Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-02 / 14. szám

XXXIX. évfolyam ___________________14. szám_______________Szekszárd, 1911 április 2. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Selyemtenyésztés az iskolában. Nem uj dolog, amit igen tisztelt Kar- társaim és Társnőim figyelmébe ajánlok. Talán helyenként „ismétlés“-ként fognak hangzani szerény soraimban észrevételeim. De hisz a klasszikus latin közmondás sze­rint: >A megismételt dolgok tetszenek«.— Tehát vegyük mi is „frisnek“, újnak. Az egyik közelmúlt nap tárgyaltuk, — növendékeimmel, — lelkesen: »A selyem« cimü olvasmány tartalmát. Természetesen a selyemhernyó tenyésztést is kapcsolatban. Évek óta — bizonyára Önök is — buzdí­tom növendékeimet a méz és selyemtenyész­tésre, mert e két foglalkozás befektetésére alig kell pár fillér. S növendékeim beszámoltak. Alig volt 3 osztályomban egy-kettő, aki nem tenyész­tett volna a vakáció folyamán 1—1 gramm­nyi selyemhernyót. Mind jelenté »En ennyit, én meg ennyit kaptam a selyemgubókért.« Es nem csak szegénysorsu, de jobb módú, sőt úri lánykák is tenyésztettek a múlt va­kációban. A kedves jelenség hatványozottan ki­váltotta belőlem: hogy buzdítsam őket újra Mindenki saját szorgalmával neveljen 1—1 grammnyi selyempetét a következő vakáció­ban. S a pár korona jó lesz a jövő tan­évre: tanszerek, kézimunkák, ruhák beszer­zésére. Növendékeim tömeges Ígéretet tet­tek ; s hiszem, lesz is foganatja, miként ed- .dig is volt. Ha ilyképen belé neveljük a hasznos tevékenység szellemét növendékeink zsenge leikébe, bizonyára az élet forgatagában nem fog annyi elbukni a saját élhetetlensége TÁRCA. Czigány Rózsi. — A «Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárcája. — Az egész falu csak Czigány Rózsinak hivta. Nevél! creol arcbőréről, fekete göndör hajáról vette. Kik voltak szülei, honnan került ide, vol­ta képen senkisem tudta. Jó néhány évvel ezelőtt Borisné, egy szegény özvegy asszony hozta ma­gával vidékről, mint teljesen árván maradt leány­kát, magánál tartotta és felnevelte. Borisné a kis leányt mindenki előtt csak ,,az én árvámnak, Rózsikénak“ nevezte, szüleiről, származásáról egyébként mélyen hallgatott. S mert a kis leány alig volt 1 és fél éves, midőn őt nevelő anyja magához vette, nem ismert más anyát Borisnén kívül s a kiváncsi érdeklődőknek ő sem szolgál­hatott felvilágosítással. Csak a mindentudó Isten volt tanúja akár­hányszor annak, midőn Rózsika a játéktól kifá­radva elaludt, mint leste pihegését s figyelte sze­retettel arcvonásait Borisné s ilyenkor mély só­hajtások közt halkan ismétlé magában : ,,Szegény árvám, mi lesz egykor belőled ?“ Múltak az évek. Rózsika felnőtt s csinos leánykává fejlődött; immár 4 esztendeje, hogy iskolába jár. Gyermekpajtásai szeretettel rajong­ják körül, mert éles esze, vidám kedélye kifogy­hatom a játékok és mesék kigondolásában. — Emellett valami természeti szilajság jellemezte e gyermekleányt, ki elszántan és némi vakmerő­séggel állott szemben mindama veszélyekkel, me­lyek a gyermekkort környékezik. És ez a paj­Felelős szerkesztő Főmnnkatárs SODA VILMOS ' HORVÁTH IGNÁCZ miatt, hanem szilárdan fog megállni a keze munkájával is. Mert a jó önmagát plántálja. Még egy kis jó akaratú utasitás: Sokan azt állítják, nem adnak, a Szekszárdi fel­ügyelőségnél 5 grammnál kevesebb petét. Erre is van megoldás. Mivel növendékeim­nek csak annyi selyemhernyót szabad ne- velniök, amennyit a maguk erejéből el tud­nak látni szederfalevéllel, tehát álljon össze 4—5 társ, (részvényesek!) természetesen a szülők tudta és beleegyezésével s egyik váltson t> gramm hernyócskát és oöszák föl maguk közt egyenlően. Nem fogja elvonni ez a munka még az esetben sem a gyer­meket a ház körül elvégzendő munkáitól, ha szüleinek okvetlen segítenie kell, mert hisz az otthonülő öreg anya vagy apa könnyen elvégezheti, a jószágetetés mellett, a selyem- hernyó etetést is. A leányka vagy fiú pedig reggelenként, mikor fölszáiadt a harmat, megszedheti a szükséges szederíalombot.— Ha aztán beadják majd a gubókat, azt is lehet esetleg egyszerre beadnia annak, aki­nek neve alatt ki lett véve, annak idején, a pete. Azután osztoz-anak el a pénzen igazságosan, egyenként - Használják föl szá­molási ügyességüket, vés mennyiségről lévén szó, számítsák ki: hány gubó esik 1 — 1 fillére? vagy fordítva. Azt hiszem, e kimagasló és szem elől el nem téveszthető pe­dagógiai elv: »Neveljünk az életnek«, pom­pás eszközt nyer az elmondott és megcse­lekedett munkában. És mennyi szülőn segítünk. Hánynak lógjuk — közvetve bár — megkönnyíteni nehéz anyagi gondjait, ho^y ősszre, miből vészén ruhát, cipőt, könyvet iskolába járó gyermekének? Tudjuk, kivált pusztán, falun, mily erősen tudják karácsony felére, besze­tá8ai között bizalmat szerzett és szeretetet bizto­sított számára. Az iskolában előfordult gyormekcsiny ékért ő vállalta el a felelőséget és önérzetes daccal fo­gadta a megérdemelt büntetést. De azért szerették tanítói is, mint mindenki, kinek vele dolga volt. Az az önérzetes jellem, mely nála már a gyermekkorban fejlődni kezdett, e mellett az a bizonyos természeti vadság és el­szántság, mely cselekedeteit kisérte, rokonszen­vessé tette őt mindenki előtt. E természeti szélsőségei között mozgott. A legelszántabb ^vakmerőség a legjobb szívvel pá­rosult nála. Éhező gyermekpajtásával akárhány­szor megfelezte azt a falat kenyeret, mit neki is csak irgalomból nyújtottak! * Az iskola udvara hangos volt a gondtala­nul játszadozó gyermekek szájától. — A tanitás még nem kezdődött el s a hatalmas gyermek- csoport játszi jókedvvel élvezte a szabad órák örömeit. Rózsi ismét kitűnik a játékok kitalálá­sában és rendezésében. Élesen csengő hangja tul- harsogja a lármás csoportot és szavára gépiesen engedelmeskedik az egész had. Csak Fényes Józsi, egy vézna kis gyer­mek, húzódik szomorúan vissza a vigadó sereg­től és semmitmondó üres tekintettel bámul a tá­volba ! Néhány pajkos gyermek erőszakkal meg- lökdösi, mire a szegény fiúcska keserves zoko­gásra fakad. Gúnyos kacaj és újabb bántódás volt dija fájdalmas könnyeinek. Ki ijedne meg egy ilyen vézna kis gyermektől, ki ezenfelül még szegény apátián fiú is. S a bámész gyermekek nagy cso­portja állja őt körül. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1jt évre 6 K, * * */« évre 3 K Számonként 24 fillér e láp nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. rezni a szükséges taneszközöket. Ha mele­gen felkaroltatjuk növendékeinkkel a selyem­tenyésztés egyszerű és játszva kivihető mun­káját, meg fogjuk látni, a jövő évre isko­lánkban a kedves és jóleső hatást. Csak győzzük végig hallgatni: ki mennyit kapott gubóért és mit vett rajta . . . Én már kiadtam a rendeletet, hogy jól előre elkészüljenek hozzá; minden növen­dékem tenyésszen a közelgő szünidőben selyemhernyót és őszre, ha visszajönnek az iskolámba, beszámolnak munkájukról és en­nek eredményéről. Ki-ki mennyit nevelt és mit kapott érte ? Soha nem volt sürgetőbb az iskola eme tőcélja: »Neveljünk az életnek« mint ma, amikor a mindjobban emelkedő drága­ság réme ijeszt a családok fölött . , . Kartársak 1 Fogjunk össze! Legalább Tolna vármegyében és ne ejtsük el az ügyet. Ne kicsinyeljünk, hisz a mustármag is kicsiny és mily óriási fává növekszik. Ha csak egy tégladarabbal visszük illetőleg építjük is előbbre növendékeinkben az élet­revalóságot és józan munkásságot, már is nagyot és iót cselekedtünk. Nem megve­tendő összegre rug a selyemtenyésztés jöve­delme. Vigyük egy kis lépéskével előbbre. Sok kicsi sokra megy! Neveljünk az életnek. Jártas RÓ2a rk. el. iskola tanítónő. Városi kötelességek. Ha város akarok lenni, — intézmé­nyeim legyenek városiak. Azt csak csúfolják városnak, mely e rangsorba illeszkedik és falu­sias institutiói vannak. Hogy a városi jelleg kö­telezettségeket ró reánk, abban nincs ellentmon­De meghallotta a sírást Czigány Rózsi is! A fájdalmas hangokra otthagyja a játszó sereget s utat törve az ácsorgó tömkelegen, har­sány hangon kiáltja: ,,-Ki meri bántani e fiút ? annak velem gyűlik meg a baja!“ s ökleit fe- nyegetőleg emeli a bántalmazó gyermekek felé ! A gyermekcsoport ijedten hátrál a fenye­gető szavak hallatára; ismerik Rózsi bátorságát, vakmerőségét és már akárhányszor érezték és viselték éles körmeinek nyomát arcukon, mert a viadalokban mindig Rózsi kerekedett felül. Oda megy a kis fiúhoz s végig simítva an­nak könnyektől nedves arcát, diadallal vezeti kézenfogva a tanterem felé. Eközben megszólal a tanításhoz hivó csengő s az eddig lármás had, csoportokra oszolva csen­desen vonul a tantermekbe. Az annyiszor ismétlődő incidens feledésbe merül, csak két gyermekiélek foglalkozik titkon egymással. Rózsi részvéttel gondol a vézna kis Fényes Jóskára, Józsi pedig, a hatesztendős árva fiúcska, szeretettel és hálával gondol arra a „nagy“ leányra, ki őt a további bántalmazások­tól és gunykacajtól oly hősileg megvédelmezte. S a két gyermek lelkének hű. tükrei, a szemek, ma fényesebben ragyogtak a titkos örömtől. * Véget ér az előadás. A falunak máskülön­ben csendes utcái, rövid időre megélénkülnek. A gyermekcsoport hazafelé siet. Rózsi is, mint egy diadalmas hadvezér, önérzetes nyugalommal bal­lag haza felé, ma végzett hősi tette tudatában. Éppen szegényes hajléka kapuján akar betérni, mikor hirtelen előtte terem a kis Józsi s szere-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents