Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-03-10 / 10. szám
XXXVIII. évfolyam 10. szám Szekszárd, 1910 március 10. Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendök Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű ______hirdetések és pénzküldemények intézendök Felelős szerkesztő Főmonkatars BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, ljt évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 C, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 IC 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Tisztul a helyzet. ii. Lapunk legutóbbi számában a politikai alakulásra s képviselőválasztási mozgalmakra vonatkozó helyzetrajzom fonalát felvéve, folytatom ott, ahol múltkor elhagytam. A még nem tárgyalt három választó- kerület közöl a közfigyelmet leginkább magára vonja a paksi, hol már teljesen kialakult helyzettel állunk szemben. A képviselő- jelöltek egyike Mádi Kovách János, ki a kerületet a múlt cikluson is képviselte. — Tehetséges fiatalember, ki képviselősége idejében elég eredményes szerepet töltött be. Ellenfele nemzeti munkapárti programmal Niefergáll Nándor dunaföldvári községi jegyző, ki — hir szerint — jelentékeny közigazgatási erő s községe érdekében elismerésre méltó munkásságot fejtett ki. De a mi jelölésében rendkívüli, az az, hogy az úttörő szerepére vállalkozott. Tudtommal ugyanis még nem volt arra eset, hogy községi jegyző a képviselői állásra pályázott volna; ped g hát nem lehet azt állítani, hogy annyi tízezer között ne akadt volna akár csak néhány is, kik arra hivatással és képesítettséggel rendelkeztek volna. Ennek a körülménynek mindenesetre mélyebben fekvő okai vannak, melyet tüzetesen tárgyalni — térszüke miatt — nem lehetséges. De van ennek a jelöltségnek egy más, kézen fekvő oka, amelyet úgy lehetne jelképezni, ha Niefergáll Nándor mellére egy asztalkendőt illesztenének s rá hímeznék feltűnő betűkkel a következő közkeletű mondást : « A papa kedvence». A kedvenc mindenesetre ő, hogy ki a papa, azt tán felesleges közelebbről megjelelni. A paksi kerület politikai következetesség dolgában nem elsőrendű. Ott folytak le valamikor az egész vagyonokat felemésztő választási küzdelmek az akkor balközépi Simontsits Béla, későbbi szatmári főispán és miniszteri tanácsos és Szeniczey Ödön között, aki testestől, lelkestől mindég kormánypárti volt. S a paksi kerület választó közönsége hol egyiket, hol másikat tüntette ki bizalmával. Az utóbbi időkben —• úgy látszik — a függetlenségi elvek felé hajlik s ezen az alapon választott képviselőt. Megmarad-e utóbbi álláspontja mellett, az eldöntetlen kérdés. Csak annyiból lehet aira következtetni, hogy a paksi nem lesz elhódított kerület, mert ott Niefergáll Náhdornál — nem akarom vele leszólni, csak tényt állapitok meg — sokkal nagyobb szabású férfiú is sikertelen küzdelmet folytatott. Szinte kialakult már a helyzet a kölesdi kerületben, a hol is Dr. Halász Lajos ugrai képviselőt jelölte a függetlenségi párt, mig a nemzeti munkapárt Sztankovánszky Imre volt szolgabiró s kajdacsi földbirtokos személyében állapodott meg. A kölesdi kerületet sem lehet a politikai téren valami nagy következetességgel vádolni, mert hisz ott volt, tán három Ízben is, Vizsolyt Gusztáv, a szabadelvüpárt elnöke, megválasztva s csak azóta, mióta Petrieh Ferencnek sikerült a kerületet elhódítani, tart ki hűségesen a függetlenségi zászló mellett. Már bocsánatot kérek, de teljes higgadtsággal mérlegelve a viszonyokat és helyzetet, a kölesdi kerületet sem tudom azon négy kerület közé sorolni, mely a nemzeti munkapárt által könnyedén megnyerhető lesz. Nevezett kerületet két ízben is Pichler Győző, a lángeszű, de jelentéktelen újságíró képviselte az országgyűlésen s mind a két Ízben, midőn ott fellépett, gigászi harca győzelemmel végződött. — A természet nem áldotta meg valami előnyös külsővel, a mivel hathatott volna. Országos neve, ismeretsége, összeköttetése és — pénze nem volt. — Egy ajánló levél Kossuth Ferenctől s a függetlenségi zászló volt minden hadiszere, melyeket a harcba vihetett. S győzelmesen került ki a küzdelemből. Meglepő volt különösen második győzelme Bernrieder Jánossal szemben, ki pedig egyéni kiváló tulajdonain kívül mindennel rendelkezett, ami a siker biztosítására szükséges volt. Volt előkelő társadalmi pozíciója, szónoki képessége s kiterjedt összeköttetése; ezenfelül Széli Kálmán miniszter- elnököt ipául tisztelhette. Csak egy hiányzott nála, a függetlenségi zászló s azt kell hinnem, hogy ez volt az oka, hogy néhány szavazattal kisebbségben maradt. Bajos feltenni, hogy a köleodi kerület választó közönsége most más utakon fogna járni. Utolsónak hagytam a szakcsi kerületet, melyről csak annyit tudunk, hogy Szluha Pál Szluha János volt képviselő fia, atyja örökére pályázik. A nemzeti munkapárt még ebben a kerületben nem állított jelöltet. Hir szerint Láng Lajos volt minisztert akarják erre a szerepre megnyerni. Most midőn végig mentem vármegyénk hat kerületén, eszembe jut egy korábbi esemény, melyben igénytelen személyemnek is némi szerepe volt, Perczel Dezső volt az alispán s hivatalosan jelentette a kormánynak, hogy vármegyénkben a küszöbön álló képviselőválasztások alkalmával egy ellenzéki — ez én voltam — s öt kormánypárti képviselő fog megválasztatni. Estére a táviró meghozta a kerületekből a híreket, mely szerint öt ellenzéki és egy kormánypárti — ez Perczel Dezső volt — lett megválasztva. Midőn én ezt este, a fáklyásmenetnél a közönség tudomására hoztam, azzal feleltek a vármegye házánál, hogy ezért jövőre meg fognak buktatni. A mi, mellesleg mondva — nem sikerült. Még csak egyet, mielőtt soraimat befejezném. Majdnem két évtizeden keresztül, anélkül, hogy erre vonatkozólag bárminemű egyezmény, vagy megállapodás létesült volna, az volt vármegyénkben a képviselői arányszám, hogy három képviselő tartozott a kormánypárthoz, három az ellenzékhez. Mintha csak a küzdő pártok testvériesen megosztozkodtak volna a kerületeken. Pedig ez pusztán a véletlen kifolyása volt. Volt tehát Tolnavármegyében hat, öt, három ellenzéki képviselő, csak kettő nem volt még eddig. Alispánunk törekvése és jóslata az, hogy a júniusi képviselő választáson kettő lessz az uralkodó szám. Igaz* Perczel Dezsőre azt szokták mondani, hogy optimista. Simontsits Elemér vármegyei alispánunkra ezután lesz megállapítható, váljon mennyiben osztozik Perczel Dezső ezen jó tulajdonságában. Boda Vilmos. Glosszák. Irta: Mányoky Gyula dr. Ordíts kapu, kiálts város! Hebron rózsái nyíljatok és illatozzatok! A német pásztorok trombitáljanak, a magyar kondások tülküljenek, a kisbirók doboljanak, a falukovácsok mozsaraz- zanak, az öregbéresek durrogtassanak. Föl a zászlót! A mágnás palotákra, a dzsentri kúriákra, a póturaságok : a bérlők házaira, az urasági cselédek lakásaira. A tenyerek és a torkok dolgozzanak. Tapsoljanak és vivátozzanak. Hoch, hoch, hoch! Dreimal hoch. Mert hát megesett a nagy petek, március ötödikén megalakult Szek- szárdon a tolnamegyei, magát nemzetinek bivalgó kormánypárt. Megalakították pedig a nemzeti helyett családi politikában utazó megyei kiskirályok. Hódoló alattvalóik hozsannával fogadták. A mülelkesedés egész a Szekszárd Szálló nagyterme plafondjáig ért, ami tudvalevőleg sok-sok araszttal közelebb van a parketthez, mint kellene. Lehetett dörgölőzködni és volt sör, bor, mint a tenger. Ez köll a hatvanhetes nemzeti magyarnak, nem a nemzeti bank. Több embernek lyukat beszéltek a hasába, többen macskajajt kaptak. Egyébb baj nem történt. Európa nyugodtan alhatik. * Nincs öröm üröm nélkül. Szekszárdon csak alakulnak, Nagyváradon azonban már dolgoznak. A tiszántúli Bihar csak elviszi a pálmát a dunántúli Bihar elől. Budapesten is népesebb volt a küldöttség Tisza vármegyéjéből, mint Széchenyi— Apponyi szükebb hazájából. Hiába a lázas erőlködés, nem tudnak elsők lenni. — Igen, a fejedelmi akarat előtt leboruló, a nemzeti akaratot fitymáló, sőt elnyomni akaró munkapárt Váradon már dolgozik. Csákányt ragadott Tisza, hogy kikezdje Apponyi Albert korszakos alkotását: népiskolai törvényét s hogy lerontsa annak a királlyal is elfogadtatott rendeletét: a vallásoktatásnak a népiskolák felsőbb osztályaiban legalább részben magyar nyelvű tanítását. így kezdi nemzeti munkáját a nemzeti munkapárt. — Gyönyörűen. — Lesz még szebb is. — A meg nem vehető fajmagyarság helyett majd a nemzetiségekre támaszkodik, nemzeti engedmények helyett lesznek hát nemzetiségi kedvezmények. — Mit szól Apponyi Géza gróf az Apponyiak s a Tiszák közt a régi ellentétek eme sietős felujitásához ? A rokon, a rokon meg- támadtatásához ? Első sorban, akinek ajánlatára lett főispán? ... Az igazi nemzeti kormány pártját nem szervezte, — a munkapártét igen. — Facta loquuntur . . . * A vármegye alispánja, úgy játszik, a képviselőségekkel, mint szeladon a női szivekkel; úgy rendelkezik a kerületekkel, mint kakas a jércikékkel. — Hű szolgám, akivel egy hajóban evezünk a megyei nem előre folyó vizeken, fejedet ne nyomja a bu: neked meghagyom a központit; de a többinek kampec. — Az alispáni hivatalban a tavasszal nem közigazgatnak, hanem mandátum szerző vállalatot rendeznek be. A közigazgatás pártatlansága nevében. Igaz, hogy lesz majd guruló sárga csikó, repülő kék-vörös bankó, ámde van még romlatlan magyar nép, aki azt tartja, hogy szegények vagyunk, de becsületesek s aki kidobja, ha ugyan meg nem botozza a lelkét, a becsületét borjuáron, szamáráron megvenni akaró kortest. Az is igaz, hogy ott, ahol rendelkezésére állanak majd a szolga- birák, jegyzők, ámde nem fognak kötélnek állani az ő szép szakálláért a néptanítók.
