Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-30 / 18. szám
2 Bizalommal és örömmel látjuk a szabadság híveinek tömörülését és ezek vállvetett együttműködését.* * A »Tolnamegyei Kő*lőny«-nek az volt s míg az én nevem rajta szerepel, az lesz, a választójog kérdésében az álláspontja, hogy a magyar faj felsőbbségét és hatalmi túlsúlyát minden körülmények között biztosítani kell. — Aki a választói reformot igy csinálja meg, ahhoz csatlakozunk. A szerkesztő. A bicskázás. Megint működött. Még pedig megdöbbentő eredménnyel. Két áldozata már künn pihen a temetőben, kettő pedig a kórházban élet-halál között lebeg. A többiek sérülése sem csekélység. A meggyilkolt legényt annyira össze-vissza vagdalták, hogy irtózat volt nézni a sebeket, a töb- biekéből is patakként folyt a vér s a képződött tócsában hemperegtek az összeroskadt áldozatok. Hogyan történt a dolog, nem tudom. Majd a vizsgálóbíró kideríti talán a rejtett okokat is. — Az egyik újságban azt Írták, hogy egy kancsó- val vágta fejbe az egyik legény a másikat és ebből keletkezett az ütközet. Annyi bizonyos, hogyha barátomat valaki kanoséval üti fejbe, nem mondom rá, hogy köszönöm. Hanem visszaadom az ütést, igaz, hogy ebből vérfürdő is lehet, — amint lett — s igy válik a durvaság önfeláldozó erénnyé, amely emberi életbe kerülhet és került. Nem tudom igy volt-e, de igy is lehetett. Hanem a kanoséval való argumentum megdöbbentő. Vad, emberi érzésből kivetkőzött szörnyeteg támad ily módon 8 ad alkalmat a szenvedély féktelen kitörésére, amelyet a megszégyenitésből származó bosszú lobbantott lángra, és öl. De mindez csak föltevés s mig a vizsgálat nem deriti ki az okokat, tisztán látni nem lehet. Maga a tény azonban megtörtént. A tény a jelen esetben mészárlás. Nem is közönséges, hanem a ritkább fajtából való. Nincs ember a városban, aki iszonyodva ne beszélne a véres ütközetről, amelyet állítólag 40—50 ember nézett végig. Nincs ember, aki borzalom nélkül szóljon a kannibáli kaszabolásról s nincs ember, aki tanácsot ne adjon arra nézve, hogyan kellene a jövőben megakadályozni az afféle állatias brutalitásokat. Mert hiszen a bicskázás nem elszigetelt jelenség, a bicska nem ritka esetekben működik. Gyakran lehet róla hallani. — Egyszer kisebb a seb, máskor halálos. Nem is szekszárdi specialitás. Inkább magyar specialitás. Nem mintha a müveit nyugaton nem késelnének, de az más. Nem virtus. Van, aki azt mondja, hogy az ilyetén magyar virtusnak a háborúban r nagy hasznát veszik, de ez gyarló okoskodás. Es ritkán is van háború, amikor a vérengzés dicsőség. Hosszabb tartamú a béke, mikor a bicskázás borzalom keltő. Es szégyenletes. — Nagyon szégyenletes a magyar virtusnak ilyen förtelmes megnyilatkozása; szégyenletes a vadság, amely- lyel a magyar paraszt embertársát meglékeli, szégyenletes a testi erő ilynemű beteges tultenOtthon hiába keresték ezalatt. Apja, a földesur, pedig kemény elhatározással jött utána ; tudta, hogy itt lesz. Ki fogja kérni a tanitó- kisasszonytól, hogy az ő kislányának ne butítsa el a fejét, holmi tarka, vad mesékkel . . . Mintha meg lehetne tiltani a gyümölcsfának, hogy tavaszkor ne virágozzék. Belépett az udvarra. Sehol senki Mindenütt csönd. Végre betalál valahogy a szobába, honnan valami gügyögés hallatszik. S im . . . a bájos kép eléte tárul a csipke függöny mögül. A kislánya ott fekszik a tanító kisasszony mellett, édes mosolygó arca azé mellett, keze ennek nyaka köré fonódik. Azok nem vették észre. Valami melegség önti el a szivét s megvilágítja lelkét. Most látja, mit akart tenni. Mily lelketlenséget a saját édes kicsi árvájával. Elszakítani attól, akihez úgy odatapad, mint picinyke bimbó a kinyílt virághoz. S mintha illatos lég csapná meg; aranyos napsugár táncol szemei előtt. Óvatosan megy kifelé. Maga sem tudja mi van vele Igézet ? Még sohsem látta meg az útjában eső gyümölcsösét ily csodaszépnek. Mily gyönyörűek a virágos fák. Hogy körülzsongják a mézreéhes méhecskék. Nem ilyen mézreéhes méhecske e az ő kis lánya ? Vágyik, keresi az anyai szeretet édes mézét. Mily édes illat teijeng a fák közöt. Hazaért. Megnyugtatta a cselédséget; Mag- dus a tanitókisasszonynál van. Hagyják ott. Majd megjön. Azok kissé csudálkoztak, de csakhamar munkájuk után néztek. * Múltak a hetek. A virágok helyét apró parányi kis gyümölcsök foglalták el. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY gése s az a visszataszító büszkeség, amilyennel kérkedik a legény, aki a bicskát eredményesen tudja kezelni és ellenfele tüdejében megforgatni. Nem az a szégyenletes, hogy ilyen eset megtörténhetett, hanem az, hogy virtus-számba megy a dolog, .már tudniillik a bicskázás. Es hallani gúnyos kérdéseket, hogy kicsoda, micsoda ennek az oka. Egyik a törvények enyhe alkalmazását^veti oda, a másik a közigazgatást, a harmadik a rendőrséget, a negyedik az iskolát hibáztatja. A betyár tempó kétségtelenül nagyon fölvirágzik, ha az iskola meg a törvények nem tudnak eléggé fegyelmezni. — Pedig nem tudnak, de ha tudnának is, akkor sem volna elég erejük a mai istentelen világban, mikor oly könnyű a humanizmust, mely gyarló- 0ággá fajult, kijátszt/ni. Hiába a törvény, hiába az iskola, ha másrészről az illető társadalmi réteg meg a család nem állja útját a baj terjedésének. Es nem állja, mert hiszen virtus számba megy a bicska. A magyar paraszt öregebbje is csak bólint rá, legföljebb a tejét csóválja és azt mondja, hogy az ő fiatal korában sem volt másképpen, mégis forog a világ. Bor mellett pedig nagy dicsekvéssel szokás megemlékezni bizonyos esetekről, amikor a bicska eredményesen működött. A pendelyes gyerek szakállas emberektől, talán rokonaitól és atyjától tanulja meg, hogy a bicska nem"szégyen, hanem dicsőség. Hallja a példákat, sokszor látja is. Beszélhet a tanitó az iskolában, beszélhet a pap a szószéken, büntethet a rendőrkapitány, meg a biró, mégis csak virtus marad a virtus, amelyikben az apjának is része volt esetleg annak idején. Szomorú szegénységi bizonyítvány. De nem lehet letagadni, bogy a duhaj virtus még mindig fogva tartja a magyar parasztlegény elméjét s nem azért, hogy szükség esetében bizonyságát nyújtsa bátorságának, hanem, hogy ebben mutogassa kiválóságát. Pedig egyebekben is lehetne. De a barom még mindig fontosabb szerepet játszik a családi nevelésben, mint a gyerek. A gazda ökrét, lovát nem hagyja őrzetlenül, de 12—15 éves gyereke vasárnaponkint az éjjeli órákban itt kószál az utcákon betyárkodva s bicskáját zsebében szorongatva, esetleg előrántva. Tanulja a virtust, amelynek elemeit elég korán elsajátíthatta. Durva káromkodás, szitkozódás, a borral való visszaélés nem büntetendő dolog a családban, hanem virtus, legföljebb bocsánandó bűn. S mit lehet várni az olyan gyerektől, aki a maga társadalmi rétegének helyeslése, vagy csendes beleegyezése mellett gyakorolja a virtus különféle fajtáit. Ne csodálkozzék senki, ha a Kuruc korcsma előtt féltucat legény félholtan marad a csatatéren. Legalább addig ne, mig otthon a családban virtus-számba megyen a § duhajkodó durvaság. Ne csodálkozzék senki ilyesmin addig, mig az atyák csattanós pofonnal, vagy jófajta somfabottal nem tanitják meg apró fiaikat arra, hogy a duhajkodás nem virtus, hanem alávalóság. Persze a jó példa a leghatásosabb. Az iskola majd elvégzi a többit 8 a törvényeknek is lészen tisztelete. A büszkp földesurban még mindig kemény harcot vívott az ész a szívvel. De mégis, győzött kis lánykája szive rajta, ki mindig az aranyos „Telta“ néniről csacsogott neki. Mindig jobban tetszettek annak rózsái; jobban Ízlett neki annak süteménye és kávéja. S aztán az a kép, amit akkor látott, mint valami tündéri délibáb, mindig szemei előtt lebegett. * Egy szép meleg délután végre tisztában lett mindenuel. Egy levél íródott meg a vár- megye legbüszkébb ura által, és egy piros rózsaág vágódott le. Töviseit leszedegette késével. Hozzákötötte a levélhez. S azután, igen, a kis Magda parányi kezébe adta, hogy adja oda a Telta néninek a rózsával együtt. Elkísérte azok kertaljáig; és az utón tanitgatta a kis Magdát, hogy mit mondjon, mikor odaadja a rózsát és a „papirost.“ „Tiszteli apus“. Magdus utána motyogta: „tisz-te-li a pus.“ * Ott ült a kisasszony anyjával együtt a kertben. Anyja szokás szerint kötögetett, ő meg növendékeinek irkáit, dolgozatait javítgatta. A pajkos szellő valahogy feléje hajtotta a tagoló gyermekszavakat. „Tiszteli apus kül di.“ De csak dolgozott tovább. Pár perc múlva csakugyan zakatolja a kertajtót Magda. Odasietett, ölbekapta az édes kis jószágot, ki örömmel csacsogta összevissza: (mintha megérezte volna szivécskéje, mi van a „papirosban“) „Apus tüldi tiszteli papirost rózsát,“ S aztán kacagva, nevetve ölelte át a Telta néni nyakát. A piros rózsákkal tele ág odaesett lábaihoz. Hanem a levélben mi lehet ? Kis izgalommal tette le öléből Magdust. A községi adó. A belügyi költségvetésnél valóban nagy szolgálatott tett az a felszólalás, mely egy érthetetlen abuzus megszüntetése érdekében tört lándzsát : értjük azt a nagy kedvezményt, melyet az önálló puszták a községi adózás körül élveznek. Valóban nevetni való, hogy mig a közterhek viselésében még a verebek is a progresszivitást csiripelik, van tex’ület, ahol a nagy adózó törvényes rendelkezéssel fele annyit fizet, mint a kisember. Mi lehetett ennek a nagy igazságtalanságnak, arány* Hanságnak magyarázata ? Hogyan tudtak ilyen .örvényt hozni ? Az elv bizonnyal az volt, hogy a puszták kevésbé veszik igénybe a közigazgatási szerveket és a községi élet kényelmét nem élvezik. Pedig éppen ellenkezőleg, a nagybirtokos a falubeliek rovására előbb és figyelmesebben élvezi a közigazgatásnak velük szemben serény funkciókat Ha a gróf ur, vagy tiszttartója járlatot akar, el tudjuk-e képzelni, hogy ne soron kivül kapja ? Ha a puszta mesz- sze van a községi kézbesítőnek egy napja is elvesz, e miatt a községnek több kézbesítőre van szüksége, de a nagyur ügye nem szenvedhet hátrányt, ha az urasági kocsi a községi orvosért bejön, a bricska nem vár, az orvos siet a pusztára s ha idehaza komoly dologban orvosi segítségre van szükség, ez az illetőnek különös pechje, miért éppen akkor beteg, mikor az orvos ur az uradalomban van elfoglalva. A miket elmondottunk, azok beszédes példák és csak kiszakított esetek annak illusztrálására, hogy a feladóval a községi igazgatáshoz járuló önálló puszta, jobb helyzetben van^ mint a belső lakó, aki kétszerannyival adózik. De még az aránylag jó eset, mikor az önálló puszták a községi adó felét fizetik. Mert ismerünk nem egy helyet, ahol a községi adót az uradalom átalányban fizeti tiz éves kiegyezés alapján. Itt van azután rettenetes helyzet. Vannak községek, amelyekben a községi adó 148%. Ehhez vegyünk ármentesitési, egyházi adót, csoda, hogy még az ősi föld kibírja ezeket a terheket. Érzi mindenki ezt a lehetetlenséget. Hiszen a községi adóban is a progresszív rendszert kellene behozni s mi jóformán félszázad óta nem tudunk megszüntetni egy általánosan érzett visszásságot, melyet a méltányosság gondolata teremtett, mely azonban a valóságban a legnagyobb méltánytalanság. S mivel ennek tökéletes átérzése az egész vonalon szükséges, a közérdeket szolgáljuk, a midőn megszüntetését minél gyorsabban kívánjuk. Kívánjuk annál inkább, mert a községi igazgatás költségei egyre nagyobbak s az állam, a községi közigazgatás ellátására, vagy legalább az állami feladatok teljesítéséért nyújtott kárpótlásra nem gondol. S ezzel szemben a hogy a Törvénytár magához öleli az újabb törvényhozási munkát, a községi elöljáróságokra egyre több feladat hárulj uj terheket jelent ez, nem is szólva arról, hogy a kulturális haladás érdekében úgyszólván nap— Menj gyöngyikém, keresse meg a Cirmost és hívd ide. Magda ment tüstént; ő meg fölvágta a levelet. „Terka kisasszony, a Magdus kedvéért bocsásson meg nekem. Tudom, gőgös voltam önnel szemben szokszor. Kis lányom szivét elhódította tőlem, de elhódította az enyémet is. Az ő kedvéért! fogadja el a szivem. Legyen a Magdus édesanyja! és az én feleségem.“ Átadta anyjának a levelet. Az bólintott rá s megtörülgette könnyező szemeit. — En nem bánom leányom. Nagy ur a szív azoknál, kik ismerik. Cselekedj okosan. S megiródott a válasz: Uram. Gondolkodási időt adok felelet helyett. Három hó múltán, ha ismét igy érez, vá laszom: igen. Az édes kis Magdus kedvéért. A többit megmutatja a jövő. Bodonyi Etelka. * Három hó múlva a kis piros hintót teleaggatták rózsakoszorukkal a kastélyban és azon kocsikázta végig, köröskörül, birtokát Szalánthay Andor, ifjú eljegyzett menyasszonyával: Bodonyi Etelka tanítónővel A kis Magda ott ült köztük. Nem lehetett többé elválasztani „Telta“ nénitől; kivált mióta apus azt mondá : ö lesz ezután a ... a mamuskája, s ott fog lakni őnáluk a kastélyban, ahol apus. Szegénykének kielégítést nyert szivecskéje, mióta megtanulta ezt a szót: „ma- muska“. Sepsiszentgyörgyi.
