Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-01-20 / 3. szám

/ 6 De talán unalmas is már ez a döcögős tempóban haladó referáda ? No hát igyekszem vigabban haladni fölnyergeit pegazusomon. Ott kezdem, ahol kellett volna. Hát igenis, műkedvelői előadás volt es pedig olyan, aminőt keveset láttunk Bátán 1 Az előadás »jótékonycélunak« volt hirdetve. Szép! Mar magában az is dicsérendő, hogy a rendezőség alkalmat adott nékünk falusi unat­kozó u. n. intelligentiának, hogy a szilveszter- estét kellemesen — ha ugyan annak nevezhető — tölthessük 1 Valóságos szilveszteri est volt. Szinbe átszenvedte és átélvezte az ember egész élete bűnét és örömét; kezdve a füstölgő és büdös petróleum lámpától, kitéve az agyon- nyomatásnak és az előre nem jelzett gőzfürdő­nek. (Kár, hogy nem volt jelezve, különben velem együt sokan szívesen ültek volna fürdő­ruhában.) Csöngettek. . S ime egyszerre csak mozdul az újonnan és rosszul festett kordina s előttünk a teljes szín. Egy falu — azt hiszem Gyimes ? — külön­ben e tekintetben jobban tudna felelni a »piktor« — egymás hátára rakott házaival, amint szé­pen sorakoznak a perspektíva arányában a hegy felé, amely zöld, jeléül, hogy úgy kell képzelni, mintha messze volna a faluhoz. A vászon jobb sarkában düledezik egy templom, tárva — nyitva. Igaz, ezt nem kellett volna észre ven­nem, mint ahogy nem látta az öreg Csura, a harangozó sem, különben nem zavarja a Marci fiát a kulcsokért. A házak előtt a történeti hűség kedvéért léckerítés van, amelyre a Il-ik felvonásban Szűz- mária képe nyer elhelyezést az utcán. A templom előtt pad, melyen alszik Gyurka s a cigányok játszanak. Az első pil­lanatban elég jó lenne az egész, csak a beál­lítás, meg a muzsika rossz. Szemtelen nép a cigány. Hol tanulta azt a nótát: »gyere velem ákáclombos falumba« nem tudom, vagy talán a gyimesi havasok alján is kétszer nyílik az ákácfa virága .. , ? No de hagyjuk. Nem csak az volt a különös, de furcsa, hogy a darabban előforduló dalok — ki tudja miért — kihagyva lettek a legnagyobb részt s alkalomszerüleg — de min­denesetre az öreg Géczy bátyánk beleegyezé­sével — szedték elő, amit épen tudtak. A darab meséjét, igen sokan ismerik, én tehát ennek ismertetése elől kitérek, de a rendezésről szólni kívánok. Műkedvelői előadást rendezni nem könnyű feladat, különösen ha az ember ambícióján kívül egyebet nem visz a kuliszák közé. Ahány része van a darabnak, titka a kuliszáknak, tekníkája a rendezésnek : annyi oldalról lehetne bírálatot mondani. Az egyes szereplők játékában annyi a kifogásolni való, mint amilyen rossz volt a maszkirozás, a festés, az öltözködés. Vagy nem különös, hogy a »vadvirág« inkább nebántsvirág volt, amolyan szeretlek: de ne nyúlj hozzám, imádlak : de* nem ölelhetsz meg. Aztán az öltözködés. Hogy Bátán hogyan öltözködnek, ismerjük ; de nem merjük hinni, hogy Gyimesen is olyan legyen a paraszt divat. Egyedül Magdolna igyekezett a ruházatát megváltoztatni. — bele is került szép pénzébe — természetesen olyan is volt közöttük, mint aki nem ide való, hanem »gyimesi vadvirág«-ba, mert amit mi láttunk, az minden volt, csak nem az, aminek éppen kellett volna lenni. A maszkirozásról jobb nem beszélni, az vagy volt: s akkor rossz, vagy nem volt, az meg a darab rovására ment. Tisztelettel csak annyit jegyezünk még meg a rendezőségnek, hogy nagyobb gondot, több figyelmet, még több tanulást e téren, mert bizony, aki hivatatlanul mer vállalkozni egy ilyen nehéz darab rendezésére, az úgy járhat, mint a jogászgyerek, megbukhatik. Egyetlen érdemük talán az, hogy a nép gyermekei lettek foglalkoztatva s a darabban szerepelve nemesült a lelkűk, tisztult a gondo­latuk, javultak érzelmeik, de hiszen ez másként is lehetséges s nem egy kitűnő népszínmű tönkretevésével . . . De szóljunk a szereplőkről. * * * Balánka Jánost játszotta: Sümegi József. Megfelelő szerephez jutott és szívesen játszott. Különös érdeme, hogy mindig eltalálja a hely­zethez szükséges kedélyt és hangot. Felesége szerepében Hiczhanz Róza hálátlan pártnernek mutatkozott. Imre fiuk: Babos János. Mindig szívesen látjuk a színpadon. Egyike azon kevés bátai fiatalembereknek, akik komoly, higgadt meggondolt cselekedeteik által kiválnak az u. n! »parasztok« közül. Játékában ugyanaz, mint TOLNAMEGYEi KÖZLÖNY életében, azért örültünk néki, mikor a deszká­kon mozgott. Mária leányát: Kovács Teréz játszotta. Szép szerepét szomorúan rontotta el. Olyan volt, mint a novemberi borús ég: szürke, csak néha- néha akart áttörni a ködön a lélek világossága, de csak akart és nem birt. Özv; Fábián Julis szerepét: Markó Verona játszotta, ismerjük tavalyról. Ugyan ilyen szerepe volt s ha akkor jót mondtunk róla, ma sem írhatunk mást, vagy még jobbat. Fájdalmas szavaiban sir a zaklatott lélek, bosszúálló, de a szükség megtöri s ő lemondással egyezik abba, amit nem akart, amiért évekig küzdött. Ezek a szerepek néki 'valók s ő igazán játsza. Gyurka fiát: B. Markó Mihály személyesí­tette, több-kevesebb sikerrel. Egyike a legjobb mőkedvelőknek, de tulon-tuloz néha. Sok oldalú volt szerepe, sok gondot kívánt azok részekre bontása és megértése. Kezeit sokat használja s nem mindig sikerrel. Hangja erős, szép; de néha erőltetve énekel. Prezsmer Pétert: Bozsár József játszotta Fényesen bevált. Férfi volt, ha kellett, ön g, ha tanácsot adott s apa a szó legigazibb értelmében. Magdolna leánya szerepében : Heiliger Mária áll. óvónő szerepelt. Meglátszott, hogy nem közéjük való. Olyan volt, mint egy mezei virágokból csinált csokor közepén egy kinyílt marsanin rósza. Szinte ki kívánkozott onnan az a rózsa. De a szereplőkön is meglátszott, hogy őt nem hívják »Panninak« s nem olyan, aki szí­vesen engedi, hogy derekát egy pörgebajuszu legényke átölelje. Még a színpadon sem ölelte meg senki, pedig ott igazán »kellett« volna. A legjobban játszott. Játékában volt báj, volt élet. Megértette szerepét s annak tartalmát átolvasz­totta saját énjébe. Természetes volt s ezért volt jó. Dalaiban kedves, szép hangja van. Sok tapsot kapott. Csak még kettőről teszek említést. Csura harangozóról és ennek fiáról Marciról. Azt Babos Imre, emezt Sárits János játszotta. Ők képviselték az igazi népszínműi Humort olyan formában, ami dicséretére válnék akár­milyen vidéki színésznek is. Az apa és fia. Az öreg állandóan iszik, mindent; hol, hogyan gyün. De legjobban szereti a pálinkát, gondolom azért, mert legjobban kaparja a magyar torkát, no meg a legolcsóbb is. S Marci, az ő szerel­mes magzatja, akit épen az apja gyönyörűségére teremtett az Úristen, engedelmes, mint a kezes bárány, különösen ha pálinkát igér neki az öreg. Babos régi, a legjobb komikusunk. Egy­szerű megjelenése már mosolyra indít, incsel­kedő szava, bohó tréfái, amiket mindig sikeresen használ, állandó kacagásban tartja a szemlélőt. Mellette méltó párja a fia: Sárits. Most mutatkozott be legelőször s teljes diadalt aratott, Szereti a mókát, van is hozzá hajlama s szívesen tanul. Az első felléptével befészkelte magát a szivünkbe, mindig örömmel gondolunk rá. A tapsból ugyancsak kijutott néki. A többiek kis szerepükben sok igyekezetét mutattak. * * * Mégcsak annyit, hogy az előadás jótékony­célunak volt hirdetve. Hogy milyen az a »jó­tékonycél», találja ki aki ott volt, vagy a faddi bakter ; mi eleget törtük a fejünket rajta, pedig annyit csak megérdemelnénk, hogy tudhassuk milyen »jótékonycél«-ra ment el a koronánk ?! Az előadáskor zsúfolt ház volt. _________________________________Márton János­PÉNZINTÉZETEK — A Tolnamegyei Takarék és Hitelbank Részvénytársaság, mely most tölti be fennállásá­nak 25-ik évét, szép múltra nézhet vissza. Ez a pénzintézet a vármegye egyik legnagyobb és legforgalmasabb intézete, mely iránt a bizalom egyre fokozódik. Pénztári forgalma 15,839.762 korona 68 fillér. Az összes forgalom pedig 31 millió 679 ezer 525 korona 36 fillér. Nyereség- és veszteségszámláj 354 540 korona 40 fillér. Mérlege 6,515.518 korona 86 fillér. A tiszta nyereséget igy osztják fel: Az 1909. évi tiszta nyereség 131,980 kor. 37 fill., ebből levonandó a múlt évi áthozat 14,057 kor. 17 fill., marad 117*023 kor. 20 fill. Rbből az alapszabályok 80. §-ában megjelölt célokra 21 százalék 24,763 kor. 87 fill., a nyugdijszabályzat 2. §-ának c) pontja értelmében a nyugdíjalap gyarapítására 2 százalék 2,358 kor. 46 fill., osztalék gyanánt részvényenként 34 kor, 2000 részvény után 68,000 kor., jutalmazásokra 1200 kor., tisztvise­lők drágasági pótlékára 800 kor., jótékonycélra 1000 kor., Bezerédj-szobor-alapra 100 kor., Ház- fentartási alapra 1000 kor., Nyugdíjalapra a szabályszerűn felül még 1000 kor., Rendkívüli tartalékalapra 15000 korona. 1910 január 20 — A Szekszárdi Takarékpénztár 1909 évi mérlege. Ötvenhárom évvel ezelőtt alapították a Szekszárdi Takarékpénztárat, mely vármegyénk első pénzintézete. Az intézet múlt évi forgalma 23.166,516 kor. és 90 fillér. Alaptőkéje 400.000 korona, mérlegszámlája 7^894.536 korona 45 fillért, veszteség-nyereségszámlája pedig 467.720 korona 68 fillért tesz ki. A tiszta nyeremény 139.689 korona 79 fillér. A tiszta nyereségből 2000 darab részvény osztalékára á 35 koronát, összesen 70.000 koronát fordítanak. Az évi köz­gyűlését február hó 3-án d. e. 10 órakor tart­ják meg. — A Dunafoldvári Takarékpénztár folyó hó 23-án d. e. 10-órakor tartja meg évi rendes közgyűlését. A kiadott jelentésből tudjuk, hogy az 1909. évi tiszta nyereség 52,559 korona 57 fillér, 8117 kor. 14 fillérrel több, mint az előző évben volt. A közönség bizalma ezen pénzinté­zet iránt évröl-évre erősebb, melynek elnök­igazgatója: Niefergall Nándor főjegyző, Schmidt László vezérigazgató, Kristóf László alelnök- igazgató. Az 1909. évi eredmény 52,559 kor. 57 fillér, mely összegből a tartaléktőkére 6000 kor., jutalékokra 13140 kor., osztalékra 29950 kor., jótékonycélra 1550 kor. fordittatik. Ajővő évi nyereségszámlára átvitetett 1919 korona 57 fillér. ____________________________________ EG YLETEK, TÁRSULATOK. — Közgyűlés. A szekszárdi r. kath. olvasó­kör folyó hó 16-án tartotta évi rendes közgyű­lését. A közgyűlés a »Hymnus« eléneklésével vette kezdetét, mely után Szabó Géza főgimn. hittanár; a körnek ügyvezető elnöke tartotta kimerítő évi jelentését. A lefolyt évben a kör történetét sok és jelentőségteljes esemény emléke gazdagítja, elég élénkséget fejtett ki, s tagjainak bőven volt része a kör által nyújtott hasznos és kellemes szórakozásokban. A kör tartott 10 felolvasást, köztük november 14-ikért a száza­dikat, amelynek fényét nagyban emelte a megyés püspök megjelenése. Ez év alatt a tagok száma 39-el szaporodott. Az évi jelentés befejezte után az igazgató, pénztáros, számvizsgáló és könyv­táros tették meg jelentéseiket, mely után Szabó Géza ügyvezető elnök, a tisztikar nevében le­mondott állásáról, mire következett a tisztujitás, melynek eredménye a következő : Világi elnök : Nagy János Prantner, ügyvezető elnök: Szabó Géza főgimn. hittanár, alelnök: Varga Ferenc főgimn. tanár, igazgató: Takács József, háznagy: Stockinger János, pénztáros: Neiner József, ügyész: dr. Steiner Lajos, számvizsgálók: Fent László, Steiner József Markvart és Szuliman György, jegyzők : Tumó Antal és Szűcs Ferenc, könyvtárosok: Szűcs Mihály és Taksonyi János, Választmányi tagok: Adler János, Bodó József, Farkas János, Fehér Imre, Fekete Imre, Fink Kálmán, Frei János, Keresztes János, Kiss Já­nos, Mosgai Sándor, Nagy István Dorogi, Nagy József, Posta Ferenc, Posta György Bóvári, Steiner András, Takler György, Uglár János, Vesztergombi István, Vitkovics Béla és dr. Zsigmond Ferenc. Ezenkívül választottak még 2Ö rendezőt és 2 zászlótartót. Végül Szabó Géza, ügyvezető elnök a kör bizalmát a tiszti­kar nevében megköszöni, mire a közgyűlés dr. Fent Ferenc apátplébános, egyházi elnök záró­szavaival a »Szózat« eléneklése után véget ért. — A szekszárdi r. k. társaskör évi köz­gyűlése. A szekszárdi r. k. társaskör mai címé­vel nemcsak tiz éves egyesületi létét érte meg, de küzdelmet nem ismerő működésével és egyes tagjainak feláldozó vagyonával egy tágas kel­lemes és minden szórakozást nyújtó otthont is biztosított tagjainak, mihez nagymérvben hozzá­járult a vezető körnek átyai, de amellett elég szigorú és mégis vonzó eljárása. Múlt vasárnap tartotta meg a tagok élénk érdeklődése mellett évi köz- és tisztújító gyű­lését. A kör egyh. elnöke, Mosgai Sándor plébános rövid szavakba összefoglalva ^fel­újította a társaskör célját s herkulesi erőnek minősiti ama tevékenységet mit a kör rövid idő alatt elért, melyet oly tisztviselőknek tud be, minők az elmúlt évben a kör élén állottak. Egyh. elnök indítványára az alapszabály két rendelkezése azon módosítással, hogy egy könyvtáros holyett kettő és öt választmányi tag helyett nyolc — valamint az ifjak tagdijai a felnőttekével egyenlőre felemeltessék — nem­különben a pénztáros részére 50 K tiszteletdij adassék — elfogadtatott. Ezután Szilágyi Ferenc alelnök a társaskör beléletéről számol be, mely szerint az elmúlt évben egy közgyűlést és 12 választmányi gyű­lést tartott. A körnek tanulságos felolvasásai színmüvekkel összekötött előadásai és sikerült mulatságai voltak. A körnek négy tagja elhalt és 450 tagot számlál. A számvizsgálók jelentése szerint a kör évi bevétele 5633 92 kor., kiadása 4169*21 kor., pénztári készpénz 146471 kor.

Next

/
Thumbnails
Contents