Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-09 / 28. szám
1911 július 9. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 5 A lembergi katonai kórház főorvosai a következőket jelentették: A Ferencz József-keserüviz minden kellemetlen érzés nélkül idézi elő a székelést. A Ferencz József-vizet huzamosabb használat mellett is jól bírják a betegek és nem okoz gyengeséget az emésztő-csatorná- ban, mint ez sok más hasonló hatású szernél tapasztalható. — Kapható gyógytárak- ban és füszerkereskedésekben. A Szétkül- dési-Igazgatóság Budapesten. Szekszárdim, a főutcán (Széchenyi-utca 169. szám) üzlethelyiség lakással 1911. évi oktő- IiSaiIX bor hő 1-ére ImlflUOo Értekezhetni lehet ugyanott VIDÉK. Tisztelendő Kövy Árpád ref. s.-lelkész urnák Dunafdldvár. Kedves Barátom! Ha nem tudnám, hogy újságíró lélek vagy, élő szóval adnám elő az alábbiakat. De mert tudom, hogy jó tollad van, itt írok hozzád s itt várom válaszodat is. Nem magán levél ez, s nem annyira Téged, hanem a közönséget érdekli s igy mint közügy kerül a nagy nyilvánosság elé. I Hát olvasd a következőket: 1911 julius hó l én Dunaföldváron az „Egyen- lőségi Körben“ irodalmi estélyt rendeztünk. Maga ez elnevezés elhitette velem, hogy sikeres és fényes esténk lesz, mert hiszen tőzsgyökeres magyar községben vagyunk, ahol mindenki lelkesedik a magyar irodalomért, ahol nem a bábszínház és a mozi vonzza a közönséget, hanem az ilyen és hasonló előadások aratnak szebbnél szebb sikert. Tekintettel a nyári időszakra kedves, de rövid műsort adtunk. Tekintettel a nagy drágaságra, a belépődijat egy koronában, a családjegyet három koronában irtuk ki. S tekintettel a remélt úri közönség nagy számára, zongorát drága pénzen szállíttattunk, hangoltattunk, kitűnő cigány bandát fogadtunk, cukrászról, borról-sörről, pezsgőről, meleg és hideg ételek- és italokról gondoskodtunk, köitségkimélés nélkül mindent megtettünk s várva-vártuk a várva-várt helybeli és vidéki közönséget, iparost, kereskedőt, kis- és nagybirtokost s az egész intelligenciát. A 8 órára kitűzött estélyt a „zsúfolásig megtelt terem“-ben csak 9 órakor kezdtük. Nem akartuk, hogy az ezer gonddal és sok-sok fáradozás és nagyobb áldozattal összehozott estélyünk bármely pontját is ne hallhassa meg a remélt közönség. S amikor Te — mint a műsor első száma — az emelvényre álltái, nem tudom, hogy a nagyközönség látására, avagy költői lelked hatása alatt adtad-e elő szebbnél-szebb és teljes elismeréssel tapsolt kedves és gyönyörű verseidet. Utánad Knngel Erzsiké „A vén cigány“ melodráma előadásával ismételten bemutatta fényes tehetségét, öt is, valamint a melodrámát zongorán kisérő Güns Margitkát a vasfüggöny mögül újra és újra látni kívánta a lelkesedéssel tapsoló publikum. Kedves előadásukat taps és éljenzés bőven honorálta. A két első pontot Szirtes Ferenc szavalata követte. A mintegy fél óráig tartott „Boszorkány dala“ cimü szavalat lebilincselte a hallgatóságot, s nemcsak hangos tapsban nyilvánult az elismerés, de az érdem elismerése még ma is szóbeszéd tárgyát képezi. Hatásos szavalata sokáig emlékében lesz az ott jelen voltaknak. Güns Margitka „La Moscovite Danse Nationale“ (J. Ascher) cimü zongorajátéka csak emelte .az est sikerét. Díszes virágcsokor fogadta, a közönség zajos tapsa honorálta s ismételt játékát követelte. A jóleső, felette kedves zene végtelen kellemes hatással volt mindnyájunkra. S hogy az est teljes legyen, Nagy Béla és a Te nótáid zárták be a műsort. A sikerültén kiválasztott „magyar nóták“ Pintér János zon- gorakisérete mellett kellemesen hatottak reánk s tapsban vagy éljenben itt sem volt hiány. S ezzel vége volt az estélynek. Akik a rek- kenő hőség miatt meg nem jelenhettek, azok egy rövid órai nemes szórakozás után ezután már távozhattak volna. Akik hagyományos nemtörő- ! dömségből maradtak otthon, azdkat az irodalmi estély sem vonzza. S akik tüntetőleg vagy az utcán hallgatták a programmot, vagy tán egyéb ki nem található okokból maradta;k el, ezek számára bajos volna valami szépet vagy helyeset rendeznünk! És hol maradtak a faddiak, Soltiak, bara- csiak, bölcskeiek, madocsaiak stb. V Igaz, érthető, ha a nyári hőségtől, rossz közlekedési viszonyoktól visszatartattak, de hát ígérték, hogy jönnek, s van olyan közmondás is, mely szerint: Magyar ember megtartja a szavát! Hálával adózom első sorban a szereplőknek, akik nemes ambícióval áldoztak ezen irodalmi estével is a magyar hazafias kultúra oltárán, mély hálás köszönettel tartozom: Sopronyi Ferencné úrnőnek, aki estélyünkre nem kisebb áldozatkészségével zongorát adott, köszönettel tartozom a megjelenteknek, akik nemes, de költséges esténk anyagi és erkölcsi sikerét támogatták. Az Egyenlőségi Kör estélye volt a mienk s lámpával kerestük a nemes választmányt s a tagok százait. Bizonyára szép és hazafias alapot teremt hét a Kör vigalmi bizottsága, ha eltekintve a nem tagok „lelkes támogatásától“, saját maguk is „igy támogatják“ legönzetleuebb s a Kör életét célzó fáradozásainkat. Az egyesületi élet megkívánja az áldozatot s ezt első sorban a választmány és tisztikartól, utánuk a tagoktól várjuk. Ezek után Kedves Barátom várom válaszodat. Az estély sikerét leírtam s talán csak annyi még a hiány, hogy Márkus Vilmos fáradhatatlanul j átszőtt s amikor hajnaltájt a közönség oszladozni kezdett, magamhoz vettem a „fekete gyerekeket“ I egyedül hallgattam az éj csöndjében felségesen szép cigányzenét. Válaszolj most már arra: vájjon érdemes-e jövőben is hasonló estéket rendeznünk s nem fenyeget-e az a kínos kellemetlenség, hogy reáti- zetünk ? Másutt azt hiszeüi nem fáznak ettől a műkedvelők, mifelénk ezeregy okból tarthatunk tőle! Add elő nézeteidet a nemes munkásság további folytatására s talán ebből én is, mások is, levonjuk a tanulságot. Crassus. TANÜGY. A Pécsegyházmegyei rom. kath. tanítóegyesület rendes évi közgyűlése. A „Pécsegyházmegyei róm. kath. tanítóegyesület“ rendes évi közgyűlését f. hó 3 án Pécsett tartotta meg nagy érdeklődés mellett. A közgyűlést megelőzte az egyes szakosztályok együttes értekezlete, melyet Horváth Ignác, az egyesület világi elnöke nyitott meg. Először a hittudományi szakosztály tartotta meg ülését, melyen Virágh Ferenc, a szakosztály elnöke, magvas beszédben felette szükségesnek tartja a szakosztály működését, mert úgymond, egy forduló ponthoz jutottunk, ugyanis az emberiség hivök és hitetlenek táborára oszlott fel. A tanítók maguk is meginganak, hogy valláserkölcsös alapon neveljenek-e vagy megtagadva az Istent és hazát, egyedül az ember önző érdekeit szolgálva neveljenek-e ? Nekünk, kik a pozitív vallás hívei vagyunk, meggyőződésünket agitális utón, a társadalom nagy rétegeiben is terjesztenünk kell, hisz reánk vaunak bízva a gyermekek testi és lelki nevelése. A szellemi fegyvereinket kell szaporítani és ismereteinket kell bővíteni, bogy annál nagyobb szo/gá/atokat tehessünk Istennek és a hazának és ezeknél fogva kéri, bogy a szakosztályba menu él tömegesebben lépjenek be, hol ismereteiket mindinkább és inkább bővíthetik. A múlt évben kiadott eme pályatételre: „A lelkiismeret megvizsgálása, mint önismeretre vezető eszköz“ beérkezett 3 dolgozat, ezek közül az 50 koronás pályadijat, Kircz István által készített mü nyerte el. Szentkirályi Ede, mint a nevelés- és módszertani szakosztály elnöke jelenti, hogy ezen tételre: „Mik az előnyei és hátrányai a kétnem- beli gyermekek együttes oktatásának“ csak egy mü érkezett be, de az is egyoldalúiig lön kidolgozva mert csak hátrányait sorolta fel és igy a bíráló bizottság nem fogadta el. Most Szentkirályi Ede szakosztályi elnök ily címmel: „Miért hazudnak a gyermekek ?“ tartott igen talpra esett értekezést. Mindvégig nagy figyelemmel hallgatott, értekezéséből kiemeljük következőket, az emberek kivétel nélkül alig élnek hazugság nélkül, legtöbb helyen a kis gyermekek ügyes hazugságainak örülnek, azt az ész élességének tulajdonítják, a könnyelmű anyák ennek inkább örülni látszanak, mig a jó gondos anya félve kérdi önmagától, a gyermek ezen rossz szokást nem-e a környezetétől ítanulta el. Az előadó véleménye szerint a tanítóknak szép szerepük van, ha figyelmük gondosan kiterjed a szülök nevelési hatáskörére, de csak akkor, ha a szülők által erre felkéretnek. Ismertessük meg a szülőkkel a hazudozás káros következményeit. A hazudozás meggátlásánál legszebb missiója van a tanítónak. Bodonyi Nándor a szépirodalmi szakosztály elnöke beszédét . a következő szavakkal kezdi meg: „Kétféle altirnativ előtt állok vagy panaszkodni fogok a nagy közönyösség miatt, vagy pedig saját portékámat dicsérem.“ Inkább panaszkodik, de panaszával is buzdítani akar. Kéri, hogy a tollforgató tanítók szövetkezzenek, hogy kiszorítsák az Ízléstelenséget, a pornográfiát és a tehetségtelen alakoknak ne engedjenek helyet. Kéri, bogy a közönbösségből felocsúdva a már sok helyen jeleskedő tanitótársak, alakítsák meg szabályszerűen az irod. szakosztályt és annak mennél többen legyenek tagjai. Horváth Ignác világi elnök köszönetét mond a szakosztályi előadóknak és néhány buzdító szóval a szakosztályok ülését bezárja. 10 órakor kezdődött a rendes évi közgyűlés melyet az egyesület fővédnökének: mélt. ftdő. Zichy Gyula gróf püspök ő méltóságának nevében, méltóságos és ftdő, Valther Gyula püspöki helyuök nyitott meg. Püspöki helynök a jelenlevőket szívesen üdvözli, de sajnálatát fejezi ki, egyszersmind, hogy a jelenlevők meg vannak fosztva, azon szerencsétől, hogy tanítók igaz atyját, a megyés püspök urunkat, maguk közt láthassák, de őt egy még fontosabb ügy a kath. tanítók orsz. gyűlésének ügye Budapestre szólította. Kéri a gyűlés működésére az ég áldását valamint a gyűlés minden egyes tagjára is. Az elnöki megnyitót Horváth Ignác tartotta ki mindenekelőtt mélt. és ftdő Valther Gyula püspöki helynök urat, Ember János kir. tanfelügyelőt és Vajdics Gyula kanonok és az egyesület közszeretetében részesülő egyházi elnökét üdvözölte. Megnyitó beszédében felemlíti azon áramlatokat, melyek harcra szólítják az egész kath. tanítóságot és mely áramlatok mindén igaz pozitív hitnek hadat üzennek és megsemmisíteni akarják, a keresztény alapokra fektetett nemzeti kultúránkat és azt a kereszténységet, mely nélkül ezeredéves nemzetünk és hazánk elpusztult volna. Minden embernek, családnak, társadalomnak és az egész nemzetnek kell, hogy legféltettebb kincse a vallás legyen; mert ez erősít meg az élet küzdelmeiben; ez ad reményt csüggedő lelkűnknek, ez vigasztal bajainkban és ez köt össze bennünket az égiekkel. Azért az a legnagyobb ellensége az emberiségeknek, aki Istenétől elfordulva, a hitetlenséget terjeszti és kiölni igyekszik szivéből a vallás bölcs tanítását. Elszomorítónak tartja, hogy a szabadgou- dolkodók, a páholyok és az istentelen nemzetközi szocialisták hadat izentek a pozitiv vallásnak a keresztény alkotásoknak és külön a kath. iskoláknak, mert tudják jól, hogy ezek a jó kath. iskolák mind megannyi fellegvárai a kath. hitéletnek. Ezek ellen, a békét és rendet felforgató demagógok ellen fel kell vennünk a harcot és azt meg kell vívnunk, de hogy a győzelmet magunk részéről biztosítsuk egy hatalmas táborba kell összetömörülnünk, mert ellenségeink is igen jól vannak szervezve. Hatalom, pénz és a sajtó áll rendelkezésükre. Ma már a hallgatásról szó sem lehet, mert ezzel ellenségeinket még vakmerőbbekké teanők. Ne csüggedjünk, mert hisz a legjobbjaink és hazánk vezérférfiai nagyrészt velünk vannak, ne higyjünk azoknak akik kis- hitüen, azt hangoztatják, hogy fegyverünk rossz, hogy sajtónk gyenge és társadalmunk megbízhatatlan. Bízik a győzelemben, ha meglesz az összetartás, mert egyesült erővel és kitartással csodával határos nehézségeket lehet leküzdeni. Hatásos szép beszédét azzal fejezi be, hogy gróf Zichy Gyula kegyes püspök urnák hálás köszönetét a tanitóság nevében azért a soha eléggé meg nem hálálható, atyai gondoskodásáért, hogy fejedelmi bőkezűséggel főgimnáziumot létesít in- ternátussal egybekötve, azon nemes elhatározással, hogy abban egyházmegyéjében működő tanítók gyermekei nyerhetnek első sorban íb elhelyezést. Isten tartsa, Isten éltesse igen sokáig Öméltóságát, a tanítók igaz atyját, Isten áldását kéri az egyesület működésére, a gyűlést megnyitja. (Folytatása köv.) NYILT-TÉR* A SZÉNSAVAS ÁSVÁNYVIZEK KIRÁLYA! Kapható: Gauzer Ádám csemegeüzletében Szekszárdon.
