Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-09-29 / 39. szám
2 TOLrNAMEGYEI KÖZLÖNY 1910 október 2. sen kell lenni s a többséget a fenyegető veszedelmekkel szemben kemény ellentállásra buzdítani s ha szükségesnek mutatkozik, szorítani elengedhetlen kötelessége. Most a magyar birodalom egységének megőrzése s a hadsereg körében nemzeti erősödésünk biztosítása olyan feladatot képez, melyet magyar ember semmiféle párt- politikai céloknak áldozatul nem hozhat Szedjük össze tehát minden erőnket, hogy vállvetve, a többi oldalról ellenünk intézett pusztító hadjáratnak sikerrel ellent- állhassunk. Ez most az egyetlen s legfőbb feladatunk. Boda Vilmos. A társadalomról. A T. K. egyik legutóbbi számában ismételten szó esett erről. Vannak, akik szeretnék látni a magyar barátságot, az Összetartást, az egyenlőséget, a testvériséget, akik — sajnos — mindent megtörnek bár, de szalmát csépelnek a mai rossz társadalmi viszonyok miatt, no de mert cikkező szívesen látja, ha a T. K.-ben erről többször beszélünk, legyen! A legszűkebb értelemben vett családon kívül családnak nevezhetjük a községet, aztán a megyét, s végül az államot. A községek mifelénk — amint a jelek mutatják — magukban meg- hasonlottak. Alig akad megyénkben 1—2 falu, amely mostanában boldog társadalmi életről regélhetne. Minden községben meg-meg próbálják a régi jó idők visszaállítását, de a kudarc egymást éri. Rosszak az emberek ! Irigyek, rágalmazók, haszonlesők, vezetőt el nem ismernek, s aki önzetlenül valamit tenni akarna, már a kezdet kezdetén beláttatják vele, hogy a közért fáradozás rut hálátlansággal jár ! Nem lehet a községekben társadalmat csinálni, mert nemcsak vezető nem akad, de mert még „primus inter pares“ sem ismertetik el, az elromlott boldog társadalmi életet pedig kezdeményező, kivivő nélkül visszaállitani lehetetlenség 1 Ha egy-egy községben mulatságot rendeznek, megesik, hogy 4—5 család vesz azon részt, ezek is szétszórtan ülnek, merően egymásra néznek, mig szótlanságuk távozásra nem inti őket. Nem igen akad 3 éjjel- 3 nappalos mulatság, még záróra felfüggesztésre is ritkán van szükség ( Szóval a községek társadalma igen beteg ! Orvosul én a vármegyét hívnám ! A vármegyéből egy nemes szórakozásra, vagy egy szép mulatságra már csak akadnának többen, akik bemutatnák magukat mint az őszinte magyar barátság, lelkes társadalmi élet derék zászlóvivői! Jó magam nem egyszer hallottam róla, hogy a sokat emlegetett „régi jó időkben“ Tolnamegye egyes községei vidám mulatságban hányszor egyesültek, s hogy a Tolnavármegyé- ben rendezett mulatságok hetedhét országra szóltak. A vármegye nagyobb községeibe Szek- szárdra, Dunaföldvárra, Paksra s máshova egy- egy mulatságon vagy alkalmi előadáson a legkülönbözőbb községek, sőt a közeli megyékből is sokan vettek részt s akkor még nem fordulhatott elő, hogy egy-egy nemes alapokon nyugvó vagy jótékonycélra rendezett előadás vagy mulatság deficittel végződjék. Egy ilyen vármegyei előadás vagy mulatság összehozatalát természetesen minden egyes községben a társadalom vezetőinek kellene ke- zökbe vennie. Alkalmas lenne például egy megyei cigányversenyt rendezni. A hires szekszárdi, földvári vagy más községek neves cigányzenekarai vonulnának felhivandók, s versenyeznének zsűrik mellett a vármegye dijáért! Egybe lehetne kötni ezt a cigányversenyt kulturális vagy jótékony céllal, a befolyt jövedelem hányada ezt illetné meg. S a cigánybanda kedves és lelkesítő hangjai mellett, a jó cigánymuzsika hazafias akkordjaiban találkoznának a megye községei! Csak egy kis fáradozás s egy diszes, sikeres és nemesitő vármegyei családi Ünnep készen van! Ha nem lehet ilyen a községi családban, tán kivihető a vármegyében ?! S a megyétől tanulna és okulna a község is, s tán kigyógyulna abból az ijesztő letargiából, melyben már évek óta van ?! Crassus. Katholikus Népszövetség. Áz országos lcath. Népszövetség múlt csütörtökön délelőtt 11 órakor Szekszárdon, a kath. körben megyei értekezletet tartott, melyre a központból lejöttek Haller István és Huszár Károly országgyűlési képviselők. Az értekezletre a kolerajárvány miatt a vidékről igen kevesen jelentek meg. Dr. Fent Ferenc apátplébános, mint püspöki biztos nyitotta meg az értekezletet és indítványára a következő sürgönyt küldötték a püspöknek : „Méltóságos gróf Zichy Gyula püspök urnák Nagy láng Fehér megye. A kath. nép- szövetség szekszárdi értekezletére egybegyült tolnamegyei papság és világi katholikusok hódolattal üdvözlik Méltóságodat, a kath. restau- rátió leglelkesebb és áldozatkész vezérférfiát mélységes részvétüket tolmácsolják Nagyságod nagy gyászához és kéri további működésére főpásztori áldását. Dr. Fent Ferenc apát.“ Az elnök felkérésére elsőnek Haller István országgyűlési képviselő rövid, de lelkes beszédben kifejtette azt a nagy küzdelmet, amelyet elleneinkkel meg kell vívnunk, akik már nyíltan hirdetik még a parlamentben is a papi vagyon elkobzását. A népet kell a katholicizmus védelmére megnyernünk, s ezen célból előadásokat, gyűléseket tartsunk. Végül kilátásba helyezi, hogy miután a mostani értekezletre a kolera miatt csak kevesen jelentek meg, még ebben ez évben ismét lejönnek a központból a megyei szervezetet megalakítani. Hasonló értelemben beszélt még Huszár Károly országgyűlési képviselő is. Dr. Fent apát megköszönve a képviselők megjelenését, az értekezletet berekesztette. Délután fél 2 órakor társas ebéd volt a kath. körben, melyen az első felköszöntőt dr. Fent Ferenc apát mondotta gróf Zichy Gyula püspökre, kiemelve annak nagy áldozatkészségét, melyet a kulturális intézetek létesítésére és a kath. sajtó támogatására hozott. Utána Horváth Ignác tanító dr. Fent Ferenc apátot éltette, mint a püspöknek egyik kiváló vidéki őrszemét. Szabó Dezső sióagárdi plébános <k\ Fentnek előmenetelére, Fehérváry Ferenc blltaszéki segédlelkész pedig a kör összes tagjainak egészségére ürítette poharát. Az argentinjai hús. Úgy látszik, hogy képviselőházba is bevonul az argentiniai hús. A sajtóban a nyár óta táplálkozunk belőle, azóta, hogy egy takarékos boroszlói tanár felesége szervezte az első husboj- kottot. Azóta napi kérdés nemcsak Boroszlóban, hanem cio és trano Lajthán is a hús árak elviselhetetlen drágasága; ma Kolozsvárott éppen úgy aktuális kérdés, mint Szekszárdon. A husdrágaság ellen az argentiniai fagyasztott hússal akarnak védekezni, ez az amerikai hús az eddigi híradások szerint -közel 50 °/o-al olcsóbb. Hire járt már, hogy az amerikai hajóvállalatok rendezkednek be a fagyasztott hús európai exportjára és egy-egy hajó négyezer az argentiniai gyepen felhizott tulok húsát tudná piacra dobni egyszerre a mészárosok nagy rémületére. Csakhogy a dolog közelről nézve nem olyan ijesztős. A mészárosokat a hús kérdés ilyen fordulata egzistenciájukban nem érdekli, mert hiszen valakinek csak kell a felhalmozott tömeg árut a fogyasztók kezébe adni. A mészárosoknak tehát csak még szaporodnék a dolguk, mert olcsó húsból az emberek többet esznek. Melyik tényezőnek érdekét érinti az amerikai fogyasztott hús ? A gazdákét. A nyíregyházai gazdagyülés máris hozott határozati javaslatot, mely odatendál, hogy az argentiniai húst a fenálló védvámos törvények tiltó rendelkezései alapján behozni nem szabad. Ez a határozat a gazdák érdekében mondatott ki és valószínűleg meg is lessz a kellő foganatja. Á nyíregyházai gazdagyülés mint eminenter a kisemberek gyülekezete szerepelt. És a jelzett határozatot is a kisemberek érdekében hozták. Ez az, ami nekünk szemet szúr. Mert tudvalevőleg kereskedelmi alapon marhahizlalással nálunk csak a nagybirtokos foglalkozik. És a kis ember érdekeit egyáltalában vajmi kevéssé érdekli az, hogy a jó fogyasztó osztrák piacon a hizott marhahúst mily áron veszik. Nálunk a kis ember a vágóhidra marhát nem ad. Ha eladja a sovány tehenét, azt mint kneiphust a belső fogyasztás foglalja le és tudjuk, hogy ezt a harmadrendű árut a mészáros olcsón veszi. Ha belső fogyasztásban nálunk a hús drágaságáról beszélni lehet, azt csak a közvetítő kereskedelem nagy haszonrészesedését jelenti. A gazdák okosan teszik, ha érdekeiket megvédik. És nem is lett volna egy szavunk se a nyíregyházai határozathoz, ha a kis embernek ma egyedüli érdeke nem az volna, hogy olcsó húst ehessen s bizony nagyon sok kis ember szeretne hússal élni, akár ha fagyasztott argentiniai hússal is, csak az élvezhető és táplálható legyen. Nekünk mint a közönség érdekei védelmezőjének nem lehet a kérdésről másfajta véleményünk, mint az, hogy a mostani nagy határelzárkózás s vámvédelem között, szemben állattenyésztésünk folytonos apadására, a piaci drágaságot még a vámsorompók fölemelésével is meg kell szüntetni és csak hadd jöjjön be az argentiniai hús, ha az olcsóbb és táplálóbb Csakhogy itt van a bökkenő! Az argentiniai húst eddig az európai nyomor csak Bécsben próbálta ki. A község tanácsa. És a közélelmezési bizottság pápaszemes urai odaát — állítólag — nagyon összenéztek, mikor belekóstoltak az argentiniai roszböíbe. Mert szójáték nélkül szólva, az valóban rossz volt és élvezhetetlen. Ha ez igaz az Istenért miért beszélünk az argentiniai húsról? Mért nem beszélünk arról, amit a gazdák a nyíregyházai gyűlésükön oly becsületesen felkínáltak. A gazdák szerint a hús nem volna oly drága, ha a közvetítő kereskedelem túlságos hasznot nem akarna magának; hiszen a tenyésztőknek a mostani árak mellett is csak éppen hogy megengedett, tisztességes hasznuk van a marhatenyésztés s hizlalásból és hogy a hús olyan drága, arról a közvetítő kereskedelem tehet. A gazdák menten meg is ajánlják ellene az orvosszert, hogy szervezni kell a fogyasztást szövetkezeti alapon s össze kell hozni a tenyésztőt a fogyasztóval ; közben pedig minél kevesebb kézen kell a fogyasztási cikknek átmenni és ez a husdrá- gaságot egyszeriben megszünteti. Köszönjük és megfogadjuk a jó tanácsot. A gazdák testületé azonban az ilyen általános orvosszerek kinálgatásánál ne álljon meg, hanem szervezze is ezeket a fogyasztó szövetkezeteket. Mert ha csak receptet ir az orvos, de nem csinálja meg a patikás, — bele is puszulhat az ember. Olvasóinkhoz. Október 1-vel uj előfizetést nyitottunk a Tolnamegyei Közlönyre, mely a megyének legrégibb lapja s a függetlenségi és 48-as pártnak egyedüli képviselője vármegyénkben. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, akiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Lapunkat a t. megyei tanítók és tanítónőknek fél árért küldjük meg, mivel a »Tolna- megyei Közlönye a >Tolnamegyei Általános Tanító-egyesülete-nek hivatalos közlönye. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Kérjük régi előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítsák s ismerőseik körében mentői több hívet toborozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pedig nyomatékosan felkérjük, hogy hátralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap küldését beszüntetjük, mert a lap kiadása nagy anyagi áldozattal jár. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezések. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Szalay Antal és Mohácsy Endrét a dombóvári áll. elemi népiskolához rendes tanítókká nevezte ki. — áthelyezés. A m. kir. igazságügyi miniszter Zádor József volt szekszárdi, jelenleg malaczkai kir. járásbirósági betétszerkesztő telek- könyvvezetőt, a rendes létszámba való beosztása mellett a pécsi kir. törvényszékhez helyezte át.
