Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-03 / 36. szám
XXXIX. évfolyam ___________________36. szám____________Szekszárd, 1911 szeptember 3. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részit illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA ViLfSüGS HORVÁTH IGNACZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/t évre 6 K, */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. N’yilttér garmond soronként 30 fillér. Nyílt levél. j Tekintetes Baky István tanár urnák Gyönk. Tisztelettel köszöntőm »a gyönki ref. gimnázium áthelyezésének ügye« cimü bros- ürája kiadása alkalmából; mert mint Gyönk- nek nem ref. vallásu lakosa t. Tanár úrral eleddig én is azt vallottam, hogy az áthelyezés az iskola ügye, s abba beleszólásom nincs. Most azonban t. Tanár ur maga adja meg az alkalmat és jogot arra, hogy kis munkája vezérfonalán e mozgalomhoz néhány megjegyzést tehessek. Talán nem szerénytelenség tőlem, ha mint evang. lelkész a haladás, a művelődés és hazafiság bajnokának merem magam vallani. Az egész mozgalmat felölelő adatok összegyűjtésével tanúsított szorgalma és buzgalma, a jobb ügyhöz méltó agilitása előtt meghajtom az elismerés zászlaját, de legyen meggyőződve t. Tanár ur a Gyönkön fejlesztendő »gyönki gimnázium« érdekében végzett sokkal kevesebb munka megkímélte volna attól a resignált nyilatkozattól, hogy másfél évi fáradozásának ily csekély az eredménye. Egy százados múltú iskolát a píetáns megsértése nélkül nem lehet kurtán-furcsán elszakítani attól a községtől, mely eddigi működési tere volt, s áthelyezni olyan községbe, olyan vidékre, melyben annak gyökere nincs; mert sok az a kapocs, sok az emlék, mely őket összefűzi. S ha szunnyadva is, Gyönkben is mindig megvolt a szeretet iskolája iránt, minek legfényesebb bizonyítéka az, hogy a t Tanári kara legdédelge- tettebb testületé. Épen ezért az iskola sze- retete, az érte való rajongás, vagy a jövője ' miatt való aggódás kötelességévé teszi a tanári karának, hogy községe baja, boldogsága iránt érdeklődjék, haladását, fejlődését elősegítse; tehát erkölcsileg támogatni tartozik ama község törekvő vezetőségét, mely falai között kulturintézetnek helyet adott és azt fejleszteni óhajtja s* elitélendő az áthelyezési törekvés különösen az olyan tanári kar részéről, melynek egyik-másik most itt működő tagja csak átszállási helynek tekinti Gyönköt s türelmetlenül* várj a a legközelebbi gyorsvonatot, melyen tovább mehessen. De fájdalommal kell konstatálnom, hogy ezt a kegyeletet, ezt a Gyönk iránt való szerete- tet a t. tanár urak részéről nélkülözni vagyunk kénytelenek. S hogy úgy érzek, amint irok, t. Tanár ur, bizonyítom példámmal. Az én szegény egyházközségem szekere nagyobb, mélyebb kátyúban van, mint az önök iskolájáé; vergődésemet alig figyeli valaki, támogatásban nincs részem, s én mégsem vagyok kishitű, s nem esem kétségbe. De abban a percben, amidőn be kell látnom, hogy képtelen vagyok szebb jövő reményével biztatni, itt hagyom ... de nem a maga sorsára, hanem hogy rátermettebb munkaerőnek adjam át helyemet; Kecskemét is megköszönte volna polgármesterének, ha a* vigasztalan napokban csak sátorfáját akarja szedni s mindenáron továbbállani, ahelyett, hogy uj, törekvő munkára serkentse polgárait s maga járjon elől jó példával. Még csak egy vádra van szavam. Gyönk- nek csak saját javára kell az iskola, Írja t. Tanár ur. Tehát önzők vagyunk! Állom. Beismerem, önzők vagyunk, de azért, hogy bebizonyíthassuk t. Tanár urnák, mi is tudunk lelkesedni művelődésért, haladásért és hazáért. Mi is ki akarjuk venni részünket abból a nemzeti missióból, mely a mi kis gyönki iskolánknak itt e sváb vidéken sokkal inkább ád létjogosultságot, mint a főgimnáziumnak Dunaföldváron. Sőt türelmetlenül vártuk az igazgató változás után ama programmszerü kijelentések megvalósulását, hogy vagy leányiskola, vagy ref. tanitóképezde fölállításához, a mostanihoz hasonló lelkesedéssel hordjuk a holt köveket, amelyeket a t. tanár urak fognak életre kelteni. Egyben azonban t. Tanár ur, több őszinteséget kérünk részünkről is. Önök nálunknál önzőbbek; önök odavágynak ahol forr, lüktet, pezseg az élet, oda, ahol az élet örömvirágaiból többet nyújt, oda . . . akár- hova, csak el Gyönkről, a csendes munka helyéről. Tisztelettel Nlühl Sándor, gyönki evang. lelkész. Erőszak. A kormány folyton azt hangoztatja, hogy semmiféle erőszakos lépést nem tesz, mert biztos abban, hogy az obstrukció önmagától is kimúlik. A tények azonban azt mutatják, hogy az erőszak politikája mar is megkezdődött. A kormánynak eddigi taktikája az volt, hogy a nemzet elérnyedt- ségét és közönyösségét akarta felhasználni a vód- erőjavaslatok keresztülhajszolására; ezért terjesztette azokat a kánikula idejében a Ház elé, mert azt remélte, hogy az ellenzéki képviselők távolmaradnak és ellenőrzés, vagy legalább is minden nagyobb felfordulás nélkül sikerül a javaslatokat tető alá hoznia. Most azonban, mikor az ellenzék erőteljes küzdelmét már a saját kárán tapasztal háttá, változtat a taktikán és a jelekből, a bár Liszt Ferenczröl. — Csapó Vilmos kamarás értékes könyve. — Jól eső örömmel forgatjuk Csapó Vilmos j vaskos kötetét, melyben Liszt Ferenc világhírű zeneköltönek eddigi ismeretlen leveleit tárja a nagy nyilvánosság elé s a melyből meggyőződ- ! hetünk azon alaptalan, rosszindulatú állításokról, melyek a külföldi lapokban mostanában napvilá- i got látnak, hogy Liszt nem a miénk, sőt egyenesen megtagadják magyar származását is. A mű egyébiránt Szekszárd városára is kiváló érdekességeket tár fel br. Augusz Antal és Liszt Ferencz baráti viszonyából kifolyólag. Fővárosi napilapjaink és a kiválóbb szép- irodalmi lapok a legteljesebb elismeréssel adóznak Csapó Vilmosnak e közhasznú kiváló nagy- fontosságú munkájáért. így a többek között a „Budapesti Hirlap“-ban olvassuk: Liszt alakját és működését nálunk még mindig homály borítja. Ebbe a homályba erős és jótékony sugár gyanánt világit bele egy most megjelent Liszt munka. Szerzője Csapó Vilmos kamarás, tolnamegyei nagybirtokos, a ki kiadta Liszt Augusz Antal báróhoz irt leveleit. Augusz, a budai helytartótanács alelnöke, mint ismeretes, egyike volt a művész legbensőbb barátainak. Szekszárdon volt háza és birtoka, melyet Liszt gyakran fölkeresett, bogy a nagyvilági élet for gatagában kifáradt idegeit itt kissé kipihentesse. Augusz és Liszt barátsága 1839 ben keletkezett. A levelezés köztük 1846-ban indult meg és Augusz bárónak 1878-ban bekövetkezett haláláig tartott. Augusz Liszt művészetének leglelkesebb rajongója volt. 0 vitte keresztül az Esztergomi mise előadását a bazilika fölavatásakor. Ugyancsak Augusz járt közben a Zeneakadémia alapítása idején, hogy az intézet vezetésére Liszt Ferencet megnyei’jék. De nemcsak Augusz Antalhoz fűzte a művészt meleg szeretet, hanem az egész családhoz. Többször mondogatta, hogy Szekszárdon van az ő igazi otthona. Tisztelői és tanítványai is fölkeresték itt a mestert, úgy hogy Augusz házánál mindig nagy társaság gyűlt össze. De Augusz pesti palotájában is sokan megfordultak, igy Liszt két legkiválóbb magyar tanítványa, Zichy Géza gróf és Mihalovics Ödön, azután Erkelek, Reményi Ede, Bellovics Imre, Mahler Gusztáv, Nikisch Artur, Hubay Jenő, Thomán István, Mosonyi Mihály, Dunkel Norbert, Juhász Aladár, Volkmann Robert, Menter Zsófia, Apponyi Albert és többen az arisztokráciából. Ebből az illusztris névsorból is láthatjuk, minő előkelő színvonalon állott a szellemi élet Augusz szál ónjai ban. Mikor a Zeneakadémiát fölállították, Liszt háztartását a Nádor-utcában, a Hal-téren, majd az Andrássy-uton, Augusz báróné vezette, férje rokonával, Fábry úrnővel együtt. Csapó Vilmos is Augusz báró közvetítésével ismerkedett meg Liszt Ferenccel 1856-ban Rómában. Megismerkedésünk idejétől kezdve Csapó naplót vezetett és az a napló kivált Liszt budapesti életmódjáról mond el nj, eddig ismeretlen adatokat. Kivonatát megtaláljuk a könyv elején. Ezután következik a könyv legfontosabb része : száztizenhét levél amelyet Liszt irt Augusz Antalhoz és a melyet Sigray Klára grófnő, Augusz unokája, bocsátott Csapó rendelkezésére. Nyelvük Francia és német, a szerint, a mint Veirmában vagy Rómában kelteződtek. A Liszt egyéniségét jellemző előkelő, finom stílussal van megirva valamennyi. Mint irásmü is élvezetes olvasmány, de tartalmuk szinte szenzációsnak mondható. A legkülönbözőbb művészi, politikai kérdésekről és személyekről nyilatkozik itt Liszt s gyakran fontos és uj dolgokat mond. E levelek elolvasása után a Liszt-életrajzoknak nem egy fejezetén kell majd módosítani. Végtelenül elmés, nagy műveltségű és nemesszivü lélek szól hozzánk ezekből a sorokból. Sokszor és sokat kritizál, de nem bántóan. Az igazi lángésztől sohasem tagadja meg dicséretét. Elragadtatással nyilatkozik Doppler Ferencről, csodálatosnak mondja Erkel Ferenc Himnuszát, nem tud betelni Reményi Edének, a nagy hegedűművésznek magasztalá- sával, dicséri Gobbi Henriknek, jeles tanítványának kiváló tehetségét. Apponyi Albertet nemes jellemnek, nagy tehetségének nevezi. Az ilyen nagyszerű képességekkel megáldott férfiúra — úgymond — fényes jövő vár. Megemlíti, hogy kedves barátja Haynald Lajos, a zenekedvelő kalocsai érsek, ki füvószkertjéröl is hires volt, mennyire megnyerte a flórenci botanikai kongresszuson a résztvevők tiszteletét és szeretetét kellemes egyéniségével és nagy tudásával. Réss- letesen tájékozódhatunk e levelekből az Esztergomi miBe ellen szőtt intrikákról, melynek középpontjában Festetich Leó gróf, a Nemzeti Színház intendánsa állt. Igen érdekesen nyilatkozik a cigányokról. Panaszkodik, hogy nem ismerik el a cigányok nagy érdemeit s őt magát is alaptalan gyanúsításokkal illették a cigányokról irt könyve miatt. Adjuk meg nekik a mi az övék 1 — mondja. Bihari, Lavotta és Csernák is cigányok voltak. Ezek a sorok igen fontosak. Bizonyítják Liszt jóhiszeműségét és megdöntik azt a már eddig is valószínűtlennek látszó állítást, hogy nem Liszt a Cigányok és zenéjük Magyarországon cimü könyvnek a szerzője. Egyik levelében arra kéri Angusi
