Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-11 / 24. szám
24. szám XXXIX. évfolyam Szekszárd, 1911 junius 11. ■ ■ ■■ Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-ntcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Uolnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */i evre 6 K, */« évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Batthyány Tivadar sró! beszámolója. Az országos függetlenségi és 48-as párt illusztris alelnöke, Batthyány Tivadar gróf a pünkösdi szünetet arra használta fel, hogy kerületét tájékoztassa a politikai helyzetről, s a két pünkösdi ünnepen beszámolót mondott Szekszár- don, Sióagár dón és Decsen. A politikai élet minden jelentős eseményére kiterjeszkedő beszédében nemcsak kerületének, hanem az egész országnak világos perspektívát nyújtott az elkövetkezendő nagy küzdelmekre, s megizente a végletekig menő harcot a kormánynak a véderőjavaslatok ellen. A kormány működésének szigorú bírálata után részletesen különösen a véderőreform kérdésével foglalkozott, kimutatva azokat az újabb sérelmeket, melyek a javaslatokban a nemzetet fenyegetik. Megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a véderőreform egyetlen előnye, a kétéves katonai szolgálat sem felel meg azoknak a követelményeknek, miket a függetlenségi és 48-as párt régóta felállított, s a katonáknak igen tekintélyes részét meg nem érdemelt hátránnyal sújtja. Nagyjelentőségű beszédének különösen a véderőreform ellen és az általános választói jog mellett szóló része keltett élénk visszhangot és lelkesedést nagyszámú hallgatósága körében. A népgyülésBatthyány Tivadar gróf, a függetlenségi és 48-as párt alelnöke, a pünkösdi ünnepek alatt tartotta meg beszámolóját a szekszárdi kerületben. Legelőször Szekszárdon, a kerület központjában mondott beszámoló beszédet, majd Sióagárd és Decs községeket kereste fel s mindenütt nagy tetszéssel fogadott beszédeket mondott. Batthyány Tivadar gróf vasárnap délben érkezett Szekszárdra, ahol dr. Fent Ferenc apátplébános vendége volt. Délután fél 4 órakor tartották meg a gyűlést Horváth Jenő dr. elnöklete alatt, a templom előtti nagy térségen, melyet az érdeklődők zsúfolásig megtöltöttek. Batthyány gróf beszéde. Batthyány Tivadar gróf a következő, politikai szempontból nagyjelentőségű beszédet mondotta : Mélyen tisztelt polgártársaim! Midőn egy évvel ezelőtt képviselővé történt megválasztásom után megjelenek önök előtt, hogy beszámoljak működésemről és számot adjak arról, hogy menynyiben feleltem meg azon programmomnak, amelyet itt, erről a helyről körülbelül ötnegyed éve elmondani szerencsés voltam, engedjék meg, hogy — mintegy két részre osztva működésemet, — egyrészt mint országos képviselő számoljak be az országos politikában követett elveimről és követendő eljárásomról, másrészt pedig mint Szekszárd város és kerületének képviselője számoljak be az utóbbi minőségemben kifejtett működésemről. (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk !) Amidőn az országos politika kérdéseiről beszélek, előrebocsátom, hogy bárki, bárminő pártállásu legyen, — amit elfogadok és méltányolni tudok, — én csak egy programmot követhetek, az én programmomat, amelynek alapján engem megválasztottak. (Éljenzés.) Ez természetesen bennünket azoktól, kik más politikai pártot követnek, elválaszt; de, ha el is választ bennünket, — mint megválasztott képviselő, — ezt vallottam a megválasztás előtt és ezt vallom ma is, — nem egy pártnak, hanem egy egész kerületnek, nemcsak az én választóimnak, hanem a polgárság összességének vagyok képviselője és ebben a felfogásban fejtettem ki szerény mükö désemet ebben az évben. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Beszámolok pontról-pontra cselekedeteimről. Azt hiszem, dicsekvés nélkül mondhatom, hogy as én képviselői működésem nyitott könyv. Alig volt fontosabb tárgya az országgyűlésnek, amelyhez a magam részéről a képviselőházb.\n hozzá nem szóltam volna, alig volt kérdés, amelyről a delegációban szót nem emeltem volna, avagy a sajtóban ne nyilatkoztam volna. (Éljenzés.) A sajtóban, a lapokban ellenőrizhették működésemet és láthatták, hogy mindig híven kitartottam azon programm mellett, melyet önök előtt elmondtam. (Zajos éljenzés.) Ha visszapillantást vetek az elmúlt évre, megvallom, bizony sajgó szívvel, bizonyos szomorúsággal kell megemlékezni a legutóbbi év eseményeiről. Lefolytak a múlt választások, amelyekről épp ma, midőn ide utaztam, egyik budapesti lapban azt olvastam, hogy: valljuk csak be, — az a kis része a nemzetnek, amely ma a választói törvény szerint az alkotmány sáncain belül van, ez a kis része a nemzetnek, illetve ennek egy jó része eladta magát a múlt választásoknál. (Felkiáltások: Úgy van!) Eladta magát pénzért, engedett a pressziónak, hiú kecsegtetéseknek és reményeknek ábrándjai alatt, eladta magát és, ha nem oly többsége van a parlamentnek, amelynek politikája minden, csak nem nemzeti, — ezért a mai választók többségét kell felelőssé tenni. (Zajos helyeslés.) Okunk van rá, hogy felelőssé tegyük, mert, ha visszatekintünk a lefolyt év történetére, megállapíthatjuk, hogy bizony jóról, az ország, a nép javára történtekről nincs mit beszámolni. Jót nem csináltak, csak egyet és ez volt a vezérfonala ennek a mai kormányzatnak és ez az, begy: mindazt, amit a nagyhatalmi állás, amit a dinasztikus politika megkíván, azt minél gyorsabban, minél nagyobb mértékben, — akár a nemzet, az adófizető polgárság óriási megterhelése árán is, — szállítsa. (Felkiáltások ! Szégyen I Gyalázat!) A kormány működése. Nézzük, mit cselekedett a kormány ? Működésének legnagyobb része a delegációk működésével kapcsolatos, mely a közösügyi, különösen pedig a véderőkiadások megállapitásával foglalkozik. Megállapították azt, hogy több száz millió forintért fognak uj hadihajókat csináltatni. Dreadnought néven ismeretesek ezek a nagy hajók, amelyeknek mindegyike közel 70 millió forintba kerül, és ezekből egy hajóosztályra valót szavazott meg ez a többség a kormány kívánságára. Ezenkívül megszavazták egy sereg kisebb- nagyobb hadihajó költségét. Kérem önöket, van-e Magyarországnak szüksége arra, hogy száz és száz milliókat fordítson a haditengerészet fejlesztésére ? Én magam tengerész voltam 5 szolgáltam ezt a haditengerészetet. Tudom, — derék testület, teljesiti kötelességét, — de ismétlem, — van-e szükségünk arra, hogy óriási hadiflotta fölött rendelkezzünk ? Én nem tudom a magam szerény polgári eszemmel megítélni és kitalálni azokat az indokokat, amelyek szükségessé teszik, hogy ezt a koldus nemzetet, — mert sajnos, koldus nemzet vagyunk —' ilyen óriási terhekkel akarják megrakni, amikor az ország belső életében, mindenütt akár- hová nyúlunk, ha a nemzet sebeire mutatunk és állami támogatást kérünk, mindig az a válasz hogy nincs pénz, mert a hadikiadások fedezésére kell visszatartani. (Felkiáltások: Szégyen! Gyalázat !) De a delegációkban azonkívül, hogy a haditengerészet hajóparkját igen tetemesen emelik, elhatározták még a hadsereg költségeinek igen nagy mennyiségű milliókkal való felemelését is. Kérdezem, erősebb lessz-e az a nemzet, amelynek hadseregét százezernyi katonával szaporítják, azonban a nemzet az óriási haderő beállítása és fenntartására oly óriási terheket kénytelen viselni, amelyeknek nagysága a nemzet és nép jövedelmeivel többé arányban nem áll? Kérdem, indokolt e és basznos-e a királyra és az országra, ha egy nemzet haderejét annyira fokozzák, költségeit annyira emelik, hogy a végén a terhek alatt a nép összegörnyed, elsatnyul és vándor- bothoz kénytelen nyúlni? En azt hiszem, hogy egy kisebb hadsereg, melyet azonban a nemzet természetes gazdasági fejlődése mellett képes fentartani, nagyobb erőt képez, mint egy oly nagyobb hadsereg, amely mögött egy nemzet könnyei, nyomorúsága és szegénysége áll. (Zajos éljenzés.) A gazdasági önállóság. Ezen szempontok miatt én úgy a delegációban, mint a képviselőházban, sajtéban és nép- gyüléseken mindenütt azon álláspont mellett foglaltam állást, bogy ezeket a terheket meg nem szavazom, legkevésbbé pedig addig, amíg ezen nemzet benső erejének fokozásával, a nép gazdagodásával rá nem mutatnak olyan uj jövedelmi forrásokra, amely uj jövedelmi források a nép újabb megadóztatása nélkül módot adnak az ország benső fejlesztésére, azután — nem bánom — részben a katonaság, a véderő fejlesztésére. Ennek azonban csak egy útja van: ez a gazdasági önállóság. Csak nemrég írtam meg egy hírlapi cikkben, hogy kívánjuk az önálló vámterületet, önálló bankot, azt, bogy az egész vonalon az ország maga rendelkezhessék a maga gazdasági élete fölött. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Ez nem azt jelenti, hogy az egész vonalon el akarjuk az országot zárni a külvilágtól védővámokkal. Csak azt jelenti, hogy az ország egy fegyvert akar a kezében tartani, amellyel sújtani tud azokra, akik az ország gazdasági erejét gyengíteni akarják : viszont engedményeket tehet azoknak az „adok-veszek* elve alapján, — akik ííz ország gazdasági fellendülését előmozdítják. (Élénk helyeslés.) Egy szóval addig, mig a gazdasági önállóság útját meg nem nyitják az egész vonalon, — de nemcsak a papíron levő törvényekkel, amelyeket az életbe átvinni nem lehet, hanem tényleg, — ami által az ország gazdasági önállóságát nagyobbitjuk, ezáltal a nemzetet gazdagabbá, jövedelmi forrásait fokozottabbá, a nemzetet magát pedig gazdagabbá tettük, — addig, mig ezt el nem értük, — nem lehet a haderő fejlesztéséről beszélni. (Zajos helyeslés.) A véderőreform. Az utolsó betekben bemutatták a törvényhozásnak az uj véderőtörvényeket. Ezek röviden annyit jelentenek, hogy Magyarországon minden épkézláb embert a rendes katonasághoz soroznának be. Nem úgy, mint eddig, hogy csak egy kis részét,"hanem — a hadsereg és haditengerészet létszámának óriási emelése folytán — minden magyar ember, aki sor alá kerül és beválik, be is lesz sorozva. Magyarországon egymagában 480.000 fővel akarják emelni a létszámot — a tartalékkal együtt — az uj javaslatok révén. > A kétéves szolgálat Azt mondja a kormány, ez igaz, de viszont a népnek, a nemzetnek óriási könnyebbséget adunk az által, hogy behozzuk a kétéves katonai szolgálatot. Nos, hát a mi pártunk mindig kívánta és most is kívánja, mint mindig, a kétéves katonai szolgálatot — de nem a terhek óriási növelésével. Nézzük csak egy példán, hogy könnyítene ez a kormány tervei szerint a népen. Ma pl. egy apának 3 gyermeke közüt bevesznek kettőt 3—3 évre. Ezután majd besorozzák mind a hármat két, sőt esetleg 3 évre. Nézzük meg csak, hogy néz ki ez a kétéves katonai szolgálat. A haditengerészetnél ez a kétéves szolgálati idő: négy esztendő, a lovasságnál, a tüzérségnél, műszaki csapatoknál megmarad a három esztendő, a gyalogságnál névleg kétéves a szolgálati idő, azonban kimondja a törvény, hogy azokat, akiket altiszti minőségre alkalmasnak tartanak, ezeket, azért, mert jobbak alkalmasabbak, mert eszesebbek, mert jobb képzettségűek, hát elismerésül két év helyett három évre tartják benn. (Hosszantartó zajos derültség.) Önök nevetnek ezen, de azoknak a szegény katonáknak, akik pedig sokan lesznek, — 40—42 közül 16-an, — akik azért, mert jól viselték
