Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-27 / 35. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1911. augusztus 27. hogy terményét biztonságba helyezte, száz oldalról nyomorgatják, akkor nincs más ut és mód, mint a termésen úgy a hogy lehet, rögtönösen túladni. Hiába, szegény embernek — szegény a szerencséje. Boda Vilmos. A tűzoltók ünnepe. A tolnamegyei tűzoltó testületek szövetsége évi rendes közgyűlését folyó hó 20-án, Szent István ünnepén tartotta meg, amely alkalommal a szekszárdi tűzoltó testület mint házigazda nagyobb ünnepséget rendezett, hogy a vidéki testületek kiküldöttei a tűzoltóság ügyeinek rendezése mellett városunkban kellemesen érezzék magukat s a forró nyári nap dacára is jó emlékkel távozzanak vendégszerető bajtársaik köréből. A parancsnokság már pár héttel előbb fáradozott az ünnepség sikerén, s mindent elkövetett, hogy a tűzoltóság magasztos eszméjéhez illő ünnepélyt teremtsen úgy a vidéki, mint a helybeli érdeklődő közönségnek. Már előtte való napon este megkezdődött az ünnepi hangulat. Szombaton, 19 én este a Sárbogárd felőli vonattal érkeztek a tamásii és simontornyai, kocsin pedig a dunafoldvári bajtársak, akik a szekszárdi tűzoltósággal és annak zenekarával a polgári olvasókörbe vonultak s vacsora után a zenekar nótái mellett az éjféli órákig kedélyes hangulatban együtt maradtak. Ez alkalommal Nikitics Imre szekszárdi parancsnok üdvözölte a már megérkezett vidékieket. Az ünnepség napján riadót fújt a szekszárdi tűzoltóság zenekara, majd 7 óra után már egymás után érkeztek a vidéki testületek, faddi, agárdi, paksi, majd a tolnai, őcsényi, decsi, bá- taszéki, dombóvári, bonyhádi, melyek közül a tolnai, decsi, faddi zászlóval érkezett, továbbá itt volt a faddi és bátaszéki zenekar is. Ezek érkezésének ideje alatt a szekszárdi testület két kiküldötte tisztelgés közepette elindult Bonyhádra, hogy megkoszorúzza néhai Pevczel Dezsőné sírját, s igy lerója köteles háláját a zászlóanya iránt. „ Délelőtt 9 óra után Boda Vilmos szövetségi elnök és szekszárdi főparancsnok vezetésével a már teljesen egybegyült testületek a belvárosi róm. kath. templom ba vonultak s resztvettek Szabó Géza főgirnn. hittanár által tartott szent misén, jeléül annak, hogy a tűzoltóság eszméjének alapja a felebaráti szeretet, s mint ilyen Istennek dicsőítését sem tévesztheti szem elől, önként vállalt kötelességének teljesitésében. E szent misén a kántori teendőket Kovács György sióagárdi főparancsnok, az oltárfcörüli szolgálatot . Tóth Pál, a szekszárdi egylet jegyzője, tehát tűzoltók végezték. A templomból a városházára mentek, amelynek dísztermében Boda Vilmos elnöklete alatt megkezdődött az összes megjelent testületek kiküldötteinek és több helybeli érdeklődőnek részvételével a szövetségi közgyűlés, a tem az esernyőt a padlóról, a falhoz támasztottam. De alig bocsátottam el fogóját, mikor az megcsúszott és még nagyobb robajjal esett a földre, mint az előbb. Harisnak furcsa, mély álma lehet! A legnagyobb gondossággal szinte remegve az izgalomtól, emeltein fel most is i ét az ernyőt, újra vigyázva, óvatosan a falnak támasztottam. De mihelyt eleresztettem, újra lezuhant, mindannyiszor nagyobb robajt ütött a megelőzőnél. Különben az ernyő utbaigazitással sem szolgálhatott, mert ezenkívül még négy darab volt a szobában. Most a falat akartam követni kezemmel. Nem volt valami nagy kép, de ahogy a földre zuhant, nagyobb lármát csapott, mint egy ágyú. Haris nem mozdult, de én józan ember vagyok, megértettem, hogy még egy ilyen művészi kisérlet és ő felugrik ágyából. Szomorúan mondtam le sétálási terveimről. A legokosabb, amit tehetek •a jelen körülmények között, ha megkeresem a szoba közepén levő kerek asztalt, azt veszem kiindulási pontnak és onnan felfedező körutat teszek az ágyamig. S ha az ágyat meglelem, egész közel van hozzá vizeskorsó, ezzel enyhítem égető szomjúságomat is. Négykézláb kúsztam tehát. így legalább biztos voltam benne, hogy semmit fel nem boritok. Egy-két pillanat alatt meg is találtam az asztalt, még pedig oly erősen, hogy homlokom bőrét is lehorzsolta, aztán fel- áltam, kinyújtottam a karomat, ujjaimat kifeszi- tettem és egyensúlyt tartva, ide oda hajlongással, elindultam, hogy felkeressem ágyamat. Előbb egy székbe vettem oda a térdemet, aztán egy falba. Majd egy díványba, ismét egy másik székbe és megint egy díványba. Ez már egészen zavarba hozott, ügy emlékszem tudniillik, hogy a szobában csak egy divány van. Eközben eszembe melyen később alispánunk, és Sztankovánszky Imre is megjelentek. A jegyzőkönyv hitelesité sére Wilhelm Ede tb. főparancsnok és Dénes Sándor decsi parancsnok választattak meg. A rövid elnöki megnyitó után a számadások megvizsgálásával a jegyzőkönyv hitelesítők, a későn beérkezett tüzfelügyelői jelentések elintézésével a megválasztandó elnökség bízatott meg. Ezután a tisztujitás következett, melyre már hetekkel előbb folytak az előkészületek, s szokatlanul izgalmas is volt, szerény véleményem szerint pedig csakis azért, mert a tűzoltóság kötelékébe nem tartozó, tehát avatatlan egyének szóltak bele. A szavazás titkos volt. (Pardon! Ha a választójog is ilyen titkos lesz, akkor jobb, ha meg se csinálják !) Megválasztattak : tb. örökös diszelnök (miután az elnöki tisztségéről végleg lemondott) Boda Vilmos, kinek 39 évi tűzoltói, és 20 évi szövetségi elnöki működése elévülhet- len érdemeket biztosit 'számára. Elnök: Sztanko- vánszky Imre, alelnö^: Csík József, titkár: Brebovszky Elemér, pénztáros : Nikitics Imre. Megválasztatott továbbá 12 választmányi tag, majd a közgyűlés után tartott választmányi ülésen a járási tüzfelügyelők. Sztankovánszky Imre, az újonnan megválasztott elnök lelkes beszédben köszönte meg a bizalmat, s Ígérte, hogy a vezető tisztviselők támogatásával oda fog hatni, hogy a tűzoltóság érdekei felkaroltassanak, s az intézmény mindig virágzó legyen. A jelenlevő alispán pedig egy dunaföldvári esetből kifolyólag kijelentette, hogy a esendőrség esetleges túlkapásaival szemben a tűzoltóságot megvédi az illetékes hatóságnál teendő közbelépése folytán. 11 óra után a szekszárdi tűzoltóság sikerrel végzett gyakorlatot a főgimnázium épületén Boda Vilmos főparancsnok vezetésével, s tanu- jelét adta, hogy hivatásának a legnagyobb igyekezettel tud megfelelni. A polgári olvasókörbe vonultak ezután zeneszó mellett a testületek, ahol mintegy 70 terítékű diszebéd volt, amikor is felköszöntőt mondottak : Boda Vilmos, Szabó Géza, Csik József, Janosits Károly, Hermann Frigyes, Kommandin- ger Kálmán, Pfleger Hugó. A kedélyes hangulatban elköltött lakoma után a kath. körben a bátaszéki tűzoltó zenekar közreműködésével népünnepély volt, amelyen az apró gyermekek mulatozásai mellett élvezettel vett részt nagyszámú közönség. Este a polgári olvasókörben minden izében jól sikerült zártkörű táncmulatság volt cigányzene mellett a legkedélyesebb hangulatban a reggeli órákig. Felülfizettek a polgári olvasókörben: Csik József (Bonyhád) 5, Mutschenbacher Lajos, Schulcz Gusztáv 2—2, Kardos János (Paks) 1.80, Fülöp Lajos vendéglős, Aibach János (Bonyhád), Gyüszü János 1—1 kor., Hradek Ferenc 60, Szendrei László 40 fillérrel. Jegyeiket megváltották: dr. Hilbert István 10, Kaszás Sándor 3, Janusek Géza, Fusz Ferenc 2—2, Török Béla 2.40, Seiner Lipót 1 koronával. jutott, hogy az asztal se sokat ér, mint kiinduló pont, mert hiszen kerek. Elhagytam tehát helyemet, vaktában indultam neki a székek és díványok labirintjének. így kóboroltam az ismeretlen és reám nézve oly idegenszerü területen mindaddig mig a kandallóról levertem egy virágvázát amikor utána hajoltam, hogy felemeljem azt, felborítottam a mosdóasztal kancsóját. Éppen azt mondtam magamba: jó volt és most itthon leszek rögtön ! — de egyszerre Haris ordítását hallottam. — Segítség, se . . . gitség ! Gyilkos! — Ne félj, csak én vagyok — siettem őt megnyugtatni. — Csurom viz vagyok. Leöntöttél — mondta ő panaszosan. A zajra a házbeliek is felébredtek. Elsőnek a házi gazdám lépett be égő gyertyával kezében, nyomában Z. ur egy másik gyertyával, azután egy egész gyertyás körjárat. Körülnéztem. A Haris ágya mellett álltam, éppen ellenkező szegletben, mint ahol az én ágyam volt, az is a fal mentén. Mindössze két szék volt a szobában s én egész éjszaka ezek körül forgolódtam ! Elbeszéltem a háziaknak a történteket s ezek megnyugodva tértek ismét álomra. En a pedométeremen, mely mindig nálam van, konstatáltam, hogy negyvenhét mértföldet gyalogoltam a szobában. De elvégre egyre megy: hiszen úgy is azért keltem fel, hogy egy kicsit kisétáljam magamat. A kath. körben felülfizeltek : Rácz József, dr. Sonnewend Frigyes, Dr. Fent Eerenc 1.40—1.40, Boda Vilmos, Arany János (Dombóvár), Vendl István, Vesztergombi István Grósz, Nagy Sándor Prantner 1—1 koronával, Zarubay Ferenc 80, Disz Antal (Dombóvár), Kormos János (Dombóvár), Isgum Károly (Tolna) 60—60, Hőd! Andor 50, Kommaudinger Kálmán (Decs), Szűcs Ferenc, Hődl Gyula, N. H., Uj János, Pollermann Ferenc 40—40, Szabó Géza, Vár- konyi István, Kovács József Major 20—20 fill. P. A jegyzők. A közigazgatás épületét a jegyzők tartják vállaikon. Hasonlítanak ahhoz a mithologiai alakhoz. aki a csapongó képzelet szerint a Gibraltár szorosnál Európát tartja vállán. Sőt azt kell mondanunk, hogy Verbőczy Corpus jurisa óta a nemzet képviselete, de még inkább az alkotmányos kor egyenesen arra dolgozott, hogy a jegyzők munkáját szaporítsa. Valahány törvényünk van, annak végrehajtása a jegyzőé. S a hivatalos napiteendők taposó malmában még azt is várjuk a jegyzőtől, hogy egy kis községet irányítson s a haladás zónája felé tereljen ; küzdjön a maradi- sággal s még népszerűsége árán is egyedül a közjó s az vezesse, hogy a község szociális boldogulását munkálni hivatása s — kötelessége. Ha valaki, úgy a községi jegyző méltó rá, hogy munkája értékeltessék s mikor a jegyző emeli föl szavát kartársai érdekei mellett, — hall- Suk meg. Az országos jegyzőegylet nagyon szép szándékkal van eltelve. Mintegy 200—300 olyan elárvult jegyző gyermek van, aki akkor vesztette el apját, anyját, mikor az édes apa még nem szerzett nyugdíjra igényt. Mi vár rá az ilyen úri proletár csemetére ? Ezt nem akarjuk érinteni se. Rémesen beszél róla a napi élet, a tapasztalás, sőt olykor a kriminológia is. Elképzelni, mit szenvedhet az a jegyző, aki haláltusáját vívja, ha tudja, hogy gyermekei ki vannak dobva az élet viharának, nevelő kéz nélkül. Ezeknek a szerencsétlen embereknek, akiknek nem volt módjuk annyi évi szolgálatot szerezni, mely alatt gyermekeiknek neveltetési segélyt biztosíthattak volna, mennyire megkönnyitenők halálos vergődését, ha az illetők tudnák, hogy gyermekeik nincsenek kidobva a züllésnek, hogy az ilyen elárvult, gondviselő kéz nélkül maradt jegyzőárvának — nevelőháza van. Az országos jegyző- egyeBület, melynek elnöke nagystílű férfiú, maga is csak nemrég Mezőtúr város főjegyzője, azt akarja, hogy mihamarabb ez a nemes célú nevelőház létesüljön. Erzsébet királynéról nevezik el az iuternátust 8 építésre van is kétszázezer korona, Az építkezést rövidesen meg is kezdenék, ha az emberszerető társadalom ebben a nemes törekvésükben segítené a jegyzőket. Sorsjátékot rendeznek s ennek során 65000 koronát sorsolnak ki. A sorsjáték jövedelme van hivatva a még hátralevő alapot pótolni. S hogy ez ízben nem a sorsjegyzés szédelgésével állunk szemben, de szolid, szép szándékkal, jelzi az a messzemenő támogatás, mellyel a belügyminiszter a jegyzők segítségére sietett Fölhívja a községi képviselőtestületeket, járuljanak a sorsjegyek bizonyos számának vételével a célhoz. Nem hisszük, hogy akadjon képviselőtestület, mely elé, ha a jegyző azzai fordul, hogy most szerencsétlen kartársai gyermekeiről van szó, hogy viszonyai szerint ne hozza meg jelentős áldozatát a célra. De sőt azt hisszük, hogy ha a jegyző azokhoz fordul, a kiknek naponta tesz szívességeket, hogy a jegyzők egyetemes ügyét támogassák, nem fog akadni ember, aki az Erzsébet árvaházért ne nyúljon a zsebébe. Ennek az ügynek sikere azon múlik, hogy a cselekvésre, a kezdeményezésre hivatott és erre erkölcsileg kötelezett jegyző mint gondolkozik, hogyan érez? A minden neveltetési járulék nélkül úgyszólván a szélnek eresztett jegyző-árvák ügye minden kartársat cselekvésre kell, hogy szólítson s a társadalom, melyet igaz, ezer felé vesz igénybe a szervezetlen közjótékonykodás megható kérelme, — ne hagyja el a községi jegyzőknek ezt az igaz, emberbaráti ügyét. Leopold Sándor és neje arany lakodalma. Impozáns ünnepség keretében folyt le múlt csütörtökön d. u. 4 órakor a szekszárdi izr. templomban Leopold Sándor és neje szül. Krón Ottilia aranylakodalma, melyen óriási közönség vett részt, melynek sorában ott láttuk Bezerédj Pál vbt. tanácsost, a vármegye egész tisztikarát Simontsils Elemér alispánnal, a város tisztviselőit dr. Szentkirályi Mihály polgármester vezetése alatt, az Izr. Hitközség képviselő-testületét, az
