Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-25 / 26. szám
2 Az iskolai év végén. Ezt a néhány sor Írásunkat megszeretnénk különböztetni azoktól a saison cikkektől, amelyek thémahiányból, a diákok izzadását kihasználva, e tájban Íródnak. Van e hirlapiró, aki erről a thémáról nem követet; el stílusgyakorlatot? Olyan ez, mint társa „Pártoljuk a magyar fürdőket“ melyeket megírván, vagy elolvasván, aztán — rohanunk külföldre, honnan még a kolerahirek sem tartanak vissza. Nem a vágy szaporítani e nyári ártatlan alkalmi cikkezések számát, véteti elő velünk az öreg elnyűtt tárgyat. Az iskolai vizsgák alkalmából vetjük föl — amire Serényi a költségvetési vita során mutatott rá, — nem kellene-e oktatásügyünket reformálni? Körülettünk egészen megváltozott a világ és mi mégis a német vaskala- posság módszere szerint tanítunk, figyelembe sem véve azt az üde légáramlatot, melyet az általános emberi boldogulás jelszava nevében, a socialis- mus hozott. Mi a német szószálhasogatás metho- dikája szerint megtanítjuk a gyermekek fejét oly nagy szellemi utravalóval, hogy ezzel az élet te- kervényes utjain csak elfáradni tud, csak eltévedni képes. A reális tudományok egész halmaza van napjára kimérve és pedig német pedantériával az iskolai tanítás során; ám hogy e reális tudományok egyben gyakorlatiak-e, ezt a német rendszer elméleti paedagógusai soha se firtatták. így állt elő az a nonsens, hogy a mezőgazdasági Magyarországban, melynek nyolcvan százaléka a földből él, nem-tanitják a gazdaságtant. Nem furcsa e, hogy diplomás tanitóknak és tanároknak évtizedek óta nyári gazdasági kurzusokat kell rendezni, legalább abból a célból, hogy vak ne vezesse a világtalant. Nem furcsa-e, hogy az elemi iskolákban tanítunk a Baleari szigetekről, de hogy a gyermeket a tanító kivezesse a szántóföldre, a konyhakertbe, az oltvány iskolába és ott úgyszólván játszva megtanítsa őket élethivatásuk némely alapvető ismeretére, az kinek jut eszébe ? Nem furcsa-e, hogy mig a leány az elemi iskolában hall harangozni a spanyol inkvizícióról, de az senkinek még eszébe nem jutott, hogy a jövendőbeli fdusi gazda feleségét konyhakertészetre tanítani kellene, valamint arra, hogy férjének és gyermekeinek a lebbencslevesnél valamivel jobb, táplálóbb és egyben olcsóbb ételt a konyhakertből tudjon elkésziteni. Serényi jelszava, hogy tanításunk gerincévé gyakorlati alapon a földmivelés ismereteit kell tenni legalább a falusi iskolákban, oly közelfekvő, oly okos és oly szükséges tanács, hogy ezt kö vetnie kell mindenkinek, akinek az oktatás terén bármiféle szerepe, vagy befolyása van. A gazdasági talpraállitás minden folyamatos munkája és az a vágy, hogy a magyar föld az eddiginél töb-' bet teremjen, mind hasztalan és céljatévesztett, ha a legalsó oktatás során a földművelés szakismereteinek megszerzése ügyében kedvet nem tudunk felkölteni. Teljes mértékben átérezzük, hogy ez jámbor óhajtás, ha derék tanitókarunkat nem tudjuk ennek a hazaerősitő missziónak megnyerni. A földmivelés gyakorlati ismeretei széles vonalon terjesztése, ez fogja Magyarország anyagi boldogTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY ságát megszerezni’ És ettől kell várnia bizonnyal rosszul dotált tanítói karunknak sorsa jobbra fordulását. A miniszter nemcsak eszmét dob a társadalomba, de gyakorlati alapon is tettre indul. A nyáron 480 néptanítónak gazdasági kiképzése történik. Vajba szép célja proselitáit, a dolgozó gárda vezérkorát ebben a 480 néptanítóban találná meg. De nem! Többet kell kívánnunk, vajha oktatási rendszerünk megszabadulva felesleges ballasztjaitól, egyenesen gyakorlati feladatokra vállalkoznék és a földmivelő népet elsősorban arra tanítaná, amiből él. KÜLÖNFÉLÉK. • — Áthelyezés. Az igazságügyi miniszter Czobor Miklós ipolysági kir. ügyészt, a szekszárdi kir. törvényszékhez helyezte át. — Hangverseny. A klasszikus zene kultiválására alakult úri banda, mint már előző számunkban jeleztük, jtfiius hó 1-én, jövő szom haton tartja első önálló hangversenyét, melyre a meghívókat már szétküldték, úgyszintén jegyek is előre válthatók a Molnár-féle nyomdában. A gazdag és változatos műsor már eleve is garanciát nyújt arra nézvey hogy zenekedvelő közönségünk belépődija fejében igazi műélvezetben részesüljön. A koncert kezdete 9 órakor lesz. Azonkívül különösen érdekes lesz a szekszárdi dalárdának előadandó két száma; nem kevésbé Éber Géza fekedi plébános művészi zongora játéka, aki ez alkalommal Chopin »Polonaise«-ét adja elő. Különösen felhívjuk a közönség figyelmét Éber Gézára, aki már a pesti hangversenytermekben is virtuóz technikájával, művészi és eredeti felfogásával feltűnést kellett. Műsoruk a következő : 1. Magyar népdalok : előadja a szekszárdi dalárda. 2. Hillmann : Nocturne. Vonós quartett, zongora kísérettel. 3. Mendelssohn : a) Gondoladal. Vonós trió zongora kísérettel. 6) 4-ik dal. Vonós quartett. 4 Szavalat: Jasek Sándor. 5. Schubert: Militärmarsch. Zongora quintett. 6. Beethowen: Il-ik Symphonia op. 36. első tétel: Adagió és Allegro. Négykezes zongora. Előadják : Moudry Hugó és dr. Bartal Kornél. 10 perc szünet. 7. Mozart: Andante. Zongora quintett. 8. Schumann R.: Lótusz-virág. Énekli Benau Lipót, vonós quartett és zongora kísérettel. 9. Styx: Tündértánc. Vonós quartett, négykezes zongora kisérettel. 10. Raff: Serenade: Ének duett. Éneklik Benau Lipót és neje zongora kisérettel. 11. á) Chopin: A dur Polonaise. b) Godard: B dur Mazurka. Zongorán játsza Éber Géza. Seitz: Csata-dal, a »Zrínyi«'operából ; előadja a szekszárdi dalárda. A helyárak: családjegy 5 korona, személyjegy 2 korona, állóhely 1 korona, diákjegy 50 fillér. Az ülőhelyek számozva lesznek s már előre válthatók a Molnár-féle könyvkereskedesben. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. — Záróünnepélyek. A szekszárdi főgimnáziumban folyó bó 17-én a belvárosi rk. templomban tartott Te Deum után, melyet Szabó Géza hittanár végzett, tartották meg a, záróünnepélyt. Az érettségizett tanulók nevében Simontsits Béla mondott köszönetét az igazgatónak és a tanári karnak, melyre hosszabb szép beszéddel Wigand János igazgató felelt, buzdítva és lelkesítve az ifjúságot a szellemi kutatásra, a tudomány megismerésére és művelésére. Végül kiosztotta a szorgalmas és jó magaviseletü tanulók között a jutalmakat. A tornacsarnokból az osztályokba vonultak a tanulók, ahol az osztályfőnökök átadták a bizonyítványokat. — Esküvő. A belv. róm. kath. templomban f. hó 22 éri d. u. 5 órakor vezette oltár elé Tóth Pál városi tisztviselő szépséges aráját, Hradek Paulát. Az esketést Szabó Géza főgimn. hittanár végezte, ki a szertartás után gyönyörű beszédet intézett a fiatal párhoz. Az uj házasok első útja az ifjú férj beteg édesanyjához vezetett, ki az esketésnél jelen nem lehetett. A megható jelenet után a násznép kíséretében a fiatalok a lakodalmas házba tértek, hol barátságos lakoma várt rájuk. Klieber György belv. kántor a templomba lépéskor Mendelsohn egy nászindulóját, kimenőre pedig Hiller Gyula újvárosi kántor Bátori L. egyik nászdalát játszotta az orgonán. Forrai István belaci kántortanitó, lapunk külmunkatársa folyó hó 26-án d. u. tartja esküvőjét a teveli róm. kath. templomban Mittermájer Mariskával. — Halálozás. Élete delén hunyt el váratlanul Bruzer Mihály pénzintézeti vezértitkár életének 45 ik évében. Haláláról a közetkező gyász- jelentést kaptuk: A Dunaföldvári Járási Takarókés Hitelbank szomorúan jelenti, hogy vezértitkára Bruzer Mihály munkás életének 45-ik évében, mai napon váratlanul elhunyt. A megboldogult az intézetnek alapítása óta fáradhatatlan, buzgó tisztviselője volt, kinek emlékezetét, hervadha tatlan érdemeit, feledni nem fogjuk soha. Temetése folyó hó 18 án délután 5 órakor lesz a templom utcai gyászházból. Dunaföldvár, 1911. évi junius hó 17. A Dunaföldvári Járási Takarék- és Hitelbank. Hosszas szenvedés után Aranyosmaróton elhunyt Bauer Ignác m. kir. pénzügyi számvevőségi főnök életének 62-ik, boldog házasságának 39 ik évében. Az elhunyt több évig Szek- szárdon szolgált mint számtiszt, akinek sok tisztelője volt előzékeny modoráért. Tolnán folyó hó 16 án elhunyt Szdszy Lajosné szül. He.ffner Mária életének 30-ik, boldog házasságának 15-ík évében. Az elhunytat a mözsi családi sirkertben helyezték örök nyugalomra. Férje és négy gyermeke gyászolják. — Dr. Dobrescu Sándor helybeli fogorvos megérkezett és megkezdte fogorvosi működését junius hó 19-én. Őrnagyi cím adományozás. A kir. Schubert Ferenc nyugállományú honvédszázadosnak, földinknek, T. Nyitrai Lajos szekszárdi polg. isk. tanár sógorának az őrnagyi címet és jelleget adományozta. — Adományok. Simontsits Béláné alapítványra újabban adományoztak : Gróf Zichy Gyula pécsi megyés püspök 100, Dőru Etelka 25, özv. Dőry Jenőné, Dőry Józsefná, Döbrössy Alajos kanonok 20—20, Alacs Zoltánná, Báró lukéi Pálné, Hanny Gábor praelatus, Szeifritz István praelátus, nagyprépost 10—10, Spisz János kanonok, dr. Hilbert István 5—5 koronát. Rákóczi, Bercsényi a kurucszabadságharc tündöklő vezércsillagai. Ok tündököltek, midőn hazánk felett sötét felhők tornyosultak. Rákóczi lelke összeolvadt a nemzet fiainak leikével. A nagy fejedelem megértette népének hallgatag, esdeklő kérését és a néppel együtt fegyvert fogott a szabadság védelmére. Bizony-bizony szép idők is voltak azok! ismételgette a nemeslelkü Mecénás. Majd elhallgatott. Homlokán újból megjelentek a gondredői melyek azt mutatták, hogy lelke visszarepült egy kissé a messzi múltba, Rákóczi dicső korába, mikor nyalka kurucok nyargalták be széles e hazát, egyik kezükben a kard, a másikban | tárogatóval ; az egyikkel sebet ütöttek s dicsőséget szereztek, a másikkal pedig, ha erejük, vagy önbizalmuk lankadt, erőt s önbizalmat öntöttek a csüggedő lelkek be. Haj haj! sóhajtott fel remegő hangon a nemes lelkű Mecénás — könnyebb volt akkor j meghalni mint most élni! Ömlött a vér melegen! Sirt a tárogató csodásán! Százak-ezrek követték a nagy fejedelmet a harcba s diadalmasan villogott a fényes kard kezökben. Nem volt gyáva köztük egyse ! A vezérre lelt kurucok halál megvetéssel törtek előre. Elsöpörtek a földszinéről mindent, ami utjokba akadt. A föld meg megremegett lábuk alatt. Kardjuk előtt hullott az ellem, mint most az acélos búza a pengő kasza előtt és a magyar név fényiéit! Gyönyörű véráradások voltak azok ! Felsóhajtott hosszan, az arcát kezébe te mette s folytatta remegő hangon. — Egyszer aztán a sötét felhők újból eltakarták a kurucok tündöklő egét. A fényes derű sötét bura vált. Bekövetkezett a szerencsétlen kimenetelű trencséni ütközet, majd utánua a romhányi vereség, mely örökre eldöntötte a kurucok sorsát. Ettől kezdve a dicsőséges nyalka kurucok élete lassú haldoklás lett. Ocskay „Rákóczy villáma“, a hires kuruc brigadéros a labanchoz pártolt. Itt elcsuklott Mecénás remegő hangja és visszadőlt a divánra. Az ablakon be becsapott az esti szellő, mely nehéz ciprus illatot hozott magával, amint el-el- suhant a zizegő ciprus lombok között. Sirt, zokogott a tárogató fájdalmasan, keservesen. Meg-megremegtette a lelkek húrjait. Kihullt a nyalka kurucok kezéből a kard, és azután elbujdostak. Nagy Rákóczi lelke sem talált nyugtot a hazában. Elbujdosott, de nem egyedül, követte őt igen sok más jó magyar. A határszélen megdobbant a szivük, visszasírt a lelkűk, szivetrázó fájdalmukat a dalba öntötték és a Kárpátok bércei visszhangozták a tárogató kesergését és a búcsúzó kurucok fájdalmas énekét. Rákóczinak dicső kora Nem jő vissza többé soha! Soha . . . soha . . . ismételgette a nemes lelkű Mecénás. A szobában is szétáradt a nóta, a falak visszhangozták. Harcosai rég pihennek Bujdosó fejedelemnek. Rég pihennek! Nagy Rákóczi is itthon a magyar föld szivében nyugszik már. Tavasszal milliószámra nyílnak az illatos virágok, a szabadság vihara alatt elhullott testvérek sírján. Azok az illatos, vérpiros virágok a magyar nemzet örökkévalóságát hirdetik. Az esti szellő le viszi a völgyekbe a virágok illatát, de most már. A toronyból késő este Tárogató nem sir messze. Nem sir már fel kesergő hangján ott fenn a büszke vár fokán, mert kihalt belőle is a lélek, az a lélek, mely csak a szabadság honában élhet. Utóljára is sirva-jajongva keseregte: Nem jő visz-sza többé soha! És a tárogató azóta oly szépen tud — hallgatni. Pedig egy csendes, korai tavasz este még egyszer felsírhatott volna, elsírhatta volna azt a nemes lelkű Mecénást, ki annyit regélt a tárogatóról, a kurucszabadságharcról. Egy csendes, korai tavasz estén megtért nemes lelke a csillagos égbe az ő kurucai közé. Es a tárogató csak hallgatott, de helyette a falusi templomunk harangjai sirva-jajongva keseregték: „Nem jő visz-sza töb-bé so ha!“ S nehány hét múlva, az a mézédes beszédű, mosolygós tekintetű, rózsás kedvű lányka is elment sárközi falujába. Szerettem vona megkérdezni: „Nem jő vissza többé soha??!“ És egy vasárnap délután robogó gőzösön a Nagyságos asszony is eltávozott Erdély bércei közé . . . Azóta ... ha elsétálok a kastély előtt, megrezdül ismét a lelkem húrja, eszembe jut újból a nóta: Olyan kihalt, olyan árva, Krasznahorka büszke vára!
