Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-10-27 / 43. szám
XXXVIII. évfolyam_____________43. szám ___________Szekszárd, 1910 október 30. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. at., hová a lap szellemi részét illető minden'közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 in rar-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Gyöngyszemek. Mióta megkezdődtek Bécsben, a császár városban, a száz és száz milliókat elnyelő közös költségvetési tárgyalások, mint az örökké hullámzó, nyugtalan tenger mélyéből a gyöngyszemek, úgy vetődnek felszínre naponként a magyar oszágos bizottság kebeléből az igaz és elcáenevészedett magyarok alakjai, kiket részint a velők született szolgai lelkidet, vagy a feltűnési viszketeg, vagy vegre az eddig kielégítetlen becsvágy sarkalnak hazájok elleni állásfoglalásra. Mielőtt azonban ezen felszínre vetődött hamis és igazi gyöngyök jellemzéséhez fognék, meg kívánom örökíteni azt a véghetetlen felületességből, tudatlanságból, vagy világos rosszakaratból származó viselkedést, melyet a közös kormány tanusitott akkor, midőn a külügyminiszter magát és társait »Wiener kabinetnek« nevezte. Hát már ez mi megint. Annyira ismeretlen a külügyminiszter előtt a magyar kiegyezési törvény, hogy még azt sem tudja, hogy abban ily elnevezés elő nem fordul; vagy egyszerűen előtte kiegyezési törvény nem létezik s ennek ily módon ad kifejezést. Szerencsére akadt a magyar bizottsági tagok közt egy igazgyöngy, ki nem hagyta szótlanul becsempészni ezt az elnevezést a jegyzőkönyvbe s kijelentette, hogy ily elnevezés törvénytelen s legföllebb az osztrák kormányra alkalmazható. Az első felvetődött gyöngyszem mindenesetre Láng Lajos a magyar országos bizottság elnöke volt, ki olyan hiportojális beszédet intézett az uralkodóhoz, hogy még lelkesülő társai közt is akadt néhány, ki a lángolást kissé tulhajtottnak találta. Bizonyára mindenki hódolattal viselkedik az uralTÁRCA. ff Ősz. — Idegen költők albumából. Lamartine. — Óh ritka lombu fák, köszöntelek Üdv szertehullott sárga levelek! Üdv végső szép napok 1... A földnek gyásza Tetszik nekem, mert bánatomnak mása. Merengve járok puszta utakon, S megint — oh most utolszór láthatom, Hogy rezg a sápadt fény a lombon által Állj, hogy el tud bánni a homállyal. A természetnek el hal mindene, 8 oly vonzó, fátyolos tekintete. Miként ha jó barát, végsőt sóhajtva, Felénk mosolyg, aztán lezárul ajka. Én is, hogy létem napja letelik, Siratom újra hunyt reményeit? Megfordulok, s irigyen végig nézem A jót, a melyből nem vevém ki részem. Föld, napsugár természet! oh vegyed, Vegyed síromnak szélén könnyemet! A fény oly tiszta, olyan illat foly szét A nap a haldokló szemeinek oly szép! Szeretném mostan kiüríteni • A kancsót, mely ürémes mézzel teli, A melyből éltet ittam: serlegemben Lehet, hogy benn maradt egy édes cseppem. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ kodó iránt, de jobb szerette volna, ha ennek az elnök bizonyos férfias szellemben adott volna kifejezést és nem olyan alakban, mely, hogy egyébb kifejezéssel ne éljek, kissé túlhajtott színezetet adott az elnöki beköszöntőnek. Ha S z i 1 á g y i Dezső élne, az bizonyára jobban eltalálta volna a hangot, melyet a nemzeti szuverénitás képviselőjének használnia kell. Láng Lajos után nemsokára H e 11 a i Ferenc, a magyar országos bizottság tagja vonta magára a közfigyelmet. Ennek a bizottsági tagnak nem elég az a 180 millió korona, melyet a hadügyminiszter, Bosznia és Hercegovina hozzánk csatolása alkalmával, országgyűlési megszavazás nélkül, felhasználva a kedvező alkalmat, a hadi felszerelések beszerzésére elköltött, hanem az országos bizottság ülésen elmondott beszédében, a hadvezetöséget még további költekezésre biztatta, azzal a jelszóval, hogy nekünk nincs hadseregünk. Hát ha nem elfajzott, hanem igazi magyar lenne ez a képviselő ur, akkor jelszavát akként kellett volna megokolni, hogy igenis nekünk magyaroknak nincs hadseregünk, mert az, ami létezik, nem magyar hadsereg, nem is közős, mint a törvény rendeli, hanem minden izében osztrák és rztezári. S ennek a ránk nézve idegen hadseregnek a vezetőségét sarkalja további kiadásokra, hogy az még alkalmasabb legyen arra a hivatásra, melyet teljesít s mely nem egyébb, mint a magyarság minden nemzeti kívánságának elfojtása. Hát ha ez a Heltai ur nem a legjobb fajtájú hamis gyöngy, akkor ilyen egyátalán nem létezik. De vigasztalódjunk, a közös költség- vetés tárgyalására kiküldött országos biEgy nap tán meghozhatta volna még A boldogságot, melyet nem leiék! Találtam volna ez embergomolyba Szivet, mely szivem megértette volna Hulló virág a szélnek adja át A naptól elbúcsúzva illatát . . . Én meghalok s mint gyászos méla ének Keblemből úgy repül tovább a lélek. RADÓ ANTAL fordítása. Temetőben. — Halottak napi tárcalevél. — A tömegnek esztétikai nevelésénél nincsen elsőbbrangu helyünk a temetőnél, mondotta még nem is oly régen Mikszáth egyik velem való beszélgetése közben. Mert tisztább saruval és hangulatra fogékonyabb lélekkel még templomba se lép az ember annyira, mint a temetőbe. A templom misztikus. Fillérei felérnek az égig. A sírkeresztek ellenben csak az ember szivéig érnek, de aztán ott belenyilalnak. Itt nyugszik ez az ismerős. Ki hitte volna, az a fürge ember. Ott nyugszik a másik, aki még egy hét előtt azzal a szívvel búcsúzott ezrekre menő ünneplőitől : „Menjen haza és mondja meg, hogy láttak egy boldog embert.“ Pedig halála előtt senki sem boldog, mondotta Salon és Mikszáth is meggondolhatta volna, hogy előtte álla mármarosi mandátumszerzés. Most már ő is halott. És jeltelen halott, mint annyian. A Kerepesi temető, ami Pantheo- nunk s a tiz újunkon el tudjuk mondani, akinek érdemeihez méltó siri fája van. Arany János szarkofágja talán csak nem az? Nemcsak hogy Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, i\ evre 6 K, *;« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 sró 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. zottság ülésén lelszinre került egy igaz gyöngy is s vakító fényével bevilágított a nemzetük érdekeit megtagadott, született magyarok viselkedése által előidézett sötétségbe. Ez az igazi gyöngy senki más, mint egyenes leszármazottja annak az osztrák hadvezérnek, kit az osztrák hatalom Magyar- ország leigázására annak idején kiküldött s ki hadserege élén azzal a gőgös mondással lépte át az ország határát: feltétlen meghódolás. Ki ne ismerné hazánkban a Windisch- grätz nevet, mely családnak egyik leszármazottja, egy Lengyelországban született fiatal herceg, ki jelenleg pataki uradalmában tartózkodik, elég bátorsággal és hazafias érzéssel rendelkezett, hogy az országos bizottság ülésén, a magyar nemzet szuve- rénitásáról s a hadsereg magyar részének nemzeti átalakításának szükségét hangoztatta elmondott beszédében. Áldott magyar föld, mely az idegenből ideszármazottakat is átalakítod s megtanítod a hazát rajongóan szeretni. Áldott magyar nemzet, mely a felszívó erő oly kiváló mértékével rendelkezel, hogy aki közötted üti fel tanyáját, az rövid idő alatt szívből, lélekből magyarrá lesz. És itt van a magyarázata annak, hogy azokból a magyarokból, kik Árpád vezetése alatt hazát foglalni és alakítani idejöttek, alig van már hírmondó is. Elvérzettek elpusztultak azok a ránk erőszakolt évszázados harcok alatt; de nyomában rögtön életre kelt az a magyarság, mely idegenből vándorolt ide be, de olyan erős érzésű magyarrá lett, mely a honfoglalókkal hazafiságban versenyez. Azért hiú ábránd azt hinni, hogy nem művészi, de még a zordonan banális sírkőfaragónak is szánalmas mesterkedésül tudnók be. Vagy a régiek „nemzeti áldozatkészségéből“ való emlékei, az Egressy, Laborfalvy, Vahott emlékei ? Mily szegények és mily együgyüek! Itt ugyan az ember nem állhat meg hangulatos kegyelettel. Ezeknél egy gránit piramis már igazán többet mond, mint a banális lant, lárva, hogy több ilyen lehetetlen szót fel ne halmozzak. — Polónyi Géza egyszerű közember volt akkor, mégis apai bánatában mily monumentális emléket tudott az Ilona leányának emelni. Hát Csukásinak a hitvese milyen „kőbe vésett fájdalmat“ helyezett a sirdombra. Még szerencse, hogy Kallós, Teles, Ligeti az utóbbi években a síremlékek művészi elkészítésére vállalkoztak. Klapka, Irányi, Gerlóczy, Fáik igy kaptak igen szép és megtekintésre érdemes siri emléket. Ám mégis a besüppedt sírok vannak többségben. A korhadt fakeresztek, a jeltelenek. De talán egy besüppedt sir nem oly bántó, mint Jókaié. Az ember nem képes megérteni, hogy miért tudta ezt a nagy irodalmi alakját kora elfelejteni ? Mert elfelejtette, Zedlitz jut eszünkbe, aki egy helyen igy énekel: „Ki kedveseinek emlékében él, Nem halt az meg, csak elutazott, Halott az, kit elfelejtenek!“ E szerint nem nyugszik a Kerepesi temetőben olyan igazi halott, mint Jókai. Sírja besüppedt és a múlt évi halottak napján az egyetemi polgárok halotti ovációja már koszorutlan sírjánál hangzott. Szobrára, síremlékére a lany- hány gyűlt összeg kamatos-kamatra vár s nincs I az a mérges orvosság, amit nagyobb dózisban no
