Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-10-20 / 42. szám
Én nem vagyok az, ki a múlt idők vétkeinek feltárásában gyönyörködném. Előttem szent a haza múltjának emlékezete, mint szent atyámé, ki bu között hajtotta sírba fejét. ítélj Un k pie tással őseinkről, ha akarjuk, hogy az utókor méltányos legyen, midőn minket itélend. De ha vannak kötelességeink a múltnak emléke iránt; vannak hazánk jövendője iránt is mert nemcsak azon hazát kell szeretni, amely volt és van, hanem azt is, amely leszen, midőn mi nem leszünk többé. Ezen szent kötelesség int, hogy pietas miatt ne mulasszuk el okulni a história tanulságain. És én e tanulságok között ott találom azt, hogy apáink legszebb cselekvényei azért temették meg oly ritkán á várt gyümölcsöket, mivelhogy elkéstenek. Igen gyakran az vala bajuk, hogy szerettük kisérgetni a fatumot, szerettük kisérleni, vájjon forintos adósságot nem lehetne-e garassal lefizetnünk. És fizettük a garast haszontalanul, mert adósságunk egészben maradt. Úgy ne járjunk, Uraim! mint vagyonban bukott hazánkfiai legnagyobb része, kiket nem a váltóadósság, hanem a prolongatiók buktattak meg. A legerősebb részt irtuk ide a konfiskált cikkből. Ismételjük: nem tudjuk megérteni, hogy _mi ebben a Kossuth cikkében az, ami a cenzort a szerfelett való szigorúságra ösztönözte ? Mennyire másképen beszél ma, különösen a bulvársajtó Csak találomra, nem keresgélve, — ime közlünk egy kis most aktuális deleyt'ciós nmlutiHÍnyt, hogy miként fog ma az újságíró tolla : „Talpnyalók, gyászmagyarok !“ Megkezdődött a delegációs csalás.! A bécsi Hofburg márványtermében ma délelőtt megjelentek a magyar delegáció tagjai, ünnepi fénnyel, selyemből való magyar díszruhában fölcicomázva mindenféle érdemjelekkel. Mikor már valamennyien együtt voltak, a király fő- szertármestere bevezette őket a belső titkos tanácsosok leimébe, ahol a trón körül foglaltak állást. Pár perc múlva kopogás jelezte, hogy jön a király. Megállott a trónszék előtt és várta a műsor kezdetét. Előlépett erre Láng Lajos, a delegáció elnöke és beszédet intézett az uralkodóhoz. Mézes-mázos szavak ezek, nem a nemzet leikéből fakadók, hanem a császárimádásban megőszült, rokkant politikus fölkinálkozása. Egy gerinctelen és az udvar legalázatosabb szolgálatára mindig kapható kormány és többség svarzgelb politikáját hirdette, hasravágódott a császári akarat előtt, amely az ő szemükben fölötte áll a nemzeti érdeknek. Kétségtelen bizonyságát adta Láng Lajos annak, hogy % közös miniszterek nem állhatnak elő olyan szemérmetlen tulköveteléssel, amit a munkapárti delegáció szives örömest meg ne szavazna. A magyar delegáció elnöke — és ez roppant szomorú dolog — lovat adott a kancellár alá. Hogy Aehrenthal ráül és megnyergele Magyarországot, az már kétségtelen. Kezdődik a nagy zsebvágás Khuen-Héderváry lelkes asszisz- tálása mellett. Hasra, magyar! — Láng a császárért lángol stb. A temetők fényűzésé. — A közeledő halottak napja alkalmából. — Elkövetkezik nemsokára halottak napja és nem egy család újra súlyos gondok előtt áll, hisz a modern kor szédületes fényűzése kiteljed a kegyeletre is és ha nem akarjuk, hogy megrójanak érte, bizony mindnyájunknak erőnkön felül kell kegyeletünket tanusitani nem a halottunkért, hanem a világ szájáért, amely már nemcsak a más háza, hanem a más sirhalma előtt is — seper. Csakhogy a világ száját kegyeletes érzésünk áldozatkész felbuzdulásával nem tömjük be. Mert amint kegyetlenül megrónak, ha a temető porában nyugvó halottunk jeltelenül marad mindenszentek estélyén, épp oly kegyetlenül szájára vesz a világ nyelve, ha szerettünk sírján a kegyeletnek felpompázott jelenségei mutatkoznak. Legyünk azzal tisztában, hogy az Aesopus meséje ide is illik. A mesebeli molnár, a gyermeke meg a szamara. Hogy akár a molnár, akár a gyerek ült a számáron : egyaránt megrótták őket a járóTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY kelők. Akár jeltelen marad a temetőben nyugvó halott süppedő sírja, akár pedig felgyűlnek, ezrei kegyeletünk pompázó mécsinek ezrei, az emberi megszólás és illetéktelen bírálat el nem marad rólunk. Ámde panaszkodtunk-e valaha, ha az iskola uj épületén szobrokat, díszeket drágaságokat láttunk, ha a tudomány csarnoka külsőben is impozáns, monumentális volt ? Sohasem panaszkodtunk ezért, mert az a felfogásunk, • hogy a tudomány csarnokába fenkölt gondolatokkal kell belépni, és mindenesetre nemesebb, ünnepibb érzés között lépünk be az esztétikailag tetszős épületbe mint az ócska, vedlett, rozoga, piszkos hajlékba. Valószínű, hogy a temetők közeledő kegyeletes ünnepe sokaknak anyagi erőn felül való költekezésén kényszerítik ki, de mennyire felemelő magasztos és ünnepies érzés vesz erőt rajtunk, mikor a kivilágított temető kapuján belépünk. Mindenütt jogos a kritika, de kegyeletérzésünkben ne bántsa senki. Lehet, hogy a temető fényűzése egyeseknek gondot okoz. De mily édes, de mily boldogító gond az! Es ha hiszünk a gondviselésben, nem kell e szivünket eltöltenie annak az érzésnek, hogy lehetetlen, miszerint a gondviselet az ő kifürkészhetetlen útja-módjaival ne gyámo- litsa, ne segítse meg a szegén)t, aki garasait a halottjára költötte, sírjára, bogy annak feldíszített sírjánál a ráemlékezés kegyeletének sok sok mécsvilága lángoljon fel a csillagos ég felé. Nagy ridegség, mondhatnánk, gonoszság kellene ahhoz, aki inasnak a kegyeletvilágát tisztátlan gyanúsító kezekkel érinteni merné. A temető luxusa tehát sajtó téma, lehet az emberek bíráló beszéde is, de egy bizonyos: hogy azt megróni, aki a halottjának áldoz, kegyetlen, gonosz eljárás. Szeretjük, hogy a mai önző nehéz gondokkal teli világunkban a kegyeletnek ez a tiszta, nemes érzése nem veszett ki a szivekből, és mikor lépten- nyomon látjuk, hogy a fényűzés dőrébbnél-dőrébb tárgyakra tékozol: megilletődve állunk meg a I szegény ember feldiszitett sírjánál, aki lehet, hogy ereje fölül költött sírra, amely mellett a bánat és kegyeletes gyász igaz könnyeit öntik, de tékozlása szent és illetlen kezekkel nem rontjuk meg a fájdalmának érzelemvilágát. El fog hangzani a halottak üDnepe előtt egy országos egyesületnek jajkiáltása is. Ismerjük ezt a jajszót, megszoktuk és szeretjük. Azt kiáltják esdekelve, hogy csak egy szál virággal kössenek kevesebbet a halottnak szánt koszorúba ! Es az egy szál virág árát ajánlják föl a tüdőbetegek gyógyító alapjának. Hallgassa meg ezt a vészes, ezt a megindító kiáltást mindenki és a maga egy virágszálát ajánlja oda az élő halottaknak, a tüdőbetegeknek, akikből minden évben közel nyolcvanezer ember hal meg és a kiknek bus csapatjában egy félmillió jár-kel a tüdőbetegség csiráival. Ne beszéljünk a temetők luxusáról abban az esetben, ha erre a nemzeti sors csapásra százezrek és százezrek lefizetik a szent vámot: azt az egy virágszálat, amelyet József Szanatórium egyesület kéri az ő tüdőbetegeinek, akiket gyógyít és akikből még többet gyógyitani akar! KÜLÖNFÉLÉK. — Plébánosi kinevezés. A pécsi megyés püspök lakács Mihály szálkai plébánost a köz- oktatásügyi miniszter bemutatása alapján Sze- bénybe plébánossá nevezte ki. — Császári és kir. kamarás. A király báró Fiáth Pál nyugalmazott főispánnak, báró Fiáth Elemér gyönki szolgabiró édesatyjának a cs. és kir. kamarási méltóságot dijmentesen adományozta. — Megbízás. Az alispán a szabadságon levő dr. Somogyi Zsigmond danaföldvári járási orvos helyettesítésével dr. Schützenberger Endre duna- földvári városi orvost bízta meg. — Áthelyezés. Dr. Vörös Nándor szebényi adminisztrátor hason minőségben Szálkára helyeztetett. — Segédjegyző. Paks nagyközség képviselőtestülete a megüresedett segédjegyzői állásra Uj- laky Károly zsámbéki s. jegyzőt választotta meg. 3 — Postamesteri kinevezés. A pécsi m. kir. posta- és-távírda igazgatóság Kovács Etelka bi- kácsi helyettes postamesternőt a bedegi m. kir. postahivatalhoz postamesterré nevezte ki. — Egyhangú elnökválasztás A szekszárdi általános ipartestület múlt vasárnap délután rendkívüli közgyűlést tartott a városháza nagytermében Schultz Gusztáv alelnök elnöklésével, melyen dr. Szentkirályi Mihály polgármester is megjelent és beszédet intézett a megjelentekhez. A' közgyűlés erre egyhangúlag újból Andre Istvánt választotta meg elnökké, akinek elévülhetetlen érdemei vannak az ipartestületi tagok érdekeinek előmozdítása körül. — Lemondás. Simrák Károly őcsényi kán- tortanitó lemondott állásáról, mivel Vázsnokra választatott meg. — Uj társulati igazgató-főmérnök. A paks— fadd—bogyiszlói ármentesitő társulat a megüresedett igazgató-főmérnöki állásra egyhangúlag Mihalits Gézát, a Temes-Béga ármentesitő társulat szakmérnökét választotta meg. — Lelkészválasztas Heörompeő Ferencz néraedii ref. lelkész a somogyvármegyei Kőröshegyre választatott meg lelkésszé. Állását jövő májusban foglalja el — Adomány. Gróf Zichy Gyula pécsi megyés püspök 100 koronát adományozott a Dunántúli Széchenyi Szövetség vezetőségének a Szövetség adminisztratív költségeire. — Tisztelgés. A szekszárdi rém. kath. tanítói testület folyó hó 20-án délelőtt 11 órakor tisztelgett dr. Fent Ferenc apát-plébános, iskola- igazgató vézetése alatt Padányi Andor kir. tan- felügyelőnél. Dr. Fent Ferenc apát-plébános tolmácsolta szép szavakkal a megjelent tanítói testület tiszteletét és üdvözletét az uj kir. tanfelügyelő iránt, aki meghatva mondott köszönetét a figyelemért és biztosította a megjelenteket, hogy akár tanügyi, akár személyi ügyben fordulnak bizalommal hozzá, mindenkor jóakarata támogatójuk lesz. A rokonszenves tanfelügyelőt végül lelkesen megéljenezték. — Miniszteri megbízás. A m. kir. földmi- velésügyi miniszter a borhamisításnak és hamisított bor forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1908. évi XLVII. törvénycikk 63. §-a alapján Nits István szekszárdi központi szőlészeti és borászati felügyelőt Tolna- és Somogy vár megy ék területére kiteijedő hatáskörrel az idézett törvény rendelkezései alá eső italok ellenőrzésével bízta meg. — Személyi pótlék. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a kir. tanfelügyelő előterjesztésére Csapó Pápay Géza bátaszéki községi tanítónak elismerésül 200 korona személyi pótlékot engedélyezett. — Eljegyzések. Preller József tolnai iparos eljegyezte Pirgi Mariskát. Szeky Pál bogyiszlói községi hivatalnok, Széky Géza geijeni ref. lelkész fia, eljegyezte Voiiszky Irén postamesternőt. — Kegyetem a katonaszökevényeknek. A polgármesteri hivatal megkapta a honvédelmi miniszteri leiratát, hogy a király születésének 80-ik évfordulója alkalmából kegyelmet adott az összes katonaszökevényeknek. A miniszter ebből az alkalomból arra utasítja a polgármestert, hogy írassa össze a katonaszökevények névsorát és terjessze fel, hogy az ellenük folyamatban levő eljárást azután megszüntethessék. — A vármegyei számvevőségek visszahelyezést. Széli Kálmán miniszterelnöksége idején a vármegyei számvevőségeket igy a gyámpénztárakat is államosították. Mint értesülünk, a pénzügyminisztériumban elkészítették azt a javaslat- tervezetet, amely szerint a volt vármegyei számvevőségeket célszerűségi szempontból az alispáni hivatalok mellé helyezi vissza és igy a belügyi tárca kötelékébe fognak tartozni. A javaslattervezetet törvénybe iktatják, amely 1913. január 1-én lép életbe. — Sikeres vizsga. Pécsy Mariska és Kliegl Annuska, Waldmann Bózsika szekszárdi zenetanárnő tanítványai, a budapesti „Nemzőti Zenedé“- ben sikerrel vizsgáztak. A gyaKoriat emberei gyakorlati Kisérletefe alapján bizonyítják, hogy a kőbányai szárított hizósertéstrágyával minden gazdasági növénynél fényes eredményeket értek el. Minden gazda kérje saját érdesében ezen szakvéleményeket BUDAPEST-KÖBÁNYAITRÁGYASZÁRITÓGYÁR tartalmazó ismertetéseket árajánlatot, melyeket készséggel küld a Bosinyi, Schietrumpf és Társa cég Budapest, IX., Öllöi-úl 21. szán. pflT Szives figyelmébe: Minden Hirdetéshez uj szaKvélemény van mellékelve! A szőlőink alá felhasznált sertéstrágya eredményével nagyon meg vagyok elégedve, a tőKéK nagyon **®P vesszőt haitottaKOs ezelf remekül beértek. ÖrgröfPallavicinl Ede mosdósi intézösége, Mosdós. A szárított sertéstrágya gazdaságomban sokféle veteménynél bevált. Szeszburgonyánál az istállótrágyával szemben elért különbözet. 1904. évben 10 mm. magy. holdanként 1905. évben 28 mm. magy. holdanként. A burgonya után termelt zabnál 1905. évben 1.5 mm. magy holdanként, répánál 1905. évben 600 mm. magy. holdanként, tengerinél 1905. évben 6.5 mm. magy. holdanként. Vermes István nagybirtokos, Sikabony.
