Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-06-30 / 26. szám

1910 jnlius 3. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 \ ajánlatos minden eshetőséget mérlegelni. Nem vin­dikáljuk magunknak a csalhatatlanságot, de sok függ attól is, milyen eszmét tudnak fölvetni ta­pasztalt iparosaink, akik szakjuknak minden csinyját-binját ismerik. Azonkívül, hogy egyes nagyobb vállalatok kezdeményezésére és létesítésére viszonyaink kö­zött alkalmasnak tartjuk a várost, egyet szeret­nénk hangsúlyozni. A szövetkezés gondolatát. Jól tudjuk, hogy a régi céhrendszert visszacsi­nálni nem szükséges, nem is kívánatos, jól tudjuk azt is, hogy a tisztességtelen verseny óriási károkat okoz a legderekabb iparosoknak is. A szövetkezésnek szakszerűen kellene történ­nie, s az egyes szakokhoz tartozó ipai’osok egye - sütésétől lehetne várni azt, ami egyeseknek nem sikerül. A közös műhely terve nehezen kivihető, mert visszaélésekre adhat okot, s bénítja az egyéni szabadságot, azonban üdvös ered­ményeket idézhet élő, s az egyesülés bizonyos esetekben nagyobb vállalatoknál csak hasznot- hajtó lehet. A szövetkezett testületek egyéni fe- gyelmezetséggel könnyen vállalkozhatnak nagyobb és jövedelmezőbb üzletekre. Szövetkezeti alapon nem volna nehéz egyes iparágak jelentős fejlesztésére, az egész megyére való kiterjesztése, esetleg országos hírre való emelése is. Lassú és fáradalmas munka, de ki­tartás nélkül a világon semmit sem lehet elérni, s aki igazán szereti hazáját, nemcsak a maga jóvoltára gondol, hanem a következő nemzedék boldogulására is. Tervszerűen kell előkészíteni a fejlesztést, s a megállapított tervet következetesen végre­hajtani. Hogy az ilyesmi divatos-e az ország más részében, egészen mellékes, fő az, hogy itt hasz- nothajtó legyen. Akik azonban azt remélik, hogy az ipar helyzetét varázslatos gyorsasággal lehet javítani, azok nagyon csalódnak. A bajok leg­őszintébb föltárása szükséges a segitő actió meg­indításához, mert udvarias frázisokkal soha ügyön ember még nem lendített. Ha talán egyesek gon­dolkodását sérti is az igazság, nem baj, csak a közérdeknek használjon. Ezt ne feledjék azok, akik részt fognak venni az ankéten. Néhány szó a magyarositási jutalmak kiosztásához. Azt hiszem, e lap tisztelt olvasói előtt is­meretes Tolnavárm. tek. törvényhatósági bizott­ságának azon hazafias ténye, mellyel drága ha­zánk ezeréves fönnállásának emlékére alapot lé­tesített azon célból, hogy annak kamataiból azok a tanítók, akik vármegyénk lakosságának meg- magyarositásán, s igy hazánk igazán magyarrá tételén fáradoznak, némi elismerésben részesittes- senek, s megyénk amúgy is ambitiosus tanítósá­gában ezen tulajdonságot ez irányban (a magya­rosítást illetőleg) még fokozza. Ha valaki figyelemmel kisérte ezen jutal­mak szétosztását, úgy biztosan föltűnt neki az a megkülönböztetés, a mit a jutalmakat szétoszló bizottság az utóbbi években a jutalmazottak kö­zött tett, hogy t. i mig az egyik tanítónak 150 koronát, a másiknak csak 100 K-t juttatott. Én , a magam részéről nem kételkedem abban, hogy a bizottságot eljárásában a legjobb indulat és akarat vezette, mégis nem tartom szerencsés gon­dolatnak ezt a megkülömböztetést s a tanítók osztályozását; mert vagy rászolgált valaki az elis­merésre, vagy nem. Ha rászolgált, nyújtsuk azt az egyik tanítónak úgy, mint a másiknak ; mert ilyen osztályozás fájdalmasan érinti a tanítóságot s igen alkalmas arra, hogy a tanitóból, ki — sajnos még ma sem részesül a munkájáért őt megillető díjazásban, az ambitiót kiölje. Helyesnek tartanám, ha a „Magyarositó-Bi- zottságJ a jövőben nem osztályozná a jutalma­zod« tanítókat, hanem úgy, mint az államnál is, egyforma mértékkel mérne mindegyik elismerésre érdemes tanítónak. . De nemcsak a jutalmak összegének megál­lapításához, hanem azok odaítélésének módjához is volna megjegyzéseim Azt olvasom ugyanis minden tanév végén, hogy „A magyarositó bizottság a következőknek Ítélte oda a jutalmakat.« — Hogy hogyan s mi­ből ítél a fönt nevezett bizottság, nem tudom, mert én eleven magyarositási bizottsági tagot soha életemben nem láttam még, pedig már 17 év óta működöm német ajkú községben. Vagy ta­lán csak „egy“ tagból áll ez a bizottság ? Ha csakugyan létezik ilyen bizottság, amint hogy létezni kell, ami abból gyanítható, hogy minden tanévben ítélt a vármegyei tanítóság egy része fölött, akkor szükségesnek tartom, hogy ez a bizottság a nem magyar ajkú községek isko­láit meglátogassa, mert csak úgy hozhat igaz­ságos, lelkiismerete szerinti ítéletet. Ha jutalmakat odaítélő bizottság Ítélethoza­tala előtt megvizsgálná a jutalomra igényt tartó tanítók iskoláit, bizonyára nem történhetnék meg az, ami egyik nagyobb szomszédos községben megtörtént. A jelzett községben ugyanis 1904. év szept. l ével 3 uj tanerőt alkalmaztak, kik közül az egyik különösen kitűnt úgy ügyes módszerével, mint pedig szorgalmával ; de azért a magyaro­sító bizottság mind ez ideig nem vett róla tudo­mást, dacára annak, hogy szintúgy kérvényezte a jutalmat, mint a vele egy időben beválasztott tanerők, kiknek mindegyike már két ízben is ka pott jutalmat. Ezekben kívántam a címben említett tárgyra vonatkozó megjegyzéseimet megtenni. Sz. J. Olvasóinkhoz. Julius 1-vel uj előfizetést nyitottunk a Tolnamegyei Közlönyre, mely a megyének legrégibb lapja s a függetlenségi és 48-as pártnak egyedüli képviselője vármegyénkben. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, akiknek előfizetése lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Lapunkat a t. megyei tanítók és tanító­nőknek fél árért küldjük meg, mivel a »Tolna­megyei Közlöny« a »Tolnamegyei Általános Tanitó-egyesület«-nek hivatalos közlönye. Előfizetési djjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Kérjük régi előfizetőinket, hogy elő­fizetéseiket megújítsák s ismerőseik körében mentői több hívet toborozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pedig nyomatékosan felkérjük, hogy hátralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap küldését beszüntetjük, mert a lap ki­adása nagy anyagi áldozattal jár. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Apponyi Géza gróf vbtt. f. hó 1-én d. u rövid idei tartózkodásra Szek- szárdra érkezett. — Kinevezés- A vallás- és közoktatásügyi miniszter Hellebrand tféla kaposvári polgári iskolai rajztanárt, földinket a soproni áll. főgim­náziumhoz rendes tanárrá nevezte ki. Schobber Károly bonyhádi takarékpénztári könyvelőt az Osztrák-Magyar Bankhoz nevezte ki tisztviselőnek. A pécsi ítélőtábla elnöke Schwanner Ká­roly dr. pécsi törvényszéki díjtalan joggyakor­nokot a pécsi ítélőtábla területébe dijas joggya­kornokká nevezte ki. — Lemondás- Bartha Ede városi volt vágó­biztos és jelenleg fogyasztási ellenőr állásától, melyet tiz évig hűségesen töltött be, julius hó 1-én megvált, mert fizetése az állásával összekötött teendőkkel arányban nem állott. A polgármester a lemondást elfogadta. Áthelyezés- A pénzügyminiszter Mathis Kál­mán pü. számtanácsost, számvevőségi főnököt sa­ját kérőimére, államköltségen a székesfehérvári pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség­hez h lyezte át Hason minőségbeu. Nevezett, mint vármegyei főszámvevő, s számvevőségi főnök csekély megszakítással 28 évig működött Szeg- szárdon s ezen idő alatt szolgálatkészségével, haj- litbatlan akaraterejével s előzékenységével általá­nos szeretetet vívott ki magának. A számvevői kar őszintén sajnálja távozását, mert benne pél­dás főnököt vészit el. Amint halljuk, érdemei elismeréséül ezen felül nemsokára újabb előlépte­tésben is részesül. Kívánjuk neki, hogy a köz- szolgálat terén eltöltött munkássága jutalmát so­káig élvezhesse ezen reá kitüntetésképen hárult uj állásában is. — Orvosi szigorlat. Treer József orvostan­hallgató a kolozsvári tudományegyetemen az első orvosi szigorlatot igen jó eredménnyel tette le. — Gyermeknap. Junius 19-én tartotta Fad- don a helyi bizottság a gyermeknapot a lakos­ság élénk részvétele mellett. A rendezés körül Fövenyessy Pál r. kath. és Kövy Árpád ref. s. lelkészek buzgólkodtak. Kiváló elismerés illeti meg a bizottság hölgytagjait, akik igazán fárad­hatatlanok voltak a virág és képes levelezőlapok árusításában. A gyűjtés után — mely a Ligá­nak 91 koronát jövedelmezett — éjfélig tartó tánc következett. — Bucsuüdvözlet Tihanyi Domokos kir* tanácsos, nyug tanfelügyelő az iskolaszéki elnö­kökhöz a következő bucsuüdvözletet küldötte: Igen Tisztelt Elnök ur 1 Midőn tisztelettel be­jelentem, hogy 40 évi szolgálat után nyugalomba lépek és az irányomban mindenkor tanúsított sze- retete — és együttműködéséért, valamint a nép­oktatás ügyének fejlesztése — és elöbreviteléhez tapasztalt jóindulatáért hálás köszönetemet nyil­vánítom, egyben tisztelettel kérem, hogy jó em­lékében engemet továbbra is megtartani és utó­domat is hasonló pártolásban részesíteni kegyes­kedjék. Végre tisztelettel kérem elnök urat, hogy az elnöksége alatt álló tanerőket bucsuüdvözle- tem átadása mellett távozásomat tudomásukra adni szíveskedjék, jelezvén, hogy az iskolájukbán tapasztalt munkásságuknak emlékét szivembe véstem, végre, hogy ezennel is kartási sze­retettel kérem őket, hogy Tolnavármegye iskoláinak magyar tannyelvét híven megőriz­zék á hazafias működésűkkel az iskolák­ban elért eredményt következetesen még fokoz­zák, mert csak ekkor fog biztosan bekövetkezni az, hogy ezen század közepéig vármegyénk min­den lakója immár magyar nyelven fogja áldani Istenét ! Hazafiui üdvözlettel vagyok Szekszárd, 1910. évi junius hó 28-án, tisztelője: Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelő. — Ügyvédi vizsga. Dr. Fischer János, dr. Albersz Rezső szekszárdi ügyvéd irodavezetője, Budapesten sikerrel letette az ügyvédi vizsgála­tot. Az uj ügyvéd Tolnán nyit ügyvédi irodát, ahol nagy ismeretsége van. — Belépés a lazarista szerzetbe. Heindl Vilmos nagymányoki plébános püspöki engedély- lyel belépett a lazarista atyák szerzetébe. — Az Országos Magyar Kereskedelmi Egye­sület tolnamegyei kerülete junius 26-án Duna- földváron tartotta meg f. évi közgyűlését. A vá­rosháza díszes nagyterme zsúfolásig megtelt ér­deklődő közönséggel, s a legszebb színvonalon folyt végbe. A lelkes érdeklődés mellett lefolytatott közgyűlést a Stefániában vagy 100 teritékü .ban­kett követte, ahol a legszebb felköszöntők mel­lett sokáig együtt tartott a vidéki és helybeli ven­dégsereg. Káptalani kormányzó. Zichy Gyula gr. pécsi megyéspüspök a káptalani javadalmak kormányzó­jává Frantich Ágoston kanonokot nevezte ki. — Adomány a belvárosi orgonára. Ferdi- nánd Lajos foldink, a danubiai tengeri gőzhajó ■ társaság igazgató-főmérnöke szép levél kíséreté­ben 10 koronát küldőt a szekszárd-belyárosi or­gona helyreállítási költségeire. — Sorshúzás- Bájó Pál, a központi járás főszolgabirája, junius hó 30 án tartotta meg a hadkötelesek sorshúzását. A felhívott I. korosz­tályúak száma 339 volt. KAPHATÓ s Schlésinger Ignác Bopovíc Márkus Salamon Testvérek Sulcer Oszkár Fischhoff Mór Fischhoff Jakab uraknál. PorolnKlmn előállított limonádé. Egy adag 6 fill. Turistadoboz 12 adaggal zsebben kényelmesen hordható alakban 80 fill. Kirándulásokon, sport-tourákon, hadgyakorlatokon kitűnő szolgálatot tesz. — Bármely vízben oldva kitűnő limonádét ad. Főlerakat: Miklós Aladár urnái Szekszárd. Készíti: Kertész Ernő gyógyszerész, KRISTÁLY- LIMONÁDÉ gyára, Szabadkán.

Next

/
Thumbnails
Contents