Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-01-27 / 4. szám
2 TOLNAMEG\EI KÖZLÖNY sem tágított a múltban elfoglalt álláspontjától, nem lenne-e tehát természetellenes tóle annak a kormánynak támogatására sietni, mely nem hoz semmi nemzeti vívmányt, csak a 67-es nevet használja fel arra, hogy a közönséget megtévessze s hogy azon célját, mely a régi sz^badelvüpárti uralom visszaállítására irányul, minél kevesebb fáradtsággal elérje. Affelett, hogy kedves volt e az országnak az a szabadelvű kormányzat, mely egyedül azt tekintette feladatának, hogy a Bécsből irányított, a 67-ki kiegyezést alapjaiból kiforgató politikát fedezze, már a legutóbbi választások alkalmával döntött a nemzet. Hiú kísérlet azt halottaiból újra feltámasztani akarni és pedig annál kevésbé, mert az igazi hatvanhetesek sem hajlandók még egyszer oda visszatérni, honnét elvezette őket hazafias érzésük, a kiegyezési törvény iránti hűségük s a nemzet életbevágó érdekeihez való megingathatatlan ragaszkodásuk. Boda Vilmos. Darányi búcsúja Bezerédj Páltól. Egy ismerősünk révén birtokunkba jutott a szövege azon levélnek, amelyet Darányi volt földmivelésügyi miniszter búcsúzóul intézett Bezerédj Pál selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazotthoz A magas szárnyalása, gyönyörű conceptióju, bensőségteljes meleghangú levélnek nagy becsét csak azzal méltatjuk legjobban, hogy azt e helyen szószerint átadjuk a nyilvánosságnak. A levélnek szövege a következő : Méltóságos Url „ó Császári és Apostoli Királyi Felsége folyó évi január hó 17 én kelt legfelső kéziratával a m. kir. földmivelésügyi ministerium vezetésétől saját kérelmemre legkegyelmesebben felmenteni méltóztatott. Midőn a vezetésem alatt állott tárcától búcsúzom, nem tehetem, hogy Méltóságodról kü lön meg ne emlékezzem, kinek tizenegy teljes éven át egyformán élveztem hazafíui támogatását. Méltóságod a nagynevű Bezerédj István nyom dókáin haladva a magyar selyemtenyésztés ügyét újjászervezte és annak fejlesztésével és európai színvonalra való emelésével legszegényebb néposztályunkat juttatta kenyérhez. Amit Méltóságod harminc éven át végzett, az nemcsak gazdasági és szociális nagy munka volt, hanem a szó legnemesebb értelmében népmentő akciónak nevezhető. e Es ezen fáradhatatlan munkáért, amellyel az éjjelt a nappallal egygyé tette, jutalmat és elismerést nemcsak nem várt, de az elől mindig meg nem bántotta. Pedig az csábította el az asszonyt. Nem, ez gyávaság, hálátlanság lenne, és . • . egyszerűen nem tudja megtenni. Valami megbénítja a kezét. Nem nyúlt az asszonyhoz ütő kézzel, de segitő karját sem nyújtotta neki. Félsz? mondta. Pedig itt nincs kígyó. Azelőtt csak attól rét- tegtél. Igaz, újabban nagyon megbarátkoztatok. Most beszélt először a kiűzetés óta. Hirtelen erős fájdalmat érzett a szája szélén. Annak a rettenetes gyümölcsnek az ize volt ilyen. Keserű, mint . . . De nincs is hozzá hasonló. A paradicsomban minden édes vott. Csak ez volt keserű. .. a tudás. Tudta, hogy igazságtalan volt az asz- szonnyal. Együtt vétkeztek, együtt bűnhődtek s most még ő is kemény szóval illeti a szegény, gyenge asszonyt. Mert kemény volt a gúnyos szó, nagyon. A szegény asszony meg sem értette először. Csak mikor távozni látta férjét, lett előtte világos a dolog, a maga rettentő valójában: Ádám már nem szereti őt. Itt hagyta a sötétben, ahol annyi lehet a kigyó. Mert Ádám tévedett. Eva most még sokkal jobban félt a kígyótól, mint annak előtte. Itt meg biztosan sok van, hisz itt sok a fa, — a kigyó pedig onnan szólal meg . . . Éva remegve sietett Ádám után. Ha nem szereti is, de megvédi, hisz annyira csak nem gyűlöli . . . Szaladt, fűtött arra, amerre urát látta eltűnni. Gyenge talpát feltépték a kövek, fehér karját megsebezték a tüskék, ő mindezzel nem törődött, néki sietni kell az ő párja után, aki erős, megvédi, akit néki ki kell békiteni, mert az reá most nagyon, nagyon haragszik. Sietett hát. Egyszerre csak rémülve állott meg. Egy útjában álló fáról egy rettenetes fejű kigyó kitért. Mintha érezte volna, hogy sikerei az idő és a tér arányait meghaladják: „non aquilo impotens posáit diruere, non annorum innumera- bilis series.“ Találja meg Méltóságod jutalmát százezrek és százezrek hálájában, munkája sikerében, a siker áldásában és szeretettéi boldogságában, a kiknek legdrágább kincsük az az örökség lesz, amely Méltóságod nevével és e név dicsőségével fog nekik osztályrészül jutni: engem pedig mint régi, hü munkatársát tartson meg mindenkor nagyrabecsült szives jó emlékezetében. Fogadja Méltóságod tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1910. január 17 én. Darányi.“ Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete f. hó 25 én, d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklésével, aki megnyitva a közgyűlést, jegyző- könyvi hitelesitőkül felkérte Vigand János és Uj János képviselőtestületi tagokat A közgyűlés első tárgya a báró Augusz- árvaház tulajdonát képező Wosinsky Mór utcai kert megvétele tárgyában érkezett miniszteri leirat bemutatása volt. A képvisslőtestület ugyanis egy korábban' hozott határozattal kimondotta, hogy a báró Augusz árvaház tulajdonát képező kertet megveszi, hogy oda csendőrségi laktanyát építhessen. A belügyminiszter ezen kert eladását most megengedte, ha a város Q-ölenként 6 koronát fizet. Miután ingatlan vételről van szó, a képviselőtestület folyó évi március hó 3-án tartandó közgyűlésében' határoz ebiben az ügyben véglegesen. A csendőrlaktanya építési ügyben Janosits Károly főjegyző felolvasta a csendőrkerületi parancsnokság átiratát és beterjesztette a tanács javaslatát, mely szerint a város 129 211 korona költséggel akár a vasúthoz vezető ut mellett, akár a báró Augusz féle kert telkén felépitteti a csendőrségi laktanyát, ha a kincstár a befektetett tőkének 7 százalékát biztosítja és 25 évre szerződést köt a várossal. A szerződés csak akkor bontható fel, ha a csendőrségi intézmény megszűnnék, vagy ha a város ennek felbontását kívánná. A tanács javaslatát a képviselőtestület ilyen értelemben egyhangúlag elfogadta. Hauk Antalnak azon kérelmét, hogy a házára bekebelezett biztosítási összeg törlése megengedtessék, a képviselőtestület csak azon esetben teljesiti, ha a bérletről elhordatott szalma fejében 404 koronát fizet a városnak. Tóth Gyula kérvényére a képviselőtestület Szabó János mérnök előterjesztése alapján elhatározta, hogy a Szekszárd Szálló kávéházában 2, az étteremben pedig 1 villamos szellőztető készüléket állít fel 750 korona befektetéssel, csüggött le. Nyakát feléje nyújtotta, szája nyitva volt . . , mindjárt megszólal. A szerencsétlen asszony még felkiáltott: „Ádám! A kigyó!“ — aztán mereven, szótlanul nézett maga elé — öntudat nélkül is várva, mit fog szólni a kigyó. Hogy rettegett a hangjától! Gúnyolódni fog . . . Csak ne kérjen valamit .. . ő nem tudja ... de megint engedelmeskedni talál. — A kigyó ! . . . hallatszott nem messziről, Ádám hangja, de úgy, ahogy azt még Éva sohasem hallotta Ádám melléből előtörni. A bokrok szétnyíltak s Ádám dühösen, elkeseredve rontott a sziszegő állatra. Megragadta a nyakát, fojtogatta, aztán rántott egyet rajta, hogy a fa körül csavarodó része a vergődő hüllőnek lemaradt előrenyujtott feléről. Ezt azlán a karjára csavarta és a kínosan vergődő kigyó fejét addig verte a fához, kőhöz, mig nem maradt egyéb a kezében, mint egy véres, hideg, korbácsszerü csonk, amit aztán undorodva dobott el magától. — Te utálatos dög! — lihegte még mindég remegve a nagy indulattól és erős küzdelemtől. A hálásan feléje siető asszonyhoz azonban most sem volt jó szava, vigasztaló beszéde. — Bosszút áltam az asszonyom félrevezetőjén, láthatta, hogy bánok el vele. Most legalább nem kell már félnem, hogy elveszik tőlem és ellenem használják fel. Ezt gondolta Ádám. Illetve félhalkan mondta magának, magyarázatképpen. Mert a lelke legmélyén az a gondolata volt, hogy meg kell bocsátani az asszonynak, eleget bűnhődött már.- De ezt nem engedte a büszkesége. melynek évi 6 százalékát Tóth Gyula fizeti a város pénztárába. Dömötör Sándornak a háza előtti fecskendőfélszer eltávolítása tárgyában benyújtott kérvénye kiadatott a tanácsnak javaslattétel végett. . Molnár Lajos rendőrkapitánynak a 150/909. sz. határozat ellen beadott felebbezése tárgytalanná lett, mivel ezt visszavonta. Ezután következett Molnár Lajos rendőr- kapitány felfüggesztési ügyének tárgyalása, mely élénk vitára és több felszólalásra késztette a városi atyákat. A képviselőtestület ugyanis legutóbb tartott közgyűlésében kimondotta, hogy Molnár Lajos rendőrkapitányt állásától felfüggeszti. Ezt a határozatot a rendőrkapitány meg- felebbezte a közigazgatási hatósághoz. A polgár- mester a felfüggesztő határozathoz képest előterjesztést tett a főispánhoz, hogy törvényadta jogánál fogva nevezzen ki helyettes rendőrkapitányt. Erre a főispáútól leirat érkezett, melyben kijelenti, címednek (a polgármesternek), bogy a felfüggesztett rendőrkapitányt nem helyettesíti, mivel ilyen előterjesztéssel a képviselőtestület határozatilag őt nem bizta meg. Janosits Károly főjegyző, mint előadó felolvasta á főispán leiratát és a törvényből citálta azon paragrafusokat, melyekből kitűnt, hogy a főispán általunk kívánt képviselőtestületi határozatra nincs szükség és hogy a polgármester törvényesen járt el Végül előterjesztette a tanácsnak indokolt azon javaslatát, hogy a képviselőtestület bízza meg a polgármestert a főispánhoz intézendő előterjesztés ifiegtételére. Gr. Horvát Jenő és dr. Gulyás József a tanács javaslata ellen érveltek, mig dr. Albersz Rezső, Szabó Géza, dr. Szentkirályi Mihály és az előadó mellette szavaztak. A hosszú vitát nak névszerinti szavazzással vetettek véget. A tanács javaslata mellett 46, ellene pedig 7 bizottsági tag szavazott. Fehér Lajos 100 korona fogyasztási adóját a képviselőtestület 50 koronára szállította le. KÜLÖNFÉLÉK. / A vértanuk, meg az illeték. Ballada, ajánlva: Wekerle Sándor volt pénzügyminiszternek. * A vesztőhely megvétele után járó állami illetéknek csalt a felét engedte el. Halott tábornokok — tizenhármán voltak -- Földet vásároltak : kétszáztiz kis holdat. Mig éltek, vergődtek az ágyufüst mellett, Jószágot szerezni idejük nem tellett. Minden vagyonuk volt: az élet, szabadság, A nemzet kivánta, mindkettőt odadták. Ekkor egy hangot hallott. Az Űré volt „Ádám! Hát csak bosszút állani tudsz, megbocsátani nem ? Ha én is úgy tennék“, A férfi megrémült. Tanácstalanul nézett maga körül. A feje zúgott, a szive dobogott, a szájában újra azt a keserű izt érezte. Égette kívül is a szája szélét, mint az alma, mikor beleharapott. Újra tudta, hogy igazságtalanul bánt az asszonyával. Jóvá akarta tenni. Feléje ment. Éva egy kövön ült, fáradtan, a halálos rémülettől kimerülve, a boldogtalanságtól elfásulva. Ádám szive megesett rajta. Leült melléje. Az asszony reménykedve felnézett. Aztán mintha gondolatait folytatná, szomorúan kérdezte: „Most mi lesz velem ?“ Ádám nem tudott felelni. Ázt különben ő sem tudta. Annyit látott csak, hogy párja fáradt, nagyon fáradt. Szerette volna megsimogatni, fék-, helyet is akart néki készíteni, de nem tette. Valami: büszkeség, nyakasság vagy mi nem engedte. Úgy látszik az ő tanácsadója is kigyó volt. „Feküdj le, pihend ki magad,“ csak ennyit mondott. — És te ? aggódott az asszony. — Én is azt teszem. — De Ádám, itt a kigyók közt. Ne tegyük, kérlelte az asszony aggodalmas hangon. — Ha én nem félek, te se rettegj. Az én életem is ér annyit, mint a tied. A keserű iz megint betöltötte a száját, marta az ajkát . . . megint bántalmazta Évát. De miért fél, miért nem nevet ez az asszony? Neki igy nem kell.
