Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-12-15 / 50. szám
XXXVIII. évfolyam 50. szám Szekszárd, 1910 december 18. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-atcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Választások előtt. Két nap választ el bennünket attól a fontos eseménytől, hogy vármegyénkben megejtetnek a vármegyei bizottsági tagválasztások. Két nap és újra hosszabb időre megalkotva a jövő képe. Mikor országszerte folynak a képviselőválasztások, szorongó szívvel és érzéssel tekint mindenki a jövő felé, hiszen az a pár nap veti el a kockát az ország éveken át húzódó munkássága iránya felett, ez az érzés tölti be szivem valahányszor megyénkben a bizottsági tagok választása folyik, mert hiszen az én figyelmem első sorban is a saját megyénk sorsa érdekli, az én közelebbi hazámé! Maradunk-e a régiek ? Maradunk-e azok, kiket az örök behódolás tett ismertté? Leszünk-e továbbra is gerinctelenek, kiknek önakaratuk semmi vagy vajmi kevés ? kik csak egyet ismernek engedelmeskedni? A vagy uj és jobb jövő virrad reánk? Leszünk-e szabadok? Öntudatosan, akaratunk szerint cselekvők? A nagy kérdésre a válasz a mi kezünkbe van letéve. Attól az egytől függ, minő álláspontot foglalunk el a választások alatt. Fájdalom, sok viszás dolog van a mi vármegyénkben, sok dolog van, amin jó lenne változtatni és itt is volna az idő, hogy változtassuk, de épp olyan sajnálatos tény az, hogy a megyei ügyek iránt nem érdeklődünk. Politikában mi vagyunk az elsők, olyanok, mint a napraforgók, kik örökösen az akkor felszínen levő nap — a mindenkori kormány — felé fordulunk, hálánk bólintgatásával, ha politikai bizalmat kell szavazni, mi vagyunk az elsők, a minAz apa. Irta: Pakots József. Az öreg Szánthó kezébe fogott egy ács- plajbászt és számadást csinált. Mikor végzett a számadással, kipirult az arca a lázas örömtől és elkezdett hahózni: — Hé! Hahó! Anyjukom édes! Gyere CBak ? A vén szolgáló, aki a pitvarból éppen égy megkopasztott csirke tolláit söpörte ki, seprővel a kezében megjelent az ajtó küszöbén és ijedten mondta: — Kit tetszik szólítani a tekintetes urnák, csak tán nem a tekintetes asszonyt ? Hiszen már hat esztendeje, hogy meghót a jó lélek 1 És keresztet vetett magára a nagy megrökönyödéstől. Az öreg Szánthó egy kissé bambán bámult a cselédre, aztán zavartan motyogta: — Nem jól hallottad, Trézsi. Téged hittalak. — Már hogy engem ? — Igen, hol a kisasszony ? — Még nem jött haza a sétából. A francia fraj Iával ment. — Jól van, csak ezt akartam tudni. Trézsi visszavonult. Az öreg Szánthó pedig bement az oldalszobába és megállt egy falra akasztott kép előtt. A kép olajba festve a feleségét ábrázolta, a jó, hűséges hitvestársat, aki hat évvel ezelőtt itt hagyta őt és elment egy csöndesebb világba, ahol már nincs gond és ve- sződség. Itt hagyta egyetlen gyermekükkel, szerető szivüknek finom és gyengéd hajtásával, Mariska leányukkal, aki csak tiz éves volt akii elelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ denkor »hű nép«, melynek hűségére minden felszínen levő hatalom számíthat. Ilyenkor van népes gyűlésünk, ilyenkor berendelünk minden épkézláb embert, hogy egyszer véletlenül fel ne csúfolja a jó megye ősi pe- csovics tradícióját. De alig hogy átestünk ezen fontos szerepen, üresség és kongás, nincs érdeklődő és egyszerű tudomás vétellel letárgyalunk mindent. Elfogadjuk azon bizottság határozatait, amely bizottságoknál kegyelem-kenyéren tengődik egy pár ellenzéki ember s a többi hely örökre ok- kupálták a született tagok. Ugyan nem sajnálatos tény ez? Vagy, hogy a közelmúltból említsek valamit. Akkor, mikor útalapunk több mint fél millió adóssággal lett megterhelve, amit ki tudja mikor törlesztünk le, midőn vármegyei útadónk a 10 százalékot elérte és lassan már az sem lesz elég, mikor utain- kat más vármegye útjaival szemben rosszaknak ismerjük, mikor oly sok községe e megyének könyörög utért, mindent félretéve egyhangúan megtudunk szavazni az útalap terhére automobilt a vármegye alispánja használatára, szóval csaknem ugyanakkora utiátalányt tudunk adni egy embernek, mint a mekkora alispáni fizetése.. Az a szegény polgár kínozhatja lovát, a sáros csaknem járhatatlan utakon, árra nincs pénze az útalapnak, hogy ott is legyen most tűrhető ut, de arra van az útalapnak vagyona, hogy most egy ember szolgálatára beszerezzünk automobilt, a közigazgatás ellenőrzésére, mikor van a megyeházán is elég restanciánk! és mikor a megyének csaknem fele községébe automobilon el sem juthatunk! — (Ha már annyira modernek akarunk lenni — jobb lett volna egy repülőgép.) kor, mikor lesiklott szép, szőke fejéről az édesanya puha, simogató keze. Az apára maradt akkor a leány, az öreg apára, aki mélyen átérezte a nagy felelősséget, amely abban a pillanatban, hogy az anyai kéz mereven elnyúlt, reá hárult. Az öreg Szánthó Gáspár keményen vetette fel a fejét. Erős, elszánt fej volt, nem ismerte a szédülést, még az olyan sötét és végtelen mélységű ösvény szélén sem, mint a minő a szerető hitves sírja. De hát Szánthó Gáspár ácsmesterségen kezdte az eszebiró életét, nem csoda ha nem egy könnyen szédült. Annyiszor járta a szédítő magasságokat, épülő házak fedélgerendái közt, hogy fejét nem húzta le magához semmi mélység. Meghalt az asszony és Szánthó Gáspár tudta mi a kötelessége. Elővette az ácsplajbászt és számadást csinált. Akár csak most hat hosz- szu és munkától verejtékes esztendő után, a mikor a számokkal teleirt árkus papirossal oda- állt a felesége olajfestésü képe elé és halkan, hogy a pitvarban tevicskélő Trézsi meg ne hallja, elkezdett dicsekedni. — Tízezer pengő forint. Tízezer pengő forint. Ennyit gyűjtöttem leányunknak. Meg vagy elégedve anyjukom édes? A kép meglehetett elégedve, mert valahonnan egy napsugár éppen a szemére siklott s a jóságos, öreg szem, mintha örömtől csillogott volna . . . Kint gyermekes kacagás hangzott s a pitvarból behallatszott a Trézsi hangja: — A tekintetes ur már váija a kisasszonyt. Marinka berontott a szobába. Piros volt az arca a friss, kora őszi levegőtől és a ruhája füszagos. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1lt evre 6 K, */t évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Csak ezt az egy dolgot akartam kikapni a sok közül, de akadna még több is. De ezzel a helyzettel szemben lehetetlenül állunk akkor, mikor a választott bizottsági tagok között is «54 hivatalos egyén van, kik függő viszonyuknál fogva nem hiszem, hogy szabadon nyilvánítják mindenkor akaratukat. Most újra módunkban van változtatni, újra itt az alkalom arra, hogy egy kis friss vért és uj erőt vigyünk a régi szervezetbe. Országszerte, ahol csak egy kis akciót fejtett ki a függetlenségi párt, mindenütt biztosítani tudta pozícióját a megyékben, mert hisz mindenki átlát már a szitán, látja a szemfényvesztés csúf munkáját a munkapárt munkakerülésében. Fel tehát munkára! Önzetlen, tiszta munkára a szép cél a megyei élet uj mederbe terelésére ! Keltsük fel az alvó nép érdeklődését, minden függetlenségi ember álljon munkába a saját falujában, rázza fel a népet álmából, győzze meg a népet arról, hogy tétlensége és hanyagsága káros és veszedelmes, álljon a küzdők sorába és egyezzenek meg kölcsönösen igazi lelkes függetlenségi emberekben és . azokat vigyék be a bizottsági tagok soraiba. Olyanokat, akik dolgoznak is, akik érdeklődnek az ügyek iránt, akik nem átalják a fáradságot, hanem befáradnak a gyűlésekre és ott mint lelkes harcosok állanak a függetlenségi zászló alatt. Ne személyi kultuszt Űzzünk, ne beteges hiúságokat elégítsünk ki, hanem független és igazi függetlenségi emberek mellé álljunk és azok érdekében tegyünk és azokat vigyük diadalra! Akkor szebb, akkor jobb jövő lesz! D. Az öreg Szánthó zsebébe dugta a számadást és boldogan fogta meg a lánya kezét . . . — Marikám — kezdte büszkén és némi meghatottsággal — mától kezdve uj élet kezdődik. Egészen uj. Az Isten ő szent felsége megsegített : a jövőd biztosítva van. Most már felszabadultam én is, nem panaszkodhatsz majd, hogy mindig csak dolgozom, dolgozom. Együtt megyünk mulatságokba, bálba. Az ám I Bálba is. Mert jön a tél és . . . Az öreg nagyon meg volt hatva, eszterhás, szürke szemöldökét sűrűn vonogatta össze s végül is nem tudta befejezni a mondókáját, hanem sietve megcsókolta a lányát. Marika pedig boldogan rohant ki a szobából és már a pitvarban kezdte kiabálni: — Mademoiselle I Mademoiselle ! Réjuissez vous ! Une grande nouvelle ! Ez az idegen szó olyan furcsán hangzott ebben a mestergerendás, egyszerű házban. Hanem a sorsnak kegyetlen ötletei vannak. Amig az öreg Szánthó éjt-napot együvé téve dolgozott, hogy vagyont gyűjtsön a lányának, addig csodaerős, kemény embernek bizonyult, <de amikor elkezdett pihenni, egyszerre összeroppant. Megcsapta valami bolond hideg őszi szél s ettől ágynak dőlt. Láza lett, köhögött s egy napon köhögés közben véres lett a vánkosa. Az orvos, a városból hivott tudós orvos azt mondta rá tüdővérzés. Bucsuzáskor pedig halkan megsúgta Marikának: — Ha azt akarja a kisasszony, hogy az uratyja megélje a tavaszt, akkor sietve vigye a délvidékre. — Hova? — kérdezte Marika szepegve. — Vigye el Lussinba. Nincs messze és kitűnő hely.
