Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-01 / 40. szám
2 tolnamegyei közlöny 1911. október 1. aszerint állapította meg a segélyezést — itt most már nem tudom, hogy Baky tanár ur elismeri-e igazgatójának Ádám József urat, annak működését diszikultálva, önhatalmúlag maga nevezi ki magát diktátorrá. Igaz, hogy megtörtént egy eset, t. i. hogy nem volt egy kérvénynél az iskolai bizonyitvány csatolva, de javasolta az igazgató ur a segély megadását azon jelzéssel, hogy irt a bizonyítványért, a bizonyítvány csak a segély kiosztása után lett bemutatva, mely nagyon is elégséges volt, erre az egyre megjegyeztem az Igazgató urnák, természetesen nem Baky tanár urnák, hogy ha előbb láttam volna a fiú bizonyítványát a bizottságnak nem javasoltam volna a segély megszavazását, tehát „erare humánum est“. Egy merész állítást is ir tanár ur füzetének 24-ik lapján, ami egyáltalán nem felel meg a valóságnak, idézem szó szerint „A jövő iskolai évre a segélyek kiosztását a gimn. igazgató aján- lata alapján óhajtja eszközölni a községi elöljáróság, de a hirdetést ismét csak úgy tették közzé, hogy „szegénysorsuak“ folyamodhatnak, az előmenetelről szó sincs. Ismét nem a kvalitás, hanem a kvantitás a fő.“ Hogy ez mennyire nem igaz, olvassa csak el tanár ur az önök 1910—1911-ik tanévről szerkesztett értesítőjük 50 ik lapján közzétett, „Értesítés az iskoláztató szülőkhöz“ címzett XI. rovatot, melynek második bekezdése szó szerint a következő: „Az ezen kedvezményeket elnyerni óhajtó szülők, családi és vagyoni állapotukat feltüntető községi s a tanuló gyermekeik legutóbbi iskolai bizonyítványával felszerelt kérvényeiket f. évi augusztus hó 20-ig Ádám József gimnáziumi igazgató úrhoz nyújtsák be“ stb. s ezen hirdetés Ugyanúgy jelent meg a hírlapokban is, szolgálhatok támpéldányokkal is. Beméltóztatik látni ugyebár, hogy elfogult Tanár ur. De menjünk tovább — azt írja tanár ur, tavaly volt az I. osztályban 50 tanuló, az idén már csak 37, mert nem tudtunk többet segélyezni, mert a múlt évieket is segélyezni kellett, hát bizony ezt rosszul tudja tisztelt tanár ur, igaz hogy ezt sem pozitív adatokból tudhatja, csak hallomásból, mert többet is tudtunk volna segélyezni. Nézzük csak, a folyó évben beiratkozott I. osztályú tanulók száma apadt, de nem csak itt, hanem a szekszárdi főgimnáziumban is, meg másutt is. Egyebekben pedig sokkal többet is tudtunk volna segélyezni, mint a múlt évben, mert a múlt évben beszerzett tankönyvek rendelkezésünkre állottak már és pénzösszeg is nagyobb folyt be a múlt évinél, tehát nem ez az oka a gyérebb I. osztályú tanulók számának. Vegyünk csak példát a katonai sorozásokról, hogy van év, amikor a hadkötelesek száma felére apad az előző évinél, mert gyérebb a születések száma s a szülöttek számát megapasztotta a kisdedek között fellépett járványos betegségek, hát ez hat ki az iskolákra is. Ezek számbavétele után méltóztassék ítélni. Itt arra kérem tisztelt tanár urat, legyen kegyes kikutatni annak az okát, hogy a tavaly beiratkozva volt 50 I. osztályú tanulóból, miért van az idén a II. osztályban csak 34 tanuló. Talán nem lesz érdektelen dolog. Továbbá írja tisztelt tanár ur, hogy a múlt évben egy segélyezett közepes tanuló ingyen élelmezést kapott, a nyáron nem folyamodott érte, nem kapta meg, levelet irt az apa — ha nem kap ingyen étkezést, fiát nem hozza ide, a fiú itt van — hogyan lehet ez. Ugye összevásárlás ez tisztelt tanár ur. Dehogy is az — vizsgáljuk csak ezt az esetet a maga valóságában. Ez a közepes tanuló Reinitz Sándor, akinek a főbb tantárgyakból 4 jó és 3 elégséges osztályzata van, tehát elég jó tanuló s bizonyára ki fogja magát nőni; az atyja szegény mezőkomáromi zsidókántor havi 48 korona fizetéssel, 7 élő gyermeke van. A kérvényt tényleg úgy adta be, hogy tandíj segélyt és ingyen tankönyveket kér; ezt meg is kapta s hogy nem terjedt ki jobban reá a figyelmem, erre a szegény zsidógyerekre, azt ne csodálja tanár ur. S mikor irt az apa az igazgató úrhoz is meg hozzám is, — mindkét levél nálam van — hogyha nem kaphat a fiának a zsidó családoknál ingyen étkezést, nem tudja tovább taníttatni, mert nincs miből, csak 48 korona havi fizetése van s kért ba lehet segítsek rajta. Ekkor eljártam a zsidó családokhoz s kieszközöltem még ennek a szegény fiúnak ingyen étkezést s úgy tudott eljönni. Hossz példát hozott fel tisztelt tanár ur — nem összevásárlás, nem diák toborzás ez, hanem szeretet — szív kell ebhez, szerető szív, amikor egy könnyet letöröltünk annak a szegény zsidó kántornak az arcáról, aki nevelni óhajtja gyermekét s lehet, hogy ebből is derék ember válik. Hivatkozik Tanár ur egy másik szülőre, aki keveseli a segélyt, nem tud havi 30 koronát fizetni, nem íratja be a fiút, elmegy a községházára, ingyen kosztot könyörög ki s másnap felvételre jelentkezik. Erre is megfelelek. Egy jobb napokat látott egyén segélyért folyamodik, segélyt kap, midőn megjön s megegyezik lakás, mosás, élelmezés stb. körül, számítást tesz s látja, hogy azt fedezni nem tudja, eljött hozzám megköszönni a jó indulatot s kijelenti, hogy fiát ipari pályára adja, mert azt a néhány korona többletet sem tudja kifizetni. Miután a segélyek megszavazása után, a jó szivü és jó akaratú egyénektől még tetemes és nem számított összeg folyt be, képes volt a bizottság a megállapított kon- viktusi dijat még 60 koronával felemelni, meg jegyzendő, hogy a fiúnak jeles bizonyítványa van s a könyörgő anya a segélyen felül még szánalmat is érdemelt. Hogy Tanár ur, ezt az általunk teljesített jó indulatu segélyezést „tanulót tőrrel csalogatás“- nak nevezi, forduljon csak Varjas Gábor felsőnyéki, Bakó Imre városhidvégi ref. lelkész urakhoz s ba tetszik még számosat felsorolhatok, akik szintén nem nevezik ezt diák vásárnak, hanem a szeretet legszentebb lencsének. Tisztelt Tanár ur a Gyönk ellen irt füzetét akkor adta ki s küldte szét nemcsak Tolna vármegyében, hanem az egész országban, amikor éppen a beiratások kezdőitek s olyan lelkesült hévvel tétette ezt, hogy még a környékbeli szülők közül is sokan azt mondták, hogy nem visz- sztik fiainkat a gyönki gimnáziumba, mert hiszen azt most már biztosan elviszik, hiszen maga egyik tanára van legjobban az áthelyezés mellett. Nem gondolja Tanár ur, hogy ez a beiratkozáskor nagyon ártott s igy a múlt évi tanulók számánál csak 8 tanulóval van több, nem gondolja Tanár ur, hogy olyan leverő hírekkel szemben egy szülőnek sincs kedve a fiát ide hozni; valóban csodálatos dolog, hogy még ennyi tanuló iratkozott be. S itt ismételve visszautasítom a vádat, hogy pénzen vásárolt diákokat fogtunk, ez lehet a tisztelt tanár ur elfogult véleménye, mert akkor, amidőn szegénységről van szó, akkor kétség nem fér a mi jóindulatú segélyezésünkhöz, hiszen olyan szegénysorsu ref. lelkész is folyamodott fia részére segélyért, aki egyenesen Gyönk ellen foglal állást s a tolnamegyei ref. egyházmegyei gyűlésen ellenünk fel is szólalt, a segélyt mégis megkapta és fiát ide hozta — persze ez is vásárlás az ön szemében. Miért nem kutatja tisztelt tanár ur memorandumaiban és nyilt leveleiben, bogy kik vezették félre a budapesti ref, teológiai tanárokat, kiknek úgy lett ismertetve a dolog, hogy Gyönk község nem csak nem tesz semmit, hanem egyenesen oda hat, hogy elvigyék a gimnáziumot s midőn az ellenkezőjérőjfi'aieggyőződtek, csodálkozásuknak adtak kifejezést — hát ez sem használt nyilt fegyvert tisztelt tanár ur — aki velünk szemben igy agitált. Tisztelt tanár ur, érveket hoz fel minden sorában, de csak egyoldalú érveket és sehol sem foglalkozik az érem másik oldalával, mert ön szerint itt nincs semmi, Gyönk valósággal Sodorna az ön szemébe, ezt meg kell semmisíteni; de hála a gondviselésnek, sokan, de nagyon sokan nem igy gondolkoznak s további fejlődésünkhöz segédkezet nyújtanak. Tanár ur azt iija ismétlésekkel minden Gyönk elleni füzetében és levelében, hogy Gyünknek fejlődése ki van zárva; ipara, kereskedelme egyáltalán nincs, intelligenciája pedig fásult, érzéketlen. Természetesen ha valaki ezeket olvassa, hitelt ad nekik, mert hiszen nem ismeri Gyönköt; pedig van iparunk is, pl. egy modern berendezésű cipő gyár, melyben gőzerővel hajtó gépekkel 100 munkás dolgozik, van gyapjufonó és szövőgyár, épülőben van egy uj székgyár. A kereskedelemügyi miniszter ur 46394/1911. számú leirata szerint 1912. évben Gyönk központtal felállítja a telephont s akkor tisztelt tanár ur, ha vasúton méltóztatik megérkezni és elfelejt kocsit rendelni, nem kell gyalog bejönni a községbe, hanem be- telephonálhat kocsiért. Még visszatérek egy pontjára tisztelt tanár urnák, t. i. midőn azt írja, hogy a gyönki intelligencia nagy része állandóan várja a legközelebbi gyorsvonatot, hogy elmenjenek s az ide kerülő intelligens emberek közönyösek Gyönk iránt s ezt azok tudják, akik minden 3—4 évben eltávozni látják az újabb csoportot. No látja tisztelt tanár ur, itt Gyönkön, mint ön állitja, minden 3—4 évben van ilyen változás, hát ha még ön városi ember volna, ott látna minden héten változást az intelligenciában, mert a változás oka az áthelyezés, előléptetés, nagyobb fizetési osztályba való jutás, ezek az okai a költözködésnek. Végezetül azt írja tisztelt tanár ur: ha ezen ügyben a nemzeti közművelődés győz, akkor Gyönk bukik, ha Gyönk győz, a magyar közművelődés ügye vereséget szenved. Erre csak az a válaszom, egy magyar ref. főgondnok azt mondta — saját szavait idézem — „kerületemben három középiskolát telepítettem át s mind a három középiskola megbánta, megsinylette az áttelepítést.“ Várkonyi Imre községi főjegyző. Szíves figyelmébe. Október 1-vei uj előfizetést nyitottunk a Tolnamegyei Közlönyre, mely a megyének legrégibb lapja s a függetlenségi és 48-as pártnak egyedüli képviselője vármegyénkben. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, akiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Lapunkat a t. megyei tanítók és tanítónőknek fél árért küldjük meg, mivel a »Tolnamegyei Közlöny« a »Tolnamegyei Általános Tanító-egyesület«-nek hivatalos közlönye. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Kérjük régi előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítsák s ismerőseik körében mentői több hívet toborozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pedig nyomatékosan felkérjük, hogy hátralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap küldését beszüntetjük, mert a lap kiadása nagy anyagi áldozattal jár. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A Tolnnme$yei Takarék és Hitelbank uj helyiségében. Köztudomású, hogy a Tolnamegyei Takarók és Hitelbank a folyó év elején 227000 koronáért megvette a Szék szárd legforgalmasabb és főhelyén épült Dicenty.palotát, hogy ott egy a modern követelményeknek mindenben megfelelő üzlethelyiséget nyisson. Ha visszapillantunk, hogy még nyolc héttel előbb az előző tulajdonosokkal! szerződés folytán ott üzlethelyiségek voltak, melyek a bank régi épületében nyertek szép és kényelmes elhelyezést; ha látjuk azt a méreteiben hatalmas és szép bankhelyiséget: önkénytelenül elragad mindegyikünket a modern építkezés eme nagyszerűsége és erőssége. A .bankhelyiség áll a tulajdonképpeni üzlethelyiségből, a vezérigazgatói és tanácsteremből, továbbá az irattárból és mellékhelyiségekből. Mindegyiknek a berendezése, annak ízléses volta a szemlélőre kellemes, jóleső érzéssel van. Az üzlethelyiség, — mely felülről szellőztethető,' hatalmas ablakokon át nyeri nappali fényű világosságát, — úgy a felek, mint a tisztviselői kar számára a legkényelmesebben van berendezve. A feleket tágas előcsarnok vezeti a hivatalba, mig a falba illesztett köreveteken nagyszámú közönség talál jóleső pihenőt. A tisztviselők helye tágas és a legprakti kusabban van berendezve. Az üzlethelyiség felső részében erős vasráccsal elkerített helyen van a pénztár. Itt ül a pénztáros zárt ajtók mögött s a felekkel elreteszelhető ablaknyiláson, a tisztviselőkkel pedig külön ajtón át érintkezik. Itt áll némán, mint egy hatalmas óriás az Vertheim páncélos pénzszekrény, mely teljesen betörés és tüzmentes. A benne levő külön fiókokat az intézet külön díjazásért értékpapirok elhelyezésére bérbe adja. Ugyancsak itt vannak elhelyezve az intézet többi pénzszekrényei is. Maga a berendezés kiváló finomságú ízlésre vall. A tölgyfa bútorok erősek, masszívak és kényelmesek. A tisztviselők asztalai igen praktikusan vannak ellátva fiókokkal. — Hasonlóan rendkívüli praktikus a 28 méter hosszú, a Casinó- bazárra tekintő és az óriási ablakokon át nagyszerűen megvilágított területen elhelyezett álló íróasztalok berendezése és az üzleti könyvek elhelyezésére szolgáló tűz- és betörésmentes pénzszekrények. A pénztári helyiségben éjjel állandóan villany világit, hogy a járőr a rollón levő ablaknyiláson át mindig figyelemmel tarthassa a kasszákat. A szomszédos terem a vezérigazgató helyiségetil szolgál. Minden tekintetben gyönyörű. Az íróasztalon két telefonfelszerelés van. Az egyik interurbán használatra, a másik pedig a tisztviselőkkel! érintkezésre szolgáló házi telefon. A vezérigazgatói szoba mellett van a tanácsterem. E kettőt hatalmas üvegfal választja el, mely a közgyűlések idejére eltávolítható. A tanácsterem, úgy a mellette levő irattár az üzlethelyiségtől nyeri nappali fényű világos ságát. Igazán alig lehet eléggé részletezni az ottani berendezés nagyszerűségét, erősségét és finomságát.
