Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-03-24 / 12. szám
1910 március 24. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 7 EGYLETEK, TÁRSULATOK. — A Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdijegylete 202-ikszekszárdi fiókpénztára 1910. évi március hó 28-án délután 2 órakor a Szek- szárd-Szálló nagytermében tartja rendes évi közgyűlését, melyre úgy a tagok, mint az érdeklődők tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés. 2. A múlt évi közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. 3. Jelen jegyzőkönyv hitelesítésére 5 tag megválasztása. 4. Pénztáros jelentése. 5. A központi jelentések ismertetése és a küldött megválasztása. 6. 1 ellenőr és 6 választmányi tag választása. 7. Indítványok. Fogorvos KOVÁCS J. vásártér-utcai műtermében hiányzó fogak pótlása, osaposfogak, arany koronák és szájpadlás nélküli fogak (hídmunka) készíttetnek. Fogtömés foghúzás és fogtlsztltás a legjobb módszer szerint eszközöltetik. — Szegényeknek rendel d. e. 8—9-ig és d. u. 1—2-ig. Pécsi levél. — Irodalmi intimitások. — Irigylem a szekszárdiakat. Nemcsak jó újságjaik vannak, nemcsak kulturális életet élnek, nemcsak nem a mulatozásnak, bálozásnak hódolnak és élnek, hanem amihez nincsen közük, tehetségük és idejük, nem kontárkodnak bele, mint minálunk: Pécs szabad királyi városban. Ezek előrebocsájtása után pedig röviden előadom mindazt, amire a Szerkesztő ur helyet adni szíveskedik és bátorkodik, a Pécscsel való konfliktus Veszélye nélkül. * Nemrég irodalmi estélyt rendeztek Pécsett bizonyos nőegyleti helyiségben. Megbocsásson az olvasó, de én az irodalmi estély alatt azt értem, ha ott az irodalom is jelen van, ha nem is a legutolsó számig, de legalább egy-két helyi tagjával képviseltetvén magát. Ellenben ezt Pécsett a rendezőség — amely olyan suttyomban csinált, rendezett, alkudozott, értekezett mindenekkel, hogy az estély napjáig senkisem tudott róla egy azót sem — szükségtelennek és hiábavalónak tartotta. Hogyan ? — kérded olvasóm — hát lehet-e irodalmi estélyt irók vagy költészek nélkül is rendezni 9 Hát persze, hogy lehet! Legalább Pécsett lehet! Ugyan ezt mi pécsiek sem tudtuk eddig, de most már tudjuk. Elmondom, hogy volt, mint volt az az irodalmi est. (Alig tudom megállani, hogy „—“ nélkül újam le e két szót.) Mindenekelőtt valaki fölolvasott valamit. Ez rendjén volna. Hanem ■egy igen kedves és igen müveit uriasszony másnap — föltétien diszkréciót kérve elárulta, hogy olyan jól még sohasem aludt, mint a — fólolva- sás tartama alatt. (Én vagyok olyan indiszkrét, hogy ezt elárulom. Csak azért, hogy aki álmatlanságban szenved, az jöjjön ide Pécsre egy irodalmi estélyre, ahol fölolvasás is van. Ott alhat kedvére). A műsoron jelzett egyik fővárosi iró helyett egy ügyvédjelölt „ugrott be“ aki — mint az egyik pécsi lap irta — szerepébe kitünően beletalálta magát. ... Ami aztán ezután következett, az volt aztán még csak az igazi, hamisitatlan pécsi irodalmi esti programmpont! Egy színész és egy színésznő énekszáma.... De iró egy sem volt. Hát nincsen Pécsett iró ? — kérdi nagy kandin a kiváncsi olvasó. Dehogy nincsen, dehogy! Annyi van, mint a — pardon, csak azt .akartam mondani, hogy minden ujjamra 3—4 jut. Lássuk csak (hogy a legjavát emlitsük) : Honthy István, Pécs legelső költője, a szonettkirály; Nikelszky Géza, Nagy Valér, Szabó Géza, Setényi Miklós (Fáraó), Hortobágyi József, Döméi Anzelm, Horváth Rezső, Sz. Karay Anna, J. Szabó Matild stb., stb. És ugyebár furcsán hangzik, ha azt mondom, hogy azon a bizonyos „irodalmi estélyen“ egyetlenegy iró sem vett részt. Pedig igy volt. Dehát ki tehet róla, ha Pécsett épen az Írók nélkül rendeznek irodalmi estélyt ? 1 * A V. H. O. Sz. nemrégen tagválasztóülést tartott Budapesten. Egy kollégám is pályázott, aki 1906-ban irta az első novelláit, amelyeket a lapok már akkor közreadtak. A V. H. O. Sz.-nél három évet szükséges igazolni, hogy azóta az illető hirlapiró legyen s a kolléga igazolta is, hogy már azóta dolgozik különféle lapokba. Ám a V. H. O. Sz. tagjai közé még sem választották be, mivel kiderült, hogy az illető nem mindig volt hirlapiró, hanem életéből három hónapot iparűzéssel töltött el . . . De ugyanekkor megválasztottak egy pécsi tanárt, aki kitönő cikkeket ír ugyan a lapokba, de mégsem hirlapiró, mert jól jövedelmező állást visel egy közhivatalban. Hát hogy’ lehet ez ? — Szakit félbe ismét az olvasó. Egyszerű, öregem. A tanár ur ugyanis az egyik heti lapnak munkatársa, amely heti lapnak a szerkesztője a V. H. O. Sz.-vel némi (!) összeköttetésben van. * Mikszáth-ünnepet is rendeznek Pécsett. Meghívták az alkalomra az erotikus irodalom kiváló képviselőjét és kuitiválóját: Lux Terkát... Hanem a helyi irók ? Azoknak semmi helyük sincsen a hazai irodalom egyik legjelesebb oszlopának jubileumi ünnepélyén közreműködni. Legfeljebb a nézőtéren a helyük és onnan hallgathatják a nem irodalmi emberek irodalmi szerep lését . . . Szegény irodalom! Szegény Mikszáth, akit igy ünnepelnek! * Az egyik társaskörben irodalmi fölolvasás volt. Fölolvasásra került többek között néhány novella. A társaskör vezetősége, ahelyett, hogy azt a pár novellát, mivel bizonyosan helyi iró irta, az illetővel magával olvastatta volna föl: egy könyvelőnek adta e célból, aki lehet ugyan jó fölolvasó és igen becsült, rokonszenves férfiú, de mégsem irodalmi ember, akinek tehát mi köze sincsen az irodalmi fölolvasásnál való aktiv szerepléshez. * A fene érti azt, hogy miért nem törődnek Pécsett az írókkal. Minden irodalmi esemény az ő tudtuk és közreműködésük nélkül történik meg s hozzá nemértő alakok garázdálkodnak az irodalom berkeiben. És azért Pécs valamelyik lapja mégis büszkén veri a mellét és igy kiált föl: A dunántulnak egyedüli kulturközponlja Pécs! . .. Az ám a . .. majd mit mondtam micsoda. Ahol az irodalom mostoha gyermeke a, városi társadalomnak, ahol az Írókat mindenhonnét kiszorítják s hallgatni kénytelenek minden alkalommal az őket joggal megillető társadalmi szereplés helyet: az a város sem kulturváros, hanem — burgerváros ! Pécs pedig az, igy is ismeri mindenki s az isten sem mossa le róla ezt a joggal megillető jelzőt! (Ezzel az írásommal pedig korántsem sincsen szándékomban ellentéteket támasztani, csupán arra akartam betekintést nyújtani a szekszárdiaknak, hogy milyen irodalmi élet van Pécset- a Dunántúl metropolisában (?) , . .) Kendre. Vandál járás. Irta: Rományi Oszkár. Forró augusztusvégi délután a Guci, a Paci meg a Tuci |tenniszeznek. Ebből a foglalkozásból láthatjuk, hogy a különös hangzású nevek viselői úri kisasszonyok. Mert tenniszezenk.' ók mindig tenniszeznek, valamint a papa mindig vadászik, a mamának meg mindig „migrénje van“ (mikor ilyen meleg van!) Ezek a családban a rendes foglalkozások. A mamának tehát migrénje van és a hűvös szobában fekszik a sézlongon. Ennélfogva Guci a háziasszony. Ez abban nyilvánul, hogy habos csokoládét csináltatott uzsonnára, melyet a fehér- kötős. szobalány ép most hozott le a tenniszpályá- hoz. Persze jégbe hütött csokoládéról van szó! Mikor a szobalány eljön az edényért, egy gyanús alak jön vele végig a nagy gyöpön. A gyanús alak világoskék kabátot visel sárga hajtókával, tehát nyilván katona. Mert hadgyakorlat van a vidéken. A lányok minden este újságolvasás után megtárgyalták a nagy kérdést: Lesz e beszállásolás ? Mert már egyszer volt. Ugyan csak honvédbakák, de hát ők is csak kislányok voltak még akkor, csekély igényeik voltak. Most azonban Guci huszárokról ábrándozott, Tuci tüzérekkel is megelégedett volna, Paci pedig azt mondta, hogy neki mindegy. Időközben a gyanús idegen megérkezett a helyszinér.e és azt mondta, hogy ő Báró Barsy. Szállást csinálni jött. Paci mindjárt megkérdezte tőle, hogy milyen katona, mert a lányok véleményei, piiközben közeledett, „tábornok“ és „katonadoktor“ közt vacilláltak. Hamarosan kiderült, hogy ő dragonyos, de sajnos gyalogdandárnál van beosztva, mint parancs- őrtiszt, de azért nem bakák jönnek, hanem a dandártörzs, vagyis 1 tábornok, 2 tiszt, 3 ember és 7 ló. Másnap délelőtt meg is jöttek. A tábornok festett bajszu, mesterségesen karcsú agglegény. A vezérkari tisztje papforma szemüveges házas ember. No és aztán Barsy hadnagy, akinek ma egy kissé át volt izzadva a kanárisárga gallérja, ami nem vált előnyére. Legalább Guci és Tuci azt találták, de Paci hevesen ellenmondott és azt mondta, hogy a hadnagy nagyon helyes gyerek, meg hogy a dragonyos egyenruha a legszebb. Minden jel arra mutatott, hogy neki most már nem mindegy 1 És ez az állapot napról-napra fokozódott. A Paci egyik nap a sisakot találta igazán férfias viseletnek, máskor a hosszuszáru keztyü, a régi lovagokra emlékeztette. Stb.! Mikor egyik délelőtt a tábornok meghívására az egész család kiment a gyakorlatot megnézni. (A mamának elmúlt a migrénje!) Paci nagyon megaprehendált a generálisra, mert szegény Barsyt folyton küldözte s egy percig sem lehetett velük. Tetőpontját érte el a dolog a bucsubálon, melyre a tábornok Guci kedvéért egy huszárt, Tuci kedvéért pedig egy tüzért is szerzett, de már Paci kedvéért senkit sem kellett szerezni, mert ő egész éjjel Barsy Lothárral bosztonozott, amit a Györgyiből meghívott civil fiatalemberek illetlennek találtak. A gyakorlatnak vége volt, csak Paci beszélt még néha róla. Különösen, ha képeslapot hozott a posta. Mert sokszor hozott. Eleinte Bécsből, azután télen a Semmeringről gyönyörű téli sportkár- tyákat, aztán megint Bécsből. A címzés ugyan „Kovay nővéreknek“ szólt, de azért már a postás is csak Pacinak kézbesítette. Mikor azután Pacika egyszer újságolvasás után a „katonatiszti házassági óvadék“ mibenlétéről kezdett kérdezősködni, a papa elérkezettnek látta kijelenteni, hogy „Ő nem hajlandó semmiféle bécsi dragonyos hadnagyot felpénzelni!“ Forró augusztusvégi délután. A papa vadászik, a mamának migrénje van, a lányok tenniszeznek, akárcsak most két éve. A szobalány hozza az ozsonnát. Egy gyanús ismeretlen jön vele. De ez most sötétkék kabátot és fehér flanell- nadrágot, kezében pedig panama kalapot hord. És mégis ő az, Barsy Lothár. Sőt dr. Barsy Lothár báró. Vacsora után komoly beszédje van a papával, melybe később a Paci is bevonatik. ő aztán megmagyarázza a leányoknak, hogy „Lothár“ első látásra beleszeretett, de akkor nem mert szólni, mert akkor még senki és semmi se volt, csak tartalékos hadnagy. Most azonban segédfogalmazó a közös pénzügyminisztériumban s miután valami nagybátyja segiti s a papa sem lesz „smucig“, szóval ... De az esküvőre fel fogja huzni a dragonyos egyenruhát!
