Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-09-08 / 36. szám
XXXVIII. évfolyam 36. szám Szekszárd, 1910 szeptember 11. hü Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz„ hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 <0 nir-fále • nyomda, r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő BGDA V 9 L Kl G S Kőmunkatárs HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, szombaton Előfizetési ár: E^ész évre 12 K, */* évre 6 K, l/á évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona 200—300 szóig 10 korona, minden további 109 szó | koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Veszedelmes esztendő. Egy áldásos, az anyagi érdekeket hatékonyan szolgáló, politikailag a nemzeti érdekeknek kedvező, termékeny év kilátásaival kezdődött a háromnegyed részben immár lefolyt 1910-dik esztendő. Ami meg belőle vissza van, eddigi mostoha jellegén alig változtathat, legföllebb még reménytelenebb helyzetet teremthet. Az áldásos év minden előjelével vette kezdetét. A termékeny rónaságok dus.kalásztermést mutattak; a szőlőtőkék gazdagon voltak fürtökkel megrakva ; az egész természet mosolygó képet mutatott; maga a nemzet is azon biztos reménnyel nézett a megejtendő országgyűlési képviselő választások elé, hogy az ország szentesitett törvényen alapuló igaz jogai győzedelmesen fognak abból kikerülni. IS mi lett rövid nyolc hónap alatt a remény- teljes kilátásokból ? A gabonanemü, mintha átok fogta volna meg, lassan-lassan egyre fogyott s a rendkívüli kilátásokból, egy gyenge középtermés képe bontakozott ki. A szőlőfürtöket irtózatos mennyiségben ellepte a peronoszpora, amely ellen hiába való volt minden védekezés. Az feltartózhatatlanul végezte romboló munháját. Ezen kívül a hány felhő megjelent az égen, az áldásos és termékenyítő eső helyett, mind jeget zúdított a viruló növényzetre, vagy óriási felhőszakadás alakjában végezte romboló munkáját. Szóval a természet a folyó évben megmutatta, hogy nemcsak alkotni képes, hanem azt, amit létrehozott, meg is tudja semmisíteni. Hanem a természet ezen pusztító munkája mi ahhoz képest, amit felsőbb tényezők, vagy a választó közönség megfoghat- lan irányváltozása a politikai téren végbevitt. A természet csak egy év vérmes reményeit semmisítette meg, a képviselőválasztás azonban romba döntötte a nemzet évtizedeken keresztül hűen ápolt, nemzeti törekvéseit.' Pénzügyi felszabadulás Ausztria járma alól; önálló vámterület Magyarország gazdasági fejlődésének biztosítására; a katonai téren pedig _ a magyar nyelv törvényes jogainak kivívása voltak a jelszavak, melyek a közvéleményt, ugylátszott, meg- ingathatlanul uralták, de mind ezen szép reményeket a képviselő választások eredménye megsemmisítette, vagy legalább is hosszabb időre levette a napirendről. A választó közönség többsége azt az akaratát emelte érvényre, hogy megelégszik a 67-ki kiegyezés mai végrehajtatlan állapotával s nem kívánja a kiegyezésben biztosított jogainak életbeléptetését. Nem kívánja az önálló bankot, az önálló vámterületet s a katonai téren is megelégszik azzal a szánandó helyzettel, melyet a császári hadsereg élet- beléptetése számára teremtett. Tán már unja is az alvasó, hogy minden adandó alkalommal, tán a keleténél többször is foglalkozom a 67-iki kiegyezéssel ; de e tekintetben követem Fáik Miksa, a kitűnő iró, de, nézetem szerint, rossz politikus példáját, ki a szabadságharc után, az elnyomatás korszakában, mindig az elkobzott magyar alkotmány visszaállításának szükségével foglalkozott lapjában s a leigá- zott nemzetnek vigaszt nyújtva, annak éberségét fokozni, vágyait fenntartani, sikerrel megkísérelte. Szerény a kör, melyben működöm, de kitartásban versenyzem Fáik Miksával. Belátta a nemzet, hogy a függetlenségi és 48-as párt elveit az adott viszonyok között, egyszerre meg nem valósíthatja s igy annak csorbítatlan épségben tartása mellett rávetette magát a kiegyezés végre nem hajtott részeinek kiküzdésére. Első sorban, minthogy az osztrák-magyar bank szabadalma a folyó évben lejár, a 67-iki törvényben foglalt világos jognál fogva, megkísérelte az önálló magyar bank felállítását. Bécsben azonban hallani sem akarnak az önálló magyar bankról s még a koalíciós kormány által követelt kartell- bankot is kereken visszautasították, mert bármit mond a törvény, Magyarországnak a jövőben is Ausztriával szemben pénzügyi függésben kell maradnia. Ezt követeli a dédelgeti Ausztria érdeke s a még mindig élő összbirodalom eszméje. S it Khuen-kormány s az ezt támogató- többség, ígéretéhez képest meg is fogja a közös bankot csinálni, még nagy szerencse lesz, ha annak szabadalmát nem tiz évre hosszabbítja meg, hanem csak 1917-ig, midőn az Ausztriával kötött vámszerződés lejár, mert ha a meghosszabbitás 10 évre szólna, akkor egyszerűen lehetetlenné tétetnék, hogy Magyarország 1917-ben az önálló vámterület iránti törvényes jogát érvényesítse. Egyéb iránt legyünk elkészülve a legrosszabbra, mert a mostani kormány arra vállalkozott, hogy semmiféle olyan jogot, mely a kiegyezési törvényben foglaltatik, de eddig végre nem lett hajtva, nem érvényesít, hanem kormányoz 67-es alapon, úgy mint eddig, nem törődve annak végre nem hajtott, nem érvényesített részeivel. Nem mi akartuk ezt igy, hanem az a választó közönség, mely a Khuen-kormány- nak nagy többsédet biztosított. Feleljen érte a történelem s a jövő nemzedék Ítélő széke előtt. Boda Vilmos. Útban Bruexeiíes felé. — Külföldi lévél. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárcája. Hamburg, 1910. aug. 29-én. Jó pár éve annak, hogy a „ Magyarország “- nál, mint ki a zsurnalistaság alfabétájával akar ismeretséget kötni, kezembe került a „Hamburger Nachrichter“ cimü lap. Szökatlan forma, sürü nyomás, elmázolt sorok, szürke papiros. Egytől- egyik olyan, hogy a szem megakad a szokatlan- ságon. Előbb a lap előállítás technikáján jartat- tam az eszemet, majd az eszme átvitel alapján a városra gondoltam, ahol a lap megjelen. Ez a lap szinte Bzimbolum lehet. Régi nagy város, benne valami szokatlan : füstös, kormos, komor. És mikor először jártam e tájon, beigazoltnak találtam akkori képzelődésemet. Ma még tisztábban látok. (A szem bármennyire nyitva legyen is, minél korosabb s minél többet látott, annál világosabban lát, mert meg van a rutinja, hogy ho gyan nézzen.) Hamburg elüt a többi nagy várostol. Budapest, Wien, Berlin, Paris mind egyforma: sok ház, nagy ház, járda, szaladó en.berek. Sablon város. Egyikben több a fa, a zöldség; másikban nagy ivlámpák; egyikben egyenesek az utcák, a másikban kanyargósak — ennyi az eltérés. Velencze, Konstantinápoly, Moszkva és Hamburg — meg úgy mondják az északi államok fővárosa — ez más. Más a stilus, az épitkezési rendszer, a szokás, az egész helyzet és körülmény, amelyben a városokat találjuk és. látjuk. Hamburg akkora, mint Budapest, De, bízvást mondhatom, nem látszik akkorának. A házakon bizonyos komorság és komolyság. Olyanok, mint a menyecske, aki haza várja a messze tengerekre eltávozott hajóst, az urát. Az élet is komoly. Még ott, ahol zaj és lárma van, ahol pezseg az „élet“, ott is meglátszik az a különös nyomottság. Élénkek az utcák és zajosak, de mindenki a munkája után halad, üzleteket köt. Nem a napi kenyér már az, amiért itt az emberek dolgoznak, hanem a jobblét, amibe családját hagyni akarja. Hirdeti ezt a sok óriási üzletház, hirdeti a nagy kereskedelmi forgalom és az elképzelhetetlen élénk hajójárat. Mintha nem is volna Hamburg egy város, hanem úgy hordták volna össze az egész világról az itt összesereglő tengeri szörnyek, az óriási hajók. Itt egy nagy 6—7 emeletes ház, no éz biztosan amerikai árun épült, hogy ilyen amerikai izü. Itt az Afrika-ház — előtte két elefánt. Amott egy nyájas palota, örök rajta a fény, a derű — az ausztráliai hajójáratok igazgatósága. Ne is szóljunk az angol, a svéd, norvég, finn az orosz és a más minden itt veszteglő hajókról. Mind-mind pénzt hoz, vagyont gyarapit és emeli a kultúrát. És a hamburgi nép mégis (vagy inkább épp ezért?) egyszerű. A milliomos (úgy mondják még az is, aki pár év előtt halt meg, bátra hagyván négy milliárd márkát kitevő vagyont) és a szegény hajós, serény, munkás, szorgalmas, mind .egyaránt. Lehet is. Itt nem szégyen a munka, itt ur az iparos és a szatócs is. Mert itt az úri mivolt nem a jól szabott ruhától függ, nem attól, hogy pezsgőt iszik-e valaki és kártyázik-e a „kellő méték“-ben, hanem attól, hogy dolgos, becsületes-e valaki. Kaszinó-tag lehet itt bárki, csak a maga emberségéből vitte légyen valamire és sohasem kérdik ki fia s merre a hazája. És Hamburg sokban ennek köszönheti, pompás fekvésén kívül, hogy egyike a legelső világpiacoknak. Ott a börzéje. Ma nem kevesebb, mint 6238 ember fordult meg ott, ahol informálódtam. Erős volt a hajójegy részvények lenyomása a kolera miatt. Volt ott lárma, zaj, de az üzlet, a pénz váltotta ezt ki. Hamburgban csak St.-Pauli városrészben vau vigság. De ez is külön álló a többi városétól. óriási nagy bódék és pici pincehelyiségek, sörmérések, desztillációs helyek, pálinka-butikok. Verkli és nagy automata orgonákkal. A London Porter House, amelyben az angol és amerikai matrózok isszák a Double Brown Stout jelzésű, kapnivaló, de aZ embert földre téritő erejű barnasört. A hajós nép itt vigad. Sokszor hónapokon át távol van s vizen és félhőn kivül sem mit se lát. Semmibe nincs része, Csak vészben, viharban és folytonos éber figyelemben, ő is ember. És ilyenkor, amikor oda köt egy-egy- óriási vizi8zörnyeteg a nyolc-tiz oszlopból álló biokhoz s leszabadul róla, bőven kárpótolja magát a mulasztottakért. De azt’ ha itt az indulás, vége a mulatságnak. Holnap indul a világ, nagyságra nézve, harmadik hajója az : „Amerika“ hét napi nagy útjára : New-Yorkba. Volt rajta sürgés-forgás. A beemelő daru szakadatlanul működött. Recseg- ropog a nagy vas alkotmány, de a hajó meg sem érzi a belé gyömöszölt pár száz waggónnyi árut. Hiszen csupán szénből milyen készletet kell vinnie, mikor óránként egy waggon szenet elfogyaszt a 16.000 lóerejü gép működésben tartása. A hajó hossza 200 méter. Magassága 58 méter. Négy ezer utasnak van benne kényelmesen helye s ezen kivül a legénység száma 450. A hajó 17
