Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-06 / 32. szám

8 holott Ausztriában sokkal kisebb, mert Magyar- ország az osztrák befolyás folytán koldusabb maradt, majdnem koldus ország, egyes vidékei annyira nyomorultak, hogy a nép elcsenevészese­dik, azért, mert ebben az országban az önálló gazdasági kifejlődés hiányában nagyobb mérvben vándorol ki a nép, még azzal is büntetnek min­ket, hogy az ujonclétszámban is nagyobb összeg­gel kell hozzájárulnunk, mint abban a természe­tes arányban, amely reánk esik ? Ez oly igazságtalanság, a melyről nem is akarok beszélni. De ráállok a 42:58 percentes alapra és kérdem, hogyha Magyaroszágtól 25.000 honvédujoncot követelnek a nagyhatalmi állás, a nemzet biztonságának érdekében mindazon szép okokból, a melyeket a gróf Tisza István, a miniszter ur, Márkus László t. képviselőtársam, mind itt elmondottak, akkor nem követelhetjük-e a pragmatika szankció alapján azt, hogy Ausztria ugyanazon arányban fejlessze a maga honvédsé­gét. Quod uni justum alteri aequum. Ha Ausztria ezt nem akarja, akkor a legteljesebb joggal kívánhatjuk azt, hogy mi pedig szállítsuk le a honvédség, a közös hadsereg, általában a védelmi eszközökhöz való hozzájárulásunkat, mert ha Ausztria, amely a nagyhatalmi állás előnyeit sokkal nagyobb mértékben élvezi legalább is, mint mi, ha az nem tartja érdemesnek, hogy a maga honvédségét annyira fejlessze, a mint arra képes, a mint arra kötelezve lenne erkölcsileg, akkor mi egyszerűen feleljünk azzal, hogy mi pedik redukáljuk ezt a létszámot. (Elénk helyes­lés a bal- és a szélsőbaloldalon.) íme, azt hiszem, amint kifejtettem, oly igaz­ság, a melyhez szó nem férhet, s ime, nem mu- tatja-e ez is azt, hogy mennyire elhibázott do­log, ha mi prius megyünk bele a tárgyalásokba, ha előbb tárgyaljuk ezeket a javaslatokat, mint az osztrákok. Itt is, ha megmondhatjuk Ausztriá­nak, hogy mi pedig igy fogunk eljárni, és füg­gőben tartjuk határozathozatalunkat, akkor sok­kal többet érhetünk el az önök által olyan na­gyon portált nagyhatalmi érdek és magyar pénz­ügyek, a magyar véráldozat érdekében. Én erre különösen felhívom a miniszter ur figyelmét és arra kérem, hogy ha majd méltóztatik felszólalni ezen vita során, ne feledkezzék meg erről a kér­désről, magyarázza meg nekünk, hogy Ausztria miért akar anyagilag és vérben ilyen óriási előnyt zsebrevágni Magyarországgal szemben. (Igaz! (Jgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sürgetés. T. képviselőház! Ezek után reasszumálok. Elfogadom Bakonyi Samu t. képviselőtársamnak pártunk nevében előadott határozati javaslatát. A leghatározottabban kérem, követelem — jo­gom van hozzá — és sürgetem, hogy ezt az óriási problémát bocsássák a népparlamentnek, az általános választójogos parlamentek, a nemzet összeségének Ítélete alá, (Elénk helyeslés a bal­es a szélsőbaloldalon.) már csak az is óriási, az igazságtalan vér- és pénzáldozatok miatt is és azért is, mert ettől a nemzettől mindig csak vesznek, kérnek és követelnek, de ennek a nem­zetnek sem népjogokban, sem gazdasági és egyéb téren semmit sem adnak (Ellentmondás jobb- felől.) úgyszólván semmit sem adnak és a mit adnak is, csak ígérik, miként az urak maguk meggyőződhetnek erről az önök kilences bizott­sági programmjukkal. (Úgy van! a szélsőbal­oldalon. Mozgás a jobboldalon.) Mindezekre való tekintettel a törvényjavas latot nem fogadom el. (Hosszantartó élénk he­lyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbal­oldalon. A szónokot számosán üdvözlik.) KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezések. A pécsi kir. tábla elnöke Lunova Jenő szekszárdi és dr. Gebhard Antal pécsi díjtalan joggyakornokokat díjas joggyakor­nokokká nevezte ki. A fóldmivelésügyi miniszter az elhunyt Jeszenszky Andor helyére gazdasági szakértőül Szabó Lajos nosztányi nagybérlőt nevezte ki. A pénzügyminiszter Steiner József tamásii m. kir. adóhivatali gyakornokot Perlakra adóhi­vatali tisztté nevezte ki. — Áthelyezések. A vasúti igazgatóság Nemes János máv. főellenőr, állomásfőnököt Sárbogárdról Budapesté, Somogyi József máv. hivatalnokot Adonyszabölcsról Ujdombóvárra helyezte át. Pintér Pál ujdombóvári vasúti hivatalnok Pécsre, Dőrsics Ödön dombóvári vasúti hivatal­nok pedig Ujdombóvárra helyeztetett át. A posta igazgatóság Részér Antal dombóvári posta- és távirdatisztet Nagykanizsára helyezte. — Királyi kegyelem, őfelsége kegyelem folytán, minden iskolai előképzettség és közigaz­gatási tanfolyam végzése nélkül, Horváth János TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY ujdombóvári jegyzősegédnek megengedte, hogy jegyzői irodában rendszeresitett állást tölthes­sen be. — Tüntetés a választói jogért és tiltakozás a véderőreform ellen. Múlt vasárnap a fővárosi és vidéki polgárság impozánsan nyilatkozott mag Budapesten az általános választói jog érdekében és a katonai javaslatok ellen. Olyan felséges volt ez a népgyülés, amelyhez hasonló kevés zajlott le az ország szivében. A megjelentek száma meg­haladta az 50,000-et. A vidéki függetlenségi és 48 as párt küldöttségei közül ott voltak a kölesdi és paksi képviselők, a dunántúli Bauerbund kül­döttségét pedig Betnár Béla elnök vezette. A nép- gyülésen gróf Batthyány Tivadar képviselőnk elnökölt, akinek nagyhatású beszédjéből idézzük a következőket: „Összejövetelünk célja, hogy állást foglaljunk, tiltakozzunk azon merénylet ellen, amellyel a magyar állampolgárok összesé­gét, a magyar nemzetet sújtani akarják. (Zajos éljenzés.) Követeljük azt, hogy ezen javaslatokat tegyék félre, adják meg a magyar nemzet polgá­rainak azt, ami Isten és ember, minden magyar állampolgárt megillet: a jogot, a szabadságot. (Megújuló taps és éljenzés.) Minden állampolgár­nak, necsak kötelessége legyen, az a kötelessége, hogy életét a harcmezőn a nagyhatalmi törekvés­nek áldozatul dobja, ne csak az a kötelessége, hogy pénzével és munka erejével ezen hatalmi törekvések robot munkájában álljon, hanem köve­teljük elsősorban és mindenekelőtt az igazi nép­parlament megalkotását, követeljük az általános, egyenlő, titkos és községenkinti szavazati jogot. ^Hosszantartó lelkes éljenzés.) — Állami borközraktárak. A földmivelés ügyi minisztériumban, mint értesülünk, már kije­lölték azon helyeket, ahol állami borközraktára­kat állítanak. A kijelölt helyek: Badacsony, Tokaj, Miskolc és Kecskemét. Amint látjuk, Szekszárd város nem kap állami borközraktárat, pedig ilyen kiváló borvidéket, mint amilyen a mienk, nem lett volna szabad a kombinációból kihagyni. Még azonban nincs késő arra, hogy városunk képviselőtestülete sürgős felterjesztést intézzen a miniszterhez, melynek támogatására kérje fel agilis képviselőnket: gróf Batthyány Tivadart. — Közigazgatási bizottsági Ülés. Tolnavár­megye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését folyó hó 9-én d. e. 9 órakor tartja a vár- meg a vármegye székházában. — Nyugdíjazás. Ács Vendel m. kir. posta- és távirda felügyelőt 40 éves szolgálatának be­töltése alkalmával nyugdíjazták évi 4600 koro­nával, nyugdíjazása alkalmával a miniszter elis­merését fejezte ki hosszú időn át eltöltött lelki- ismeretes és buzgó működéséért. Ugyancsak elis­merésének adott kifejezést Opris pécsi m. kir. posta főigazgató, ki ezenkívül a pécs posta- és távirda tisztviselők nevében még táviratban is üdvözölte Ács Vendel postafelügyelőt jubileuma alkalmából. — Megbízás. A m. kir. póstaigazgatóság a szekszárdi posta- és távirdahivatal vezetésével ideiglenesen Csathó Egon eddigi ügybuzgó he­lyettes főnököt bízta meg. — A szekszárdi jéggyár. Kevés város közön­sége van olyan kellemes helyzetben, mint Szek­szárd r. t. város közönsége, amelynek rendelkezé­sére áll ebben a tűrhetetlen nagy hőségben a városi jéggyár. Ez azért is különösen fontos közegész­ségügyi szempontból; mivel a természetes jég használata veszedelmes. Ezt állította a napokban egy hírlapíró előtt dr. Magyarevits Mladen fő­városi tiszti főorvos, aki a Duna és más folyók és állóvizek természetes jegét megvizsgálva, azt konstatálta, hogy egy kilogramm természetes jégben másfél millió bacilus van. — Eljegyzés. Somogyi Gyula szarvaspusz­tai gazdasági intéző eljegyezte Frey Arankát Csurgóról. — Esküvő. Zvaringi János bonyhádi fő- gimnáztumi tanár, múlt vasárnapon esküdött örök hűséget Schall Olgának, dr. Schall Kálmán já­rási orvos leányának. Polgár Dezső bonyhádi főgimnáziumi tanár f. hó 9-én Kötcsén esküszik örök hűséget Gedő Etuskának. Szabó Károly szekszárdi kir. törvényszéki irodatiszt e hó 19-én vezeti oltárhoz menyasszo­nyát, Blesz Ilcsikét, özv. Blesz Józsefné nyug. jegyzőné leányát. — Gyászhirek. Hosszas szenvedés után Kaposváron elhunyt Ketskés Erzsébet. Az elhunyt­ban Ketskés Elek székesfehérvári főkántor, Kets­kés Győző szekszárdi kér. munkás biztosító pénz­tár h. igazgatója és Jakab Lászlóné nővérüket gyászolják. — Budapesten hirtelen elhunyt Stielly Lajos tolnai uhlánus hadnagy. — Érsekuradalmi kinevezések. Csernoch János kalocsai érsek Hajdú. István hajósi kerü­leti főintézőt központi főintézővé, Marcsányi Kálmán számvevőt hajósi kér. főintézővé és Bucsánui Kálmán számtartót számvevővé nevelte ki. A kalocsai számtartóság teendőinek ellátásá­val ideiglenesen Csernyus István Írnokot bízta meg. > — A pajkosság komoly vége. A helybeli selyemgyár telepen, ahol most folyik a nagy górcsövezés, két kisebb munkásnő a lépcsőm paj­kosan játszadozott és az egyik nagyobb félrelépés következtében az udvar kövezetére esett. A sze­rencsétlent a gyár vezetősége hordágyon rögtön beszállította a kórházba. Az orvosok véleménye szerint a gyermek minden tekintetben egy héten belül ép egészségesen fogja elhagyni a kórházat. Ez a puszta tényállás. — Megjött a városok államsegélye, de csak részben, mert az országgyűlés által a városok 1911 évi segélyére megszavazott bárom millió koronából Khuen-Héderváry Károly belügymi­niszter egy millió koronát visszatartott és pedig azért, mert mint mondta, a lehetőséghez képest még ebben az évben törvényjavaslatot szándéko­zik előterjeszteni, mely a törvényhatósági joggal felruházott és a rt. városok állami segélyezésének í kérdését is szabályozni fogja és a visszatartott egy millió koronából az egyes városok részére jutó segélyösszegeknek megállapításánál az állami segély hovaforditásáról is rendelkező törvény lesz már irányadó. A visszatartásnak azonban más az oka, más célja lehet, de ez semmi esetre sem szolgálhat akadályul a törvényhozás áltál lá városok segélyére folyó évre folyósított segélynek teljes összegében ki nem adására. Hátha ^nem kerül sor jó ideig a tervezett törvény megalkotá­sára, akkor nélkülözzenek továbbra is a városok és tisztviselőik, hiszen úgyis megszokták már. Évek óta várják már a magyar városok rosszul dotált tisztviselői mostoha helyzetük jobbra for­dulását s mikor végre azt hiszik, hogy habár utoljára is, de mégis kerül rájuk is a sor, akkor előbb még évekig vajúdik és még a nekik szánt alamizsnához sem juthatnak. De nem igy van ez katonáéknál, ott rögtön van, amennyi kell és semmi ok sincs a visszatartásra. Ne csodálja tehát senki, ha a magyar városok tisztviselőit csüggedés, ke­serűség fogja el. Az országyülés által a nem tudni mikor alkotandó városi törvényre való tekintet nélkül folyó évre folyósított 3 millió részbeni visszatartása sem jogos, sem méltányos nem le­het és éppen azért bizva az országgyűlés jóin­dulatában, bizonyára lesz gondja, hogy a városi tisztviselők legalább a nekik jutó morzsákhoz egészében hozzá jussanak. — Áthelyezések a Szent Ferenc-rendiek körében. P. Ambró János dunaföldvári Szent Ferenc-rendi házfőnök Szécsénybe helyeztetett házfőuöknek. Az eddigi házfőnök, P. Oslay Oswald Bajára helyeztetett át h. házfőnöknek. P. Feisz Angelus Dunaföldvárról Máriagyűdre h. házfőnöknek, P. Halász Jeromos Dunaföldvár­ról Pécsre é= Tóth Gyárfás sekrestyés testvér Pécsről Gyöngyösre helyeztetett át. — Aranymise Eger Zsigmond, a pécsi ferencrendi szerzetesház főnöke, múlt vasárnap tartotta meg Mária-Gyüdön aranymiséjét, melyen többek között a dunaföldvári házfőnök is részt vett. — Nyugdíjaztatás. A kereskedelemügyi miniszter Kovácsffy Kálmán pécsi műszaki fő­tanácsost 43 évi szolgálata után nyugalomba helyezte, kinek utóda Alacs Zoltán szekszárdi műszaki főtanácsos, a Tolnavármegyei kir. állam­ép ítésze ti hivatal főnöke lett. — Vidéki felelősszerkesztő. Végh Lajos pécsi nyug. postafelügyelő átvette a „Pécsi Köz­löny11 függetlenségi és 48-as politikai napilap felelősszerkesztését. — Nyugalomba vonult. Bene Károly duna­földvári posta- és távirdafőnök negyvenévet meg­haladó ügybuzgó szolgálata után a jól megérde­melt nyugalomba vonult. — Áthelyezett csendőrparancsnokok. A honvédelmi miniszter Kovács Ödön szekszárdi csendőrfőhadnagy, szárnyparancsnokot Brassóba, Edvi Illés Béla nagyváradi szárnyparancsnokot pedig Szekszárdra helyezte. — Selyemtenyésztési felügyelő áthelyezése. Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott Kresz Imre bonyhádi selyemtenyésztési felügyelőt fő­felügyelői helyettesi ranggal Nyíregyházára he­lyezte át. — Községi irnok-végrehajtó. Tolna nagy­község képviselőtestülete a megüresedett irnok- végrehajtói állásra Hetyési Lajos oki. jegyzőt választotta meg. — Elismerés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Gundy Sándor tamásii rk. tanítónak nyugdíjaztatása alkalmából a tanügy terén teljesí­tett 40 évet meghaladó buzgó és eredményes működéséért elismerését fejezte ki. — A nyuga­lomba vonult derék tanító 37 évet töltött Tamási­ban és egész generációkat oktatott vallásos és haza­fias szellemben.

Next

/
Thumbnails
Contents