Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-10-20 / 42. szám

Én nem vagyok az, ki a múlt idők vét­keinek feltárásában gyönyörködném. Előttem szent a haza múltjának emlékezete, mint szent atyámé, ki bu között hajtotta sírba fejét. ítélj Un k pie tással őseinkről, ha akarjuk, hogy az utókor mél­tányos legyen, midőn minket itélend. De ha vannak kötelességeink a múltnak emléke iránt; vannak hazánk jövendője iránt is mert nemcsak azon hazát kell szeretni, amely volt és van, hanem azt is, amely leszen, midőn mi nem leszünk többé. Ezen szent kötelesség int, hogy pietas miatt ne mulasszuk el okulni a his­tória tanulságain. És én e tanulságok között ott találom azt, hogy apáink legszebb cselekvényei azért temették meg oly ritkán á várt gyümöl­csöket, mivelhogy elkéstenek. Igen gyakran az vala bajuk, hogy szerettük kisérgetni a fatumot, szerettük kisérleni, vájjon forintos adósságot nem lehetne-e garassal lefizetnünk. És fizettük a ga­rast haszontalanul, mert adósságunk egészben maradt. Úgy ne járjunk, Uraim! mint vagyon­ban bukott hazánkfiai legnagyobb része, kiket nem a váltóadósság, hanem a prolongatiók buk­tattak meg. A legerősebb részt irtuk ide a konfiskált cikkből. Ismételjük: nem tudjuk megérteni, hogy _mi ebben a Kossuth cikkében az, ami a cenzort a szerfelett való szigorúságra ösztönözte ? Mennyire másképen beszél ma, különösen a bulvársajtó Csak találomra, nem keresgélve, — ime közlünk egy kis most aktuális deleyt'ciós nmlutiHÍnyt, hogy miként fog ma az újságíró tolla : „Talpnyalók, gyászmagyarok !“ Megkezdődött a delegációs csalás.! A bécsi Hofburg márványtermében ma dél­előtt megjelentek a magyar delegáció tagjai, ünnepi fénnyel, selyemből való magyar díszruhá­ban fölcicomázva mindenféle érdemjelekkel. Mikor már valamennyien együtt voltak, a király fő- szertármestere bevezette őket a belső titkos ta­nácsosok leimébe, ahol a trón körül foglaltak állást. Pár perc múlva kopogás jelezte, hogy jön a király. Megállott a trónszék előtt és várta a műsor kezdetét. Előlépett erre Láng Lajos, a delegáció elnöke és beszédet intézett az uralkodó­hoz. Mézes-mázos szavak ezek, nem a nemzet leikéből fakadók, hanem a császárimádásban meg­őszült, rokkant politikus fölkinálkozása. Egy ge­rinctelen és az udvar legalázatosabb szolgálatára mindig kapható kormány és többség svarzgelb politikáját hirdette, hasravágódott a császári akarat előtt, amely az ő szemükben fölötte áll a nem­zeti érdeknek. Kétségtelen bizonyságát adta Láng Lajos annak, hogy % közös miniszterek nem állhatnak elő olyan szemérmetlen tulköveteléssel, amit a munkapárti delegáció szives örömest meg ne szavazna. A magyar delegáció elnöke — és ez roppant szomorú dolog — lovat adott a kancellár alá. Hogy Aehrenthal ráül és megnyergele Ma­gyarországot, az már kétségtelen. Kezdődik a nagy zsebvágás Khuen-Héderváry lelkes asszisz- tálása mellett. Hasra, magyar! — Láng a császárért lángol stb. A temetők fényűzésé. — A közeledő halottak napja alkalmából. — Elkövetkezik nemsokára halottak napja és nem egy család újra súlyos gondok előtt áll, hisz a modern kor szédületes fényűzése kiteljed a kegyeletre is és ha nem akarjuk, hogy meg­rójanak érte, bizony mindnyájunknak erőnkön felül kell kegyeletünket tanusitani nem a halot­tunkért, hanem a világ szájáért, amely már nem­csak a más háza, hanem a más sirhalma előtt is — seper. Csakhogy a világ száját kegyeletes érzésünk áldozatkész felbuzdulásával nem tömjük be. Mert amint kegyetlenül megrónak, ha a te­mető porában nyugvó halottunk jeltelenül marad mindenszentek estélyén, épp oly kegyetlenül szá­jára vesz a világ nyelve, ha szerettünk sírján a kegyeletnek felpompázott jelenségei mutatkoznak. Legyünk azzal tisztában, hogy az Aesopus meséje ide is illik. A mesebeli molnár, a gyermeke meg a szamara. Hogy akár a molnár, akár a gyerek ült a számáron : egyaránt megrótták őket a járó­TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY kelők. Akár jeltelen marad a temetőben nyugvó halott süppedő sírja, akár pedig felgyűlnek, ezrei kegyeletünk pompázó mécsinek ezrei, az emberi megszólás és illetéktelen bírálat el nem marad rólunk. Ámde panaszkodtunk-e valaha, ha az iskola uj épületén szobrokat, díszeket drágaságokat lát­tunk, ha a tudomány csarnoka külsőben is im­pozáns, monumentális volt ? Sohasem panaszkod­tunk ezért, mert az a felfogásunk, • hogy a tudo­mány csarnokába fenkölt gondolatokkal kell be­lépni, és mindenesetre nemesebb, ünnepibb érzés között lépünk be az esztétikailag tetszős épületbe mint az ócska, vedlett, rozoga, piszkos hajlékba. Valószínű, hogy a temetők közeledő kegyeletes ünnepe sokaknak anyagi erőn felül való költeke­zésén kényszerítik ki, de mennyire felemelő ma­gasztos és ünnepies érzés vesz erőt rajtunk, mikor a kivilágított temető kapuján belépünk. Mindenütt jogos a kritika, de kegyeletérzésünkben ne bántsa senki. Lehet, hogy a temető fényűzése egyeseknek gondot okoz. De mily édes, de mily boldogító gond az! Es ha hiszünk a gondvise­lésben, nem kell e szivünket eltöltenie annak az érzésnek, hogy lehetetlen, miszerint a gondviselet az ő kifürkészhetetlen útja-módjaival ne gyámo- litsa, ne segítse meg a szegén)t, aki garasait a halottjára költötte, sírjára, bogy annak feldíszített sírjánál a ráemlékezés kegyeletének sok sok mécs­világa lángoljon fel a csillagos ég felé. Nagy ridegség, mondhatnánk, gonoszság kellene ahhoz, aki inasnak a kegyeletvilágát tisztátlan gyanúsító kezekkel érinteni merné. A temető luxusa tehát sajtó téma, lehet az emberek bíráló beszéde is, de egy bizonyos: hogy azt megróni, aki a halott­jának áldoz, kegyetlen, gonosz eljárás. Szeretjük, hogy a mai önző nehéz gondokkal teli világunkban a kegyeletnek ez a tiszta, nemes érzése nem veszett ki a szivekből, és mikor lépten- nyomon látjuk, hogy a fényűzés dőrébbnél-dőrébb tárgyakra tékozol: megilletődve állunk meg a I szegény ember feldiszitett sírjánál, aki lehet, hogy ereje fölül költött sírra, amely mellett a bánat és kegyeletes gyász igaz könnyeit öntik, de tékoz­lása szent és illetlen kezekkel nem rontjuk meg a fájdalmának érzelemvilágát. El fog hangzani a halottak üDnepe előtt egy országos egyesületnek jajkiáltása is. Ismerjük ezt a jajszót, megszoktuk és szeretjük. Azt ki­áltják esdekelve, hogy csak egy szál virággal kössenek kevesebbet a halottnak szánt koszo­rúba ! Es az egy szál virág árát ajánlják föl a tüdőbetegek gyógyító alapjának. Hallgassa meg ezt a vészes, ezt a megindító kiáltást mindenki és a maga egy virágszálát ajánlja oda az élő halottaknak, a tüdőbetegeknek, akikből minden évben közel nyolcvanezer ember hal meg és a kiknek bus csapatjában egy félmillió jár-kel a tüdőbetegség csiráival. Ne beszéljünk a temetők luxusáról abban az esetben, ha erre a nemzeti sors csapásra száz­ezrek és százezrek lefizetik a szent vámot: azt az egy virágszálat, amelyet József Szanatórium egyesület kéri az ő tüdőbetegeinek, akiket gyó­gyít és akikből még többet gyógyitani akar! KÜLÖNFÉLÉK. — Plébánosi kinevezés. A pécsi megyés püspök lakács Mihály szálkai plébánost a köz- oktatásügyi miniszter bemutatása alapján Sze- bénybe plébánossá nevezte ki. — Császári és kir. kamarás. A király báró Fiáth Pál nyugalmazott főispánnak, báró Fiáth Elemér gyönki szolgabiró édesatyjának a cs. és kir. kamarási méltóságot dijmentesen adomá­nyozta. — Megbízás. Az alispán a szabadságon levő dr. Somogyi Zsigmond danaföldvári járási orvos helyettesítésével dr. Schützenberger Endre duna- földvári városi orvost bízta meg. — Áthelyezés. Dr. Vörös Nándor szebényi adminisztrátor hason minőségben Szálkára he­lyeztetett. — Segédjegyző. Paks nagyközség képviselő­testülete a megüresedett segédjegyzői állásra Uj- laky Károly zsámbéki s. jegyzőt választotta meg. 3 — Postamesteri kinevezés. A pécsi m. kir. posta- és-távírda igazgatóság Kovács Etelka bi- kácsi helyettes postamesternőt a bedegi m. kir. postahivatalhoz postamesterré nevezte ki. — Egyhangú elnökválasztás A szekszárdi általános ipartestület múlt vasárnap délután rend­kívüli közgyűlést tartott a városháza nagytermé­ben Schultz Gusztáv alelnök elnöklésével, melyen dr. Szentkirályi Mihály polgármester is meg­jelent és beszédet intézett a megjelentekhez. A' közgyűlés erre egyhangúlag újból Andre Istvánt választotta meg elnökké, akinek elévülhetetlen érdemei vannak az ipartestületi tagok érdekeinek előmozdítása körül. — Lemondás. Simrák Károly őcsényi kán- tortanitó lemondott állásáról, mivel Vázsnokra vá­lasztatott meg. — Uj társulati igazgató-főmérnök. A paks— fadd—bogyiszlói ármentesitő társulat a megüre­sedett igazgató-főmérnöki állásra egyhangúlag Mihalits Gézát, a Temes-Béga ármentesitő tár­sulat szakmérnökét választotta meg. — Lelkészválasztas Heörompeő Ferencz néraedii ref. lelkész a somogyvármegyei Kőrös­hegyre választatott meg lelkésszé. Állását jövő májusban foglalja el — Adomány. Gróf Zichy Gyula pécsi me­gyés püspök 100 koronát adományozott a Dunán­túli Széchenyi Szövetség vezetőségének a Szövet­ség adminisztratív költségeire. — Tisztelgés. A szekszárdi rém. kath. ta­nítói testület folyó hó 20-án délelőtt 11 órakor tisztelgett dr. Fent Ferenc apát-plébános, iskola- igazgató vézetése alatt Padányi Andor kir. tan- felügyelőnél. Dr. Fent Ferenc apát-plébános tol­mácsolta szép szavakkal a megjelent tanítói tes­tület tiszteletét és üdvözletét az uj kir. tan­felügyelő iránt, aki meghatva mondott köszöne­tét a figyelemért és biztosította a megjelenteket, hogy akár tanügyi, akár személyi ügyben for­dulnak bizalommal hozzá, mindenkor jóakarata támogatójuk lesz. A rokonszenves tanfelügyelőt végül lelkesen megéljenezték. — Miniszteri megbízás. A m. kir. földmi- velésügyi miniszter a borhamisításnak és hamisí­tott bor forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1908. évi XLVII. törvénycikk 63. §-a alap­ján Nits István szekszárdi központi szőlészeti és borászati felügyelőt Tolna- és Somogy vár megy ék területére kiteijedő hatáskörrel az idézett tör­vény rendelkezései alá eső italok ellenőrzésével bízta meg. — Személyi pótlék. A vallás- és közokta­tásügyi miniszter a kir. tanfelügyelő előterjeszté­sére Csapó Pápay Géza bátaszéki községi tanító­nak elismerésül 200 korona személyi pótlékot engedélyezett. — Eljegyzések. Preller József tolnai iparos eljegyezte Pirgi Mariskát. Szeky Pál bogyiszlói községi hivatalnok, Széky Géza geijeni ref. lelkész fia, eljegyezte Voiiszky Irén postamesternőt. — Kegyetem a katonaszökevényeknek. A polgármesteri hivatal megkapta a honvédelmi mi­niszteri leiratát, hogy a király születésének 80-ik évfordulója alkalmából kegyelmet adott az összes katonaszökevényeknek. A miniszter ebből az al­kalomból arra utasítja a polgármestert, hogy írassa össze a katonaszökevények névsorát és ter­jessze fel, hogy az ellenük folyamatban levő el­járást azután megszüntethessék. — A vármegyei számvevőségek visszahelye­zést. Széli Kálmán miniszterelnöksége idején a vármegyei számvevőségeket igy a gyámpénztára­kat is államosították. Mint értesülünk, a pénz­ügyminisztériumban elkészítették azt a javaslat- tervezetet, amely szerint a volt vármegyei szám­vevőségeket célszerűségi szempontból az alispáni hivatalok mellé helyezi vissza és igy a belügyi tárca kötelékébe fognak tartozni. A javaslatter­vezetet törvénybe iktatják, amely 1913. január 1-én lép életbe. — Sikeres vizsga. Pécsy Mariska és Kliegl Annuska, Waldmann Bózsika szekszárdi zene­tanárnő tanítványai, a budapesti „Nemzőti Zenedé“- ben sikerrel vizsgáztak. A gyaKoriat emberei gyakorlati Kisérletefe alapján bizonyítják, hogy a kőbányai szárított hizósertéstrágyával minden gazdasági növénynél fényes eredményeket értek el. Minden gazda kérje saját érdesében ezen szakvéleményeket BUDAPEST-KÖBÁNYAITRÁGYASZÁRITÓGYÁR tartalmazó ismertetéseket árajánlatot, melyeket készséggel küld a Bosinyi, Schietrumpf és Társa cég Budapest, IX., Öllöi-úl 21. szán. pflT Szives figyelmébe: Minden Hirdetéshez uj szaKvélemény van mellékelve! A szőlőink alá felhasznált sertés­trágya eredményével nagyon meg vagyok elégedve, a tőKéK nagyon **®P vesszőt haitottaKOs ezelf remekül beértek. ÖrgröfPallavicinl Ede mosdósi intézösége, Mosdós. A szárított sertéstrágya gazdasá­gomban sokféle veteménynél bevált. Szeszburgonyánál az istállótrá­gyával szemben elért különbözet. 1904. évben 10 mm. magy. holdanként 1905. évben 28 mm. magy. holdanként. A burgonya után termelt zabnál 1905. évben 1.5 mm. magy holdan­ként, répánál 1905. évben 600 mm. magy. holdanként, tengerinél 1905. évben 6.5 mm. magy. holdanként. Vermes István nagybirtokos, Sikabony.

Next

/
Thumbnails
Contents