Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-17 / 38. szám
XXXIX. évfolyam ____________ 38. szám Szekszárd, 1911 szeptember 17. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bexerédj Iatván-ntcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-félt nyomda r.-thová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Kiel és Marokkó. Ki hitte volna, hogy e tőlünk messze fekvő két hely valamikor fontos szerepre lesz hivatva a mi politikai helyzetünkre vonatkozólag; pedig hát most már kétségtelen, hogy bármily kevés közvetlen érdek is fűz bennünket hozzájuk, mégis a jövő alakulásaiban a mi állapotainkat lényegesen befolyásolni fogják. Az történt ugyanis, hogy II. Vilmos német császár meghívta a mi trónörökösünket a Kiéiben tartandó nagy flotta gyakorlatra, mely meghívásnak a Habsburgok trónjának örököse, természetesen, készséggel eleget tett s ott megjelenvén bámulva látta az óriási tengeri haderőt, melyet egy nagy és gazdag nép áldozatkészsége, minden nagyobb megerőltetés nélkül létesített. Bizonyára a trónörökösben feltámadt a vágy, valamikor, egy ilyen hatalmas flotta legfőbb hadura lenni s nem lehetetlen, hogy hazatérve, ismert erélyes természeténél s az uralkodóra gyakorolt nagy befolyásánál fogva, mindent el fog követni, hogy a terhes katonai javaslatok minden áron a parlamentben körösztül hajtassanak s a tengeri haderő is lényegesen gyarapittassék. Természetesen ily esetekben nem igen szokott komoly figyelembe vétetni, hogy a mit megtehet egy 46 milliónyi vagyonos nép, azt nem igen utánozhatja a gyarmatokkal nem bíró, ipari vállalkozásban elmaradt, elszegényedett Magyarország-Ausztria. A másik hely azért nevezetes, mert a Német és Franciaország között 1870-dik év óta fentálló hatalmi versengésnek irtó háborúvá fejlődésére, igen könnyen okot szolgáltathat. Arról van ugyanis szó, hogy Felelős szerkesztő Fő munkatárs BOOA VILMOS HORVATH IGNACZ Marokkó kinek a fennhatósága alatt álljon, vájjon a franciák, vagy a németek legyenek-e ott az urak, kiknek anyagi érdekeit szolgálni lesz hivatva Marokkónak szolgaságban tartott, a művelődésben elmaradt, már eddig is teljes mértékben kihasznált, szegény népe. Lehet* hogy a két nagy hatalmat csak az alattvalóik anyagi érdekének előmozdítása sarkalja. De az is lehet, hogy a marokkói kérdés csak ürügyül szolgál arra, hogy az évtizedeken körösztül előkészített leszámolás a két nemzet között egy véres háborúban végrehajtassák. A Gloirra oly nagy súlyt helyező francia nép nem tudta mai napig sem elfelejteni 41 év előtti csúfos vereségét s ott a revanch szó mindég nagy jelentőséggel birt és jelenleg is a francia szivek legmelegebb óhajtása. De Németország is tudatában van ezen lángoló érzelemnek s mindent elkövet, hogy annak kitörése őt készületlenül ne találja. Óriási mérvben szaporította szárazföldi és tengeri haderejét. Újabban azonban egy korszakot alkotó találmány: a levegő í/eghóditását eszközlő röpülőgép, a franciák eddig minden összeütközést provokálható alkalmat gondosan kerülő s minden elől kitérő magatartását lényegesen megváltoztatta. A marokkói kérdésben már erősen tartják magukat Németország követeléseivel szemben. Egy képzelő tehetséggel dúsan megáldott francia iró, egy hirlapcikkben már megrajzolta a két nagy nemzet közt megvívandó nagy háború képét. Nem kevesebb, mint 2000 röpülőgépből akar a német szárazföldi és tengeri haderőre — bombákat szórni. Az lenne azután a hadsereg, Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* evre 6 K, */« évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. mely ily borzasztó ember pusztítás között is helyt állana. A mechanikusok már törik is rajt a fejüket, mi módon lehetne oly ágyukat szerkeszteni, melyek lövedékeivel a röpülőgépek pusztítását ellensúlyozni tudnák. Csakhogy ez nehezen megoldható kérdés. Mert ha a bombaszoró röpülőgépek észreveszik, hogy 1000 méter magasságban nincsenek biztonságban, felemelkednek 2000, 3000 méter magasságba s onnét végzik romboló munkáikat. Fantasztikus kép, de nem lehetetlen, hogy a népek nagy háborúi a jövőben igy fognak lefolyni. Mi ugyan egyelőre nem forgunk közvetlen veszedelemben. Nem pályázunk sem. Marokkó, sem más gyarmat megszerzésére ; de nem szabad elfelejtenünk, hogy Németországgal szoros szövetségben vagyunk s a röpülőgépektől s Angolországnak a franciákkal való hasonló szövetségétől fenyegetett német császár bizonyára iparkodni fog Magyarország—Ausztria haderejének szaporítását sürgetni. így jutunk mi bele annélkül, hogy közvetlenül érdekelve volnánk, egy világháború kellő közepébe. Azért sürgeti a hadvezetó- ség haderőnk oly mérvű szaporítását, mely országunk teherviselési képességét meghaladja. A német császár elődje kiszorította Ausztriát, miután hadseregét, úgy szólván, megsemmisítette, a német tartományokból. Most a magyar baka drága vére szükséges ahhoz, hogy azt a Németországot, mely 1866-ban magyar vérben gázolt, támadói ellen megvédelmezni segítsen. Hát ez bízón nem közönséges, hanem nagyon is furcsa állapot. Boda Vilmos. TÁRCA. Egy sugár. Ha elérkezem egykoron a révbe S iidvöziilt lelkem vissza-vissza jár Szomorú éltem letűnt színhelyére, A múlt időnek ködfátyolán át Halványan fénylik felé egy sugár. Hogy fáradt lelkem rá lel e sugárra, Mely ragyog, mint a hajnal szelíden, Derűt áraszt a komor éjszakába S áttör a sötét, borús jellegen, Áldott fényénél békén megpihen. S pályámnak végén immár tudva mindent, Látó szemeim előtt kinyitva, Mi halandónak a földön ide lent Hét pecséttel zárt titkoknak titka: A túlvilági rejtélynek nyitja. 8 mögöttem tárva az elhagyott pálya : Gondokkal himzet keleti szőnyeg, A szeszélyesen cikonyás mintába Az istenek bút virágként szőttek És gyöngyszemekként fájdalom könnyet. S komor színektől csaknem elfeledve már, Szelíd fényt áraszt a szőnyeg felett Egy reszketegen lobogó kis sugár, Életutamra derűt ez vetett; — E halvány sugár te vagy: szeretet. ÖZV. BRANDEISZNÉ FREY MELANIE. Útban Krisztiánja felé. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárcája. — Irta: Koritsánszky Oltó. Északi-Tengeren, 1911, szept. 6-án. Utazó ember ne csak hogy nyitott szemmel füllel járjon, keljen, hanem legyen asztrono- mns, geologns, etnográfus értsen a művészettörténethez és tudjon mind olyanhoz is, amiben különben megbocsájtják járatlanságát. így veszi hasznát utazásánál s igy nézhet mindent a kritika szemüvegén át. Más egyébként csak néz, csak kontoijaibán figyelhet meg egyet-mást, de ha fölkészült, ha ismeri annak a népnek, földnek történetét, — ahol jár — akkor megtalálja a fokozatos fejlődés fonalát. Akkor mindennek magyarázatát tudja adni és nem csodálkozik azon, hogy például az észak városai másképpen épültek, az itteni nép erkölcse, gondolkozási módja eltérő a miénktől. A népek gondolkozása^ szokása mindig az adott körülményektől függ, azokhoz idomul s azok szerint fejlődik. Ez a fejlődés progresszív irányú, csak a léptek mértéke, amely szerint történik más és más: kisebb vagy nagyobb. — A kultúra bizonyos fokát elért nép nagyobb lépésekben halad előre, mint az eszkimó, vagy az indiánus, vagy a pápua, amely népnek meg van még a jó és rossz szelleme a maga primitiv formájában. Az északi nép ama régi időben megélhetésének legkönnyebb formák között történő biztosítása céljából kikereste s megtalálta azokat a legalkalmasabb helyeket, ahol könnyen hozzájutott élete tengetéséhez szükséges táplálékhoz és ahol legbjatösabban érezhette magát esetleges megtámadtatása esetén. így van Kopenhága, igy észak Velencéje: Stockholm és igy a természeti szépségekben oly gazdag fjord végén épült Krisz- tiánia. Letelepültek, szaporodtak, nyugodtan éltek. Hogyan is adjanak hálát ezért a gondviselésnek: templomot vagy imádkozó helyet építettek. Ez volt az a mag, amelyet azután körül övezett a népek gyűrűje. Látták, hogy milyen jó dolguk van ezeknek, kiknek épp a jólét folytán már. igényei is emelkedtek, erre megindult az ipar és kereskedelem és a halász tanyából, amelyet a pappá vedlett, egy legkörültekintőbb vezető karddal és ésszel egyre emelt — kifejlődtek azok a szép és a mi városainktól teljesen elütő nagy városok, amelyben az élet, a csend és zaj, a regg és est, az ég és viz, minden-minden más rendesen megszokottnál. A nagy kalap nem hóditott itt még tért magának; a lábakat elsanyargató „szép formájú“ cipő se kellemetlenkedik az itteni emberek lábán. Egyszerű de tiszta, az adott körülményekhez való alkalmazkodás — ez kiabál az utazó elé mindenfelől. Becsületes józan nép, aki megbízik mindenkiben, (azt hiszi, mert ő becsületes, más mindenki szintén az). Láttam Svédország északi részében^ vasúti állomást, abol a pasasér egy padra tette botját, kabátját, senkinek sem szólt, hogy vigyázzon s mire több órai séta után vissza jött,, ott volt helyén minden érintetlenül. Kopenhága pedig valósággal eldorádója volna a mi nem kisszámú kabáttolvajainknak. Az egyetemi hallgatók biciklin járnak az egyetemre, anélkül, hogy láncra fűznék, egyszerűen oda támasztják pedáljánál fogva a járdához s ott hagyják; a cók- mókjaikat pedig a kapu mögötti nyitott és sza-
