Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-09 / 15. szám

XXXIX. évfolyam _____ 15. szám Szekszárd, 1911 április 9.

Fü

ggetlenségi és 48-as politikai hetilap

Szerkesztőség

Bezerédj István-utcza 6. sz.. hová a lao szellemi részét illető minden közlemények intézendők

•Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11

Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők

Gróf Batthyány Tivadar és az általános, esyenlö, titkos választói jós.

Ismerjük a napi sajtónak azon kedves tulajdonságát, amelynél fogva ellenzéki vezérpolitikusaink legszebb és legtartalmasabb beszédeit agyon szokta hallgatni, illetve egy kis szűk dióhéjba szorítva leközölni. Természetes tehát,, hogy ezen tendenciózus eljárást tekintve gróf Batthyány Tivadar, mint az ellenzék egyik vezérszónoka, ő sem kivétel. így járt most is március 24-én az országházban az 1911. évi állami költség- vetés tárgyalása alkalmával elmondott hatalmas beszédével is, melynek legnagyobb részében az általános, egyenlő, titkos választói joggal foglalkozik.

A közelmúltban egy röpirat szereplése sok félremagyarázásra adott alkalmat, pedig teljesen igazságtalanul, mert azt hisz- szük, Aem sértjük a diszkréciót akkor, ha kijelentjük, hogy az a bizonyos röpirat még akkor keletkezett, midőn gróf Batthyány a választójogi liga tagja sem volt, hogy ő arról mit sem tudott, csak a tolnai gyűlésen, ott u helyszínén, az előlordult események kapcsán értesült és hogy az ő felfogása mennyire nem egyezik annak tartalmával, kitűnik azon beszédéből, — melyet Szekszárdon mondott és azon beszédéből, amelyet most az országgyűlésen volt alkalma elmondani. Azt hisszük, csak a köznek teszünk szolgálatot akkor, midőn ezen beszédnek, mely válasz Tisza István beszédére, melyet a delegáció március 2-iki ülésén mondott el, egyes részleteit leközöljük.

Beszédének első részében a román nemzetiségi kérdést fejtegette, majd a következőket mondta:

Beköszöntő.*

Ezek a csendes, együgyű nóták Jól tudom, engem túl dehogy élnek,

Észre se véve hangzanak el majd,

Mint fán, csipogó madárka-ének.

Bús, halk sóhajok a dalaim csak,

Még panaszkodni se igen mernek, Csendesen sírnak, mint a vadonban Az ott eltévedt, szepegő gyermek . . .

Sebek.

Küzdve a nagy világban,

Kaphatsz ezer sehet,

Boldog családi körben Könnyen gyógyul, heged.

De itt egy karcolás már Mélyen lelkedbe vág,

Futhatsz, be nem gyógyítja:

Kint, az — egész világ 1

Az igaz mérték.

Most még nem tudom: mennyit érek, Egyensúlyban áll a nagy mérleg,

De kiderül majd nemsokára,

Ha a halál szemem lezárja.

A serpenyő lebillen szépen,

Megméretem igaz mértéken,

Mert az ember való értéke :

Amennyi könnyet elsírnak érte ...

* Mutatvány Bodnár Istvánnak most megjelenő * Alkonyat« cimü verses könyéből.

Felelős szerkesztő Főmunkatars

BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ

Azt mondja Tisza István t. képviselőtársam specialiter hozzám intézve szavait, hogy ne vonjam folytonosan bele a király személyét e kérdésbe, mert hiszen a király nem a maga személyében, hanem mint az alkotmányosság egyik tényezője jár el és a midőn a választói jog mellett állást foglalt, ezt nem személyében tette, hanem alkotmányos tanácsadói tanácsára.

Itt egy tévedésre vagyok bátor t. képviselőtársamat figyelmeztetni, amely tévedés két irányú. Egyik az, hogy akkor, a mikor báró Fejérváry táborszernagy _ur, mint az akkori alkotmányellenes kormányzat feje, programmot adott és I programúiban az általános, egyenlő, titkos választói jogot proklamálta, beledobta ezt a kérdést az országba, akkor báró Fejérváry Géza táborszernagy ur nem volt alkotmányos miniszterelnök és igy nem a nemzet nevében, nem a nemzet többségére hivatkozva terjesztette elő ezen programmot, hanem azon egyedüli tényezőre támaszkodhatott, kinek a bizalmát birta és ez a korona volt. — Midőn tehát a Fejér- várykormány az általános, egyenlő, titkos választói jogot proklamálta, ez egy fejedelmi tény volt.

De tovább megyek, t. képviselőház. Midőn 1906 áprilisban azon súlyos és nehéz küzdel meknek záróköveként 0 felsége magához hívta azon többségi pártoknak a vezéreit, melyek akkor — merem állítani — a nemzet zömét, óriási többségét képviselték, akkor O felsége semmiféle miniszterelnök, semmiféle alkotmányos vagy nem alkotmányos kort-ja^ö^ak. ^z ellenjegyzése mellett vagy tanácsára, hanem mint kizárólagos fejedelmi fényeként feltétlenül tűzte ki azt, hogy a koalíciónak átadja ugyan a kormányzatot, de azzal a feltétellel, ha megcsinálja az általános választói jogot abban a mértékben, vagyis körülbelül 2.600,000 embernek adva meg a választói jogot, a mint azt az előző kormány kontem- diá'hC

Ez fejedelmi feltétel, a korona viselőjének, az alkotmány másik tényezőjének kikötése, követelése volt és úgy lett odaállítva a nemzet elé, mintha mi a választói jog mellé csak azért álltunk volna, mert

Az angol alkotmány ás szabadság*

Angliát általában a szabadság hazájának szokták nevezni és méltán. Ez áll nemcsak magára Angliára, hanem a szintén angol fajú Észak- amerikai Egyesült Államokra-- is. Könnyen látható, hogy itt megint a faji jellegnek jut a legfőbb szerep, mert más fajú népek az angol fajéhoz hasonló - körülmények között sem tudják alkotmányjogi téren ugyanazt fölmutatni, mint az angol faj.

Miért éppen Angliát tartja a világ első sorban a szabadság hazájánák ? hiszen Anglia monarchikus állam, kívüle pedig egész sora létezik a republikánus államoknak, amelyekben a közszabadság érvényesülésének általános felfogás szerint bővebb terének kellene lennie és több biztosi tékának úgy az alkotmányos, mint a személyes szabadságnak.

Megkísérlem ezekre a kérdésekre felelni és majd látni fogjuk, hogy a százados fejlődés folyamán minő politikai, társadalmi és vallási vi szonyok járultak a faji jellegen kivül abhoz, hogy Angliában a szabadság mintaképpé fejlődhetett ki.

Azon kezdem, hogy Angliának nincs is írott alkotmánya. Ez pedig nagyon fontos annak a megértésére, hogy a másolt, más néplől vagy népektől átvett alkotmányformának soha sincsen olyan mélyre hatolo gyökere, mint a századokon keresztül a mindenkori adott viszonyokból fejlődő alkotmányos intézményeknek.

Ennek az állításnak igazságát nem lehet kétségbevonni. Mert minden intézménynek csak

* Mutatvány Zsigmond János kegyesrendi iőgimnáziumi tanár, földink „Angliai Emlékek“ cimü könyvéből.

Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon

Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/1 evre 6 K, */. évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér.

a király követelte volna és akarta azt megadni a nemzetnek.

Ezek, t. uraim, történelmi tények és minthogy történelmi tény, azt hiszem, teljes jogom vau ahhoz, hogy midőn egy nagy követeléssel állunk szemben, akkor elsősorban a legfőbb girans, ebben az esetben a korona fenkölt viselőjére hivatkozzam és tőle kérjem, hogy a mit a nemzetnek beigért, a mit a koalíciótól követelt, a mit feltételként állított oda, de a koalíció nem teljesített, teljes joggal kérem 0 felségét, hogy járuljon hozzá, hogy ez az általános választói jog abban a mértékben a nemzetnek meg- adassék.

Gróf Tisza István a képviselőválasztásokon bejárta az országot, programújában mindenütt azt hirdette, hogy a király és a nemzet közti egyetértésre törekedjünk.

Én a király és a nemzet közi egyetértés, a végleges megegyezés szolgálatában állok akkor, mikor azt kérem hogy a királyi szóval a népnek megigért széles választói jogot méltóztassék megadni, mert ne méltóztassék azt hinni, hogy ha itt pillanatnyi nyugalom is van, az állandó lesz és hogy ez a nyugalom a végleges megegyezést foglalja magában király és a nemzet között.

Nem t. uraim ; lehet pillanatnyi elnyomás, lehet pillanatnyi stagnáció és elkedvetlenedés, de a múltak és a történelem tanúsítja azt, hogy minden ilyen állapot után százszoros erővel tör ki az igazi népakarat.

Méltóztassanak azt venni, hogy egyetlenegy országban sem sikerült a népjogoknak kiterjesztését egyszerűen, de bon gré, a jogokban benn- ülőknek szives jóakaratából keresztülvinni, sehol sem sikerült az, hogy a népeknek jogait kiterjesztették volna úgy, hogy a jogokban bennülők többsége magától hozta volna, hanem mindenütt a künnlévő tömegeknek ereje vívta ki a népjogokat az egész vonalon. Ott, ahol a vezető államférfiak bölcs előrelátással viseltettek, miképen 184.8 ban, hála Istennek, itt Magyarországon is, ahol Kossuth Lajos és társai maguk kapták fel a nagy gondolatot és máról-holnapra megannyiban van igazi ereje és tartóssága, ameny- nyiben az a közszükségletből, a közhangulatból mint természetes követelmény sarjadzik ki és mint ilyen meg is felel az illető nemzet vagy társadalom közakaratának, vágyának, — hangulatának.

Hasonlíthatjuk ezt az idegenből átültetett fához vagy virághoz, mely ritkán tud úgy pompázni, mint a maga sajátos talajában és még hozzá, ha az éghajlat sem felel meg neki, akkor biztos pusztulás és csenevészedés lesz osztályrésze.

így vagyunk az intézményekkel s a törvényekkel is. Nem azt mondom ezzel, hogy ne tanuljunk másoktól, hogy mások okos intézményeit és törvényeit ne igyekezzünk nálunk is a lehetőségig meghonosítani. Csak arról van szó, hogy mikor az európai társadalom keretében élve, ahhoz külsőleg, intézmények dolgában is alkalmazkodnunk kell, ne legyen ez az alkal- mazkodas merő utánzat és ne vigyük intézmények és törvények átültetése terén áldozatul a mi egyéniségünket, faji és nemzeti jellegünket, hanem az idegenből való átültetésnek el kell találnunk azt a nekünk való módját és formáját, hogy az igy átültetett idegen növény is úgy tűnjék fel, mintha a mi talajunkból s a mi éghajlatunk alatt nőtt volna fel.

Itt rejlik a különbség az angol alkotmány ereje és más országok alkotmányának ereje közt.

Az angol alkotmány tökéletessége, minta- szerűsége bámulat tárgyául szolgál minden más népnek és csak természetes, hogy mikor a 19-ik század folyamán Európának az angolon kivül szolgaságban élő többi népei alkotmány után sóvárogtak és mintát kerestek, szemük szükség-