Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-03-24 / 12. szám
XXXVIII. évfolyam 12. szám Szekszárd, 1910 március 24. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-ntcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS HORVÁTH I6NÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Gondolatok a feltámadás hetében. Az Istenember keresztrefeszitésének és feltámadásának ünnepéhez közeledik a keresztény világ. Ez a két ünnep a maga mozgalmasságánál és históriai jelentőségénél fogva bőséges alkalmat nyújt a töprengő, vívódó lelkeknek arra nézve, hogy gondolatokat és érzelmeket váltson ki az elmék és szivek mélyéből. Lassanként kétezer esztendeje lesz annak, hogy e világhistóriai esemény a délszaki növények viruló honában lejátszódott és az emberiség, amely azóta a tudomány, művészet, irodalom, ipar és kereskedelem stb. terén óriási lépésekkel haladt előre, még mindég ennek a két, egymást kiegészítő eseménynek hatása alatt áll. A tudomány nem volt olyan erős, hogy a megváltás hatalmas gondolatát megcáfolni tudta volna; a nagy gondolkodók által megszabott erkölcsi rendszerek még legmagasabb fejlődésükben is nélkülözték azokat a vonásokat, melyek a keresztény ethikához csak hasonlóvá is tudták volna tenni. Vájjon szóljunk-e az irodalomról és művészetről részletesebben, mely leggyönyörűbb és legváltozatosabb thémáját minden időben a megváltás körül csoportosuló eseményekből és képekből merítette? A társadalmi és egyéni életben az evolúció diadalmas elvének érvényesülését látjuk. És ki volna olyan vakmerő, aki azt az állítást merné megkockáztatni, hogy mindehhez a kereszténységnek semmi köze sincsen? — Hiszen azok az igazságok, melyekért az Istenember körömszakadtáig harcolt, idők folyamán az emberiség vérébe mentek át és az igazi evolúciónak megszentelő, vezérlő elveivé lettek. Az ilyen fejlődésnek pedig előbb-utóbb el kell érnie azt a magasabb célt, melynek érdekében a küzdelmet felvette, mert ez a cél az, emberiség boldogulásával van összekötve. Ez pedig a legideálisabb cél, melynek gondolata nem a földhöz tapadottságban élő és a kételyek Skyllája és Charybdisze között I vergődő tudományos lelkekben fogamzott meg, hanem ez az Istenember életében és munkájában testet öltött gondolat a világot átölelve tartó szeretetnek produktuma. Ez a szeretet volt az, mely a Krisztus-szülte erkölcsiségbe melegséget öntött, amely felemelte azt minden rendszer felé és megvalósítható ideálként állította a meghátrálni nem akaró emberek elé. Az Istenember keresztrefeszitésének és diadalmas feltámadásának tényében ennek a szeretetnek megnyilvánulását látjuk. És ennek a láncokat olvasztó szeretetnek kohójában kell megtisztulni az egész emberiségnek, ha nemes hivatásának és a szeretet nagy céljának megfelelni akar. — Mert bár sokan azt hangoztatják, hogy a krisztusi alap megdönthetetlen, de könnyelműen elfelejtik, hogy az igazi kereszténység nagy és felelősségteljes kötelezettségekkel jár, melyeknek elhanyagolása nem a krisztusi alapot, hanem magát a társadalmi és egyéni életet zúzza össze. A társadalmat alkotó tényezőknek pedig, akármilyen rendűek és raguak legyenek is, ezekkel a kötelezettségekkel számolniok kell, ha a fejlődés hullámait visszaszorítani nem akarják. Hivatását megértő, szeretettel dolgozó, gerinces jellemekkel büszkélkedő társadalom, ez a jövendő ideálja! Az eszközök megvannak hozzá, az alap még eddig szilárdan áll, csak emberek vannak kevesen, akik a diadallal kecsegtető munkára vállalkozzanak. A kenyérért való marakodás, a tülekedés, tolongás sohasem volt oly általános és ijesztő, mint a jelen generáció életében. Az erők szétforgácsolása, az erkölcsi alap felrúgása, az állandó, következetes és kitartó munka lebecsülése szinte jelszavakká váltak közéletünkben. Szeretünk a múltakra hivatkozni, de nem merítünk azokból erőt, kitartást, impulzust a bizonytalan jövendőre. S ha valami előre nem számított szerencsétlenség következik be a nemzetnek vagy az egyénnek életében, erkölcsi fegyelmezetlenségünk miatt készületlenül állunk a reánk zuduló csapásokkal szemben. Irodalmi és művészi ízlésünk is lassanként az erkölcsi depravációnak uralma alá kerül. Politizálni nagyon szeretünk, de hogy azután a politika befolyásolhatatlan, igazi jellemeket kiván, azt sokan figyelmen kivül hagyják. Egyik országos politikusunknak azt a mondását aranyszabályul kell elfogadnunk, hogy: „nem az embereknek van szüksége a politikára, hanem a politikának az emberekre!“ És hozzátehetjük egész nyugodtan: következetes, elvhü, jellemszilárd — szóval egész emberekre. Ha ez az elv dominálna a közélet embereinek elhatározásában, tisztultabb felfogás is kerekednék felül, de tisztultabb, nemesebb, acélosabb generáció lépne a haladás és fejlődés terére. Ezt a hivatását a mi nemzetünknek, nem szabad elfelejtenünk sohasem. Indivi- dualizálása a keresztény erkölcsiségnek és annak legerősebb biztosítékának — a szeretetnek — ez legyen a munkaprogrammja minden hazáját szerető magyar embernek. Mert az a szeretet — mely az Istenember sápadt, élettelen arcát a megdicsőülés glóriájával vonta be és munkájára a halhatatlanság koronáját helyezte rá — egy magasabb egységben tudja összeforrasztani a társadalomnak minden hivatását megértő tényezőjét és le tudja dönteni az ember és ember között felemelt korlátokat. Nagypéntek után a feltámadás következik ! Borúra derű jön. És nem igy van-e ez mindazon lelki nagyságok életében, akik TÁRCA. Föltámadott. Föltámadott kaszával a kezébe’ Az ékes nép. S a merre lép, Halál és pusztulás az útja képe. S fegyvert ragad a fegyver ellenében A rémület. Hely úrrá lett A gyáva, gyilkos urinép szivében . - . De ime a csatazajban égi hangok: f A tűzön át, A véren ái Szólnak hozzánk az égi harangok: Erőszak utján úgy sem verheted le Az ellened. A fegyvered, Mely vértől gőzöl a kezedbe, tedd 1©. Csak egy van, amivel legyőzheted: A szeretet PATAJ SÁNDOR. Proletárszivek. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárcája. — Irta: Horváth Rezső. Sikongó, idétlenül vonitó hangon indalt meg a nagy rotációsgép, s erre a hivatlan, csaknem pokolbéli hangra egyszerre siketté lett minden emberi fül. Egyszeribe elnémult minden ajak, s az élesen dübörgő, sikoltó hangon kivül más hang nem is hallatszott a fojtott, egészségtelen levegőjű pincehelyiségben; azaz, hogy dehogy is nem, a munkások azért beszélgettek egymással, CBakugy, mint azelőtt, de a szörnyű zajban, amelyben a hang amúgy sem hallatszott, csak a száj mozdulatok, meg a kéz integetések utján értik meg egymást, mert máskép nem is lehet. A rotációs gépen a napilapot nyomták, amely rendszerint a kora hajnali órákban jelenik meg, s azonnal elterjed a városban. Zúgva, zakatolva forogtak a hatalmas alkotmány kerekei, s a pokoli zajban lassú, méltóságteljes léptekkel sétált a szinte kétemeletes gépkolosszus tető-erkélyén egy ciklop: egy kék muiikásruhába öltözött ember, aki mit sem játszott törődni a hatalmas, mnrajló gép őrült iramával, « néha-néha kíváncsian — kötelességből — hajolt a festéke,ső hengereik fölé, megnézve, vájjon .elég fekete-e a nyomás. Tahi volt, a gépmester. Férfias vonásai ,oly jól illettek a rideg acélszörnyeteg ijesztő dübörgéséhez, s hatalmas melle gyorsan emelkedett fel és alá. Sűrű fekete haja a homlokába csapott s erősen beárnyékolta magá3 homlokát, amelyeken sötét redők ültek. Hirtelen leszaladt a gép oldalán elhelyezett lépcsőkön s a papirhenger mellett álló segédmunkással pár szót váltott, s amikor az kiment az ajtón, várakozó állásba helyezkedett egy sötét zugban. Pár perc múlva visszajött a- segédmunkás. Az arcáról látszott, hogy nem jó hirrel tért vissza. Körülnézett a gépteremben, s amikor a sarokban felfedezte Tahit, hozzásietett. — Nem jöhet, — ennyit értett meg Tahi az ember szájmozdulataiból, de ez elég volt arra, hogy felorditson, miként egy vadállat, amelyet megsebeztek . .' . Szerencse, hogy a munkás már ekkor .elment, mert talán azt vélte volna, hogy Tahit kötözni kell. Ez pedig nem tett egyebet, mint két tenyerébe szorítva fejét, nekiszaladt a gépnek és . .. . hirtelen elterült a földön. Egy szedődeszka feküdt előtte az útban, s ezen felbukoft. A következő pillanatban azonban újra talpon volt. Hanem most mást gondolt, óvatosan körülnézett» hogy nem látta-e meg esetét valaki, s csak azután, amikor arról meggyőződött, hogy nem volt tanúja senki Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kórjSk a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. "M
