Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-16 / 29. szám
~ _____VIDÉK. Ke dves Crassus Barátom ! Mikor az „Egyenlőség! Kör “-ben rendezett irodalmi estélyünkön a pódiumra léptem, s tekintetemet a nem nagyszámú, de valóban műértő közönségen végighordoztam, önkéntelenül is az a gondolat jutott eszembe, hogy mi itt úttörő munkát kezdettünk el. S ez a gondolat öntött a szivembe buzgó- ságot és lelkesedést, amikor legújabb költemé nyeimet a hallgatóság előtt felolvastam, s azt hiszem, ennek a gondolatnak hatása alatt állottak a többi szereplők is, amikor ügyességükkel és jókedvükkel jelentékenyen hozzájárultak az irodalmi estély u. n. erkölcsi sikeréhez. Hogy a nagyközönségnek a már több Ízben tapasztalt részvétlenségc a kedvedett szegte és aggodalomba ejtett, azon egy csöppet sem csodálkozom, hiszen a Te nagyarányú tevékenységed, a melyet estélyünk érdekében minden követ megmozgattál, nem állott arányban azzal a rész- vétlenséggel és közönnyel, a melyet egyesek kedvesnek Ígérkező estélyünk iránt tanúsítottak. Jól tudom, hogy a te szubjektivitásod ebből a látszólagos eredménytelenségből most azt a következtetést vonja le, hogy egyáltalában nem érdemes többé irodalmi estélyt rendezni 3 bizonyos rezig- nációval mondod magadban, hogy legokosabb lesz, ha ezek után „megmaradunk a szinielőadá- sok és a mozi mellett1*' — ámde én nem vigasztalásképen, hanem buzdításul azt mondom neked, hogy azoknak, akik egy magasabb szempontot tartanak szem előtt, felül kell emelkedni a kedvezőtlen impressziók és az egyéni csalódásoknak egész tömegén. A mi célunk az volt, bogy az irodalom jegyében egy táborba gyűjtsük össze az értelmiségnek szine javát s ha ez először nem sikerült, abból még nem következik, hogy nem fog sikerülni másodszor, vagy harmadszor. Kisvárosban az igaz, hogy kevesebb az érdeklődés az irodalom iránt, mint az irodalmi életnek elevenségtől lüktető gócpontjain; de az bizonyos, hogy kisvárosban is akadnak elegen, akik ha akarnak, tudnak időt szakítani maguknak az irodalmi dolgokkal való foglalkozásra. Érre adtunk mi alkalmat legutóbbi estélyünk rendezésével, a mely szerény keretben ugyan, nem cifra köntösben ezt a célt volt hivatva szolgálni. Ha ezt az alkalmat sokan elmulasztották, gondoskodnunk kell több ilyen alkalomról, hogy a közönségnek u. m. irodalmi érzékét és érdeklődését alaposan kitanulmányozzuk. Ne riasszon vissza bennünket az első csalódás, hiszen a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a csüggedést nem ismerő akarat és kitartó bűz- góság megtenni mindég a maga jó gyümölcseit. Egy jó tanácsot azonban fogadj el tőlem, mint jó barátodtól, t. i. azt, hogy nekünk az ilyen természetű estélyek rendezésénél praktikus célra is kell törekednünk. Hogy a legutóbbi estélyünkre ráfizettünk, — annak nézetem szerint — az volt az oka, hogy nagyobb apparátussal jártunk el a rendezés körül, mint a mennyit az estély irodalmi jellege megkívánt volna. Tudom, hogy a hallgatóság figyelmét és érdeklődését az ilyen külsőségek szokták lebilincselni, de akik a mi estélyünkön megjelentek, s akiket a mi nemes célunk iránt való érdeklődés és lelkesedés hozott közénk, azokat a mi estélyünknek irodalmi jellege is kielégítette. Ezekben óhajtottam meleghangú kérdéseidre, válaszolni. Szerettem volna még azokról a speciális társadalmi viszonyokról is szólani, a melyek a mi kis városunkban is uralkodnak, de ez nagyon hálátlan théma volna, pedig szorosan összefügg az irodalmi estélyek sorsával is. De majd erről egy legközelebbi cikk keretében fogok részletesebben megemlékezni. Fejtegetéseimet tehát ebben a gondolatban foglalhatom Össze, a mely égyszersmint szívből jövő jókívánság is részemről: „Az első csalódás után jönni fog a váratlan meglepetés !“ Dunaföldvár, 1911 jul 12. Köyy Árpád ref. hely. lelkéss. Levél a szerkesztőhöz. Tolnamegyei Közlöny tek. Szerkesztősége Szekszárd. Folyó hó 28-iki számába megjelent automobil szerencsétlenségre vonatkozólag nem mulaszthatom el a valódi tényállást tek. Szerkesztőségnek meg ne írni, mert ahány lapot még eddig olvastam, az igazi tényállást egy sem úgy irta amint történt. Én alulírott szemtanúja vo’tam a szerencsétlenségnek. A gépkocsi őrült sebességgel jött felfelé Éurkó pusztát elhagyván, Bátaszék felé. Az TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY országutakon lenni szokott vizátjáróhoz érvén, azon nem egyenesen, hanem iv alakban akart áljutni; az iv azonban nagyobb volt a kelleténél s igy az első baikerék neki ment az országút partjának oly sebességgel, hogy a kocsi rögtön egyet fordult s a hátulja került előre, a gumi felpattant, mely akkorát szólt, mintha egy kissebb mozsárágyut lőttek volna ki, a kocsi felborult. Az egész egy szempillantás müve volt, a soffőr 6—8 méterre kirepült, kinek nagyobb baja nem történt, csak válán erős horzsolást szenvedett, a gróf pedig a kocsi alá került, de oly szerencsésen, hogy épen az árokba esett s igy a gép nem bírt teljes súlyával ránehezedni. Valótlan a Közlöny azon állítása, hogy a gróf sokáig feküdt volna eszméletlenül 8 az sem felel meg a valóságnak, hogy a soffőr a pusztáról kért volna segítséget. Mert amint a gépkocsi felborult, én rögtön leszaladtam szőlőmből, mely körülbelül 200—300 méterre van az eset helyétől. Rohr Istvánné s én majdnem egyszerre értünk oda, utánunk nyomban jött Herman Tonádi a soffőrrel, most már négyen voltunk s annyira mégis bírtunk segíteni, hogy a gróf urat a kocsi alól kihúzhattuk. Ezután már többen is odaértek s a kocsit felállítottuk kerekeire, s egyben hozzá fogtunk a gróf ápolásához. Arcáról lemostuk a port, mire magához tért és suapszot kért, ami szerencsére volt is nekem a tanyámban rögtön lehozattam amit el is fogyasztott s én mellette térdelve kezemet fogva ezeket mondotta. Jaj kedves barátom minden oldalbordám összetörött. Ebből gyanítom, hogy eszméletnél volt s abból is mikor Rohr István (nem Rohr György) présházához vittük a fele utón le kellett tenni, mert pihenni kívánt, amit meg is tettünk s mikor megpihent, újból felvettük s vittük a fent említett présházba, mire nemsokára megérkezett Dl*. Kovács Bálint Bátaszéki orvos, kiért már előbb egy kocsit beküldtünk. Az kezelés alá vette a beteget. Ez felel meg a teljes valóságnak. A tek. Szerkesztőségnek kiváló tisztelője Dittenhoffer Jánot. TANÜGY. A Pécsegyházmegyei rom. kath. tanítóegyesület rendes évi közgyűlése. (Folytatás és vége.) Ember János kir. tanfelügyelő engedelmet kér, hogy szót kért, de kötelességének tartja a szives üdvözlést megköszönni. Megmaradt volna csendes szemlélődőnek, de azok a meleg szavak jól eső érzést keltett bennök és az ad neki bátorságot, hogy az elnök gyönyörű beszédének néhány szakaszára visszatérjen és szerény megjegyzéseit megtehesse. Az elnök rámutatott arra úgymond, hogy harcok vannak, ez igaz ! De a cél azért egy, mert ő a tanítás- és nevelés teréu nem akar mást ismerni, mint a keresztény Bzeretetet. Mi tanítók bizonytalan alapon nem lehetünk, nekünk biztos alap kell, ez pedig a vallás-erkölcsös tanítás és nevelés. Harc folyni fog a jeleg miatt. Az iskola a béke tanyája. Az iskola ezen harcoktól tartózkodni fog. A tanító kell oly önérzetesnek lenni, hogy a meggyőződése útjáról le ne tereitessék. Idézi végül Prohászka püspöknek gyönyörű szavait, melyeket a tanítóságra tett és ő is amellett van, hogy a jövő jobb iskoláiban jobb fizetésű tanítóknak kell működni. Magát az egyesület szives jóindulatába ajánlja. Ezek után következett a titkár évi jelentése, ki mielőtt még a jelentését megtette volna, indítványozza, hogy megyés' püspök urunkat és a kultusz minisztert a gyűlés táviratilag üdvözölje. A közgyűlés az iflditványtr egyhangúlag elfogadta. A gondosan összeállított jelentésből megtudtuk, hogy az egyesület egész éven át jól működött, az egyesület vezetőségének figyelme mindenhova kiterjedt. A köri közgyűléseken érdekesebbnél érdekesebb tételek iWUék mégvitatva. Az egyesület 5 pályátételt tttzöttfci, melyre 9 dolgozat érkezett be. ' Vörös Mihály nyug. képzőintézeti tanárt és Schmidt Boldizsár nyug. ig. tanítót a közgyűlés érdemeikért tiszteletbeli tagokká' választá meg. Vitzl János béllyei tanítót Őfelsége a király, arany érdemkereszttel tüntette ki: A kultuszminiszter rendeletet bocsájtott ki a felnőttek okta tásáhak egyöntetűségére, melyét mindenből zsinór- mértékül kell használni, végül megható Tszép sza- vakkal parentálta el Kovács Imre11 'csikóstöttösi kántortanitót, ki lelkes tagja volt az egyesületnek s kinek érdemeit az esperest kerületi tanítóság is mát* rég elismerte, azért is választották meg az egyesület alakulása alkalmával esperes kerületi világi elnöknek. Kéri, hogy emlékét jegyzőkönyvileg megörökítsék. 5 A titkári jelentés után Jávor János tanító tartott szabad előadást „A tanító szociális működése különös tekintettel a szabadtanitásra“ címen. Jávor János szerint a szabadtanitásnak összhangzásba kell jönnie a nép érdekeivel, azért ki kell terjednie a gazdasági viszonyok hiányaira, ezeknek orvoslására felette szükségesek a gazdasági előadások, ki kell terjedni a földmivelő mellékfoglalkozásaira. Szövetkezetek alapítását kell a néppel megértetni, azután, hogy a közvetítő kereskedőknek fel ne üljenek. Pompától, az uridivat hóbortos utánzásától ős korcsmázástól kell távol tartani a haza gyermekét. Rá kell mutatni a nemzetrontó egyke rendszer káros következményeire és végül legyen a tanító a béke és szeretet apostola és a lelki szegényeknek odaadó tanítója és tanácsadója, továbbá a kivándorlás ellen mint igaz hazafi minden tudásával agitáljon. Szép és tartalmas előadásáért a közgyűlés köszönetét szavazott. A számvizsgáló bizottság nevében Ruzsinszky József jelenti, hogy a pénztáros számadásúit teljesen rendben találták, igy a szokásos óvás mellett a közgyűlés a köri főpénztárosnak a felmentést megadja. A nagy hátralék eltüntetésére az egyesület vezetősége a legnagyobb energiáját fogja kifejteni. Pályadijat nyertek: Kire Istvánon kívül még Ginál József szakcsi és Bodonyi Nándor sellyei tanítók. Bodonyi Nándor jutalmazott költeményét ,,Szállj elmém gondolatja“ elő is adta, melyet a közgyűlés viharos tapssal honorált. Késmárki István dr. jogakadémia igazgatótanára teli meggyőző érvekkel tartott előadást a kath. sajtóról. A sajtóról általában úgy vélekedik, hogy az az emberiségnek életszükséglete, ez tudósit, tauit, lel késit bennünket, ez csinál reklámot, ad és vesz helyettünk, ítél élők és halottak felett, a sajtó fel- és leemel, ezért méltán nevezhető nagyhatalomnak. Irányítja a társadalmat és vezeti az embert. Akié a sajtó, azé a hatalom, azé a jövő. Szomorú a dolog nálunk, hogy mi kath. nem iparkodtunk eddig a sajtót hatalmunkba keríteni. 794 újság és folyóiratok közül tisztán katholikus kézben csak 5—6 van. Hol itt az arány ? Arra kéri a tanítóságot, hogy úgy szellemileg, valamint anyagilag is segítsék a kath, lapokat. Maguk falujában iparkodjanak a kath. lapok részére előfizetőket gyűjteni, hogy igy a nép az igazi szépet és jót megismerje és azt kövesse is és ne mételyezze meg lelkét és szivét a szenny irodalom utálatosságaival. Késmárky István dr.-nak tanulságos és lelkesítő előadását a közgyűlés nagy ovációval viszonozta és jegyzőkönyvi köszönetét szavazott meg. Korody Mik ós kép. tanárnak a fizetés rendezésről szóló tartalmas értekezését a köri főpénztáros Székely Márton olvasta fel, mert Korodynak is Budapestre kellett mennie a kath. nagygyűlés miatt. Korody Miklós tanárnak hosszas és tartalmas értekezését az indítványokkal együtt magáévá tette a közgyűlés és szintén jegyzőkönyvi köszönetét kapott. . Az orsz. kath. segélyalap pécsegyházmegyei kiküldöttje Stenge Mihály tanító lett. A Kath. Orsz. Tanítói Kongresszuson az egyesületet Horváth Ignác világi elnök és Báter János titkár fogja képviselni. Ezzel a tárgysorozat véget ért, az elnökök éltetésével a gyűlést az egyházi elnök bezárta. Utána társas ebéd volt, hol többen mondottak felköszöntőt. Tamásiban, 1911 jul. 5 én. X.—Y. — Értesítés. Az eperjesi jogakadémián az 1911—12. tanév I-ső felére a beiratások 1911. szeptember 1-től 12-ig eszközlendők; az előadások szeptember 16-án veszik kezdetüket. Utólagos felvételnek szeptember 13—15. napjain dékáni-; azután pedig tanári kari engedéllyel lehet helye. Akik jogi tanulmányaikat csak most fogják kezdeni, azok az érettségi bizonyítványt, akik pedig az egyetemről vagy más jogakadémiáról lépnek át, azok eddigi, leckekönyvüket és távozási bizonyítványukat tartoznak a beiratkozásnál felmutatni. Azok az egyéves önkéntesek, akik tényleges katonai szolgálatukat f. évi azept. hó végén fejezik be, október 1—-8. napjain iratkoznak be. A vizsgálatok határideje szept. 1 tői 15 ig terjed. A félévi tandíj 50 korona. A jogakadémiai hallgatók vallásfelekezeti különbség nélkül részesülhetnek a Collegium kebelében fennálló, újonnan épített a kényelmesen felszerelt tápintézet kedvezményeiben; ebéd- és vacsoráért az egész tanévre 180 kor * fizetendő. Joghallgatók havonként is beiratkozhatnak, mely esetben ebéd- és vacsoráért 19 kor., a reggeliért 3 kor. fizetendő. Az arra érdemesek igényt tarthatnak a Collegium által évenkint kiosztatni szokott ösztöndijakra valamint a szegénysorsuak a tandíjmentességre tápintézeti-dij elengedésre s a jelentékeny alap
