Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-22 / 4. szám

o

TOLNAMEGY.EI KÖZLÖNY

1911 január 22.

Harcban a függetlenségi párt.

(V.) Forduló pontot jelent a magyar politikában a függetlenségi pártok együttes küzdelmének elhatározása, amely napról-napra impozán- sabb módon válik valósággá és halad sikerről- sikerre, egyik parlamenti diadalról a másikra. A bankkérdés uralta a közelmúlt politikai válságot, e körül támodtak azok a nézeteltérések, a melyek a hatalmas függetlenségi tábort megosztották. Érdekes, de érthető jelenség, hogy ebben a kérdésben találkozott ismét a függetlenségi pártnak két árnyalata és amit nem sikerült mesterségesen, semmiféle közvetítési akcióval nyélbeütni, azt megérlelte az idő és alkalom, aktuálissá tette a nemzetnek egy olyan törvényes követelése, amelyről lemondani egyenlő lenne jövő gazdasági függetlenségének teljes feladásával. Természetes és érthető volt, hogy amikor e régi füg getlenségi programm egy olyan kardinális pontja lép előtérbe, amilyen a bankkérdés, senki sem hagyhatja cserben a függetlenségi zászlót, amelyre felesküdött és amelyet a legbrutálisabb támadásokkal szemben is diadalra vitt. Számban már megfogyatkozva, de a nehéz küzdelemben erő és szilárd elhatározás tekintetében megedződve került vissza a függetlenségiek hadserege — habár két külön pártban — a politikai arénára és amikor először elérkezett az alkalom egy pár excel- . lence függetlenségi törekvésért harcba szállni, habozás és kételkedés nélkül fegyvert ragadnak és a küzdelem sikere érdekében fegyverbarátságot kötöttek. Amikor Kossuth Ferenc, mint a bankvita első vezérszónoka kijelentett», hogy elválaszthatták és megoszthatták a függetlenségi pártot taktikai különbségek a múltban, de ma, amikor a nemzet függetlenségi és önálló gazdasági berendezkedésre irányuló törekvéseit teljesen figyelmen kívül hagyó kormányjavaslattal szemben, indulnak harcba, együttes erővel, egymást támogatva, tántorithatatlanul is helyt fognak állani: ez olyan tapsvihart és ujjongó lelkesedést váltott ki mind a két függetlenségi párt tagaiból, hogy az erőnek és elszántságnak egy ilyen hatalmas domonsrációja valósággal megdöbbentette a közös bankért hevülő kormánypárti tábort.

Azt mondta Kossuth Ferenc, hogy bár megbízás nélkül teszi ezt a kijelentést, de ismeri és becsüli annyira a függetlenségi és 48 as programm alapján állókat, hogy ezt megtehesse: akkor, a kijelentést követő hatalmas ovációban rögtön megkapta a legilletékesebb sanciót és érezhette, láthatta, hogy azonos érzelmek vibrálnak az egész függetlenségi tábor lelkében és az első csatakiáltásra ellenálhatatlar. elszántsággal megy a harcmezőre minden igaz függetlenségi. A legnagyobb tisztelettel és elismeréssel emlékezett meg Kossuth Ferenc arról a tántoríthatatlan kitartásról, és végsőig menő szívóssággal megvívott harcról, amelyet a Justh Gyula elnöklete alatt álló függetlenségi és 48-as párt folytatott és küzdött végig, ezer ellenséggel szembeszállva, abban a hitben, hogy a hol egy nemzet törvényben biztosított jogának érvényesítéséről van szó, és a hol e jog életbe való átvitele a lét vagy nemlét, az erősödés, haladás és vagyono- sodás vagy a szegénység, elgyengülés, kárhozat és pusztulás kérdése: ott nincs akadály, nem lehet gát, amelyet egy öntudatos nemzet akaratának utjából erős kitartással elhárítani Dem volna képes. Küzdött és bízott küzdelme sikerében a Justh Gyula elnöklete alatt álló függentlenségi és 48-as párt akkor is, amikor sokan a küzdelem sikere iránt bizalmukat és reményüket vesztették, harcolt a legvégsőkig, mert érezte és tudta, hogy vele az igazság, küzdelmének alapja: törvény és alkotmány, végcélja pedig a nemzet életben maradásának és gazdasági fundamentumai lerakásának existenciális érdeke.

A közelmúlt ezen nagy tanulságai, a soha fel nem adott függetlenségi törekvések eruptiv ereje uralja azt a vitát, amely a bankkérdésben megindult. Megindult és folyik, impozáns nívón, hatalmas igazságok hirdetésével, elvitázhatatlan nemzeti jogunk érvényesítéséért. Mikor és mennyit fognak elérni, elválik a közel jövőben. Feli kell ismernie a nemzetnek a végcél döntő fontoságát és ha ennek megismerése mellett öntudatosan a közvélemény ellenáihatatlan erejével adja meg a függetlenségiek küzdő táborának a hatalmas hátvédet, nem lehet kétség a harc győzelmes befejezése, a teljes siker kivívása tekintetében. Az egységes fellépésben rejlő ellenállhatatlan erő felismerése hozta meg a egymáshoz közel a füg- gentlenségiek küzdő táborát és a gazdasági önállóság létkérdésének helyes felismerése kell, hogy egy táborba tömörítse minazokat, akik gyermekeik és unokáik részére szebb, boldogabb és virágzóbb Magyarországot, egy független és erős nemzeti öntudatot akarnak örökségül hagyni. — Lebegjen szemünk előtt az összetartásnak úgyszólván katedrái példája : a magában álló vesszőt egy kis gyermek is kettétörheti de, ha összekötjük, ha az egyes vesszőkből a római fascesek példájára erős köteget, erős nyalábot alkotunk, ös8zehajlitani és széttörni emberi kéz képtelen. Egy nemzetet addig leigázni és gazdasági járomba tartani, amig szerte-forgácsolva ellenállásra és erőkifejtésre képtelen, de, ha összefog, ha tömörül és öntudatos akarattal elszántan sikra száll: rajta semmiféle hatalmak nem győzedelmeskedhetnek.

A Szenl-Islvón-Tórsulai igazgatóságától

kaptuk az alábbi levelet, melyet, mert a védekezéstől senkit elzárni nem óhajtunk, egész terjedelmében közlünk :

Igen tisztelt Szerkesztő Ur!

Nagybecsű lapjának január 15-iki számában megjelent s a Szent-István-Társulat könyv- kereskedését aposztrofáló vezércikkére vonatkozólag van szerencsénk a helyes tényállást a következőkben körvonalazni:

A kifogásolt szemlél tető-képek (Tempsky- féle) valóban osztrák gyártmányúak s ezért az ott eredetileg feltüntetett zászló is tényleg fekete-sárga. Minthogy magyar szemléltető-ké- peket egész a jelen iskolaév kezdetéig egyáltalában nem készítettek s mivel egyébként a Tempsky-félék megfelelőek voltak, a népiskolákat tankönyvekkel és tanszerekkel ellátó összes hazai cégek — és nemcsak a róm. kath. iskolákkal összeköttetésben álló Szent- István Társulat könyvkereskedése — ezeket a szemléltető képeket szállították. Elemi dolog, hogy a fekete-sárga zászló nem maradhatott meg, ezt minden egyes esetben teljesen eltüntettük a képről s bizonyára a többi magyar könyvkereskedő is igy cselekedett. Tehát addig is, mig megfelelő magyar kép híján a Tempsky-félét voltunk kénytelenek megrendelés szerint szállítani, ezt oly módon tettük, hogy azzal a hazafiságot s legcsekélyebb mérvben sem sértettük meg.

A múlt évben adta ki az egyik nagy fővárosi könyvkiadó cég az első magyar szemléltető-képeket. A Szent-István-Társulat könyv- kereskedése azóta nem tartja raktáron az osztrák képeket és már a múlt évi hivatalos könyvjegyzékéből is kihagyta, fölvévén helyökbe a magyar szemléltető-képeket, amint arról idecsatolt jegyzékünkből méltóztatik meggyőződni.

Ez az igazi tényállás, melyet azzal a tiszteletteljes kéréssel közlünk igen tisztelt Szerkesztő úrral, hogy amiként — meg vagyunk győződve — teljes jóhiszeműséggel kifogásolta vélt, állítólagos eljárásunkat, most akként mél tóztatik az igazságnak megfelelő tényeket és körülményeket nagybecsű lapjában szintén közreadni és igy a hazafiság szempontjából soha nem gáncsolt és jogosan soha nem is gáncsolható Társulatról ezt a méltatlan vádat elháritani.

Kiváló tisztelettel Szent-István-Társulat Erdősí Károly

igazgató.

Kitűnik ebből a levélből, hogy a társulat a Temsky-féle szemléltető-képeket, habár hasonló magyar mü nem létében csakugyan forgalomba hozta s hogy annak nem minden példányából tűnt el a fekete-sárga zászló, azt igazolja tudósítónk, ki saját két szemével látta. Eszünk ágában sincs a Szent-István-Társulatot hazafiatlan- sággal vádolni, de nagy nemzeti érdekek iránti tekintetből kissé nagyobb érzékenységet talán elvárhatnánk tőle. A szerk.

A szédelgő kiállítások és

azok képviselői ellen.

Az Országos Magyar Kiállítási Központ körlevelet intézett a hazai ipari-, kereskedelmi- és gazdasági egyesületekhez, melyben állást foglal a szédelgő kiállítások és azok képviselői ellen. E közérdekű tájékoztató lényege a következő:

Az utóbbi időben számos panasz érkezett hozzánk a külföldi kiállítási ügynökök ellen, akik ismeretlen jellegű és célú külföldi kiállítások számára kiállítókat gyűjtenek és a tájékozatlan termelőket, főleg iparosokat és gazdákat, akik jóhiszemüleg engednek a csábításoknak, lépre is vezetnek, az áldozatokat jól megsarcolják és ennek ellenében teljesen értéktelen diplomákat és érmeket küldenek nekik.

Az érintett ügynökök eljárása igen ravasz és elővigyázó. Mindig oly városból rajzanak ki, amelyben tényleg vannak komolyabb kiállítások. Harmadéve London, tavaly Brüsszel, a legtöbbször Páris a kiindulási pontjuk, de az idén már Turin és Róma számára is dolgoznak, ahol tudvalevőleg nagy nemzetközi kiállítások is készülnek.

Az ügynökök által képviselt úgynevezett „kiállítások“ rendszerint nem tartatnak meg, ami a jobbik eset; a rosszabb eseti az, | ha megtartják őket, mert ezek azután a kiállitásokna^”* valódi paródiáját képezik, ahol raktárszei’ü összevisszaságban lim lom halmozódik föl, melyről a komoly szaklapok a megbotránkozás és visszautasítás hangján szoktak megemlékezni..

Mégis előfordul, hogy egyegy ilyen zug- kiáHitási diplomát az illetékes osztrák és magyar konzulátus hitelesít, ami azonban csak az aláírás hitelesítését jelenti, de nem a kiállítás nívójának igazolását. Az illető ügynökök persze az ilyen hitelesítés tényét a maguk üzleti előnyei javára szokták a könnyen hívők és tájékozatlanokkal szemben kiaknázni. Tekintettel azonban az e téren előfordult visszaélésekre, a német birodalmi kormány már megtiltotta a követségeknek és a konzulátusoknak a kétes jellegű okmányok aláírásának hitelesítését, mert meggyőződött róla, hogy a hitelesítést bizonyos kiállitások rendezői csak azért kérelmezik, hogy értéktelen okmányaik, a hitelesitési záradék révén, a hiteles jellegnek legalább a látszatát keltsek föl. Kívánatos, hogy a német kormánynak ezt a példáját a többi kormányok is kövessék.

Ezek után elsősorban hangsúlyozzuk, hogy minden, Magyarországot érdeklő kiállításról a kormány, illetve a kiállítási központ a kereskedelmi és iparkamarák és a szakegyesületek utján tájékoztatja az érdekeltséget s azokra nézve, amelyeken részvételünk kivánatos, hivatalosan, vagy félhivatalosan gondoskodik is a kiállító közönség direkt, vagy indirekt akkvirálasáról. Amiből önként következik, hogy a külföldi kiállítási ügynökök majdnem kivétel nélkül oly kétes értékű kiállításokat képviselnek, amelyeknél a közönség érdeke egészen mellékes, főcéljuk azonban saját üzleti érdekeiknek minél előnyösebb kielégítése, lehetőleg minél több kiállitó-balek akkvirálása révén.

Mindezeknél fogva bizalommal kérjük a tekintetes Elnökséget, hogy a maga hatáskörében óva intse a termelő közönséget a külföldi kiállítási ügynököktől, mert az ezek által képviselt kiállításokból csak a rendezőknek van hasznuk, akik ennélfogva azokat Üzletszerűen veszik állandó gondozásukba, mert jóhiszemű, félrevezethető termelőket mindig fognak találni. Ok legalább ezt hiszik és remélik.

Mi azonban azt óhajtjuk, hogy ezek a félrevezetések nálunk megszűnjenek, hogy a mi közönségünk ne üljön fel kizárólag saját hasznuk érdekében hozzánk elfáradó külföldi kiállítási ügynököknek.

Ki kell tehát tanítani a termelő közönséget, hogy a külföldi kiállítási ügynökökkel egyáltalán ne is álljon szóba, ami annál könnyebb, mert az Országos Kiállítási Központ (Budapest, gróf Zichy Jenő-utca 4) készséggel vállalkozik arra, hogy bármely kül- és belföldi, kiállítás felől tüzetes felvilágosításokkal szolgáljon az érdekeltségnek.

Ha pedig várakozás ellenére mégis akadna magyar iparos és gazda, aki ily kiállításon részt vesz, azt olybá kell venni, mint aki a föntebbi felvilágosítások dacára a nagy fogyasztó közönség félrevezetése céljából pályázik kétes értékű kiállítási kitüntetések megszerzésére. Ezekkel szemben magához a nagyközönséghez kell apellálni és ennek segítségét oly értelemben kikérni, hogy bojkottálja azokat a termelőket, akik ily értéktelen kitüntetési jelvényekkel kívánják a jóhiszemű közönséget megtéveszteni.

E szempontból az összes eddig megalakult kiállítási központok nemzetközi szövetségének támogatásával hivatalosan is figyelemmel kísérjük a zugkiállitásokat és ezek felől a sajtó utján fogjuk időről-időre az érdekeltséget és a nagyközönséget tájékoztatni.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Kinevezések. A pénzügyminiszter Gál János iglói lakost ideiglenes minőségű díjtalan pénzügyi számgyakornokká nevezte ki Szekszárdra.

Az igazságügyminiszter Kiczkó Kálmán paksi kir. járásbirósági joggyakornokot a breznó- bányai kir. járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki.

A m. kir. igazságügyminiszter Dánay János szekszárdi kir. törvényszéki telekkönyvvezetőt jelenlegi alkalmazása helyén való meghagyása mellett a Viliik fizetési osztályba nevezte ki.

— Jóváhagyott alapszabályok. A bel ügyminiszter jóváhagyta a szak esi kaszinó alapszabályait.

— A szekszárdi kereskedelmi kaszinó, elnökének, Leicht Lajosnak tiszteletére, elnöki működésének 10 éves évfordulója alkalmából f. hó 21-én este 8 órakor, a kereskedelmi kaszinó helyiségében vacsorát rendez-