Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-09 / 15. szám

1911 április 9. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 Ízben említett, t. i. hogy mi ugyanazt akarjuk a választói jog terén, a mit a nemzetiségek akarnak. Engedelmet kérek, a nemzetiségi képviselők, a kiket önök ma az ő szónokukban teljes jog­gal lehurrogtak velünk együtt, az orthodox 67-es alapon állanak. Mit szólnának a t. urak, ha mi szemükre vetnők, hazafiatlanoknak deklarál­nák önöket azért, mert ők is azt akarják az 1867 : XII. t.-c. interpretációja és végrehaj­tása terén, a mit önök akarnak ? És a midőn a szociáldemokratákkal hoznak össze és a ma­gyar hazafias közönség előtt be akarnak ezzel feketíteni, hát engedelmet kérek, nem akarja-e például a nemzetközi szociáldemokrácia is tel - jes joggal a sajtószabadságot? Önökris akarják, mi is akarjuk. Hát nem volna nekünk szabad a sajtósza badságért lelkesednünk azért, mert a szociál­demokrata párt lelkesedik érte ? És ha a sze­münkre vetik azt, hogy mi a szociáldemokra­tákkal, szabadgondolkozókkal és nem tudom ki mindenkivel egy utón haladunk az általános egyenlő, titkos választói jog mellett, akkor enge deímet kérek, én azt látom, hogy ez a nagy probléma, a népjogoknak ez a nagy kiterjesz­tése, a népparlamentnek ez a megalkotása igenis, — habár fentartjuk minden más téren a párt- kereteket és külön programmunkat — egyben igenis egymás mellé sorakoztatja mindazokat, akik nem akarják a legszélsőbb kiterjesztést; teljes joggal sorakozhatnak ebben és kizárólag ebben az egy kérdésben mindazok, akik az általános, titkos, egyenlő választói jogot akarják. (Helyeslés a baloldalon.) A modernség. Igéző hatalommá lett a modern kultúra. Vívmányai szivünkbe rajzolódtak, megejtette lel­künket teljesen. És csöppet se csoda ! Óriási ha­ladást tettünk a múlt században. A természet- tudomány átkutatta a kozmoszt, bevilágított a természet műhelyeinek legelrejtettebb zugába. A technika rabigájába hajtotta a természeti erőket. A gazdasági haladás szembeötlő méreteket öltött. Qyőzedelmi ünnepet ült a materiális kultúra, olyat, aminőt a világ még nem látott. Mámorosak, részegek lettünk e diadaltól, elbódultunk a kul­túra virágainak illatától s mély megilletődéssel •meltünk kalapot a tudomány előtt, mely ily mesés eredményt volt képes felmutatni. De ennek a kultúrának minden áldása mel­lett is nagy hibája volt: felszabadította a hi­tetlenség démonát. A modern »tudománg« detronizálta az Istent, a vallásos világnézetre rápörkölte a gyermekmesék bélyegét, letagadta a metafizikát, suiba dobta az erkölcsi törvé­nyeket s uj erkölcsi törvénytáblát készített: minden csak relatív, minden meg van engedve, minden a fejlődésben van. Kinevette a vallásos meggyőződést,, hivalkodó gőggel lekicsinyelte az Istenbe vetett bizalmat, sárba tiporta a legszen­tebb eszményeket, melyekért, hajdan oly sok vér folyt. Istenítette a természetet, a lét problémáját a természettudomány, chemia és technika tételei­vel bogozta, a lélek létezését tagadta, az ember eredetére vonatkozó bipothesiseket megdönthetet­len igazságnak hirdette, az embert a legtökélete­sebb állatnak nyilvánította, a gondolatot az agya­tomok mechanikus mozgásának hirdette. Ezen ínerö materializmus következménye volt a test kultúrája. A sport, a bőr ápolása, az arc szépítése; ezek voltak a bálványok. A mezítelenség kultusza orgiákat ült. S mi lett az eredménye ezen testkultúrának ? Csodálatos! Az emberi test meggyöngült, az em béri szervezet megroppant, mert a test mesterkélt dédelgetése mellett elhanyagolták a lelket, — pedig: „es ist die Seele, die sich den Körper baut.“ Még Zola is kénytelen volt bevallani: „Napjainkban az emberi test bomlásnak indult.“ A naturalizmus fanatikusai, a metariálizmus szó­vivői egyértelmüleg konstatálják, hogy az emberi szervezet minden test-kultura, tudomány és sport dacára csenevész és beteg, betegebb, mint valaha volt. És e jelenség egészen természetes. A mo­dern kultúra csak külső kultúra volt. A lelket, a lélek szükségleteit ignorálják. Az önmegtaga dást, önfékezést félszeg, örömtelen aszkézisnek minősítették. Ezen felfogás csakhamar megérlelte fanyar gyümölcseit. Szinte megijedtünk a mez télén naturalizmus, vigasztalan passzimizmus és durva materializmus okozta ridegségtől, kietlen­ségtől, sivárságtól. Szaharában bolyongtunk, lel­künk nem lelt oázist. Busan, csüggetegen néztük a lélek elsatnyulását. Úgy lálszik, már a modern kulturemberek agyában is derengeni kezd s a jóhiszemüek beismerik, hogy célt tévesztettek. Mind égetőbb a vágy, mind hangosabb az óhaj : az anyagi kultúrán kívül lelki kultúrára is szükségünk van És méltán. Szabadságot, békét, életet aka­runk ! Élni akarunk, nemcsak test, de lélek sze­rint is! Lelkünk türelmetlenül követeli a maga jogát: az idealizmus régióiban való szárnyalást, az Istenhez való közlekedést! Lelkünt elhanya­golása mellett utszéli koldusok vagyunk és erköl­csileg a posványbán fetrengünk akkor is, ha fizikailag a repülőgép a felhők közé emel. Szí­vesen vagyunk a fejlődő és haladó kulturprocesz- ■zusnak munkásai, de lelketlen gépei nem aka runk lenni! Megrészegedtünk az anyagi kultúrától, de mert egyoldalú volt, meg is csömörlöttünk tőle. Ellaposodott az életünk s most már tartalmat, harmóniát keresünk. Bunitrio ezelőtt egy évtizeddel bejelentette, hogy a. modern tudomány csődöt mondott. Hir­dette, hogy boldogabbá teszi az emberiséget és a tudomány minden lépésére szaporodott a boldog- I talanság. Az üres lelkek életuntsága, fásultsága, undora. Á modernség még küzd. Még nem adta föl fellegvárait. De csapatja csüggedő s újra az idealizmus foglal tért irodalomban, művészetben, tudományban, társaságban. Fiatal társadalmi óriásaink nem számítanak. Ok messze vannak a modernség áramlatától, akárhogy ágálnak, hogy a haladásnak tartsanak fáklyát. KÜLÖNFÉLÉK. Márciusi emlék.' Emlékszel-e, a tavasz elején, Akkor kezdődött a mi tavaszunk is, A napokat hogy lestük, te meg én, S milyen hosszú volt egy rövid napunk is, Amelynek múltán egymásé lehettünk, Mikor ajkadat megcsókoltam végre — Hejh, olyan forrón sohasem szerettünk, Szép márciusnak ez legszebb emléke 1 Pedig nem jártunk ott kint a hegyekben, Nem is kerestünk nyiló ibolyát; Csak összebuitunk a párázs melegben, Amelyben fürdőn csendes kis szobád. A lámpa halvány, pi os színben égett, Ropogott a tű'tói jj-kandalló És csillagom mélyéből tavasz-égnek Hulldogált küna a márciusi hő. Legszebb emléke a szép márciusnak Szamunkra im örökre ez marad, Mikor- kezdetén a mi tavaszunknak Először megcsókoltam ajkadat S arcod h ván kinyilt a piros rózsa És til akoztál: »Ez még n> m való . . .« A tűz ropogott, benn a kandallóba’ S künn hulldogált a márciusi hő ! HONTHY ISTVÁN. — KinGVezések A pécsi megyés püspök Jung Ádáui káplánt Vásárosdombóra rendelte ki káplánnak. A posta és távirda elnőkigazgatója Wendl Lajos szekszárdi posta és távirda gyakornokot, posta és távirda segédtisztté nevezte ki. A m. kir. pénzügyigazgató Gábriel János pozsonyi számgyakornokot a szekszárdi p. ü. számvevőséghez számtisztté nevezte ki. A m. kir. igazságügyminiszter Frinn Mik­lós dr. pécsi kir. törvényszéki jegyzőt, volt szekszárdi gyakornokot, a kaposvári kir. járás­bírósághoz albiróvá nevezte ki. — Áthelyezések. A m. kir. igaz«ágügyminisz- ter Szabó Károly pécsi kir. Ítélőtáblái írnokot — saját kérelmére — a szekszárdi kir. törvény­székhez helyezte át. Raabe Richárd szekszárdi p. ü. számtiszt hason minőségben Aranyosmaróthrá helyeztetett át. Dr. Fehér Dezső alsólendvai kir. járásbiró, földink — saját kérelmére — a csurgói kir. járásbírósághoz helyeztetett át. — Hivatalvizsgálat Az állami munkás- biztositó hivatal a lefolyt héten a szekszárdi kerületi munkásbiztositó pénztár ügy és vagyon­kezelését vizsgálta meg. A vizsgalatot nagy- baktai Halász Dezső miniszteri s. titkár és Csutor Kálmán miniszteri számellenőr ejtették meg. — Boda Vilmos állapota. Boda Vilmos, lapunk felelős szerkesztőjének állapotában, mint ő maga irja, örvendetes javulás állott be. Régi baja már teljesen gyógyuló félben van, de az alattomos láz, melyet a népbanki nedves elnöki­szobában szerzett, nagyon lesoványitotta. Lehet, hogy husvétra már haza jön. — Püspöki eskütétel. Gróf Batthyány Vilmos nyitrai püspök, gróf Batthyány Tivadar, kerületünk országgyűlési függetlenségi és 48-as képviselőiének testvéröcscse múlt csütörtökön tette le ő felségének kezébe az esküt. — Adomány a decsi rk. templomra. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök a Decsen építendő róm. kath. templom alapjára 1000 koro-~ nát adományozott. — Áthelyezés a vasútnál. Pető Kálmán moz­donyfelvigyázót Bátaszékre helyezték át az ottani fütőház vezetői állásra, helyébe Schäffer Lajos jött át Dugoszellóról. — A dombóvári fűtőházhöz a távozó Fränkl Ottó főnök helyére Rácz Vilmos kaposvári fütőház főnököt helyezték át. Az uj főnök állását májusban foglalja el. — Lelkész fogadtatás. Folyó hó 2-án ér­kezett a kölesdi ág. hitv. ev. egyház uj lelkésze Fábián Imre. A vasúti állomáson az egyházi elöljáróság Svindt Áuám gondnokkal fogadta. A kölesdi határ szélén KoritsánszJcy Dénes gyógy­szerész egy hosszú kocsisor élén fogadta Üd­vözlő beszédében arra kérte az uj lelkészt; hogy nagy elődje, Lágler Sándor nyomdokain vezesse tovább az egyházat. Midőn a kocsik a községbe érkeztek, az ev. templomban megszó­laltak a harangok és még a papiak elé nem értek, fo'yton harangoztak. A községháza előtt Greifenstein György biró üdvözölte az elöljáróság élén. A papiak előtt Knábel Vilmos tanitó fo­gadta az iskolás gyermekek élén. Üdvözlő be­szédében áldást kér Istentől bejövetelére és mun­kájára. Két leány versben üdvözölte és hatalmas ibolyacsokrokat nyújtottak át. Fábián Imre lelkész megköszönte a nem várt fogadtatást és ígéretet tett, hogy. minden erejével és tehetségé­vel iparkodni fog a beléje helyezett bizalmat kiérdemelni. — Államsegély. Tolna és Mohács nagy­községek 10—10 ezer korona államsegélyt kap­tak egészséges ivóvízzel való ellátásukra. Mind­két helyen ártézi kutat fúrnak, hogy a lakosok ne legyenek kénytelenek baktériumokkal telitett rossz vizet inni. — Angyal Pál dr. üdvözlése. Múlt kedden ünnepelte a pécsi patronage kör elnökét: Angyal Pál dr. jogakadémiai tanárt azon alkalomból, hogy őt a király a kir. tanácosi címmel tüntette ki. Számosán üdvözölték az ünnepelt férfii, köztük Beöthy Károly dr. is, mint a szekszárd — tolnamegyei gyermekvédelmi bizottság elnöke — Névmagyarosítás. Haasz Irma bonyhádi illetőségű, németmartoni lakos családi nevét „Halász“-ra magyarosította. — Gróf Zichy Gyula püspök újabb áldozat- készsége. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök nagy bőkezűséggel Pécsett kath. főgimnáziumot létesít másfél millió korona költséggel. Az uj főgimnázium internátussal lesz összekölve, hogy befogadhassa a horvát-szlavonországi ifjakat is valláskülönbség nélkül. A Pius-alapot, 140 000 koronát, mely legnagyobbrészt szintén gróf Zichy Gyula áldozatkészségének köszönheti létre­jöttét, szintén az uj kath. főgimnáziumra fordit- tatik. Az állam a már megkötött szerződés sze­rint 350.000 K segélyt nyújt és ezért az államnak joga lesz a 12 tanár közül négyet kinevezni. A főgimnázium fentartási költségeihez az állam évi 2000 koronával kezdődő 16.000 koronáig terjedő segélyt ad. Gróf Zichy Gyula a főgimnáziumhoz saját költségén külön templomot is építtet. A király is nagy érdeklődéssel viseltetik az uj középiskola iránt, melynek támogatását kilátásba helyezte, midőn nála a püspök k hallgatáson volt. Az 1912/13. tanévre tervezik az uj főgimnázium megnyitását. Hogy melyik tanitórend fog az intézetben tanitani, az még nincs eldöntve. — Elismerés ingyenes orvosi kezelésért. A belügyminiszter elismerő oklevéllel tüntette ki dr. Boskovitz Mór bátaszéki, dr. Brányi Kálmán faddi és dr. Békéssy Nándor szakosi orvosokat, amiért a csendőröket s azok család­tagjait ingyenesen gyógykezelték. — Uj izr. kántor. A paksi orth. izr. hit­község a megüresedett főkántori állásra Fried Jenő marosludisi kántort választotta meg. Sbbszörös kitüntetésben része- ült szenzációs csodaházLzcr BOROVSZKY Dr.-FÉLE mely városunkban is megjelent. Ez a háziszer h tisihan és erőalko­tásában f. liil rulliaMan fagyá i és gümökóros izom- és idegfájdalmak, fej é- foofájás, továbbá mLden meghűlés okozta bajok, mint iheuma. köszvény, csuz, i chiás, izületi lob és zsábában s envedők, végül égési sebtk fájdalmainak mi gszüntetési re. Kiváló fertö.lenitő és test­________________ óvó h zisze-. nhn'n uf irasuEkban: Garay Drosueriában, Bonyhádon: Schmidt Gyula IDs’erkeresVetLsében, Pakson: Kiss Pál kereskedésében, " X UorooK ao fillér, 3 kor..ne, é- 3 koro n, 50 filléres UvesreUl.en. --------------------------­HforiH; BOROVSZKY R. Dr. és BOROVSZKY K. BUDAPEST, II- kerület, Fő-ut 17-lk szám. • •

Next

/
Thumbnails
Contents