Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-08-11 / 32. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 1910 augusztus 14. polgári iskola 5. és 6. osztálya életképtelen azért, meri semmire sem képesit. De ez csak azt jelenti, hogy a polgári iskola, mint népiskolai intézmény, korai a magyar viszonyok mellett. Az iparos és földmives, ha egyáltalán jár középfokú iskolába, megelégszik egy két évvel, amit jól- rosszul eltölt, de ritkán áldoz 6 esztendőt az általános műveltség elnyeréséért. De hogy a kereskedelmi iskolák csak azért volnának életképesek, mert valamire képesítenek, annak az ellenkezőjéről akarom meggyőzni cikkíró urat, még pedig eSy egyszerü számmal: a végzett tanítványok szövetsége utján gyűjtött statisztikai adatok szerint a kereskedelmi iskolák abiturienseinek két harmada működik a kereskedelem terén, csak egyharmadának van egyéb foglalkozása. Vájjon áll-e ez például a gimnáziumról, hogy volt növendékeinek kétharmada végzett egyetemet ? Készségesen elismerem, hogy például az alsókubini, nagyr'őcei, homonnai felső kereskedelmi iskolák végzettjeinek igen kis része megy kereskedelmi pályára. De ezt a kedvezőtlen jelenséget sokszorosan egyensúlyozzák a kereskedelmi empóriumokban felállított kereskedelmi iskolák. Jgy például a budapesti állami felső kereskedelmi iskola abiturienseinek ->83 százaléka választott kereskedelmi és ipari pályát és csak 17 százaléka ment főiskolára, katonai vagy köz- hivatálnoki pályára. Tudtommal a többi nagyobb kereskedelmi iskolánál hasonló az arány. Ezek közül sokan apjuk üzletében kaptak alkalmazást, amely üzleteket később önállóan fogják vezetni. Például az idei abiturienseink 30 százalékának atyja önálló kereskedő és iparos. Igaz, hogy a felső kereskedelmi iskola jelenleg egy évvel korábban képesit a középiskolánál s ezért sok olyan ifjú keresi fel ezeket az iskolákat, aki nem oda való. A kereskedelmi iskolai tanárság objektivását bizonyítja, hogy erős mozgalmat indított a negyedik osztály felállításáért s a siker nem maradt el, amennyiben a kultuszminisztérium elhatározta a negyedik osztály szervezését és a végrehajtás sem lehet messze, mert a négyosztályu felső kereskedelmi iskola tananyagának tervezete is készen van. A felső kereskedelmi iskolák mai száma ellen a cikkíró ur azt az érvet hozza fel, hogy Nagybritániában kevesebb a kereskedelmi iskola, mint Magyarországon. Ezt az érvelést ezelőtt 3—4 évvel hallottam a képviselőházban Ballagi Aladár egyetemi tanártól, aki akkoriban a Polgári Iskolai Egyesület elnöke volt. Nagybritánia viszonyait nem lehet a mieinkhez hasonlítani. A cikkíró urnák csak látszólag van igaza, mert Nagybritániában sokkal több a kereskedelmi iskola, mint nálunk: ott iskola a számtalan kereskedőcég mindegyike s középiskoláik is jobban simulnak a gyakorlati élet követelményeihez, mint nálunk. Ott közismert sok olyan dolog, ami nálunk nehezen szerezhető ismeret, ott úgyszólván a társadalmi érintkezéssel nevelődik a kereskedő. A mi népünkben kevés a vállalkozási kedv, a közigazgatási érték, a kínálkozó kedvező konjukturák kihasználására. Erre nevelni kell s több generáció szükséges ahhoz, hogy erős intelligens kereskedői osztály keletkezzék. Felső kereskedelmi iskoláink saáma nem sok ! Ennyire szükségünk van. Földrajzi elosztásukhoz sok szó fér, de a reform végrehajtása esetén ebben is egészségesebb állapot remélhető. Miért keres a cikkíró ur példát oly országban, amelynek kereskedelmi helyzete annyira elüt a miénktől ? Németország a példa rá, hogy céltudatos iskolai politikával lehet élénk kereskedelmet fejleszteni. Németország földrajzi és kulturális szempontból is sokkal közelebb esik hozzánk. Elénk kereskedelmi összeköttetésben állunk vele, iskolai rendszerünk pedig úgyszólván másolata az övének. A napóleoni háborúk tönkretették Németország külkereskedelmét, az Ausztria és Poroszország között a hegemóniáért folyó viszály sokat ártott annak. Azóta annyira emelkedett és fejlődött kereskedelme, hogy ma már erős konkurrense az angol kereskedelemnek. Nagybritaniának kevés a kereskedelmi iskolája, de ezt maguk az angol kereskedők panaszkép mondják, amennyiben a világcégek legjobban dotált állásait, a külföldi levelezőket legnagyobb részben németek töltik be. Ezek pedig mind német kereskedelmi iskolák abitoriensei. Es, hogy egy nemzet kereskedelmére mennyire káros az oly idegen, importált munkaerő, amely bizalmi állást tölt be, azt hiszem, ezt nem kell bizonyítanom. Elismerem, hogy a német kereskedelem fejlődéséhez sok más tényező is hozzájárult, de a sok és jó szakiskolának oroszlánrésze van benne. Sokkal több, még aránylag is, a kereskedelmi iskolája, mint nekünk. Németországnak körülbelül ötször több a szakiskolája, pedig la kosainak száma csak háromszor annyi, mint Magyarországnak. Köztük olyan, mint például lipcsei Handelshochschule, amelynek mind az öt világrészből van hallgatója, közöttük a legtöbb — sorrendben — a német, az orosz, az osztrákmagyar (sic 1), az angol. Ismeretes az a mondás, Sadorvánál a porosz iskolamesterek verték meg az osztrákokat. Ha pedig valmikor a német kereskedelem legyűri az angolt, — amitől az angolok tartanak s az ebből eredő idegesség az angol sajtóban ismeretes minder újságolvasó előtt — akkor el lehet mondani, hogy az angolok kereskedelmét a német szakiskolák tanitói verték meg. Abban viszont igazat adok a cikkiró urnák, hogy alig lehetséges ma már polgári iskolát kereskedelmi osztályokkal kibővíteni, vagy felső kereskedelmi osztályokkal kibővíteni, vagy felső kereskedelmi iskolát Szekszárdon felállítani, de egészen más indító okokból. Nem a megyebeli iskolák tanulóit kellene megkérdezni, banem figyelembe venni a megye iparát és kereskedelmét és ha szükségesnek mutatkozik, fel kell állítani az iskolát. De egyelőre Szekszárd kereskedelme még nem oly fejlett és Tolnavármegye is kifejezetten nyerstermelő, igy tehát felsőkereske- reskedelmi iskola létesítése legalább is korai. Az irányadó körök erre vonatkozó véleményét, úgy látom, külömben is ismeri a cikkiró. így Kecskemét városa, amelynek pedig az egész kontinensre, sőt Nagybritanniára is kiterjedő nagy gyümölcskereskedelme van, csak hosszú deputá- ciózás és kérvényezés után állíthatja fel most szeptemberben felső kereskedelmi iskoláját. A cikk többi része eDgem már inkább mint jóakaratu szemlélőt érdekel. Szerény nézetem szerint a polgári iskolák vajúdó ügye a leginkább célravezető módon az általános középiskolai reform keretében volna megoldható. Mert a hétosztályu polgári iskola csak a közhivatali pályákra képesítene, ami pedig a szellemi proletariátust csak növelné. Ha pedig a polgári iskola beolvadna az akár 4, akár 6 osztályú egészséges középiskolába, amelyből a négy, illetve a 2—3 osztályú főgimnáziumba, főreáliskolába, felsőkereskedelmi v. felső ipariskolába lehetetne lépni, azt hiszem, hogy az ilyen reformot a polgári iskolai tanárság is örömmel üdvözölné. Stolpa Károly a bpesti áll. felső keresk. iskola tanára. Szülők gondja. (V. L.) A thema minden esztendőben visz- szatérő és valami nagy, sokféle variálást nem bir meg. Évtizedek óta, igy az iskolai tanév végén megújul a sajtó körkérdése, foglalkozván a szülők nehéz gondjával, azzal, hogy pályaválasztásra megérett gyermekeik részére mely kenyérkereső foglalkozást válasszák ki, vagy helyesebben melyikre tanittassák ? És évtizedek óta úgy van, hogy amig a sajtó a közérdek becsületes szolgálatában óva inti a szülőket a túlontúl megszállt értelmi pályák választásától és amig évtizedek óta a szülők keservesen tapasztalják az úri proletariátus rettenetes bajait, valóban nem tudott az úri foglalkozás felé való özönlés gyengülni, ellenkezőleg a kor szellem ma inkább, mint valaha azt követeli, hogy iparos, kereskedő és kishivatalnok, sőt újabb időben a földmivelő is, dédelgetett magzatának lateiner pályát választ azzal a két jeligével, hogy legyen különb az apjánál, és ha kevesebb a megüresedő hivatali állás, meg kell toldani egy kis — protekcióval. hatnámsággal szemben aféléket, hogy a jövő a tanult iparosé és kereskedőé, mert a valóságban egy-két kivétel mellett az a tény, hogy a sajtó által annyira feltisztelt ipari és kereskedői pályák nem a tanult, hanem a tanulatlan elem foglalja el. Ami külföldön természetes folyamat, nálunk országos szenzáció, köz- és általános csodálkozás tárgya, ha egy-egy tanult ember a mühely-pad mellé áll. Valami két esztendeje, egy székesfővárosi tanácsjegyző asztalosmühelyt nyitott és majd olyan közérdeklődés környezte, mintha egy es- küdtszéki tárgyalásra fölmentett és gyönyörű tollas kalapban feszitő anyagyilkos drámát lehetne szemügyre venni. Hiszen közben hallatszott is efféle megjegyzés, hogy a doktor urnák kitett cégtáblája uj idők jele, de bizony nem uj idők jele volt az, csak szenzációs ritkaság. A helyzet ellenkezőleg az, hogy egy vidéki város egy időben tesz közzé irnoki állásra való pályázatot és artézi kút forrására árlejtést. Az előbbire 152 kérvény érkezett, az utóbbira ismételten nem akadt pályázó. Aki erre nem azt mondja, hogy ez gyönyörűen szimbolizálja a mi urhatnámságunkat — az nem szereti néven nevezni a gyermekét. Az elmúlt napokban a székesfőváros egyik középiskolájában szülői értekezlet volt. Az igazgató statisztikai adatokkal bizonyítgatta a megjelent szülőknek a lateiner pályák túlzsúfoltságát, amikor arra fordult az értekezlet, hogy az iskolából kilépő 61 gyermek milyen pályát választ, 54 szülő büszkén vágta ki, hogy gyermekét egyetemre küldi, mig 7 szülő szemérmetesen jegyezte meg, hogy anyagi ereje miatt kénytelen gyermekét merkantil pályára nevelni. Ilyen, a gyakorlati életben oly sokszor megújuló esetek után, meglehetős naivság kell ahhoz, hogy valami nagy hatást váljunk ezen cikk közzétételétől. A korszellem egyáltalában nem nagyon kedvez a sajtó tanévvégi intelmeinek, mert ha a szülő egyike-másika el is ismeri, hogy igazunk van, azért a maga szeretett gyermekét mégis csak urnák fogja nevelni. Mivel pedig az értelmi pályákon tulprodukció var, a jövő generáció szivébe-lelkébe korán be kell vésni azt a bölcs életelvet, hogy ne a tehetségre alapítsa boldogulását az életben, hanem — a protekcióra. És hogy ez a bölcs életelv micsoda rombolást visz végbe a kialakuló jellemekben, annak eldöntését egyenesen rábízzuk olvasóinkra, annál inkább, mert nálunk a moralisták nem szeretik. A szülők gondja pedig évi’ől-évre súlyosa bJb, a pályatévesztettek száma pedig évről-évre nagyobb, a szellemi proletarizmus szédítő jelenségeket tár fel, igy pl. azaz eset: hogy jog végzett és a dr. tiszteletet parancsoló cimviseléssel bíró urak közül a rendőrség nyilvántartása szerint 8 könyvágens, 12 éjjeli helyeken muzsikáló letört existentia siratja, hogy édes apja hentesnek, vagy borbélynak nem adta. Nagyon sok letört exis- tentia fogja megsiratni beteges becsvágyát, amig egészségesebb felfogás nem ver gyökeret. Ma csak panaszkodunk és lehetetlenségünkben kese- | regve várjuk az uj szellem virradását. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés. Bacskay Miklóst, a lőcsei pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség számtanácsosát, a pénzügyminiszter a szekszárdi pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség főnökévé nevezte ki. — Távozó számv. főnök. F. hó 10-én búcsúzott el a szekszárdi pénzügyigazgatóság m. kir. számvevőség személyzete szeretett főnökétől, ki a székesfehérvári pügy. számvevőség vezetését veszi át. Délelőtt megható beszéd kíséretében egy remek s a helybeli Molnár-nyomda díszére válló albumot nyújtották Máthis Kálmán számvevőségi főnöknek át, ki válaszában megköszönte az eddigi támogatást, összetartásra buzdította a számvevőséget, majd este 8 órakor a polgári olvasókör helyiségében a pénzügyigazgatóság személyzetének bevonásával társasvacsora tartatott, melyen a felköszöntők sorát Brey Imre pü. tanáA szárított sertéstrágya mindig jobban Kifizeti magát, mint akár az istállótrágya, akár más műtrágya. Nálam átlagban az öszön 1000 D-ölenkint 40 hektó bort adott minden szőlőm. Réten is tettem próbát^ ott szintén igen meglátszott a hatása. Balogh Gyula bortermelő és földbirtokos, Balatonhenye. Én a disznótrágya hatásával igen meg vagyok elégedve, különösen dohánynál ott, a hol disznótrágyát használtam, legtöbb szivarboritéknak való dohány termett. A legutolsó rozsvetésem is disznótrágyázásba került, sokkal szebb mint a korai vetések. Weisz Arthur, kiskorpádi bérgazdaság. Hiába prédikálunk mi azzal a beteges urA gyakorlat emberei gyakorlati Kísérletek alapján bizonyítják, hogy a kőbányai szárított hizósertéstrágyával minden gazdasági növénynél fényes eredményeket értek el. Minden gazda kérje saját érdekében ezen szakvéleményeket BUDAPEST-KŐBÁNYAITRÁGYASZÁRITÓGYÁR tartalmazó ismertetéseket árajánlatot, melyeket készséggel küld a Bosányl, Schletrumpt ós Társa cég Budapest, IX., Ollöi-út 21. szín. 0gg~ Szives figyelmébe: Minden Hirdetéshez uj szakvélemény van mellékelve!
