Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-03 / 36. szám
1911 szeptember 3. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 5 —- Klebs tanár, Berlinben Írja: A természetes Ferencz József'-keserüviz kitűnő, oly sok oldalról elismert hatásait nekem is alkalmam volt különféle betegségi állapotoknál, névszerint tuberkulotikusoknál is, a legkitűnőbb eredménynyel kipróbálni. Azt tapasztaltam, hogy a betegedési folyamat kezdetén jelentkező székrekedések a Ferencz József-viz használata folytán megszűntek, anélkül, hogy utána a rettegett hasmenés állott volna be. — Kapható gyógytárakban és füszerkereskedésekben. A Szétküldési-Igazgatóság Budapesten. jó könyv), vagy ezek hiányában bármily csekély pénzbeli áldozattal bozzáj árulni s azt alulírott cimére mielőbb megküldeni szíveskedjenek. A szives adományokat e lap hasábjain fogom nyugtázni. Kérelmemet ezen közismert, de mély értelmű szállóigével zárom: „A kié az ifjúság, — azé a jövő s azé az intelligeneia!“ Szekszárd, 1911. Szt. Ágoston ünnepén. Hazafias üdvözlettel : Szabó Géza. áll. főgimn. hittanár. TANUGY. TUDOMÁNY, IRODALOM. Szózat az ifjúság érdekében az ifjúság barátaihoz. Áldott emlékű XIII. Leo pápa mondotta a romlott sajtóra célozva: „Scriptis scripta oppo- nenda.“ Ha valahol romboló munkát végezhet az Írott szó, úgy az ifjúság kiforratlan lelkében végzi azt a leggyáazosabb sikerrel. Ma, midőn a különböző bacillusokkal szemben vérgyógyitó szérumokkal lép harcba az orvosi tudomány s áldva emlegeti az Ebrlicbek nevét, nagyon is időszerű és korszükséglet, hogy a lélek feltétlen halálthozó szellemi bacillusaival szemben is harcba menjen a beteg szivek legilletékesebb orvosa, az egyház. De hol van a szérum? hol a biztos szer, mely a lelki élet vérveszteségét pótolni képes, mely a vérszegény ifjúság fonnyadt arcára az életkedv üde piros rózsáit festi, mely képes eloszlatni a népköltészet csillagának ezen aggodalmát: Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága ? Avagy virág vagy te hazám ifjúsága ? Az orvosszer meg van ! XIII. Leó nyújtja felénk e szavakkal: „Scriptis scripta opponenda!“ A gondos kertész kiirtja a gazt s virágot ültet helyébe. Az ifjú lélek is virágos kert, melyben a rossz könyv nem nevel mást, mint gazt, mig a jó könyv virágot fakaszt. Ép ez okból az ifjúság valláserkölcsi nevelésében eltöltött 15 esztendőnek tapasztalatai érlelték meg lelkemben az elhatározást, hogy a gondjaimra bízott ifjúság részére egy jó könyvekben bővelkedő s minden izében katho- likus ifjúsági könyvtárt létesítsek. Célom kettős: 1-ső negativ: ellensúlyozni a napjainkban nagyon is közkézen forgó selejtes könyvek mételyező hatásait. Scriptis scripta oppo- nere! 2-ik pozitív: Megismertetni és megkedvelteim az ifjúsággal a katholikus világirodalmat. Gyakran hallunk és olvasunk elégiákat, lamentá- tiókat arról, hogy a mi intelligenciánk nem érdeklődik a katholikus irodalom sajtótermékei iránt, nem olvas, nem járat katholikus lapokat és folyóiratokat, annál kevésbé ir azokba. Hát ezen csöppet sem csodálkozhatunk. Sőt az ellenkezőt kellene csodálni. Hisz az iskolában, az élet előcsarnokában vagy mondjuk várótermében nincs alkalma megismerkedni a legtöbb intézetben a kath. irodalommal ! A pogány kor klasszikusait: Liviust, Sallustiust, Cicerót, Horáciust, Ovidiust, Násót,. Homerost, Xenofont, Plátót, a pogány kor festett erkölcseit stb. éveken át kell az ifjúságnak véres verejtékkel tanulmányozni, sőt belőlük érettségiznie is, ellenben a keresztény kultúra szellemóriásait: pl. Szt. Ágostont, Szt. Ambrust, Nagy Szt. Gergelyt, Aranyszáju Szt. Jánost, Nagy Szt. Leót, Szt. Cypriánust, Áquiniói Szt. Tamást; vagy az újabb korból: Penelont, Chateaubriandt, Bougaudt, Dupauloupot, Wisemant, Balmest, stb., a keresztény világ leghíresebb íróit, tudósait és szónokait nincs módjában müveikből megismerni. Csoda-e azután, ha a katholikus világirodalom kellő előismerete, előtanulmánya teljes hiányában az „ignoti nulla Cupido“ elvénél fogva semmi fogékonysággal sem bir, sőt teljesen közömbös marad a katholikus sajtó léleknemesitő és szellemképző termékei iránt. Hinc illáé laerymae! Célom tehát feléleszteni és fejleszteni az ifjúságban a katholikus sajtó iránti érzéket, hajlamot, kedvet és képességet önteni az ifjúság leikébe, hogy majdan az élet küzdőterére lépve szóval és tollal is sikra szállni oly sokszor és oly mérgezett toliakkal ostromolt szent hite és egyháza védelmére. Korunknak ismeretekben gazdag apologetákra van szüksége! Ezen szellemi önvédelmi harchoz azonban megfelelő fegyvertár szükséges! Oly fegyvertár, mely nem vért ont, hanem vért ad és ez: a katholikus ifjúsági könyvtár, melynek betűje nem öl, hanem éltet, nem ront, hanem épit í E „Irigyeljetek.“ évi 33. és 34. szá- fenti címmel látott lelki fegyvertár beszerzése céljából fordulok a Toinamegyei Közlöny nagyrabecsült olvasóközönségéhez, első sorban a papsághoz; másodsorban a jó tanítókhoz és általában az ifjúság minden igaz és nemes szivü barátjához, kérve, • hogy e könyvtár létesitéséhez jó könyvek (lehet bármily A Tolnám. Közi. folyó mainak „Tanügy“ rovatában napvilágot egy cikkely, me!y belőlem igen vegyes gondolatokat és érzelmeket váltott ki. Azt vártam, hogy a 35. számban majd valamelyik tanító fog reagálni erre az én felfogásom szerint kevés szerencsével megirt közleményre. Minthogy azonban ez nem történt meg: én érzem magam állá somnál fogva arra indítva, hogy említett cikket néminemű bírálat alá vegyem s ennek közreadását a tekintetes szerkesztőségtől tisztelettel kérjem. Kritikám a következő : Hiába forgatja s cifrázza (X.) a szorgalmi idő számszerű kimutatását: letagadhatatlan tény- dolog, hogy az esztendő 36j napja közül jó egy párral több a szüneti, mintsem a tanítási nap Már pedig ez — szó ami szó — nagy „fór“. Népiskoláink állapotát rémsötét színekkel festi. A szekszárdi r. k. tankerületben, melynek alulírott már közel 15 év óta esperes-tanfelügyelője s igy az itt fennálló viszonyoknak alapos ismerője, 55, írván ötvenöt r. k. jellegű tanterem van. Ocsény lévén a kerületben a legszegényebb kath. hitközség: következésképp legszegényebb ennek az iskolája is, de azért felszerelése mégis sokkal különb, mintsem (X.) a népiskolák felszerelését nagy pesszimizmussal csaknem generá lizálni, általánosítani jónak látja. Felpanaszolja (X.), hogy az oklevelet nyert ifjú tanitónak mennyit kell pályázgatnia, utazgatnia, mennyit kell neki okmány másolásra, bélyegre stb. költenie, mig végre valamely szerény álláshoz juthat. Hát — kérdem én — annak az egyetemet végzett, oki. középiskolai tanárjelöltnek, kezdő ügyvéd és kezdő orvosnak — doktori diplomájával kezében — nem kell-e hasonlóképpen rengeteg sokat küzdenie, mig végül valahára 26—28 (és nem 19—20) éves korában magas képzettségének csak némiképp is megfelelő pozíciót a társadalomban elfoglalhat? Hajtogatja továbbá az a már végsőig elcsépelt „quem dii odére, paedagogum fecére“ féle, ókori közmondást, ahelyett, hogy kartársainak magasztos hivatásuk eszményi felfogását s a végzetükben való megnyugvást szuggerálná. Kiáltó színekkel írja le, hogy a tanitói pálya milyen testet s lelket felemésztő, sorvasztó stb De nincs-e életpálya a tanítóinál is felemésztőbb, sorvasztóbb? Pl. a nyomdászok, betűszedők, betegápoló apácáké stb. (X.) széles-re alapozott elmefuttatásában igazán oly szűk látókörben mozog, mintha bizony csupán csak — tanítók volnának a világon. De leginkább a miatt az arrogáns, minden tiszteletet végképp kizáró, sőt lekicsinlő hang miatt szólalok fel az „Irigyeljetek“ c. közlemény ellen, mellyel az az iskolai „elnök urak“-at (értsd: plébános) s ekként a papi rendet is trak- tálni nem átallja. Zárjel között ugyan, de denikve egy mesét arról, hogy az egyszeri milyen előzékenyen fogadta, szivarral megkínálta, leültette az újonnan megválasztott tanítót; mihelyest azonban megtudta, hogy kicsoda: kivette kezéből a szivart s reászólt, hogy „állj fel öcsém ha feljebbvalóddal beszélsz!“ Most is él — úgymond — akivel ez megtörtént. Hát ez a mai viszonyok között meseszerűen hangzó história sehogy sincs ügyesen összeállítva. Mert: először is annak a csinosan kiöltözött fiatalembernek, mint tanitónak, kellett annyi illedelmet és tisztességet tudnia, hogy ha főnökénél tiszteleg, annak mindenekelőtt bemutassa^ magát, s akkor a plébános a látogatója személye iránt tévedésbe nem eshetett. Másodszor: ha ez mégis tényleg megtörtént volna újabb időben: azt a plébánost halála után, mint unikumot, spirituszban őriznék — a vármegyei múzeumban! Harmadszor: hogy „most is él még“, ezt nem szokták 30—30, hanem csupán öreg emberekre alkalmazni; tehát megtörténhetett ez talán 50—60 évvel ezelőtt egy most jól megérdemelt nyugalomban élő 70—80 éves, agg tanitóbácsival. De ilyet a XX. század II. tizedében előrántani s piacra dobva, a publikumnak beadni akarni: hol van ebben, kérdem, a leghalványabb árnyéka a jóindulatnak vagy pláne tiszteletnek az „elnök urak“, a plébánosok iránt ? ! Az is baj (X.)-nek, hogy „az elnök ur oly nagy ur“, hogy az a vicispánnal te-tu viszonyban áll, és hogy megyegyülések alkalmával karöltve jár vele a kormányt képviselő főispán. No hát, kérem szeretettel, miért ne lehetne az alispán egyik-másik plébánossal per-tu ? főképp ha ez — mondjuk — gyermekkori játszó- vagy iskolatársa volt. Ha pedig a főispán egyszer - másszor karöltve sétál valamelyik plébánossal, az legfeljebb annak a bizonyítéka, hogy az a méltóságos, esetleg — mint nálunk — kegyelmes ur több tisztelettel viseltetik a papi rend iránt, mintsem — (X.). Higyje meg nekem, tisztelt (X.) — s erre mint tapasztalt, éltes ember a legjobb akarattal figyelmeztetem — hogy az olyan végtelen sötét színekkel festő, rikítóan pesBzimisztikus írásokkal, aminő az „Irigyeljetek“: úgy a tanügynek mint a feltétlenül nagyérdemű tanítóság összességének többet lehet ártani, mint használni. Áldás, békesség! Mözs, 1911 szept, 1. Pártos Zsigmond kér. esperes-tanfelügyelő, plébános. elmond .elnök ur“ — A szekszárdi köze. iskolaszék alakuló Ülése. A szekszárdi közs. iskolaszék múlt szombaton tartotta meg alakuló ülését dr. Szentkirály Mihály polgármester elnöklésével, melyen egyhangúlag ismét Boda Vilmost választották meg elnökké, a ki meleg szavakkal mondott köszönetét az osztatlan bizalomért és ígérte, hogy mint eddig, úgy a jövőben is a legnagyobb ügyszeretettel igyekszik elnöki tisztének megfelelni. Alelnök : Kiss Károly kir. táblabiró, jegyző: Holub János polg. isk. igazgató, gondnok: Stockin- ger János iparos, számvizsgálók: Bodnár István nyug. p. ü. számtanácsos és dr. Pirnitzer Béla ügyvéd. Az iskolaszék tagjai: Boda Vilmos, dr. Beöthy Károly, Bodnár István, Gödé Lajos ref. lelkész, Doroghi István, dr. Fent Ferernc apát, Halász Gézané, Holub János, Kiss Károly, dr. Komáromy Gyula, Kovács Dávidné, dr. Kramo- lin Gyula, László Lajos, dr. Mayer Gyula, Merwerth Ferenc, Mosgai Sándor plébános, Nagy György Hangonyi, Németh Gyula ev. lelkész, Mikula Dezső, Pigniczky Ferenc, dr. Pirnitzer Béla, dr. Rubinstein Mátyás izr. lelkész, Stockin- ger János, Szeghy Sándor, dr. Szentkirályi Mihály, dr. Török Ottó és Uj János. Az iskolaszék a következő nőtagokkal egészítette ki magát, akik menedékházak felügyelőbizottságát képezik : özv. Ágoston Istvánná, Bodnár Istvánná, Holub Jánosné, Kövessy Ödönné, Leicht Lajosné, Müller Ferenené, özv. Nits Istvánná, özv. Sass Istvánná, Stock inger Jánosné, Tekus Vilmosné, Tihanyi Domokosné, Török Béláné és Triebler Ilma. — Múlt kedden az igy alakult iskolaszék ismét ülést tartott Boda Vilmos elnöklésével, melyen elintéztetett a polg. fiú- és leány iskola, valamint a gazdasági ismétlő iskola 1911—1912. évi költségvetése. Az elnök jelentette, hogy a miniszter jóváhagyta a polg. leányiskola költségvetését és dologi kiadásainak részbeni fedezésére 5 éven át évi 516 korona államsegélyt utalványozott. Tárgyaltatott a vallás- és közoktatásügyi miniszternek azon rendelete, mellyel megengedi, hogy a polg. leányiskolával kapcsolatosan női kézimunkatanfolyam két éves, melyben azon nőivendékek vétetnek fel, akik a polg. leányiskola négy osztályát sikerrel elvégezték. Tantárgyai: a magyar irodalom, történelem, kereskedelmi levelezés, szakrajz és főképpen a szabászat és varrás. Évi tandíj 50 korona, beiratásidij 4 korona, könyvtárra és nyomtatványokra 4 korona. Ezt az üdvös intézkedést örömmel üdvözöljük, amelynek nagy hasznát viszik azon nők, akik kereseti pályára lépnek és megakarnak felelni azon sokoldalú teendőknek, melyeket a családi életben hivatásuk eléjük szab. — — Iskolaszéki és hitközségi ülés A szekszárdi róm. kath. iskolaszék és hitközségi tanács múlt vasárnap d. u. 4 órakor ülést tartott dr. Fent Ferenc apát-plébános elnöklete alatt. Az elnök előterjesztése az iskolaszék a beírásokat szeptember hó 1. 2. és 4-ére tűzte ki. A beírások reggel 8 órától 12-ig tartanak. — Az egyes osztályokban az elmúlt tanév alatt túlzsúfoltság volt, melynek megszüntetése végett a belvárosi fiú- és leányiskola Y—VI. osztálya a báró Balogh Ádám utczai iskolába helyezteték, innen pedig a IV. osztály jön fel a belvárosba. Ha azután ilyen beosztás mellett is 80 - tanulónál több iratkoznék a IV-ik fiú és leányosztályba, akkor a Ill ik osztályokban párhuzamos IV osztályok állíttatnak fel. Az újvárosi osztály- beosztással Mosgai Sándor újvárosi plébános bízatott meg. — A szénszükségletre Mayer János és Müller Bernát szénkereskedők adtak be
