, dr Horváth Jenőné, Holub Jánosné, Hámori Antalné, Halassy Szilárdné (Sárbogárd), dr. Haidekker Béláné, özv. Haidekker Károlyné, dr. Hagymássy Zoltánné (Bonyhád), Hoffmann Sándorné, Horváth Ignácné, ifj. Haypál Sándorné, Janosits Károlyné, dr. Káldy Gyuláné, Kövessy Ödönné, dr. Kiss Ernőné, özv. Kayos Balázsné, Klieber Győrgyné, Kovács Dávidné, özv. Kristofek Béláné, Kristofek Gizella, dr. Krámolin Gyuláné, dr. Krón Ferencné, Kunfy Károlyné, özv. Knóhr Nándorné, Kamarás Béláné, Kaminszky Jánosné, Leopold Sándorné, özv. Lörinczy N.-né, László Lajosné, Leicht Lajosné, özv. Mányoky Kornélné, Mikula Dezsőné, Matzon Béliné, Matzon Kálmánné, dr. Martin Józsefné, Nikitits Imréné, Obermayer Antalné, őrffy Lajosné, Perlaky Józsefné, Pesthy Endréné (Űzd), Partos Vilmosné (Bátaszék), dr. Pesthy Pálné, Pongrácz Lajosné (Bátaszék), dr. Rubinstein Mátyásné, Rácz Józsefné, Rill Józsefné, dr. Schwetz Antalné (Bonyhád), Schultz Gusztávné, dr. Szászy Endréné, Stann Istvánné, Stann Anna, Szabó Jánosné, Schmideg Mórné, Szendrei Lászlóné, Steinsdörfer Józsefné, Szeghy Sándorné, Sass Lászlóné. dr. Spányi Leóné, özv. Sass Istvánné, Schindler Józsefné (Szálka), Szondy Istvánné, báró Schell Józsefné, dr. Törők Ottóné, Tekus Vilmosné, Tóth Istvánné, Tihanyi Domokosné, Tőrök Béláné, özv. Törők Józsefné, Taffner Zuárdné, Waldmann Dezsőné, Varga Ferencné, Várkonyi Sándorné, Várkonyi Ivánné, Weidinger Lipótné (Bátaszék), Wéber Kálmánné, Wolf Henrikné, Wigand Jánosné, Zsigmond Dezsőné.

Leányok : gróf Apponyi Gizella, Ágoston Böske, Ada- mecz nővérek (Tápé), Bezerédj T otó, Babits Angyalka, Dicenty Anna (Tolna), Demetrovics Mimiké, Deutsch Margit (Baja), Drevey Erzsiké, Friedmann Ilonka, báró Fiáth Lili, Fördős Ilonka (Űzd), Fábricius Hilda, Gaszt Olga (Bpest), Janusek Teréz, ^Hámori Irénke és Ella, Haugh Margit, Hoffmann Edit, Kiss Bőske, Klieber Gizella, Kristofek Margit, Krammer Zsófi, Kamarás nővérek, Kayos Magda, Kövessy M., Lörinczy Tériké és Cresti, Lengyel Mariska, Leicht Flóra, Meszlényi Vilma, Nászay Bőzsike, Pirnitzer Irén, Pesthy Lidia (Űzd), Partos Vilma (Bátaszék), dr. Pirnitzer Liéláné, Rill Mariska, Rull Anna (őcsény), Sárkőzy Etta (Zomba), Stann Mariska és Sárika, Somogyi Paula, Szendrei Margit, Schindler Hermin (Szálka), Szondy Lili és Böske, Waldmann Rózsi és Mici, Wigand Hedvig és Eci, Plichta Manci és Székely Ilonka, Weidinger Ilonka (Bátaszék).