Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-11-24 / 47. szám
2 hosszú ideig, türelmesen viselkedtek. Nem használtak semmi kényszerítő eszközöket. Még csak kéréssel sem alkalmatlankodtak. Tudták jól, hogy nem messze van az az idő, midőn a viszonyok kényszerítő hatalma napirendre fogja tűzni az ő Helyzetük komoly megtorlását s utána következik a várható orvoslás is. Borúra szokott következni — a derű. Boda Vilmos. Falusi kultúra. (V.) Hát ilyen is van? Fogják kérdezni a •város emelkedettebb kulturzsöllyéin elhelyezkedett araink, cikkünk címét meglátva. Bizony van. Szegényes, falusias, de van. És hatékony. Énnek a kornak a fia, de sok mindent is megért már. Más világ, más korszellem és mások az óhajok, vágyak, szokások és életmód. Még az emberek is egészen másfélék. Halad, megy minden előre s még az én időmben a gyerekeket kötéllel fogták az iskolába. Most a szülőknek van arra nagy gondja, hogy a gyerek fel ne nőjjön iskola nélkül. De még megérjük azt is, hogy télente ősz, ezüstös feiü falusi emberek nem áltálnak leülni az iskolapadba és hallgatják, hogyan kell gazdálkodni ? Micsoda ? Azt hallgatják, hogy hogyan kell gazdálkodni ? Hát nem tanulta meg a földmives ember az apjától ? Megtanulta biz’ azt, de közben jött a tapasztalás, ez az öreg tanítómester és megtanította a földmivest arra, hogy ahogy minden halad ezen a világon, a gazdálkodás tanulmánya is haladt, nagyot haladt s aki úgy gazdálkodik most is, ahogy apjától eltanulta, az bizony keveset hord a csűrbe, szegény és elégedetlen. Nagy dicséretre legyen mondva, sohasem lett egy-egy dolog olyan rövid idő alatt népszerű, mint az a kezdés, hogy a falu kisgazdái és munkásai télente hallgassák meg a tanult gazdákat egy pár olyan gazdasági dologban, a melyről a községi határ azt mutatja, hogy a fala gazdái, munkásai nem tudnak hozzá. Azt*olvas- suk, hogy az idén 5200 ilyen tanulságos gazda-, sági eszmecsere lesz, amit úgy kell érteni, hogy a falu gazdái egybegyülnek az iskolában, a községházán, a népházban vagy a gazdaságban s a gazdasági egylet kiküldött embere szót ejt egy- egy gazdasági kérdésről. Ezt aztán alaposan megbeszélik. Egyik is, másik is, amit meg nem értett, több kérdést tesz föl s ezekből a kérdésekből eszmecsere, vita következik s annak során, mint a búza rostálás után, megmarad a színtiszta mag. Az értelmes falusi földmivelő tudja, látja, hogy az a gazda, aki nem huny szemet a gazdálkodás terén való óriási haladás előtt és a maga tehetsége szerint ezzel a haladással igyekszik lépést tartani, annak a kis földje jobban terem, jövedelme szaporodik. A tanulás vágya, az okos, gyakorlati módszereknek elsajátításán izgatta ezen uj világ titokzatossága — s alig volt ember, ki Marsbeli testvérei után ne érdeklődött volna. Ez a nagyfokú érdeklődés egy újabb stádiumába került 1877-ben. Schiaparelli milánói csillagász ezen évben fedezte fel ugyanis az állítólagos Mars-csatornákat. Á csillagászokat lázba ejtette ez a hir és rögtön megostromolták a Marsot távcsöveikkel. Percival Lowell a flagstaff! (Északamerika, Arizona) obszervatórium hires igazgatója külön expedíciót szervezett az Andesekbe és megfigyeléseiből arra a következtetésre jutott, hogy a Marson vannak élőlények és a bolygót kérész tül-kasul járó csatornák ezek müvei. Maga Lowel, ki a csatornák kettőzését is szerencsés volt látni, a tüneményt igy irja le: „A korong némely részén, ahol eddig csak egy csatorna volt látható, hirtelenül, egyetlen éjjel, az egyszerű csatorna helyett ikercsatornát vehetni észre. A kettő valóban oly hasonló, még hasonlóbb, mint az ikrek. Ily csatornapár legjobban a vasúti sínpárhoz hasonlítható. A tünemény szabályossága szinte megdöbbentő.“ Perrotin Franciaországban, W- H. Pickering Délamerikában, Wilson Minnesotában, Williams cs Howalt Angliában, Brenner Istriában tanulmányozta a Schiaparelli által felfedezett csatornákat. Létezésüket a csillagászok általában elfogadták, de igen nyugodt légkör szükséges hozzá, hogy észrevehessük őket. Mik is azok a csatornák? „Valamennyi csatorna a lapos korongon ▼agy egyenes, vagy egyenletesen görbülő vonalnak látszik, ha pedig a gömbre áthelyezve gondoljuk, ennek felszínén mint legnagyobb körök ivei húzódnak el.“ A csatornák általános széTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY való készség megvan a földmivelő népben.! Azt örömmel látjuk ezekben a napokban, midőn száz és száz helyen a gazdák, mintha csak rendes diákok lennének, tömegesen elmennek az iskolába, amit ott hallanak, azt megjegyzik, sőt azokról a gazdasági kérdésekről szerkesztett könyveket is forgatják, olvasgatják. Mindezt a legnagyobb örömmel jegyezzük föl. Azt halljuk, hogy a most megindult gazdasági tanításokra fél millió hallgató jelentkezett s ott ahol négy-öt napig rendszeres és állandó ta- tanitást rendeznek a fiatalabb kisgazdáknak, ott is oly tömegesen nyilatkozott meg a tanulás kedve, hogy a tanítási órákat meg kellett duplázni. Mindenképpen művelődik, pallérozódik a nép. Amint a példa szerint a szénégető a tőkén tartja a szemét, a földmivelő ember is azokat a könyveket szereti olvasni, amelyek azt tárgyalják, miből él, vagyis gazdasági kérdésekről valókat. Még csakugyan megérjük, hogy a kisgazda elhiszi, hogy a helyes trágyakezelésről is lehet már egész könyvet írni és még érdekesebb azt elolvasni. Ez valósággal falusi kultúra és hatékony és jó befektetés, meglepő módon halad a földmivelés intenzivilása, csak gondoljunk még a mi vidékünk ódon gazdálkodására is. Kétségkívül arra tanít meg ez a falusi kultúra, hogy a nemzet minden fiának dolgozni, tanulni kell. — Akkor a nemzeti termelés több lesz, akkor a föld többet terem, jólét következik s ennek minden tartozéka: az egészség, a boldogság és béke. Nagy kedvünk van azt látni, hogy mikor jégvirágok keletkeznek a falusi iskolaházak ablakain, estenden kigyul a fény, elvilágit az iskolába s nem szégyelnek ezüstfehérbe borult fejjel sem tanulni. Nem is szégyen az, de dicsőség. , Nagyon restelnénk azonban, ha pátriánkra vonatkozóan kisülne, hogy abból az országos 5200 tanításból mi nem vettük ki úgy részünket, mint ahogy kellenék és amennyire ránk férne. A pnkil kath. legényegylet fönnállásának 25 éves Juklleuma. A paksi római katholikus Legényegylet folyó hó 20-án ünnepelte meg fönnállásának 25 éves évfordulóját. Az egyesület negyedszázados működésére büszkén tekinthet vissza, mert híven megfelelt azon célnak, amelyet a legényegyesületek nagynevű alapitója : Kolping Adolf kitűzött. Akkor ugyanis, amikor Kolping megalakitotta az első katholikus legényegyletet, kiáltó szükség volt arra, hogy a szülői házból kikerült ifjak félbenmaradt nevelését megbízható kezek vegyék át. S erre manapság még fokozottabb mértékben szükség van, lm tekintetbe vesszük azt, hogy az iparos ifjak mily sok testet-lelket ölő veszélynek vannak kitéve. Hogy a paksi kath. legényegyletnek érdemei vannak az iparosítják nevelése körül, azt azok, akik ezen egyesület működését figyelemmel kisérték, jól tudják. Ezen egyesülettől mindenkoron távol állott a feltűnni vágyó, zajos és hangos reklám. Szerény keretek között, lessége 30—40—50 kilométer közt ingadozik, hosszúságúk 4000—5000 kilométer közt. E vonalak valóban különös, meglepő és fantasztikus, kinézést adnak a bolygónak. Természetes tehát, hogy felfedezésük lázba ejtette a tudós világot, mely rögtön megkezdte kombinációit. Az a feltűnő és meglepő szabályosság, a mely a csatornák közt fennáll, sokakban azt a véleményt alakította ki, hogy a csatornák egyszerű okoskodásnak eredményei, tehát a Marslakók iparmüveit képviselik. Hogy Flammarion csapongó képzelete kapva-kapott az alkalmon, hogy a Mars lakottságát élessze és erősbitse — nem csodálhatjuk. Hisz szerinte „a csillagászat minden tudományának az a határozott célja, az a főanyaga, hogy a földöntúli élet létezésének tanát bebizonyítsa.“ De azon csillagászok állásfoglalása, kiknek elve: „a természettudománynak nemcsak az a feladata, hogy a tüneményeket leirja, hanem meg is magyarázza“, már gondolkozásra hívja fel az embert. A legtöbb megfigyelő, kik saját szemükkel látták a csatornákat, mesterséges készítménynek tartják azokat, nem pedig a fizikai erők működésének. Ha elfogadjuk az elsőt, akkor W. H. Pickering magyarázata szerint, melyet Lowell érvekkel támogat, a csatornák jelentősége abban áll, hogy azokat a roppant áradásokat, melyeket a Mars meteorologiai változásai, légköri lecsapódásai és a sarkfoltok (1666-ban Cassini fedezte fel őket) havi olvadásai előidéznek, ellensúlyozzák. Tehát a nagy viz ellen, mely az említett okokból nagy területeket önt el, csatornákkal védekeznének Mars lakói annál is inkább, mert Brenner szerint a Marson a hegyláncok nem le1910 november 27. dé becsületes és bensőséges áldást hozó működést fejtett ki. A gondjaira bízott ifjak valláserkölcsös és hazafias érzelmeit ápolta és fejlesztette ; emellett különös gondja volt a vezetőségnek az is, hogy ismeretterjesztő előadások és rendszeres tanítások révén az ifjúság oly isme reteknek juthasson birtokába, amelyeknek az életben nélkülözhetetlen szükségét és hasznát látta. Az egyesület meleg otthont nyújtott tagjainak, akik szabad óráikat szívesen töltötték együtt helyiségükben, ahol a nemesebb érzelmek ístá- polása mellett szórakozásban is részük volt. Az egyesület negyedszázados múltja és az ezen alkalomból tartott s emelkedett hangulatban lefolyt díszközgyűlés s az azt követő műkedvelői szini- előadás anyagi és erkölcsi sikere adjon erőt és kitartást az egyesületnek a további működésére! A jubiláris ünnepség napján a tagok zászlójuk alatt testületileg résztvettek a hálaadó istentiszteleten. Este fél nyolc órakor díszközgyűlés volt, melyet az egyházi alelnök: Runiszauer János segédlelkésznek magas szárnyalásu elnöki megnyitója vezetett be. A díszközgyűlés kiemelkedő pontja Schwendtner József világi elnök jubilá- lása volt. Streicher József apát-plébános, egyleti elnök igen emelkedett hangú beszédben üdvözölte Schwendtner Józsefet, aki ott állott az egyesület bölcsőjénél, tevékeny részt vett annak megalapításában s azóta 25 éven keresztül páratlan tevékenységet fejtett ki az egyesületben, annak minden mozgalmában önzetlenül részt vett, úgy, hogy működése által őszinte tiszteletet és becsü- lést vívott ki személye irányában. Elnök az egyesület hálájának jeléül átadta az ünnepeltnek az ő él^tnagyságu arcképét. Általános örömet keltett gróf Zichy Gyula megyéspüspök ur Öméltóságának, az egyesület fővédnökének a diszkögyü- lésben felolvasott hosszabb levele, amelyben elismeréssel nyilatkozott a vezetőség munkájáról és a pártolótagok áldozatkészségéről s különösen meleg hangon emlékezett meg Schwendtner József világi elnök érdemeiről. Peczkai József pártoló-tag alkalmi szavalatában szintén a jubiláns világi elnököt üdvözölte. A díszközgyűlés után színre került Hoffmann Györgynek „A nihilisták“ cimü három felvonásos bohózata.. Az előadók teljes erejükből igyekeztek feladatuknak megfelelni. A nézőtért zsúfolásig betöltő közön- ség jól mulatott a bohózaton; sokat és szívesen tapsolt a szereplőknek, akik közül különösen Schnepp Rózsika és Lacza Mariska az ügyes szobaleány szerepében egészen otthonosan mozogtak a színpadon. Tetszést arattak még Szabó Lajos és Móritz Vilmos, akik állandó derültségben tartották a minduntalan tetszését nyilvánító hallgatóságot. De a többi szereplők is bátran osztozkodhatnak a kapott tapsokban. Az előadást hajnali órákig tartó kedélyes tánc követte. A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos hirdetési dijakat kérjük a kiadó- hivatalhoz mielőbb beküldeni. hetnek valami nagyok és hegységei — mivel jóval régibb keletű égi test, mint földünk — jobbára szétmállottak. Hogy pedig a csatornák tényleg mesterséges készítmények, azt bizonyítani látszik az a körülmény is, hogy a csatornák menetei a legrövidebb útirányokat követik. Épp ezért nem lehetnek a véletlennek, hanem az okoskodó, a számító emberi ész müvei. De mi következik ezen feltevésből ? Ugy-e az, hogy a Marsot az elmúlt korszakokban értelmes lények lakták, lehet, hogy most is be van népesítve. A lakók pedig egyrészt védekezési szempontból, másrészt azért, mivel a Marson kevés és ritka a csapadék és drága dolog a viz, hasznossági szempontból építették a csatornákat. De ne gondoljuk, hogy a tudomány feltétlen meghajolt az említett tudósok véleménye előtt, hogy érintetlenül hagyta a csatornákba vetett hitünket és kombinációkat. Oh nem 1 Megtámadta ezt is és azt iparkodik bebizonyítani, hogy a csatornák nemcsak hogy nem emberi ész és kéznek müvei, hanem azt is, hogy nem is léteznek. Alfréd Russel Wallace azt vetette ellen, hogy a Mars már jóval idősebb égitest lóvén földünknél, a csatornák csupán a kihűlés folytán beállott repedések következményei, melyek óriási rianásokat okoztak, ezek szántották a csatornákat a bolygó felületén. — Legújabban Svante Archenius (svéd) is ezt a véleményt fejezi ki, amelyet a szicíliai és calabriai földrengés okozta repedésekkel bizonyít. Ezek közt is van 600 km. hosszú csatornaszerü repedés. (Lowel erre azt felelte: „Mi az a 600 km. hosszú csatorna a
