Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 nokságot a bajor csapatok felett is a német császár, nem mint német császár, hanem mint a német birodalom katonai főparancsnoka veszi át. Méltőztatnak látni, hogy a német hadsereg kebelében a legideálisabb, a legjobban szervezett hadseregben van az önálló bajor hadsereg, a majdnem önálló würtembergi és szász hadsereg éB az önálló porosz hadsereg. Ha a német birodalom bcle- nyugodott ebbe és igy állapította meg a maga hadseregi szervezetét — pedig, engedjen meg nekem Márkus László t. barátom, ő is, én is, mindketten Moltkét, Bismarckot és a többi német kiváló hadvezéreket és államférfiakat elismerjük nálunknál nagyobb kapacitásoknak — hogyha ők ezen szervezetet, az Önálló hadsereg intézményét a német birodalom területén ilyen alakban fogadták el és fogadhatták el, akkor nincs nekünk jogunk any- nyira elitélőleg beszélni azon törekvésekről, a melyek Magyarországon önálló hadsereget akarnak. (Úgy van! Úgy van ! Élénk helyeslés a baloldalon.) Különben, t. képviselőház, a történelem tanulságai is ezt mutatják. Ott van a Napóleoni háborúk során a szövetkezett svéd, porosz és osztrák haderő; ha jól emlékszem, 150 ezeren voltak Lipcsénél és ime, az egységesen szervezett Napóleoni hadsereget megverték. Ott van a krimi háború, de ott van az úgynevezett franczia német háború is. Hát az utóbbinál nem állott egy egységes francia hadsereg egy olyan hadsereggel szemben, a mely kisebb nagyobb, teljesen önálló német seregekből állott? Es mégis ezen több kis önálló hadsereg, a melynek élén külön fejedelmek is állottak, nem úgy mint nálunk, a hol a fejedelmek egysége már megadja a fővezetést, a melyre szükség van, (Úgy van ! Úgy van ! a baloldalon.) ilyen nehéz körülmények között győzedelmeskedni tudott a szövetkezett önálló német hadseregek tömege, a mint t. barátom is kifejezte magát, az egységes franczia hadsereg felett. Ez ismét az életből vett argumentum, mely az önálló hadsereg mellett és az egységes hadsereg egyedüli igaz, jó volta elleni argumentumok közé sorolható. (Úgy van ! Úgy van ! a baloldalon.) De, t. ház, ha már itt tartok, legyen szabad még figyelmébe ajánlanom a t. többségi uraknak, hogy a német példa nemcsak az önálló hadseregre nyújt nekünk igen túlságos következtetéseket. Tanulságul szolgálhat az nekünk épen abban a problémában is, a melynek megvalósítását a többségi urak nekünk most is ígérnek, miként a választásoknál is Ígérték s ez az önök kilences bizottsági programmja. De mig látjuk, hogy a véderőjavaslatok itt mint kemény valóságok állanak előttünk, a kilences bizottsági programból, jóllehet azt ő felsége már 1903 októberében jóváhagyta, épen a jelvény és cimerkérdés még most is — pedig ma is hallottunk ékes elokvenciá- val ezeknek dicséretét — mint a jövőben megvalósítandó probléma áll előttünk. Engedelmet kérek, méltóztassanak saját argumentációjuknál ismét tekintettel lenni a német hadseregre ; ott azok a kis duodec államocskák, mikor megalke dták a maguk katonai konvencióit, kikötötték maguknak és ma is birtokában vannak annak a jognak, hogy akármilyen csöppség is az ő kontingensük, azért Reuss-Schleiss és Lippe- Detmold katonaságának csákóján ott van az illető államocska fejedelmének és államának a címere, a színes enblemé-je. (Igaz ! Úgy van ! balfelől.) És mi a közös hadseregben azt, amit az 50 és 200 ezer lakosból álló kis német államocskák Bismarcktól, Moltkétól és I. Vilmos császártól megkaptak, mi negyven és egynéhány esztendő után sem vagyunk képesek megkapni Ausztriától és Bécstől, pedig bizonyára meg fogják engedni nekem t. képviselőtársaim, hogy lealázó az, hogy egy ország, a mely, mint ki fogom mutatni, egy milliónál több harcképes és kiképzett embert fog az uralkodónak és a nagyhatalomnak adni, ha ezek a javaslatok törvénnyé válnak — mondom, egy ilyen, már magában is a nagyhatalmak közé sorolandó nemzet ne tudja magának kivívni még ezeket a jogokat sem. (Igaz ! Úgy van ! balfelől.) Engedelmet kérek, a mig az igen t. többségnek, a melyről gróf Tisza István azt mondotta, hogy felfelé erősnek kell lennie, mert nem igyekszik lefelé népszerű lenni — mondom, a mig a többségnek ereje odáig sem teljed, hogy a mit ezek a kis német államok már régen kivívtak maguknak, azt biztosítsa a magyar nemzet számára is, addig — mikor ilyen óriási terhekkel állunk szemben — nem szabad rossz néven vennie Márkus László t. képviselőtársamnak, ha azokat a szép nemzeti éloge-okat, azokat a szép nemzeti lendületes szavakat és kifejezéseket, a melyeket ő hazznált, nem tekinthetem másnak, mint pium desideriumnak, a melynek megvalósítását azonban, ha igy beszélnek t. képviselőtársaim, sohasem’ fogják keresztülvinni. {Igaz! Úgy van! balfelől.) ■ T. képviselőház ! Az idő rövidsége miatt most nem terjesztem elő, de közzé fogom tenni azt a elaborátumot, a melyet egy igen tekintélyes, előkelő osztrák férfiútól kaptam, a ki egészen bona fide és saját elhatározásából küldötte azt meg nekem, a melyben megmagyarázza, hogy Magyar- országnak annyira joga van az önálló hadsereghez és ahhoz, hogy a mit a hadseregre költ, azt Magyar- országon költsék el, itt dolgozzák fel, hogy ez ma már nemcsak Magyarországnak joga, de Ausztriának és Magyarországnak is határozottan érdeke, s ő mint osztrák ember követeli, hogy igenis, állítsanak fel itt Magyarországon önálló magyar hadsereget és állítsanak föl önálló hadsereget odaát Ausztriában is. (Zaj fobbfelől.) Magyarázza ezt azzal, hogy egy nemzeti érzülettől áthatott hadsereg mennyivel többet ér, (Igaz! Úgy van! a bal és szélsőbaloldalon) mint egy olyan hadsereg, a mely inkább csak a zsoldosság jellegével bir. Felhatalmazott ez az illető osztrák előkelőség arra, hogy névszerint is megnevezzem. Én ezt mégsem teszem, mert nem merem tenni; félek, hogy odaát Ausztriában még majd hazaárulónak deklarálják. De mindenesetre jellemző az, hogy már osztrák előkelőségek is foglalkoznak avval a gondolattal és igazságosnak tartják azt, hogy midőn a magyar államtól ilyen óriási terheket, ekkora költségeket követelnek, akkor megadják a magyar államnak ezt a jogát. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) De van ennek a kérdésnek egy katonai momentuma is. Az igen tisztelt honvédelmi miniszter ur sokkal jobban tudja és sokkal jobban is fejthetné ki azt a tényt, hogy ma már azok a nagyhatalmak, a melyeknek nagy, egységes hadseregeik vannak, ezeket a nagy hadseregeket már a béke idején is, ugyebár, mint több önálló egységet, mint több önálló hadsereget szervezik és osztják be; dezignálják az egyes önálló hadseregek főparancsnokait; megadják azoknak már a keretekben a vezérkarát, beosztják a hadtesteket, egyszóval, ma már nem egy nagy, egységes hagseregként tekintik sztratégiai szempontból a hadsereget, hanem fölosztják azt több önálló egységre, mert hiszen egy olyan testület, a minőt pl. Ausztria és Magyarország összes védelmi eszközei képviselnek, egyetlenegy vezénylet alatt mozgósítani és háborúba vinni abszolúte lehetetlen. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát azok a harcászati momentumok, a melyektől előttem szólott t. képviselőtársam féltené a mi érdekeinket, hogy ha külön hadsereget állítanánk fel, annyira helyt nem állanak, hogy a mint mondám, még az ósdi, elavult copfos osztrák generálisok is kénytelenek voltak par la force des choses, a közös hadsereget több önálló hadseregi szervezetként beállítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már pedig, ha stratégiailag ilyen a helyzet, a minthogy ilyen, kérdem, mit ártana az akár a királynak, akár a nemzetnek, hogy ha ezen önálló hadseregek egyike, vagyis a magyar hadsereg Magyar- országon, magyar^ hatóságok adminisztrálásával tartatnék fenn? (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Miért harcol az ellenzék. Kénytelen vagyok ezek után Halljuk ! Halljuk !) úgy gróf Tisza István t. képviselő ur beszédével, mint egyáltalában az ebben a tenorban elhangzott nyilatkozatokkal szemben kifejteni az én meggyőződésemet és álláspontomat, először a tekintetben, hogy miért fejtünk ki ilyen erős és rendkívüli ellenállást a véderőreformmal szemben és hogy miért nem tartom én ezt a parlamentet feljogosítottnak arra, hogy a véderőtörvényeket megvalósítsa. (Halljuk! Halljuk!) Es itt utalok egyszerűen arra, hogy midőn Németországban a parlament elé kerültek az ugyanezen célú törvényjavaslatok, (Mozgás. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) a bizottságok ismételten hónapokig is tárgyalták ezeket a javaslatokat ; a különböző pártokkal igen nagy és beható tanácskozásokat folytattak és midőn nem tudtak megállapodni és kölcsönös megegyezésre jutni, újból apelláltak a nemzetre; tudtommal két ízben hallgatták meg a nemzetet Németországban, mielőtt a véderőreformot kiépítették abban a formájában, a mint azt minálunk tenni szándékoznak. És hogyha Németországban, a hol tudvalévőén az alkotmányosságnak egy kissé másfajta, ifjabb és kevésbbé kiterjedtebb formája áll fenn, mint a minő a mienk, a kik büszkén emlegetjük ezeréves alkotmányosságunkat, ha mondom, Németországban szükségesnek tartották a nemzetet több ízben meghallgatni, holott ott megvan az általános, egyenlő és titkos választói jog, a melytől mi még, sajnos, igen messze állunk, a mint épen mais hallottuk,akkor nekünk igenis jogunk és kötelességünk felhasználni minden eszközt, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a mely törvényekben és szabályokban nekünk megadatott arra, hogy igenis, elhalasszuk ezen javaslatok tárgyalását és követeljünk olyan eljárást, hogy előbb a nemzet megismerhesse ezen javaslatokat és véleményt mondhasson ezekről, nem pedig hebehurgyán, egy pár kánikulás meleg héten át tárgyalják le és szorítsák keresztül e fontos javaslatokat. (Élénk helyeslés a szélső- baloldalon.) És méltóztassék tanulmány tárgyává tenni — remélem, hogy t. barátaim ezen oldalról még a vita során több ízben meg fogják világítani — úgy a német, mint a francia és az olasz véderőtörvények létrejövetelét. Hiszen Franciaországban méltóztassanak meggondolni, maga a véderőreform kérdése a kétéves szolgálati idővel — Bolgár Ferenc brosürájából ,veszem az adatokat — 1893-tól 1902-ig különböző bizottsági tárgyalások stádiumain ment át, tehát kilenc éven át tárgyalta a szenátus és a képviselőház bizottságaikban ezeket a javaslatokat, mielőtt azok egyáltalában a parlament plénuma elé kerültek volna. így előkészítve, átdolgozva és preparálva a közvéleményt, a mely akkor természetesen a választásoknál is ismételten nyilatkozhatott erről, ilyen előzmények után igen természetes, hogy a francia parlament plénumában ezek a javaslatok aránylag könnyen mentek keresztül, a mi annál könnyebb volt Franciaországban, mert nemcsak hogy megígérték, de az egész vonalon keresztül is vitték a kétéves szolgálatot. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben miképen méltóztattak önök eljárni most, a mikor ezt az egész véderőkérdést ide, a ház elé terjesztették? Jól méltóztatnak emlékezni, a miniszterelnök ur tárgyalt a volt osztrák miniszterelnökkel, Bienerth báróval, s végre hazahozta azt a nagy nemzeti vivmányt, hogy szabad nekünk a nyáron a kánikulában tárgyalnunk a véderőreformot. (Derültség balról. Mozgás és zaj a jobboldalon.) Lovászy Márton: Ausztriát legyőztük! Darvai Fülöp: Korábban megvolt a javaslat! Gr. Batthyány Tivadar: Én igy tudom: lehet, hogy a belső ügyeket Darvai Fülöp t. képviselőtársam jobban tudja mint én. En csak azt tudom, hogy mikor végre a miniszterelnök ur megegyezett Bienerth báróval, mint nemzeti vivmányt hozta és hirdette a sajtóban, hogy ime, szabad nekünk és lehet nekünk az osztrákok előtt tárgyalnunk a véderőjavaslatot, ami felett különben a magyar közvéleményben is igen sok jóizü mosoly éB nevetés mutatkozott, hangzott el azóta. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Hock János: Független Magyarország! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: Egyúttal nagybecsű figyelmükbe ajánlom, hogy nemcsak ez történt, hanem történt az, hogy amidőn a miniszterelnök ur ezt a nemzeti vívmányát elérte, akkor a bel- és külföldi sajtóban, amely igen behatóan foglalkozott azon mélyebb indokokkal, amelyek folytán és alapján és a melyekért a miniszterelnök ur ezeket a nyári tárgyalásokat forszírozta és kierőszakolta Bécsben, olvashattunk a bel- és külföldi sajtóban olyan nyilatkozatokat, amelyeket férfiúnak, magyar embernek hallani és olvasni igazán nem jól esik. Olvastuk és hallottuk, hogy a miniszterelnök ur nagyon ügyesen taktikázik, I hogy az ellenzék gyenge, hogy az ellenzéki pártok, ha még hozzájön a kánikula melegje, hozzájönnek az ő zsebérdekei . . . Hock János : Gazdasági érdekei! Gr. Batthyány Tivadar: . . . gazdasági, anyagi érdekei, akkor ez az ellenzék egy pár hétig küzdeni, lármázni, rugdalódzni fog és azután beadja a derekát. Én csodálom az igen t. miniszterelnök urat, aki egyébként jó pszichológusnak látszott, hogy ezt az álláspontot foglalta el és megengedte, hogy ezt az álláspontot hirdessék az ellenzékről. Kérdem önöket, nem mint többségi képviselőket, hanem mint magyar embereket, mint férfiakat, hogy ha nap-nap mellett szemükbe vágják, hogy lusták, hogy kényelemszeretők, hogy az ország érdekei fölé fogják a maguk anyagi érdekeit, a maguk privát kényelmét helyezni, vájjon nem emberi dolog-e, ha azt mondjuk, hogy azért is megmutatjuk, hogy nem igy van. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Darvai Fülöp: Ez nem politikai érv! Hogy azért is! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát tegnap a pénzügyi bizottság! Az ellenzék ott volt! Zaj. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: De t. képviselő- ház, megvallom, (Zaj. Elnök csenget.) engem ebben az egész beállításban legjobban izgatott fel Aehrenthal külügyminiszter ur lapja, a Fremdenblatt, amely egy rövid mondattal intézte el az ügyet, amidőn azt mondja, hogy a véderőreform „wird ein Sieg sein; nicht einem Kompromiss wird die Reform ihr Leben verdanken.“ Mindössze ennyi: győzelem lesz. és nem kompromisz- szum. Mit jelent ez? Aehrenthal szerint ne beszéljünk, itt nem lehet tárgyilagosan megbeszélni a dolgokat. (Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Beszélni lehet, de a lényeg az, hogy lehet-e az urakkal valamiképen megértetni a dolgokat, lehet-e kapacitálni ? Aehrenthal azt mondja, nem, győzni fogunk! (Zaj. Elnök csenget.) Hock János: Ki v^n zárva a kompromisz- szum!
