Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-27 / 35. szám
XXXIX. évfolyam 35. szám Szekszárd, 1911 augusztus 27. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bexerédj István-utcza 6. az., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, evre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. A szüret. Fent az országgyűlésen vígan és engedetlenül folyik a terhes katonai követelések elleni ádáz, ellenzéki harc, erős támogatást nyerve az által, hogy a fürdőzéséből hazatérő Kossuth Ferenc, az ellenzék eddigi magatartását helyeselve, a további elszánt harc mellett nyilatkozott. Székvárosunkban lezajlott a fáradságos előkészületeket igénylő vármegyei tűzoltó kongresszus, a kínálkozó szünetet tehát felhasználhatjuk arra, hogy itthon kissé körültekintünk s termés kilátásainkat szellőztetjük. Szekszárd és környéke tudvalevőleg majdnem kizárólag a bortermeléssel foglalkozik s az képezi egyetlen megélhetési eszközét. A tavali pertpnospora pusztítás és jégverés folytán ugyanis alig volt valaki termés s a lakosságíiak ugyancsak össze kellett magát huzni s hitelét erősen igénybe kellett venni, hogy egyrészt a közterhek viselése iránti kötelezettségének eleget tegyen, másrészt, hogy életét úgy a hogy tovább tengethesse. A terméskilátás a folyó évben legalább kora tavasszal elég vigasztaló képet mutatott. A tőkék elég gazdagon meg voltak rakva fürtökkel s a termés kilátásokat annyira befolyásoló virágzás is kedvező körülmények között végbement, úgy, hogy egy gazdag termésre való kilátás reményei teljesen jogosultnak mutatkoztak. Jött azonban a nyolc heti, eső nélküli perzselő forróság és a reményeket lényegesen leszállította. De azért mégis olyan a helyzet, hogy egy jó középtermés beköszöntése, leginkább a hegyi szőllőkben várható, különösen azóta, mióta több bőséges eső áztatta meg a kiszáradt földet s a már fonnyadni kezdő szőlöfürtöket íelfrissitette. Most már augusztus, tehát a jégképződést elősegítő forró nyár vége felé járunk s igy a jégverés csapásától kevésbé kell félnünk, ámbár fordult elő eset, de ez csak száz évben egyszer történik meg, hogy szeptember végén paskolta meg a jég az érett fürtöket s a zápor vörösre festve zudult alá a hegyekről. A vigasztaló terméskilátásokat tehát most már csak a tartós őszi esőzés ronthatja meg, a mitől tán megóv bennünket a jóságos gondviselés. A borkészlet a legutóbbi év kedvezőtlen volta miatt nagyon megapadt s leszámítva néhány borkereskedő helyiséget, a pincék teljesen üresek. Alig tévedünk tehát, ha állítjuk, hogy a bor kereslete a folyó évben meglehetősen élénk lesz s bizonyára az árak is a kereslet élénkségével arányban fognak állani. Hozzájárul még, hogy a meleg nyár s az utánna következett bőséges eső a fürtöket korai érésnek indította, úgy hogy a szüret az idén valószínűleg jóval korábban fog a szokottnál bekövetkezni. A szekszárdi szőllősgazda pedig azt tartja, hogy ha korán van a szüret, az a bor jó minőségével együtt szokott járni. Jó középtermés, jó minőségű bor és élénk kereslet kilátásaival közeledünk tehát az ősz felé. De minthogy helyes az a közmondás, ha a kilátásokról van szó, hogy a szőllő szüretig még sok éjjel kint hál, biztosat még ez idő szerint mondani alig lehet, csak reményekről lehet szó. Pedig de nagyon elkelne már egy jövedelmező szüret a körülmények mostoha- sága által teljesen kizsarolt bortermelő osztálynak, mely az államnak legkevésbé gyámolított termelő közönsége. Amit annak támogatására, ritkán jelentkező nagy felbuzdulásában, még is tenni jónak lát, azt más alakban többszörösen visszaveszi. Nincs ugyanis termelési ág, mely az adózás oly tömegével volna megrakva, mint a bortermelés. Fizeti a szőllősgazda elsősorban a földadót s annak töméntelen járulékait: községi pótadót, vármegyei adót, útadót, hitközségi adót, sőt még betegápolási adót is. Azután fizeti a termése után járó terhes fogyasztási adót. De még ez mind nem elég az adóból, mert még a termelő a terhes boritaladót is fizetni kénytelen; mert nem kell azt hinni, hogy miután ezen sokféle adót közvetlenül nem a termelő fizeti, az nem az ő terhét képezi. Az a vásárló kereskedő, midőn árt igér, gondosan számításba veszi, hogy a vétel minő terhek átvállalásával jár s ezen az alapon teszi meg ajánlatát; gondoskodva arról, bogy a terheket a termelőre áthárítsa; vagyis a bort oly áron veszi meg, hogy az ígéret a terhek levonása utáni árnak felel meg. Azt mondják erre, hiszen a termelőnek módjában áll ily ajánlatot el nem fogadni s jobb vevőre várni. Igen, ha már a termésre előzőleg nem lenne kölcsön felvéve; ha a végrehajtó nem tenne szives látogatást az adók megfizetése érdekében; ha volna a takarékpénztárban egy kis tartalék- tőke, melynek segítségével a kereskedővel farkasszemet lehetne nézni; akkor adhatnánk ilynemű tanácsot, de mikor a termelőt, alig Nyárban tél. Enyhe szellő játszadozik A virágos rét felett Meleg sugár kicsókold Rügyéből a levelet. Eresz alatt vígan fészkel Csicsergő, kis fecskepár, Minden, minden azt hirdeti Hogy itt a nyár, meleg nyár. De hiába dmitsz engem Zengedező madúrszó. Te sem mondasz valót nekem Sugár, bimbót pattantó Hazudsz fészket rakó fecske, Árnyat nyújtó falevél Az én szivem azt hirdeti, Tél van, hideg, fagyos tél. ÖZV. BRANDEISZNÉ FREY MELANIE. Nyugtalan éjszaka. Irta: Mark Twain. Másnap korán kellett indulni, már tíz órakor ágyban voltunk. Én egy kicsit ideges voltam, Haris azonban elaludt, amint lefeküdt. Ez a ténykedése tnlajdonképen nem volt sértő, de engemet mégis sértet, nehezen viseltem el. Miért aludt el ily hamar az én társaságomban? Ez bosszantott s ezen töprenkedve, hiába próbáltam elsznndikálni. Mennél jobban szerettem volna elaludni, annál inkább került az álom, végre már oly éber lettem, mint 12 órakor szoktam lenni délelőtt. Keserűen elmélkedtem a szobában, más társaságom nem volt a saját magamette emésztetlen vacsoránál. A gondolataim minden témát felöleltek már, ami csak ember agyában valaha megfogamzott. De a gondolatok sohasem váltak mélyebbekké, csak megértették egyes témáikat, azután tova suhantak, mint a lepkék. Egy óra múlva már egy kavargó kohóhoz hasonlított fejem, magam pedig halálosan belefáradtam a hiábavaló hánykolódásba. Végre már annyira kimerültem, hogy szemem lecsukódott, de ekkor a közelben megkon- dult a toronyóra. Megszámláltam az ütéseket, azután már-már ismét lezáródtak pilláim, de ekkor egy másik toronyóra kezdett kongatni. Mikor ez elvégezte, a városházán ütötte el az időt az óra, mély bugása egy ideig gyönyörködtetett is. De mikor kisült, hogy ez az óra a negyedórákat is jelzi, mégis egy kissé túlzottnak találtam a dolgot. Valahányszor már-már az álom- országba értem, valami njabb és újabb zavart fel, egyszer másszor a takaróm is leesett rólam, ngy, hogy le kellett hajolnom és felemelnem. Végre letettem minden reményről, hogy elaludjam, beláttam, hogy kétségbeejtően éber vagyok. Lázam is volt, szomjúság igy gyötört. Kis ideig még ott forgolództam az ágyban álmatlanul, azután egy kitűnő ötletem támadt, hogy felöltözöm, kisétálok a kertbe, talán meg is fürdőm és szivarozva várom be a reggelt,, Igyekeztem úgy felöltözni a sötétben, hogy Harist fel ne riasszam álmából. A papucs is jó lesz ily nyári éjszakán gondoltam. Csendben keltem fel, minden fehérneműt összeszedtem, csak a harisnyámat nem leltem sehol. Pedig e nélkül bajos volt kimennem. Négykézláb mászva, tapogatózva kerestem a harisnyámat a padlón. Minden lépésnél megreccsent a padló, ha egy bútordarabba ütköztem, a zajt hatványozottabban hallottam. Ilyenkor ijedten megálltam, lélekzetet sem mertem venni, úgy lestem, nem ébred-e fel Haris. Csak azután folytattam a kutatást, de hiába kúsztam ide-oda, a harisnya nem volt sehol. Mindenfelé csak bútordarabok akadtak a kezembe. Mikor este lefeküdtem, nem is képzeltem volna, hogy ennyi bútor legyen a szobában. Hisz tnlajdonképen nem az volt a furcsa, hogy megleltem a székeket, de az, hogy mindig, állandóan a fejemmel találtam meg. Érthető harag vett erőt rajtam, keresés közben illetlen kifaka- dások törtek utat ajkamra. Végül elhatároztam magamat, hogy egy harisnyával is beérem, úgy megyek sétálni. Föltápászkodtam helyemről, képzeletben elindultam az ajtó felé, de abelyet saját életnagyságn képemet pillantottam meg egy nagy tükör sima lapján és egy pillanatra megijesztett. A tükörkép határozottan azt bizonyította, hogy eltévedtem a szobában, most már azt sem tudtam, mily részében vagyok a szobának? Elkeseredésemben leültem a padlóra. Ha csak az az. egy tükör lett volna a szobában, talán még eligazodtam volna benne! Es ez ngy sokszorosított, mintha ezer lenne, mert a szemközti falakon voltak elhelyezve. Az ablakokon ugyan beszűrődött némi világosság, de ide oda csúszásomban a padlón elvesztettem az irányt és most úgy tetszett nekem, mintha minden ablak ott volna,, ahol nem kellene lennie. És igy teljesen elvesz^ tettem a fejemet, nem bírtam többé eligazodni. Felkeltem, véletlenül feldöntöttem egy esernyőt. Úgy esett végig a földön, olyan zajt csapva, mint egy revolverlövés. Mérgemben ajkamba haraptam, megint nem mertem lélekzeni, de Haris meg sem moccant. Óvatosan félve felvet.
