Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-08-25 / 34. szám
XXXVIII. évfolyam 34. szám Szekszárd, 1910 augusztus 28 Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerádj István-utcza 6. sz.. hová 1 lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű ______hirdetések és pénzkfildeménvek intézendők Tű zoltók gyűlése. A tolnavármegyei tűzoltó testületek szövetsége ma tartja Paddon évi rendes közgyűlését. Ez az önkéntes tűzoltók életében mindenesetre nevezetesebb esemény, alkalmat nyújt nekem, hogy a tűzoltóság mai helyzetével részletesebben foglalkozzam. Any- nyi kétségtelen, hogy az önkéntes tűzoltóságnak korábban nagy népszerűségnek örvendő intézménye utóbbi időkben erősen hanyatlásnak indult. Egyrészt azok száma, kik a fáradságos és veszedelmes tűzoltói tiszt betöltésére vállalkoznak, egyre fogy s igy az önkéntes tűzoltóságok létszáma erős apadásnak indult; másrészt a nagy közönség is, nemhogy az emberszerető testületek támogatására vállalkoznék, egyenesen, igen sok esetben, ellenszenves magatartást tanúsít vele szemben. Ily viszonyok közütt nem nehéz megjósolni, hogy csak idő kérdése, mikor következik be az az idő, hogy az önkéntes tűzoltóságok örökébe a hivatásos tűzoltók fognak lépni. Hogy ez az átalakulás a községekre minő újabb terheket fog róni, arra szolgáljon a következő példa. Szekszárdnak, ha az önkéntes tűzoltóság működése megszűnik, legalább 15 fizetéses tűzoltót kell beállítani. Ezek évi dijazásn nem fog 600 koronán alul lenni. Hozzávéve még egy képzett tűzoltó tisztet, évi 2000 korona díjazással, 11.000 koronára fog rúgni az az összeg, mely a községi költségvetést évenként megfogja terhelni. De kissé eltértem feladatomtól s igy visszatérek oda, honnét kiindultam, tudniMemoria. Ujjaim hosszú bus idők után Újra játszanak most a zongorán. S felzokog rajta, szomorúan, halkan, Régen nem hallott, ismerős dallam. ó játszta egykor, a dalos lelke Lehelt életet és lelket bele. Szivemet fájó érzés járja át, Hogy tovább játszom a melódiát. S mélyéből mind mind felszakad a kin S gátjatört árként hullanak a könnyeim. S hogy velem együtt zokog zongorám, Mintha az ő lágy hangját hallanám. Hulló könnyeid, óh szüntesd meg már, Hisz lelkem hozzád vissza-vissza jár Lásd, tovább élek, meg nem hallhatok, Örök éltüvé tettek e dalok. Özv. Brandeiszné Frey Melanie. A vesztett boldogság. — A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája. — Irta: Stix. Most a nyáron hallottam, hogy lent voltam Fonyódon vakációzni. A sorsom összehozott egyik iskolás pajtásommal, akivel ezelőt 10 éve együtt róttuk a bajai utcákat, s akivel azon rövid 4 év alatt, hogy megszereztük oklevelünket, igen megbarátkoztunk : s különösen megszerettük egymást. Jóképű, vidám fickó volt,- de aki minden hohémsége mellett is nagyon szeretett a könyvekkel foglalkozni. S hogy tiz év után — Istenem, mily sok idő : mennyi fakadó remény keserű csalódása ; szerzett ideák puszta megsemmiHelelős szerkesztő ... Főmunkatárs BQOA V1L&105 HORVÁTH iGHÁCZ sülése teszi szomorúvá azt a tova rohanó, eltűnt tiz évet, — s mégis, hogy igy váratlanul talál kozánk, az első pillanatban úgy tűnt fel Gabi, mintha semmit sem veszített volna régi jóked véből. Kacagva ölelt keblére, s pajzán beszéde, örökös mókái, s nevető szemei dehogy árulták volna el azt a mély sebet, amitől pedig annyit vérzik szegénynek a szive. De, hogy volt időnk elég, hogy elbeszélgethettünk; elmondtam a saját életemet, s ő is nyíltan, őszintén beszélt nékem, s ekkor tudtam meg, a vesztett boldogságát. . . . Bizony édes barátom, engem a sors megcsufolt, kegyetlenül bánt velem. Már azt hittem — ezelőtt pár évvel, — hogy heevezhetek egy csendes, békés, puha fészekbe, az én otthonomba. Képzeletben repesett a szivem már a boldogságtól annak a tudatán, hogy egy kedves feleség, s talán egy szőke hajú, aranyos kis csöppség kezdő gügyögése menyországot ad nékem, 8 ime látod, itt vagyok még mindig egyedül megtépetten, megfosztva a legszebb ideáktól, megcsalatva a legszebb reményben. Csak élek, s hasztalan keresem sohasem fogom megtalálni azt: akit elveszítettem . . . — Vigasztalni próbáltam. . . . Eh! hagyd abba, ne próbálj — szólt ingerülten — hiszen ismersz, s látod, ma már nevetek azon, amin egykor annyit keseregtem; kacagok, ha rágondolok, pedig mindig fáj valami itt bent a szivemben . . . nagyon fáj . . . ah ! hagyjuk ! 18 éves volt, hogy megismertem. A nevét ne kérdezd, különben Vilmának hívták. Nem mondta senki, hogy szép; nékem mégis a legszebb volt a faluban. Olyan gesztenyebarna hajú, s szürkés szemű leány volt, . . . Megjelen hetenként egyszer, szombaton Előfizetési ár: Egész évre 12 Kg V, évre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 sí ó 2 koronával több. Nyiltcér garmond soronkint 80 tiliér. különben ma már nem is tudom milyen volt a szeme; pedig hej! de sokat néztem azok mélységes tükrébe. Középmagas, karcsú leány volt, s ruháját már többnyire maga varrta, mindig fess, a leg- izlésesebb volt az öltözködésben. Sokáig csak közömbösen néztem, vagy félve kerültem tekintetét. S hogy megismertem: volt valami, ami mindjárt megigézett, ami három éven át rabul tartott engemet. Talán az a hízelgő, kedves modora; vagy talán az a csevegő beszédes kis ajkak, amelyek sohase szűntek meg mesélni, meg kacagni ... talán ez bolonditott meg, nem tudom. Pedig akkor még nem is. szerettem, de később érzelmem több lett a puszta szerelemnél. Igen, őrült lettem abba a lányba attól . a pillanattól, hogy először hallottam rebegő száját beszédre nyitni, hogy szemeinek titkolt sugá- riban kiolvashattam romlatlan lelkének őszinteségét, szeplőtlen tisztaságát. Sokat jártam hozzájuk szabad időmben. Nyáron együtt barangoltuk be a madárdalos berkeket epret szedve; vagy elel kalandoztunk a hegyek között virágot tépve. Együtt üztük a himes szárnyú lepkéket, fűztük koszorúba a réti virágokat; vagy gyönyörködtünk a napsugárban fürdő zöld. gyíkok játékában. Télen együtt siklottunk a befagyott tó sima jégtükrén, s közösen csináltuk a hóembert az utca gyerekek nagy örömére. Úgy éreztem, csak mellette lehetek boldog, igazán szerencsés. Azt gondoltam, ha megtörtént, hogy egy nap nem láttam, nem beszélhettem vele, hogy azon a napon nem is éltem igazán. Minden szabad gondolatom, minden percem az övé volt, éjjeli álmom egyedüli tárgya, mindene volt. Az ő nevével tértem nyugodni, s réggéj illik a tüzoltótestületek évi rendes közgyűlésének méltatásához. Aki azt hiszi, hogy a vármegyei tűzoltó szövetség működése abban merül ki, hogy évenként összegyűl s mulatságok között él át 24 órát, az némi tévedésnek lehet áldozata, mert igaz ugyan, hogy az ilyen összejövetelek nem esnek meg többféle vigadozás nélkül, de van az ilyen ösz- szejövetelnek egy nagyon fontos munkája, melyet mindenkor illő komolysággal el szokott végezni s mely létjogosultságának, úgyszólván sarkkövét képézi. Az egész vármegye területe, ugyanis kerületekre van beosztva s minden kerületnek van egy választott tüzfelügyelője, kinek fontos feladata az, , hogy kerületének összes községeit évenként beutazván s a tüzohószerek állapotát tüzetes vizsgálat tárgyává tevén, a tapasztaltakat jegyzékbe foglalva, az elnökségnek bemutassa, ki azután a jelentések érdemleges tartalmát a közgyűlés tudomására hozza. Aki ismeri a községek egy részének — tisztelet a bizonyára számos kivételeknek — a tüzoltószerek kezelésére vonatkozó eljárását, az bizonyára méltányolni íogja a tüz- felügyelői intézmény életbeléptetését. Hiszen ' még mindig vannak községek, hol a fecskendő, minden gondozás nélkül, hónapokon keresztül, valami félreeső fészerben van elhelyezve s a baromfiaknak kedves tanyájául szolgál s csak akkor gondolnak létezésére, ha elhangzik a vészkiáltás: tűz van! Hogy az ilyen eszközökkel miként lehet a fékeveszett káros elemnek gátat vetni, különösen erős szélben s nádfedelü házak között, azt elképzelheti bárki is. A tüzíelügyelő hivatása, ilyen községekben, elsősorban a községi elöljáróságot figyelmeztetni az ily eljárás esetleges káros következményeire s ha ennek hatása nem mutatkozik, akkor az esetet, mint fentebb jeleztem, az elnökséghez benyújtandó jelentésébe ‘foglalja. Az elnökség azután a beérkezett tüzfelügyelői jelentésekből kiszedi azon részleteket, melyek sürgős orvoslást igényelnek s azokat a vármegye alispánjának bejelenti, ki azután a főszolgabírók utján megteszi a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket. Ám, ha a tüzoltószövetség ezen alapszabályaiban részletezett feladatának lelki- ismeretesen megfelel, ami bizonyára meg is történik, akkor évi közgyűlése alkalmával rendelkezésére maradt egyébb idejét bátran fordithajta mulatságokra, melyek egyébiránt nem szoktak egyébből állani, mint délben egy társasebédből és este egy táncvigalomból. Mert annyi bizonyos, hogy az önkéntes tűzoltónak az a fő jellemvonása, hogy a tűzoltással, minden téren, alaposan szeret foglalkozni. Ezt a semmit sem kártékony tulajdonságát pedig bátran meg lehet bocsájtani, ha elgondoljuk, hogy csupán emberszeretet- ből hányszor teszi egészségét, testi épségét, sőt nem ritkán életét kockára, tisztán és egyedül embertársai érdekében. Boda Vilmos. Tisztelettel kérjük, hogy az elft- fizetési összeget lapunk kiadóhivatalához beküldeni szíveskedjenek.
