Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-08-11 / 32. szám
2 mennyiségű földbirtokhoz jutna, amely aztán azon a vidéken lehetővé tenné az egyke gyökeres kiirtását, mert előmozdittatván a földszerzés, nem kellene a birtokok szétda- rabolásától félteni. Van még ezeken kívül más, több figyelemreméltó és megszívlelendő orvosság is. Nevezetesen az egykések megadóztatása, a mely adó a több gyermekesek között tüstént szétosztandó lenne; a katonai kedvezmények megvonása; gyermekgyilkossági eseteknek a lehető legszigorúbb megbüntetése ; ezzel szemben a javas- és kuruzsló- asszonyok szigorú ellenőrzése; községi és állami adók mérséklése, esetleg elengedése; állami munkálatoknál állások nyújtása stb. Természetes, hogy mindezeket nem kellene egyszerre alkalmazni, de okosan és megfontoltan ki lehetne találni közülük a legjobbat, a legradikálisabbat, amely — ha nem is rögtön, mint szeretnék — lassan- lassan kiölné a nép szivéből e rut, nemzetölő bűnre vivő hajlamot. De, mint sokan mondják és orvosságként ajánlják, korántsem bizonyulna jónak az a módszer, amely népies fölvilágosító előadások tartásával, vagy vallási áhitat által való hatással akarná a népet eltántorítani ezen átkos betegségtől, mert ennek célsze- rütlenségét és hiábavalóságát a másik nem- zetpusztitó nyavalyánál: a kivándorlásnál is láttuk és tapasztaltuk, hogy nem vált be, annak csak az volt az oka, hogy — nem ért semmit! Nem előadásokkal, nem mézes-mázos beszéddel lehet hatni a népre és megmenteni azt a hazának és a társadalomnak, de gyakorlatilag: tettekkel! Csak parcelláztassa egy-két latifundiu- mos, hitbizományos földesur a birtokát, vagy annak egy részét: a hatás azonnal jelentkezni fog! így lehet valamit elérni, megcselekedni, de nem előadásokkal, üres beszéddel, frázisokkal! . . . A falu mesMtiisa a kereskedők által. A magyar kereskedelem és ipar jövendőjének legfontosabb problémája Magyarország belső piacának kiépitése, vagy ami azzal egyértelmű, a magyar fala megbóditása, Magyarország háromnegyed része fala, nem fogyaszt semmit, s igy nem szolgálhat egy hatalmas ipari termelés és kereskedelem alapjául. A fala meghőditása tehát az az igen fontos feladat, mely a magyar kereskedelemre és iparra háral. Hirtelen megnőtt, belül üres dolgok közös sorsa ez . . . Elült a szél, elsimultak a zajgó hullámok s a haragos, zöldesszürke viz most égszínkék, barátságos, nyájasan hívogató tükörként mosolyog. Megnépesedik a tó, a hegyes orrú vizi jármüvek egymás mellett surrannak el : itt egy csónak, ott egy vitorla, emitt egy raj halászhajó, amott büszkélkedik egy jacht ... Most meg mint villám száguld végig egy motor csónak, olyan hatalmas hullámzást gerjesztve maga körül, hogy a parthoz ütődő viz robaja jó ideig hallatszik még azután is, mikor nyomát már a felzavart vizen csak egy éles esik jelzi. Vidám, a jó vizi levegőtől felfrissült, naptól kipirult emberek kacagnak, integetnek mindenikről, közbe fel-fel- csendül egy dal . . . Elcsitul itt minden bánat, gond, érdek, a természet csodás szépsége, a vi dék elragadó bája, a környezet vonzó újsága annyira lekötik a képzeletet, hogy az ember nem ér rá önmaga csekély voltával foglalkozni. Alkonyodik. A nap utolsó sugarait bo csátja a földre, messze bearanyozván a vizet s a hegyek ormait. A badacsonyi bazaltfejtő gyár zörejét, a fürdózők lármáját, a sirályok sikonyi- tását néma, ünnepélyes csend váltja fel. Nem hallani mást, mint az evezők ritmikus ütését, a viz andalító csobogását, lágy, édes, szívhez szóló susogását. Csak távolról csendül fel a falu kis harangja, mintha egy nagy áldás szállna az egész elszenderülő vidékre ... Látni azonban láthatsz isteni panorámát. A kies fekvésű badacsonyi öböl festői hátteréül mint titán társak emelkednek a Badacsony balján az elnyújtott Kisőrs, folytatásaként Ábrahám, odább Csobánc, csapott tetején költői romjaival s a kúp alakú, erdőboritotta Gulács. SzeTODNAMEGYEI KÖZLÖNY A falu meghódítása elé azonban óriási akadályok gördülnek. A falusi nép elmaradottsága, konzervativizmusa, a mezőgazdasági- cselédek és munkások olcsó munkabére az agrárizmus politikai és gazdasági hatalmának alapja. Ezt a hatalmi alapot támadja meg az előretörő és kultur- terjesztő kereskedelem, ezt védelmezik kétségbeesetten az agráriusok képviselői, a nagybirtokosok, s azért egész bátrán állíthatjuk, hoyy az agrárizmus és a merkantilizmus közötti küzdelem ütközőpontja a falu. Az agrár hatalom feleg- vára a falu, s bár a falu meghódításától függ a maR7ar kereskedelem és vele együtt az ipar fej lődése, az agrárok minden hatalmukkal a falura feküsznek s a kereskedelem útját elállják. A kereskedelem szempontjából a falu lakosságának tulajdonképen csak három nagy csoportja bir különös fontossággal. A mezőgazdasági munkások és cselédek, valamint a kisbirtokosok. Az első két csoport, a mezőgazdasági cselédek és munkások Magyarország lakosságának csaknem a felét teszik. S ez az óriási tömeg, mint fogyasztó tömeg alig jöhet számításba, A mező- gazdasági cseléd és munkás elmaradott, tudatlan. Kulturszükségletei nincsenek, beletörődött a fennálló bérviszonyokba, melyek főkép természetbeni szolgáltatásokon alapulnak. A cseléd az mindent természetben kap. Ruhát, lakást és élelmiszert. Részpénz jövedelme alig nagyobb 50—60 koronánál. A mezőgazdasági munkás pedig szintén kedveli a természetbeni munkabért, ezért vállalja el részért az aratást és a cséplést, ezért miveli meg részért a burgonya, vagy kukorica földet, úgy, hogy jövedelmének aránylag csekély része készpénz. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy a mezőgazdasági munkabérek általában igen alacsonyak, teljesen tisztán áll előttünk, hogy a magyar falu lakosságának tekintélyesebb része a kereskedelem és általában a fogyasztás szempont jából a városi lakosság mellett messze elmaradt. A kereskedelemnek, s a piacot kereső magyar iparnak tehát elsőrangú érdeke, hogy a mezei munkabérek emelkedjenek, s hogy a mai naturális szolgáltatásokat lehetőleg pénzértéken alapuló tiszta bérviszony váltsa fel. A cselédek és munkások mellett a harmadik fogyasztótömeg u kisgazda. A kisgazdák azonban Magyarországon rendkívül elmaradott gazdálkodást folytatnak. Tudatlanok, igen sok helyen még régi háromnyomásos gazdálkodást folytatnak, a nagy hozamú gumós növényeket nem kedvelik s a termelési eszközeik primitívek. Ami kevés készpénzt keresnek, az elmegy adóba, úgy hogy tulajdonképpen kulturfogyasztásra kevés esik. A kereskedelemnek elsőrangú érdeke, hogy a kisgazdák száma a nagybirtokosok rovására növekedjék, hogy a kisgazdák tanuljanak intenzív gazdálkodást folytatni, s hogy a kisgazdák kifosztására alapított magyar adórendszer gyökeres változáson menjen át. Meg kell tehát hódítani a falut a magyar kereskedelemnek! És a folytonosan előretörő kereskedelem el is indult a hóditó utón. A kereskedelem kultúrát terjeszt, kulturszükségleteket ébreszt, s ezért önmaga váltja ki azokat a hatómét kápráztató a változó, gazdag szinpompája a víznek. Mintha tündéri kezek választották volna festékes palettájukká a IenyugVó nap világításában. A part táján széles, nagy fekete foltok, a partmenti hegyek szabályos árnyalakjai, középen világoskékből sötétzöldbe átmenő széles szallag- övek váltakoznak a szürkén csillogó végtelen alapon, meghasitva a hajók nyomán húzódó keskeny, sötétes vonalaktól. Tulnan vörösük a leáldozó nap végsugaraitól Fonyód fehér hegye. Messze mögötte, napnyugaton, az éggel összefolyni látszó viz egy nagy tragédia színhelyeként izzik vérpirosán. A nap, mint trónjától megfosztott király, bíbor palástjának utolsó foszlányait vonja össze s a diadalmas győző, a hold sárga képét még vérlepel borítja. Azon át sugároz kísérteti fényt a víztükörre. Aranyhid az ég s a föld között. Fenséges látvány, szédítő gyönyörűség a mozdulatlan és folyton változó, a hallgatag és mégis nagyszerűét jelentő természet pazar pompájában. Fejem hátrahanyatlik, végigdülök az evező- pádon s mig kezemet a langyos, selymes viz lágyan cirógatja, szemem a végtelenben révedez. Körülöttem viz, felettem a derült kék ég felhőfoszlányaival, csillag milliárdjaival, közepén a fehér sávként húzódó tejut . . . Szivemben eddig nem ismert, uj világ tárul fel előttem. Merengésemből a deszkalépcsőhöz ütődő csónakunk koppanása ébreszt fel. Kábultán lépek a partra. Most szaladt le éppen egy csillag, nagy körivet irva le az égboltozaton. Vájjon mire gon doltam hirtelen ? No igen, csak arra, hogy most már értem én is micsoda élvezetet, örömöt nyújt annak a fehér sapkáB fiúnak félnapokon át a vizen ringatózni kis vitorlás csónakjában. sokat, amelyek a magyar faluból egy nagy fogyasztó telepet teremtenek. Azonban a cselédek és munkások munkabérkövetelése, a kisgazdák terjeszkedése és kulturális emelkedése a régi □agybirtokosok politikai és gazdasági hatalmát gyökerében támadja meg. S a nagybirtokosság egyszer csak azt vette észre, hogy inog a talaj, a magyar falu megmozdult, ki akar lépni régi konzervativizmusából. S ekkor a hatalmi pozícióját féltékenyen őrző nagybirtokosság kiadta a jelszót: Ki a faluból a kereskedőkkel! A falu a merkantilizmus és a nagybirtokosság közötti küzdelem ütközőpontjává lett s megindult a harc a falu körül. A szövetkezeti mozgalom,-a végrehajtási novella, a mezőgazdasági cseléd* és munkástörvény, a telepítési javaslat stb. bizonyságai annak a harcnak, mely a falut akarja elzárni a kereskedők elől. Ez a harc talán ma a leghevesebb. S hogyha a kereskedők szerény anyagi és társadalmi erejét a nagybirtokosság óriási vagyonával és hatalmával összemérjük, alig hihetünk a győzelemben. Ha a harc csak a kereskedelem és a nagybirtok között folyna, föltétlenül az utóbbi javára dőlne el. Azonban a mezőgazdasági cselédeknek és munkásoknak, valamint a kisbirtokosoknak kulturális és gazdasági emelkedése nemcsak a kereskedőknek, hanem ezeknek a tömegeknek is mindennél fontosabb érdeke. A kereskedelem tehát ne csak a nagybirtokos ellen harcoljon hanem támogassa a falu emancipációs mozgalmát, a demokratikus mozgalmakat is, mert ezáltal gyöngíti igazán ellenfelét. Minden kulturális és demokratikus haladás közelebb viszi a kereskedelmet a falu meghódításához, mert az a falu anyagi jólétét és szükségleteit, tehát a forgalmat növeli. Mindenkinek, akinek érdekei Magyar- ország belső piacának kiépítését megkivánják, támogatni kell az általános választói jogot, népoktatást a legmesszebbmenő mértékben, minél intenzivebb, parcellázást, szóval mindazt, amit demokrácia és kultura név alatt ismerünk. Ez az igazi ut a falu meghódításához. A polgári iskola reformja és a felső kereskedelmi iskola. A „T. K.“ augusztus 7-ik számában egy cikk jelent meg, amely a polgári iskola reformjával kapcsolatban a felső kereskedelmi iskoláról több téves nézetet tartalmaz, amelyet az ügy érdekében szó nélkül nem hagyhatok. Mikor a kultuszminisztérium a polgári iskolát szervezte, ezzel nem volt célja a középiskolának egy uj faját létesíteni. A polgári iskola célja az volt, hogy bizonyos általános műveltséget adjon azoknak, akik intelligensebb iparos és földmives osztályainkat alkotják. Igaz, hogy erre 6 év — nem az elvégzett anyag, de az eltöltött idő tekintetében — sok. A polgári iskola kérdése legalább eleinte meg lett volna oldva, ha a 6. osztály elvégzésével az egyéves önkéntesi kedvezmény járt volna. Németországban a középfokú iskola 6 osztályának elvégzése elegendő az egyéves önkéntességre. Pedig ami elég a világ legelső hadseregének, elég lehetné a mi hadseregünknek is. Dehát mi nem tudjuk az osztrák szellemű hagyományos copfját meg- kurtitani. Pedig ezzel egy csapásra többet is lehetett volna elérni: nevezetesen a közép- és felső kereskedelmi iskolák tehermentesítését. Azok, a kik csak az egyéves önkéntesi kedvezmény eléréséért tesznek érettségit, elmaradtak volna s igy ezek az iskolák is jobban felelhettek volna meg hivatásuknak. Mikor azután a polgári iskola fejlődése megakadt, Trefort úgy kívánt segiteni egyikmásik iskolán, hogy úgynevezett középkereskedelmi iskolát létesített föléje. Itt van azután a cikkíró ur egyik nagy tévedése. Ismeretesnek tételezi fel, „hogy a kereskedelmi iskolák a polgári iskolákból nőttek ki.“ Tagadhatatlan, hogy egyik-másik kereskedelmi iskolának ez az eredete, de ezek sokkal kisebb számban vannak, mint amelyek önállóan, a polgári iskolától függetlenül létesültek. A kereskedelmi iskolák számottevő része abban az időben keletkezett, amikor még hire sem volt a polgári iskolának. Például a Pesti Kereskedelmi Testület iskolája 1857 ben létesült, bár más alakban úgy ez, valamint a Hampel-féle kereskedelmi iskola már korábban is megvolt. 1858-ban szervezték a deb- reczeni kereskedelmi iskolát (akadémiát). Ezeken kívül még a polgári iskolák keletkezése előtt voltak kereskedelmi iskolák, illetve akadémiák Nagykanizsán, Sopronban, Pozsonyban, Budapesten, Pécsett, Aradon, Kolozsvárott, Brassóban. Tévedés tehát azt hinni, hogy a kereskedelmi iskolák a polgári iskolákból keletkeztek. Csak néhol állítottak a polgári iskola fölé akkori elnevezés szerint középkereskedelmi iskolát. Abban igazat adok a cikkíró urnák, hógy iskolai rendszerünk reformra szorul és hogy a
