Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-10-06 / 40. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1910 október 9. Ezután László Qéza kérvénye került tár­gyalásra, aki a Csonka-utcában levő háza előtti tér átengedését kérte. A tanács a kért 20 Q-öl területből 10 Q-ölnek átengedését javasolta 5 koronáért ölenkint. Miután ingatlan eladásáról volt szó, a képviselőtestület névszerinti szavazás­sal 32 szóval, 20 ellenében kimondotta a terület átengedését. Az iparostanonciskola 1909—10. évi szám­adásait 3952 E 02 fillér bevétel, 3945 K 09 fil­lér kiadás és 6 K 93 fillér maradvánnyal elfo­gadták. Az iparostanonciskola 1910—11. tanévi költ­ségvetése 2803 K 21 fillér bevételt, 4766 K kiadást és 1962 K 79 fillér hiányt tüntet fel. A képviselőtestület a költségvetést elfogadta és a hiány fedezésére államsegélyt kér a vallás- és közoktatásügyi minisztertől. Az iskolaszék előterjesztésére a képviselő* testület a gazdasági ismétlőiskolához szaktanitónő kinevezését kérelmezi a minisztertől. Janosits Károly főjegyző bemutatta a bor* italadó és fogyasztási adó megváltási jegyzőköny­vét, mely szerint folyó év végén a város bérlete lejár. A város eddig a borital megváltásáért 39.229, a húsfogyasztásért pedig 11.071 koronát fizetett. Jövőben a borfogyasztásért 399 K 63 fillérrel, a húsfogyasztásért meg 1213 K 91 fillér­rel fog többet a kincstárnak fizetni. A lakosság­gal kötendő egyezségek és a kivetések megálla* pitása végett a következő tagokból álló bizottsá­got küldöttek ki: Boda Yilmos, .dr. Leopold Kornél, Kamarás Béla, dr. Kramolin Gyula, Antal Pál, Uj János, Székelyi József, Békés Mihály, Dorogi István, Horváth Ignác, Szüli- mán György, Vatzek László, Csötönyi István, Majsai István Töttős és Dömötör Miklós. A Szekszárdon felállítandó III-ik gyógy­szertár engedélyezését a közegészségügyi bizottság véleménye alapján a képviselőtestület elvetette. Vargha Sárika magánintézettulajdonosnak a púig. fiúiskolában egy évre, évi 100 koronáért két tantermet engedtek át. A kérvények elintézése után Szabó Géza bittanár, bizottsági tag két interpellációt terjesz­tett elő. Az elsőben elmondotta, hogy városunk képviselőtestülete már több Ízben felhívta a pol­gármester utján Molnár Lajos rendőrkapitányt, hogy- a városi közgyűléseken személyesen jelen* jék meg. A rendőrkapitány azonban a közgyű­lésekről következetesen — talán l-r-2 esetet le­számítva — távol marad, holott jelenléte nagyon is kívánatos volna. Ebből kifolyólag kérdést inté­zett a polgármesterhez, hogy miért nem jelenik meg a rendőrkapitány a közgyűléseken a köz­gyűlés felszólítása ellenére sem? — A polgár- mester rögtön válaszolva az interpellációra, ki­jelentette, hogy ő a közgyűlés határozatához ké­pest igazoló jelentésre szólította fel Molnár rend­őrkapitányt, aki azonban nem felelt és igy újból fel fogja őt szólítani. Szabó Géza, úgy az egész közgyűlés is tudomásul vette a polgármester vá­laszát. Szabó Géza második interpellációjában elő­adta, hogy Molnár Lajos rendőrkapitánynak köztudomás szerint 1908. év óta több fegyelmi ügye van függőben, melyek a mai napig sem nek maguknak buzakenyeret az elhagyott fűrész- porral kevert zabkenyér helyett. Mielőtt kiköt­hettek volna az uj hazában a tenger adott nekik csöndes szállást, névtelen pihenő sirt. — Annak is a kazárok az okai — vicsor- gáttá a fogait az egyik magyar. — A merkan­tilisták, akik kipusztitanak bennünket a föl­dünkről. — Ugyan ne beszélj ! Sohase volt neked káposztáskerted se — agyarkodott egy merkan­tilista. — Nem volt, de lehet. Egyébiránt én a szellemi tőkém után élek. S a magyar föld, a mienk, magyaroké. — No még megéljük, hogy az Óceán part­ján kitör az agráriusok és merkantilisták közt a háború — horkant fel egy okos ur.-— Igen, igen! sóhajtott egy kékszemü bölgy, aki ábrándjait is magával hozta. Az is meglehet, hogy egy ionnak utolsó sóhaját rejti magában, aki elindult messze földre, otthon hagyta édes arátát, minden boldogságát, csak azért, hogy egy boldog házasélet kényelmeit biztosítsa szá­mára, útközben meglepte a vihar és ebbe a palackba rejtette bucsukönnyeit. — E* igaz lehet — mondá egy másik hölgy s láttam mint szorítja össze ökleit s fenyegeti meg titokban a tengert, amely egy vőlegényt rabolt el az emberiségtől. — Legyen nyugodt nagysád! Hátha csa- podár volt. Hiszen a férfiak olyan gonoszak, nincs azoknak a szavában semmi igaz. Megér- demlette a sorsát úgy kell neki. intéztettek el. Kérdést intéz a polgármesterhez, hogy legyen szives tájékoztatni a közgyűlést az iránt: vájjon Molnár rendőrkapitány fegyelmi ügyei milyen stádiumban és hol vannak és miért nem nyertek ily hosszú idő óta végleges el­intézést ? Dr. Szentkirályi polgármester kijelenti, bogy ö a fegyelmi ügyeket nem szorgalmazta, mert a fegyelmi hatóság felettes hatósága. Tájé­koztatásul annyit mondhat, hogy tudomása sze­rint a fegyelmi egyik része az alispánnál van, a másik része pedig a miniszternél. Szabó Géza sajnálattal bár, nem vette tu­domásul a választ. Nem pedig azért, mert oly súlyos természetűek a rendőrkapitány eljeni fe­gyelmi ügyek, hogy úgy a hatóság, a városi képviselőtestület tekintélye, mint a szóban forgó rendőrkapitány reputációja a fegyelmi ügyek leg­sürgősebb elintézését követeli. Kérdi, lehet e te­kintélye a városi képviselőtestületnek, ha hatá­rozatokat hoz ugyan, de azok végre nem hajtat­nak ? Lehet-e tekintélye oly köztisztviselőnek, mint amilyen a rendőrkapitány, akinek súlyos vádak Ibggonek Damokles kardként feje fölött éveken át ? Van-e, lehet e ily körülmények között helye még tovább a halogatásnak ? A közérdek köve­teli a sürgős elintézést; mert a város közrendé szetét ily vádakkal terhelt vállakkal viselni, in­tézni nem lehet. Végül indítványozza, hogy a közgyűlés tűzze ki a polgármester válaszát és az ő interpellációját azonnal tárgyalásra és a kép­viselőtestület tegyen sürgős előteijesztést a mai gyűlésről gróf Apponyi Géza főispánhoz, hogy a függőben levő fegyelmi ügyek legsürgősebb elintézését szorgalmazni szíveskedjék az illetékes helyen a lehető legrövidebb idő alatt. Rövid vita után a közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy az ügy tárgyalását a legköze­lebb tartandó közgyűlésre tűzi ki. Végül dr. Fent Ferenc apát-plébános hivat­kozva a mostani szomorú gazdasági viszonyokra, melyeket leginkább a szegény munkásosztály érez; inditványozza, hogy kéressék fel Bezerédj Pál vbtt., főrendiházi tag, akinek a szegény munkásnép iránt melegen érző szive van, hogy a selyemgyárban adjon minél több szükséget szenvedőnek munkát. A helyesléssel találkozott indítvány értelmében dr. Szentkirályi Mihály polgármester megteszi a nagy emberbarátnál a szükséges lépéseket. Egy modern mindenttudó. Semmi sem jellemzi jobban a mi korunkat, mint az az ellentét, amely a művelt embernek ismeretköre és a mindennapos szükségletté vált ismeretek roppant kiterjedése között van. Az embert arra hajtja a szükség, hogy többé-ke- vésbbé egyoldalúan képezze ki magát, ha a maga életpályája dolgaiban teljes és biztos kép­zettséget akar szerezni. A tudományok többi területeit kénytelen elhanyagolni, a polihisztor ma már körülbelül a lehetetlenségek sorába tar­tozik. Viszont azonban az élet minduntalan vet fel olyan problémákat, melyek megoldásához okvetlen szüksége van mindenkinek szakmájától távol eső ismeretekre. — Bocsánat nagysád, hogy esetleg mi is férfiak vagyunk, egyikünk-másikunk talán esetleg férj-jelölt is. Én másként vélekedem. Bizonyosan pénztárca volt a egy summa pénzzel megszökött s most utólérte a nemezis sújtó keze. Ebben a palackban talán pénz is lehet, amelyet vissza- küld azoknak, akiktől elrabolta. — Talán épen a zseniális tolvaj, Kecske- méthy Győző. — Ugyan kérem, hóvá ragad bennünket fantáziánk gyors taligája. Bizony legvalószínűbb, hogy szerencsétlen hajósok vetették a tengerbe, akik elhagyták családjukat, feleségüket, gyerme­keiket s most igy búcsúznak az othonhagyottaktól. Ez a gondolat lefegyverezett valamennyi­ünket. A hölgyek könnyűiket szárogatták, mi pedig komor gondolatokba merültünk. Hogyne! hiszen egy ismeretlen sirhalom fejfájánál állottunk. Alig vártuk, hogy a vendéglőbe érjünk. A felbontás ebéd után történt, hogy esetleg könyhullatás meg ne zavarja ételrendünket. Leütöttük a palack nyakát s egy finom papírtekercsbe göngyölt rózsaszinü papirost húz­tunk ki. A szivünk erősen dobogott az izgatott­ságtól, mikor egyik olvasni kezdte a következő sorokat: „Tudatjuk mindenkivel szivünk túláradó boldogságát, hogy a mai napon Sóhaj Gizella és Bátor Pál egymással házasságra léptünk. A lako­dalmat az Óceán közepén, a hajó fedélzetén tartottuk meg. 1910. április havában.“ Általános elámulás. Csendes részvét kéretik — dörmögte az egyik félj. Ezt az ellenmondást a modern ember úgy egyenlíti ki, hogy tart magának a könyves­polcán egy saját külön mindenttudót, aki tud mindent, amire gazdájának szüksége lehet és gyorsan, könnyen, megbízhatóan ad meg min­den felvilágosítást, minden fölmerülő kérdésre. Ez a mindenttudó — mindenki kitalálhatta — a lexikon, ez a modern életet jellemző könyv, az emberi művelődés eredményeinek a minden­napi élet számára való feldolgozója. Nagy kultúrájú nemzeteknél a lexikonnak különböző tipusai fejlődtek ki, a feldolgozás módja, a terjedelem stb. különbségei szerint s egy-egy nagy lexikon valóban encziklopédiája szokott lenni az egész emberi művelődésnek. Nálunk azonban jóformán csakis a nagy, szá­mos kötetre rugó lexikonok alkotása irányában haladt a fejlődés. Tudjuk, hogy az első erő­feszítések ebben az irányban még a múlt század első felében történtek, de sikerre csak a leg­újabb időben jutott az ügy. Csaknem teljesen el volt azonban eddig hanyagolva egy másik lexikon-tipus, amelynek pedig gyakorlati hasz­nossága talán fontosabb a nagy lexikonokénál is : a kisebb terjedelmű, de ép azért könnyebben kezelhető kézi lexikon. Mindenki tapasztalhatta, hogy mikor hir­telen egy adatra, egy tényre vagy sürgős fel­világosításra van szüksége, a nagy lexikon cél­szerűtlennek bizonyul, mert a cimszók roppant tömkelegében idő kell, a mig rábukkan a keresett cimszóra s ha megtalálta is, oly bő és hosszas ismertetést talál, amely inkább tanulmányozásra való, mint a gyors, pillanatnyi tájékoztatásra. Ez adja meg leginkább a kézi lexikon szükségét. Munkám vagy olvasmányom közben fennakadok egy adaton, a melyet nem ismerek, pedig nélküle nem haladhatok tovább. Arra azonban sem időm, sem nyugalmam, hogy az illető tárgyról hosszas értekezéseket olvassak. Csak azt az egyetlen adatot keresem, amelyre szükségem van, hogy aztán tovább haladhassak. A nagy lexikon a maga túlságos bőségével nem ilyenkorra való, itt a kisebb kézi lexikon segít, amelyben hamar megtalálom, amire szükségem van és azonnal rábukkanok arra az adatra, amelyet keresek, anélkül, hogy fölöslegesen töl­tenem kellene az időt. A nagy lexikon bővebb felvilágosításai elmaradnak egy nyugodtabb órára. A nagy lexikon tulajdonképen enciklopédia, amely teljességre törekszik s ezért felölel minden olyan részletet is, amelyet az ember sohasem keres lexikonban, mert nem szükséges keresni, úgyis tudja. Talán még az elemi iskolában ta­nulta meg. Mi szükség van arra, hogy ezek is benne legyenek ? A nagy lexikon, a maga elmé­leti teljességre való törekvésében, nem hanya­golhatja az ilyen részleteket, a kisebb kézi lexikon azonban, amely csupán gyakorlati ezé- lokra törekszik, bátran ellehet és el is van nél­külük, mellőzi őket, mint fölösleges ballasztot, amelyet úgysem keres benne senki, tehát nem is nélkülöz senki. Az ilyen kézi lexikon praktikus használ­hatóságát kipróbálhatta mindenki. Ha megvan is könyvszekrényemben a kézi lexikon mellett a nagy lexikon, mindig a kézi lexikonhoz for­dulok előbb s csak ha nagyon bő felvilágosí­tásra van szükségem, fordulok a nagyhoz. A kézi lexikon jobban a kezem ügyébe esik, állan­dóan ott tarthatom Íróasztalomon, megtalálni benne, amit keresek, alig kerül több időbe, mintha megnézem az órámat. Ilyen, mindig ke­zünk ügyébe eső kézi lexikont ad ki most a Franklin-társulat. Cime: A Franklin Kézi Lexi­kona. Szerkesztésének irányitó oka az, hogy mindenből csak annyit vettek fel bele, ameny- nyire az embernek csakugyan szüksége van, amennyit csakugyan keres a közönség a lexi­konban. Minden fölösleges dolgot elhagytak belőle, hogy fölvehessenek minden szükségeset. Mindent abban a terjedelemben adnak, ahogy szükséges; mellőzik a tájékozódást megnehezítő tulbőséget anélkül, hogy mellőznének bármit is, amire szükség lehet. Bizonyára nem könynyü feladat volt megállapítani ezt a helyes mértéket, de a mai élet kívánalmainak s a mai műveltség teljes anyagának helyes ismerete alapján fénye­sen sikerült ez a nehéz feladat. A Franklin Kézi Lexikona ily módon megbecsülhetetlen gyakorlati segédeszköze lett a művelt magyar embernek. A nagy lexikont arra nézve, akinek megvan, kiegészíti s arra nézve, akinek nincs meg, pótolja. A Franklin Kézi Lexikona az adatok meg­bízhatósága és pontossága dolgában is a leg­nagyobb gonddal van kidolgozva. Szerkesztő­sége Radó Antal, a kitűnő iró vezetése alatt csupa kiváló szakemberekből áll, akik a maguk szakmája körén belül a legnagyobb lelkiismere­tességgel és gondossággal végezték feladatukat, úgy, hogy a lexikon adataira nyugodtan támasz- kodhatik bármikor bárki. Három szép, vaskos kötet, kitűnő tartós papiroson, szép metszésű, nagy betűkkel, száznál

Next

/
Thumbnails
Contents