Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-11-03 / 44. szám
1910 november 6. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 városrendészeti piaci árjegyzékeibe, nálunk a városházán is vannak erről jegyzőkönyvek, mikor a tanács a mészároscéhbel megállapította a font (hús árát) — elképedünk, hogy micsoda olcsón éltek akkor az emberek ! Mi volt akkor egy font hús ára ? És mégis, bizony akkor sem főtt minden polgár fazekában más, mert az — drága volt. És egv sein forint, egy váltó forint sok volt akkor egy magyar fontért, mert a váltóforint (a 40 krajcár) akkor óriási summa volt. Más a mai korunk szociális kivánsága. A keresetnék - megfelelő alkalmazkodása a piaci drágasághoz. Megfizetjük mi azt a sok pénzt a napi eledelért; csak a kenyérkereső alkalmak javuljanak, csak a fényűzésnek ez a szertelen kultusza ne uralkodjék a korgó gyomrunk rovására. KÜLÖNFÉLÉK. — Katonai előléptetés. A király Steiner Kálmán hadnagyot, dr. Steiner Lajos szekszárdi ügyvéd fiát, főhadnaggyá léptette elő. — Vizsgálóbirák kirendelése. Az igazságügyi miniszter a szekszárdi törvényszék területére vizs- gálóbiróul Markovich Jenő törvényszéki bírót, állandó helyettesévé pedig Joób Imre törvény- széki birót rendelte ki. — Lemondás. Linhardt Ignác szekszárdi izr. kántor, ki több éven keresztül nagy ügy- buzgósággal vezette a szekszárdi dalárdát, karnagyi. tisztéről lemondott. — Segély iskolaépítésre. Az Orsz. Kath. Iskolaegyesület pécsi fiókja 500 korona segélyt szavazott meg a murgai róm. kath. iskola épitési költségeire. — Bérlet átvétel. Ujj János szekszárdi birtokos, megyebizottsági tag 28.000 koronáért átvette a Palánk puszta bérletét Auth Menyhért bérlőtől. — A csendőrök nem fize'nek párbért. Gr. Zichy Gyula pécsi püspök XVII. sz. körlevelében közli a magyar püspöki kar határozatát, melynek értelmében a csendőrök, — mint a tényleges szolgálatban lévő katonák — nem fizetnek párbért. Ezen határozat a vallásügyi miniszterrel közöltetett. — A házbárjövedelem bevallása tárgyábn a m. kir. pénzügy igazgatóság közhirré teszi, hogy a házbéradó az 1911. évre kivetendő lévén, a bevallási ivek f. évi november hó 2-től 30-ig nyújtandók be. A házadó bevallása annak a községnek elöljáróságánál történik, amelynek területén a község fekszik Aki vallomását a kitűzött határidőben be nem adja, a kivetés során megállapított házbéradónak 1 százalékát, ha pedig a részére szabályszerűen kézbesített és a vallomás benyujtásái’a szóló felhívás vételétől számított 8 nap alatt sem adja be vallomását, további 4 százalékát fizeti pótlék fejében. — Falböck Róbert. Dunaföldvár közönsége folyó hó 1-én hazafias ünnepély keretében avatta fel Falböck Róbert 48-as vörössapkás honvédhadnagy közel 700 koronából létesült díszes sir- emlékét. Az, ünnepélyre a „Siremlék:bizottság“ a következő értesítést küldte szét: „A szabadságharc egyik hősének, városunk szülöttének: Falböck Róbert volt 1848/49-iki honvéd hadnagynak Dunaföldváron a Fehérvári-utcai temetőben nyugvó hamvai fölé a honfiú kegyelet közadakozásból síremléket állított. A síremlék ünnepélyes beszentelése és megkoszorúzása f. évi november hó 1-én délután 4 órakor lészen, mely ünnepélyre a nagyközönség részvétét kéri a síremlék-bizottság: Schmidt László, Rátkay László, dr. Schóber László. . — Vastag Ferenc jegyző. Az ünnepély sorrendje: 1. A síremlék beszentelése. 2.. Ünnepi beszéd, mondja Rátkay László a síremlék-bizottság tagja. 3. Szavalat: Mondja Sipos János III. polgári iskolai tanuló. 4. Ének. Élőadják a polgári fiúiskola növendékei. 5. Koszorúk letétele." Az ünnepélyen nagyszámú közönség vett részt. Ott voltak zászlójuk alatt a 48-as idők élő tanúi: az öreg honvédek, az iskolák, ott volt a hazafias közönség a társadalom minden osztályát tömegesen képviselve. Részt vett az ünnepélyen az előszátláBi ciszt. uradalmi kormányzó is kegyelete jeléül, hisz Falböck Róbert pécsi gimnáziumi diák volt, mikor a 48-as' idők szabadságharcba hívták, ahol halálos sebeket kapott s a honnan lopva hazajöhetett, hogy szülőföldjén haljon meg. Az ünnepély kimagasló pontját képezte Rátkay László volt országgyűlési képviselőnek költői szárnyalásu hazafias, lelkes beszéde, lángot gyújtott a manapság alvó lelkekben, letette a koszorúkat a szabadsághős díszes sírjára s átadta a síremléket . az ifjúságnak s a hazafias közönségnek. A diszes síremlék helye mindenkor kedves zarándokhely lesz a tanuló ifjúság s a közönség számára s minden évben lelkesítő eszköz arra, hogy a dunaföldváriak a 48-as idők örökké dicső emlékeinek áldozzanak L — Megbízás. Dr. Szentkirályi Mihály polgármester, a szekszárdi dalárda elnöke, Hitler Gyula szekszárd-ujvárosi kántort, kiváló zenészt s lapunk munkatársát megbízta a szekszárdi dalárda vezetésével. — Isteni tisztelet a fogházban. A szekszárdi kir. törvényszék fogházában a letartóztatott róm. kath. vallásuak részére minden ünnep és vasárnapon, a református felekezetüek részére minden szombaton, az evangélikusok részére pedig minden szerdán délelőtt isteni tiszteletet tartanak. Ezen isteni tiszteleteknek magasztossá’ tétele céljából a m. kir. igazságügyi miniszter egy fisharmónium beszerzését határozta el, melynek kezelésével egy helybeli tanító fog meg- bizatni. — A kath. sajtóért. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök 10 000, Szeifricz István címzetes püspök, nagyprépost 500 koronát adományozott a kath. sajtóra. A megtartott sajtóvasár napon a Pécsegyházmegyében összesen 15.200 koronát gyűjtöttek a katholikus sajtóalapra. Hogy vélekedjék ezek után a bécsi udvar a nemzeti követelések komolyságáról, amikor 1905-ben még késhegyig menő harcot hirdettek és ma ugyanezen nemzeti követelményekért csak Windischgraetz herceg emel szót ? Még néhány ilyen képviselő mint Heltay és akkor csakhamar következik a „beipasirozás Magyarországba.“ Ismét a „drága hús.“ (V.) Hogy mi lesz közönséges élelmezési kérdésekből, ha azt a politika veszi" kezelése alá, most látjuk megható és megdöbbentő módon. Semmi kedvünk kiengedni azt a kérdést a maga köréből és mert semmi bizalmunk sincs abban, hogy a husdrágaságot meg lehet szüntetni tilta kozó menetekkel; hagyjuk csak ezt az unott formáját az eszme propagálásának, Bécsnek. Most előrántják a húst. Pedig az általános drágaság között, nem is a hús az elviselhetetlenül drága. A nagy kalap, a boa, az utitáskaszerü ridikül, mindezeknél drágább. Drága a lakás és holniijai, a ruha. Az élelmiszerek szertelen drágaságára csak azért figyelünk ma jobban, mert az általános drágaság közepette nagyon szorít a — csizma. Azt mondják, hogy mi mindent kifelé viszünk, a gazdák Bécsbe szállítják a hízott ökröt, azért drága minálunk itthon a hús. De hiszen Bécs jajgat leginkább! És kiabál az argentiniai husért, amelynek első próbaszállitásánál kitűnt kettő : egyik, hogy az argentiniai hús élvezhetetleu, másik pedig az, hogy csak négy fillérrel olcsóbb a bécsi mészárszékeken jegyzett leveshusnál. Az argentiniai hús tehát már befagyott, aligha fogják tömi érte magukat az emberek Bécsben is. De hát hogyan állunk húskivitelünkkel ? Mindössze 421,542 szarvasmarhát vittek ki a múlt évben hazánkból. A kiviteli többlet értékben 28 millió korona. De már előre jelezhető, hogy a kivitel ebben az évben nem fog növekedni, mert tenyésztésünk az évek óta mutatkozó takarmányhiány miatt visszaesőben van s most a föld- mivelésügyi ministerium programmja is az, hogy a gazdáknak tenyésztésüket kell szaporítani, nem a mészárszékek számára állatot nevelni. Friss hús, leölt szárnyas és szalonna kivitelünk a múlt évben kiviteli többletet mutat 38 milliónál többet, mint azelőtt öt évvel; de ez természetesen a fejlődés és a nemzeti több termelés számlájára írandó. Ez az emelkedés éppen nem okozhatja a drágaságot. Legjobban az argentiniai hús bécsi első vásárja mutatja, hogy a hústermelés oly drága, hogy még az állattenyésztésében extensiv Argentinia sem tud vdünk árakban az ő fagyasztott húsával konkurráh i, ha csak veszteségre dolgozni nem akar. Már pádig feltehető, hogy a milliárdos hajóvállalat a mézesmázos madzag ismert elvénél fogva az első bécsi szállítmány árát fölemelte volna, ha világos veszteség nélkül tehetné. A megélhetés viszonyai a kereset arányában igazodnak. Ha betekintünk a 30-as évek hogy ő is úgy szenved egy másikért, mint én ő érette s vigyázó gondossággal kisértem lépteit, különösen ha az ideál lakása felé közeledett. így kisértem árnyékként azon a zimankós téli estén is, amikor az én ajkaim fogták föl a kegyednek szánt lázas csókot. Kis könnyű kabátban járkált a szegény fiú az ablaksor alatt. A hófehér függönyökre vetődő árnyak gyilkos bizonyossággal mesélték, hogy odafön javában mulatnak a főváros legszebb leányának eljegyzésén. Későré járt az idő, csipős, havas szél söpörte az utcát és babonázottan én sem tudtam megválni a fényes ablakoktól. Észre sem vettem, midőn egy reszkető kar fonódott az enyémben. De majd összeestem, midőn őt láttam az oldalamon. — Jer cicám egy csésze teára, mert mind kettőnkből kifagy a lélek — szól?1* meg csöndes, fáradt hangon. Belőlem már igazán Is fagyott. És önkénytelenül követtem föl a kis, elhagyatott legénylakásba. Most tudom csak, hogy valami rossz leánynak nézett és azért vitt magával, talán szánalomból, talán mert félt a magánytól. Még be se tettem az ajtót, a szegény gyerek már leborult az ágyra. Elfelejtette, hogy valaki, egy idegen van még a szobában, csak sirt, zokogott, fuldoklóan, keservesen. Majd szerelmes, izzó vallomások vegyesen gyöngéd, enyelgő igékkel, azután pedig szenvedélyes, kényszerítő eskük követték egymást lázas ajkán. Odaültem az ágya szélére, törtil- gettem gyöogyöző homlokát, órákig tartott ez a deliriumos roham. És a fölkorbácsolt szenvedélyeknek e rettenetes viharával szemben tehetetlenül állottam. Lázas víziói egymást érték. Nem is mondom el most azokat apróra. Elég az, hogy kezem az ő forró kezébe került. Leírhatatlan az a csodás változás, amelyet a női kéz érintése idézett elő. A lázas beteg arca átszellemült, az ajkak szakadozott beszédei elnémultak és hirtelen átfogva karjaival, ajkait szenvedélyes erőszakkal szorította az enyémhez. Hosszú, végtelen hosszú volt ez az egyetlen csók és mégis olyan nagyon rövid. Egy életre való bo'dogságot nyújtott az én szerelmes szivemnek, pedig tudtam, éreztem, hogy nem nekem volt szánva. E csók után a szegény fiú megkönnyebülten hanyatlott párnáira. EUzenderedett. Kívülről már szürkült a téli nap. Tolvajként suhantam ki a házból. A többit, a kórházat, a lassú sorvadást, a fényes temetést és a nagyhangú nekrológokat már jól tudja, asszonyom. A lapok diszkrét s félre nem érthetőséggel céloztak a szerencsétlen költő tragikus szerelmére és hogy egyszerre divatba jött. Engem pedig a néni kivert a házából azért a kínos, boldogságos gyönyörű éjszakáért. Margit asszony apró csipkekendője tele lett könynyel. Valami rettenetes nagy ürességet érzett a szivében. Ami nem lesz többé soha, de soha betöltve. Érezte, hogy valami kárpótlással tartozik ennek a szegény, elhagyatott nőnek. Nehezen, de végre megtalálta a szót: — Azt mondá, hogy adósom egy csókkal, melyet valamikor, egy lázas éjszakán helyettem elfogadott. Hát jól van adja vissza! ... És a selymes, büszke szép uriasszony a temető halotti csöndjében sirva csókolódzott össze a fakó, száraz kis varrónővel. Szamokban az idén még nem kísérleteztem, de az eredmény határozottan arra vall, hogy elég magas ára mellett is mindennemű trágyát felülmúl. Jövőre precis adatokat Ígérek. Bieter Gyula gazdasága, Pta- Mikebnda. A lörinczi határban levő homokszőlőmet három év óta az Önöktől beszerzett szárított sertéstrágyával javítom és bámulatos eredményt éreS el. Bámulatos volt Különösen az eredmény a legutóbbi Két száraz esztendőben, a mibor is átlag la agy. holdanként több mint 3d> hl.-nyi termésben részesültem. Dr. Polgár Sándor ügyvéd, Gyöngyös. alapján bizonyítják, hogy a kőbányai n 3 záritott hizósertéstrágyával minden gazdasági növénynél fényes eredményeket értek el. Minden gaz.1a kérje saját érdekében ezen szakvéleményeket BUDáPEST-KŐBáNYAI TRÁGYASZÁRIYÓSYáR tartalmazó ismertetéseket árajánlatot, melyeket készséggel küld a Bosányi, Schietrumpf is T .rsa cég Budapest, IX.. Qllöi-út 21. szánt. fQir Szives figyelmébe : Mindén Hirdetéshez uj szakvélemény van melléKelve 1
