Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-23 / 17. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY mint magyar hősé, belekerül a történelembe s a késő unokák is . kegyelettel emlegetik nevét, mint olyanét, ki a nemzet örök háláját kiérdemelte. Azt hiszem, az életnek ez sokkal nemesebb célja, mint rövid ideig a hatalmasok árnyékában sütkérezni. Istennek hála, a labancok élete nem ily hosszú Magyarországon ! Boda Vilmos. A honvédség fejlesztése. Irta: Dr Bognár Oszkár. Igen komoly forrásból eredő híresztelés szerint a kormány a honvédség nagy arányú fejlesztésére nyert megbízást a kii’álytól. Régebben ismeretes már a kormány programújából az, hogy a honvédség ujoncjutalékát az 1890 : V. törvénycikkben megállapított 12.500 fő helyett 25.000-re kívánja emeltetni. Már a 9-es bizottság programmja beígéri a honvédtüzérséget, most azonban sokkal messzebbmenő fejlesztésről jön híradás. Ezek után azt hisszük, hogy azok az urak és lapok, akik a magyar elíenzák, a függetlenségi párt 1905/1906 iki küzdelméről olyan fölényesen és lekicsinylőén szoktak nyilatkozni, majd engedni fognak a gunyoros hangból. Mert bizonyosan tisztában van azzal minden magyar, hogy a bécsi udvar és a hadvezetőség nem szerelemből vette fel programmjába a honvédség fejlesztését és nem örvendezve iktatja törvénybe, hogy évente 12.500 katonával több tegyen esküt a magyar alkotmányra, hanem csak azért mert kénytelen. Az pedig vitátlan, hogy erre a lé pésre az az elszánt küzdelem indította bécsi „barátainkat“, amit a magyar ellenzék 1905-ben kifejtett. Idézzük fel emlékeinkben az 1865-iki kiegyezési tárgyalásokat. Az egyezkedés fonala már majdnem megszakadt a véderő kérdésénél. A király akkor hallani sem akart az önálló hadseregről, hanem még a külön magyar honvédségről sem. Szünetelt is hosszabb ideig a tárgyalás és csak dicső emlékű királynénk kezdeményezésére folytatták tovább. Különösen az önálló, magyar honvédelmi minisztérium fellálli- tása ellen tiltakozott Ferenc József, mert ezt a 48 as törvények szervezték és végül is csak azon feltétel alatt fogadta el a honvédség és honvédelmi minisztérium felállítását, hogy a honvédelmi tárcát gróf Andrássy Gyula, — kiben nagyon megbizott, — vállalja el. így is lett. Tény az, hogy a honvédséget igen gyanús szemmel nézték mostanáig is és meg lehetünk róla győződve, hogy nagyon tartanak Bécsben egy újabb nemzeti küzdelemtől, ha a honvédség nagyarányú fejlesztésébe beleegyeztek. A honvédség ma 28 gyalogezredből és 10 lovasezredből áll. Békelétszáma mintegy 32.000 ember. A csapatok gyengék, mert egy-egy század szemben a közösök 92 főnyi századaival, olyan fényes a szeme. De ő olyan boldogan mosolyog — sohasem láttam még igy — oly szeretettel tekint reám, hogy elfelejtem mit is akarok. De mintha csak látná gondolatomat, mintha megértené kérdő tekintetemet, mert azt mondja : ,.Imádkozzál — édes fiam — hogy még szebb legyek“ . . . S ekkor úgy éreztem, hogy valaki megsimogatott, megcsókolt . . . ő volt . . . De ni . . . felkel ágyamról, távozni készül . . . Megragadom kezét s kéi’lelem, hogy maradjon még itt, mert még többet, sokat szeretnék tőle kérdezni .... Mintha csak érezném, hogy többet nem fogom látni, mintha csak sejteném, hogy ez bucsulátogatása volt .... Hiába is ölelem át, hiába esdő szavam is . . . Megy . . . megy, mert hívja valaki — ő azt mondja — a jó Isten .... Kérdezem, hogy miért hívja, de már nem hallja, már messze van . . . Csak utolsó intését látom még, utolsó mosolyát, de ebből sejtem, hogy olyan helyre megy, ahol nincs szenvedés, csak boldogság van, ahol már nem fáj semmi. . . Eltűnt .... Felébredtem .... Finom hópelyheket hintett valaki a természetre éjszakának idején . . . Csillogva csüngnek a gyenge virágokon, a kibúvó levélkéken . . . Csak - úgy roskadnak alattuk .... S mikor szemem nézése belevesz ebbe a csillogó fehérségbe, eszembe jut az a fehér arc, csillogó szemek, melyeket az éjjel láttam, eszembe jutnak jó keresztanyám szavai, — s én önkéntelenül mondom azt a megható, mély érzelmű imát a „De profundis“-t .... Csak az fáj nagyon, hogy egy halottért mondom, akit nagyon szerettem .... csak 50 legényből áll. A lovas svadronok pláne 30—35 emberből állanak. Tüzérsége, utászsága, szekerészeié stb. segédcsapata egyáltalán nincsen. Ezzel szemben a honvédség úgy erőben, mint színvonalban rendkívül emeltetik. A 9-es bizottság programmja beígérte már a honvéd- tüzérséget. A hírforrások szerint a honvéd- ezredek száma 32 re emeltetik, a legénység száma századonként. 92 fő, mint a közös hadseregnél. A honvédkerületi parancsnokság hadosztály parancsnoksággá alakittatik át és minden hadosztály kap egy honvédtüzérezredet, később pedig fokozatos kifejlesztés utján tüzérbrigádot. Eddig vonakodtak utászcsapatukat adni a honvédség mellé. Az újabb terv szerint utászcsapatokat is kap a honvédség, melynek egy része a táviró és műszaki munkálatokat végzi. Ezenkívül ellátják a honvédséget a szükséges mellékcsapatokkal, minő a szekerész, élelmezési, egészségügyi stb. csapatok. Távol áll tőlünk, hogy ez az úgynevezett „vívmány“, a mivel a kormány dicsekedni merészel, mint saját vívmányával, bennünket kielégítene, mert a függetlenségi párt ma is, mint ezelőtt, az önálló magyar hadsereg követelésének alapján áll. Rámutat azonban arra, h(\gy a királyi udvar ma olyan követeléseket kénytelen f teljesíteni, a mikről azelőtt hallani sem akart es egyszersmind leszögezzük azt a tényt, hogy a védérő-javasla- tok elleni küzdelem terén igenis mutatkozik a siker. Elértük azt, hogy már a király abba beleegyezik, hogy a honvédség létszáma béke idején 60.000 fő legyen. A közel megvalósulás terén áll a magyar ágyugyár ügye, úgy, hogy legalább a magát látjuk — bár még kisded formában — a magyar hadseregnek. Ez is bizonyiték a mellett, hogy igenis hazug politikát hirdetnek, akik Tisza Istvánnal az élükön a lemondás politikáját hirdetik és a „golyó és akasztófa“ veszedelmével akarjak megrémíteni azokat, kik eredményesen kitartanak a nemzet jogai mellett. Jelentés a sejyemtenyésztésröl. Minden évbem úgy .az idén is megkaptuk Bezerédj Pál vbt. tanácsosnak, a selyemtenyésztés és selyemfonó iparról szóló kimerítő évi jelentését, melyből örömmel győződtünk meg, hogy hazánkban a selyemtenyésztés fokozatos emelkedésben van és hogy azt a selyemtenyésztés ujjáteremtője, soha nem lankadó apostola olyan széles és biztos alapokra fektette le, hogy az vajúdó nemzetgazdasági kérdéseink egyik biztos megoldási kulcsát képezi. A nagy tudással és kiváló szakértelemmel szerkesztett jelentésből közöljük a következőket: 1910-ben a selyemlenyésztéssel foglalkozó községek és puszták száma 4-36-lal volt több, mint 1909. évben. A tenyésztők száma szintén emelkedett, amennyiben 1909-ben 79.861 család, 1910 ben pedig 90.064 család foglalko zott selyemtermeléssel. A selyemtenyésztők átlagos keresete 34 községben több volt 100 koronánál,' 20 községben pedig 90 koronát, 28 községben 80 koronát, 84 községben 70 koronát, 181 községben 60 koronát és 387 községben 50 koronát tett ki az átlagas kereset. Az eddig észlelt országos legmagasabb átlagos kereset 1909. évben 45 kor. 30 fillér volt. A kedvezőtlen időjárás következtében a selyemtenyésztők átlagos keresete 1910. évbeu csak 37 korona-52 fillér volt. Ellenben a selyemfonó és selyemsodró iparnál alkalmazott munkás- nőknek magasabb keresetet nyújthattunk, ameny- nyiben 1909-ben 1,700.000 koronát fizettünk ki a selyemgyári munkásnőknek, 1910 ben pedig 1,800.000 koronára rúgott ezeknek keresete. Ezen kedvező jelenség arra vezethető visz- sza, hogy gubótermésünk fokozatos emelkedése folytán, annak gyári feldolgozása érdekében indokoltnak mutatkozott 2 újabb selyemfonógyár nak és 1 selyemsodrógyárnak felállítása. Ezen két fonoda közül az egyik 80 orsóval Török- kanizsán, a másikat 120 orsóval Békéscsabán, a sodrógyárat pedig Tolnán rendeztük be. A szekszárdi selymérpete vizsgálóállomás az évnek három hónapjában, nevezetesen : augusztus, szeptember és októberben 267 górcső van használatban és átlag 7—8 millió górcsövi vizsgálatot teljesitenek. Ezen 3 hónap alatt az állomásnál alkalmazott munkásnők száma mintegy 800> keresetük pedig 42.749 koronát tesz ki. Selymünk minősége ma is megtartotta azon kitűnőségét, melynélfogva azt a világ legjobb selymei közé sorolják, minek folytán tényleg a világpiacon elérhető legmagasabb árral fizetik azt. A tolnai selyemfonógyár naponta 30 klgr. I sodrott selyemszálat (organsin) állít elő és 8Ö munkásnőt foglalkoztat. Hogy megtartsuk selymünk kitűnő minőségét, ezt a gubó jósága és a selyemfonóiparnál használatban levő gépek kitűnősége mellett csakis állandó és jó munkaerővel érhetjük el. A munkásotthonnak rövid egy évi fennállása után örömmel mondhatom, hogy ezen első kísérletünk minden irányban tökéletesen bevált. Szervezéskor, vagyis 1910 január hó elsején Tolnára, a pécsi országos gyermekmenhely 24 leányt, az ecseri telep pedig 6 leányt küldött, kiknek száma idővel 60 ra szaporodott. A munkásnöknek átlagos keresete havonként 30—40 koronára tehető. Ebből élelmezésükre fejenként 15 korona, ruházatukra és egyéb mellékkiadásaikra mintegy 5 korona fordittatván, tiszta keresetük, mely gyümölcsözés végett a postatakarékpénztárba helyeztetik, — havonkint mintegy 15 koronára, vagyis évenként 140—150 koronára tehető. A 13 éves gyermeket, aki a gyári orfe- linátba jut, korának megfelelő munkához szoktatjuk és ha később kilép az életbe, mint legnagyobb kincsét, magával viszi a munkaképességet és a munkakedvet. A tolnai gyártelepen levő gubóraktár épületet átalakítjuk, illetve kibővitjük a munkás- otthont oly formán, hogy ebben 120 gyermeket helyezhessünk el. A győri fonodánál is hasonló otthon szervezésé folyamatban van. Reményiem, hogy ezen munkásotthon például fog szolgálni azon gyáraknak, amelyek munkáshiányban szenvednek. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség 1910-beq 2.787 liter szederfamagot; 3,231.300 darab 2—3 éves szederfacsemetét és 302.347 darab kiültetésre alkalmas szederfát osztott ki ingyen ' , : A felügyelőség úgynevezett járási faiskolafelügyelők közreműködésével 37 vármegyében, 5.386 községben ellenőrzi a községi faiskolát és pedig nem eredmény nélkül, amit legjobban bizonyít az, hogy csupán a községi faiskolákból 1910. évben 334.576 darab szederfát ültettek ki. 1910. évben az ország különböző részeiben 57 helyen együttvéve 144 kát. hold területen tartottunk fenn faiskolákat, melyekben 962.314 átiskolázott csemete volt és 302,337 kiültetésre -kész szederfát osztottunk ki. Nem tagadható, hogy a szederfákkal való fásítások az állami és államépitészeti hivatalok kezelése alatt álló megyei utakon járnak legtöbb eredménnyel. Ez pedig leginkább azon erélyes és következetes hazafias jóindulatnak és támogatásnak köszönhető, amelyben a selyemtenyésztés ügyét évek hosszú során át részesíti nemcsak a kereskedelemügyi minisztériumnak ezen ügygyei megbizott osztálya, de az összes államépitészeti hivatalok, amelyekkel szerencsém van érintkezni. Ezért kötelességemnek tartom az ügy nevében hálás köszönetemet ez utón is kifejezni. A fenti adatok kétségtelenül megnyugvást kelthetnének az iránt, hogy a szederfatenyésztés terén szépen haladunk. Ámde azon aggodalmat sem hallgathatom el, hogy a szederfatenyésztés emelésére irányult minden törekvésünkben nem érhetjük el a teljes sikert, miután a kellő gondozás és ápolás hiányában a kiültetett fáknak évenként 40—50 °/0 a elpusztul. Erre nézve, mint sajnos példát emlitem fel, hogy 1910. évben To rontál vármegyében kiültettek 55.842 darab szederfát és ezzel szemben elpusztult 29,912 darab. Bács-Bodrog megyében kiültettek 68.8ö6 darabot, elpusztult 43,144 darab. Temes megyében kiültettek 35,874 darabot, elpusztult 23,998 darab. Krassó Szörény vármegyében kiültettek 33.054 darabot, elpusztult 12.746 darab. Arrd várme gyében kiültettek 22.610 darabot, elpusztult 12,995 darab. Ugocsa vármegye m. kir. államépitészeti hivatalának panasza szerint pedig az útvonalakra az utóbbi években kiültetett 6.000 darab szederfából ma alig van 600 darab. A többit vandalmód kipusztitották. Tolna vármegye selyemtenyésztéséről örömmel mondom el, hogy 1910-ben a tenyésztő községek, különösen pedig a tenyésztők számánál emelkedés volt. Ugyanis 1909-ben 88.672 kilogramm gubót termeltek, mig 1910 ben 81.856 kilogramm volt a gubótermés, melynek vételára 169.996 koronára rúgott. A vármegyékben termelt gubókért 166.418 koronát fizettünk ki. A 169.996 korona gubóvétáron kívül a Tolna vármegyei gubóbeváltó, petekészitő állomásokon 1910-ben 17.455 koronát; a szekszárdi selyemgyárban 268.745 koronát; a tolnai selyemfonodában és a tolnai selyemsodró-gyárban, beleértve a tisztviselők javadalmazását, 242.891 koronát fizettünk ki. Ezzel együtt a vármegyének összes keresete a selyemtenyésztés révén 1910 ben. 699.087 korona volt. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség fennállása óta pedig 9,632.418 koronát tesz ki.
