Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-06-23 / 25. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1910 junius 26. A magyarositási jutalmak/ Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága a millennáris év emlékére 100.000 koronás magyarositási alapot létesített, melynek kamatait, minden évben a magyarositó tanítók, óvók és mene- dékházvezetők között osztják ki. A magyarositási bizottság az idén a következőknek Ítélte oda a jutalmakat: Dubniczky Irma hőgyészi rk. tanítónő, Horváth Mihály mázai községi tanító, Skertics Lajoshé tolnai óvónő, Wikker Lajos bonyhádi ág. ev., Busz Henrik felsőnánai ág. ev., Weil András, keszőhidegkuti ág. év., Harsány Szilvia bátaszéki közs.; Eicher János ’ apari rk. Walter Antal cikói rjr..-Hildebrand Miksa izmé- nyi ág. ev., Töpfer Emma. kistormási. ág. ev., Schneider Oszkár györkönyi ág. ev.,. Hammér József györkönyi ág. ev. tanítók 150—150 koronát, — Kring Ödön gyönki ág. ev., Aikelin Lajos udvari ág. ev., -Sárközy Etel zombai rk., Lakatos József Szálkái rk., Antal György majosi ág. ev., Vadas Károly mórágyi ref., Bozsin Nesztor bátaszéki .gör. kel., Bors József varsádi • ág. ev., Müller Emilia bátaszéki közs., Jéhn Béláné bátaszéki községi, Karner Tóbiás nagy- • székelyi ref., ifj. Kring. Gyula kétyi ág. ev., Tedeszkó Róza németkéri rk. Kresz János kis- dorogi rk., Schlenker Mihály bonyhádi rk, Brunner Andi’ás párii rk. tanítók 100—100 koronát ; özv. Pompár'né Bavrois Adél kocsolai rk., Nieder Mariska zombai mpnházvezetőnő,, Scholcz Amja hőgyészi óvónő, Dőring Frigyesné kétyi menházvezetőnő, Heiliger Mária bátaszéki men- házvezetőnő, Glósz Ilona bönyhádi menházveze- tőnő és Schröder Laura kurdi óvónő 50—50 koronát kaptak. 1911-re előjegyeztetett Erdősi Pálné mázai közs. tanítónő 150 korona jutalomra. A gyermekek jutalmazására 20—20 koronát kap tak: a gyönki ref., ág. ev., és rk., a mázai, tolnai áll., udvardii rk., a váraljai ág. ev., a zombai rk., a bonyhádi rk. és ref., a murgai rk, a szakadáti rk., a szálkai rk., a szárazdi ág. ev., a teveli rk.,. a ladományi rk., a varsádi ág. ev., a várdombi rk., a závodi rk., az alsónánai ág. ev., az apari rk., a bátaapáti ág. ev., a bátaszéki közs., a belaczi rk., a belecskai ág. ev., a bikáesi ág. ev., a bátaszék gör. kel., a bonyhádvarasdi rk., a börzsönyi közs., a czikói rk., a csibráki rk., a diósberényi rk., a duzsi rk., a dunakömlődi rk., a felsőnánai ág. ev., a grábóczi rk., a györkönyi ág. ev., a keszőhidegkuti ág. ev., a hanti rk., az izményi ág. ev. iskolák. A szétosztott összeg 4050 korona. A jutalmak ünnepélyes kiosztásával ezek a vármegyei bizottsági tagok kérettek fel: Udvari és Gyönk: Vizsoly Ákos. Győré, Máza és Izmény: Rumi Imre. Tolna: Fekete Ágoston. Váralja: Singer Bálint. Zomba: Dory Frigyes. Czikó, Bonyhád, Börzsöny: Perczel Dezső. Murga, Csibrák, Kurd: Jeszenszky Andor. Szakadát, Szárazd: Óváry Ferenc. Szálka, Grá- bócz, Mórágy, Bátaapáti: Szakács Imre. Tevel: Fleischman Lipót. Ladomány, Belacz: Eibach Ödön. Varsád, Kistormás, Diósberény: br. Fiáth Elemér.’ Várdomb, Alsónána, Bátaszék: Szabó újra megalakuló párt többé nem jogosult a hatalom magához ragadásához, ha csak nem ugyan azon az alapon, mint a hogyan elsöprése történt: a nemzet tiszta óhajának spontán történő megnyilatkozására. A magyar nemzet móst is megnyilatkozott. Hatalomra tett szert a halottaiból föltámadott párt. Berendezkedik úgy, hogy újabb évtizedeken át a magyar nemzet szive óhajtása szerint meg nem nyilatkozhatik, hogy hosszú ideig megint neki kell a hatalmat biztosítani. De vájjon tiszta volt-e ez a megnyilatkozás ? Vájjon a legjobb öntudat szerinti-e és olyan, amely magán viseli azt a bizonyosságot, hogy igy kívánta a nemzet, tehát másként nem történhetett. Hogy a nemzet igy kívánta és nem úgy igazgatták a dolgokat, hogy a nemzet csakis igy kívánhatta! Hogy nem ígéret és fenyegetés, nem csendőr és pénz, nem kiváltságok adása és ilyenek elvevése szorította-e sarokba azokat, akiknek meg kellett nyilatkozniok! . . . ... A nemzet ítélt! És bátran mondhatjuk, hogy végitélt. De aki ezen ítélet után indul el, az nagyot téved. Téved, miként maga az itélőszék is tévedt, amely hivatva lett volha befolyás nélkül, egyedül a tény körülmények mérlegelésével meghozni ítéletét. Azonban nem igy történt. És hadd következzék itt egy illusztráció. Szin: a függetlenségi párt radikális irányzatának párthelyisége. Személyek : egy a volt cikluson át, egy nagy kerületet képviselő, igen tekintélyes, nagy tudásu, szellemes, úri modora által pártkülönbség nélkül közszeretetnek örvendő kedveB bátyám, barátom és egy kerületebeli közigazgatási férfiú, a volt követnek őszinte jó barátja. Károly. Závod, Kisdorog: Fehér Zoltán. Hant, Apar, Bonyhádvarasd; Dr. Müller János. Be- lecska, Keszőhidegkut: Mechvarth Ernő. Bikács, Györköny: Csápó Dániel. Duzs, Högyész, Nagyszékely : Dr. Kämmerer Ernő. Dunakömlőd, Nétnetkér: Rassóvszky Julián. Felsőnána, Kéty : Sass László. Kocsola: Dőry Hugó. Majos : Machauser Imre. Paári: Szévald Mór. Az Omke. gyűlése. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület tolnamegyei kerülete ez évi beszámoló közgyűlését folyó hó 26-án, délelőtt xfi\ 1 órakor Dunaíöldváron a .községháza nagytermében fogja megtartani. Lé fog jönni ez alkalommal Budapestről Beck Géza, az Omke. kiváló képzettségű helyettes főtitkára és előadást fog tartani a kereskedelmet érintő aktuális kérdésekről és az Omke. feladatairól. Az ülésen tárgyáltatni fog többek közt a választmány javaslata a budapest—rétszilas—szekszárd—bátaszék —mohács—eszék—szerajevoi vasúti összekötés érdekében a vármegyéhez intézendő felírás tárgyában. Az ülés iránt a kerület tagjai közt megyeszerte élénk érdeklődés mutatkozik s az kétségkívül nagy látogatottságnak fog örvendeni. A közgyűlést banket fogja követni. A „Közérdek“ és a tárgyilagosság. Aki e címet elolvassa, az bizonyára Makó és Jeruzsálem geográfiái közelségére fog gondolni. És igaza lesz ! Makó közelebb van Jeruzsálemhez — még' ha Justh Gyula képviseli is 1 — mint a „Közérdek*1 — mely a közérdeket nem képviseli! — a tárgyilagossághoz! Hogy állításom nem túlzott, arról azok, akik jobb szórakozás hiányában a „Közérdekűét olvassák, bőségesen meggyőződhetnek. Tárgyilagosan megirt „Tanulságok** cimü cikkemre a „Közérdek** „mucsai csipkedésekről“ regél és „nyelvöltögetésekről“ — pötyög ! Bocsánat ez utóbbi kifejezésért, de a „nyelvöltögetés“-t csak pötyögésnek minősíthetem. A tárgyilagosság az ilyen bakastilust kizárja 1 Hát még ez a mondat: „A gyalázkodás épp úgy hidegen hagy bennünket, mint bókjai.** A t. cikkecske iró vagy üldözési mániában vagy hallucinaciókban szenved, ha azt állítja, hogy gyaláztam, vagy bókoltam neki. Az előbbit nem tettem, mert tiltja jó ízlésem, az utóbbit (bókolást) nem tehettem, mert tiltja önérzetem és ami fő — nem szolgált reá a „Közérdek** 1 Hogy soraim „nem hagyták hidegen** — mint irta — bizonyítja epés válasza. Aki igy ir, annak 100 fokos melege van még 40 fokos hidegben is, ez pedig beteges állapot!. .. •— Kedves bátyám, mond’ az utóbbi, pompásan állsz. A választók 2/ä-a a te zászlód alatt van. Biztos volna a győzelmed. Azonban olyan rettenetes rendeleteket kaptunk, hogy lehetetlen győznöd. Én őszinte barátod vagyok, azért merem megmondani. Nagyon kérlek lépj vissza; nincs mentség; többséged dacára is ki kell buknod. A rendeletek mondják s mi vérző szívvel bár, de kell, hogy végrehajtsuk ezeket, mert máskép kenyerünket veszítjük. Kell-e több illusztráció ? Van még egy csomó a raktáron. És vájjon ha van egy hűséges lovam vagy más kedves állatom, amely éveken át, amíg bírta hűségesen szolgált, dolgozott nekem, nem hagyom-e meg akkor is ott a jászol mellett, hadd egyék, pihenve régi fáradtságaiért. Nem megrovandó-e az, hogy egy ember ellen, aki, önzetlenül dolgozott egy hosszú emberöltőn át hazájáért, nemzetéért, azt most élte alkonyán kiakarják buktatni a legképtelenebb eszközökkel s pénzzel rontva ellene? Az öreg Madarász József csaknem hét év tized óta tagja a parlamentnek. Egy és ugyan azt a kerületet képviselte és most reá rohantak, hogy öreg nlár, nem oda való. A nemzet ítélt. Felelt a császár kérdésére. E feleletért maga a nemzet a felelős; valamint, hogy annak hasznát avagy kárát is az látja. Sok idők sok bűnére hagy következtetni ez a választás. Lesz e még bocsánat ezen bűnökért ? Avagy a nemzet fog lakolni értük iszonyún ? Talán nem is volna ez oly nagy haj, mert jobb dicsőségesen meghalni, mint gyalázatosán élni 1 Az a nemzet pedig, amely magát a vásárra viszi gyalázatban él és gyalázatban is fog meghalni 1 —K.—Ó. Ilyen állapotban nem újságot szokás Írni, hanem borogatást alkalmazni jól felfogott —1 önérdekből! Ami az én „fekete álarcos hírlapi vergődéseimet illeti“, az ne* rontsa a „Közérdek“ cikke- zőjének költői álmait és rózsás ábrándjait! A fekete álarc még mindig szebb a — „fekete sárga“ álarcnál és mun^ópárti hazafiságnál ! Ha pedig a „Közérdek**-ben nem jelennek meg álarc alatt cikkek, úgy felkérem a Közérdeket nevezze meg azt az irót, a ki „egy városi képviselő“ név alatt — tehát Iálarc alatt“ irt és még inkább kérem nevezze meg azt, a ki a jó Pepi nénit nem átalotta tolla hegyére venni és mutassa be magát álarc nőikül az olvasó közönségnek, és főleg a jó Pepi néninek, mert mint hírlik egy kis „kézi munkával** akarja bárhol meglepni !. . . Tehát le az — álarcczal ! Mig ezt nem teszi, addig a „Közérdek*1 csak tanácsadó veréb, vagy ha jobban tetszik: „politikus csizmadia**. Egy független szavazó polgár. A választási költség titkaiból. Most, mikor véget értek a képviselőválasztások és a kormány különféle és igen bevált eszközökkel többséget szerzett magának, lecsillapodtak némiképpen a felizgatott szenvedélyek is. Sok mindent beszélnek a lefolyt küzdelemről, de bizonyára nem lesznek érdektelenek a szenzációs részletei ennek a választási küzdelemnek, amelyeket egy, a kormányhoz közel álló aktiv államférfiutói szerzett meg a Szegedi Napló. A választások vezetésével a kormány tudvalévőén Jeszenszky Sándor államtitkárt bízta meg. Jeszenszky intézte az összes dolgokat, az ő tudtán kívül senkinek egy fillért sem utaltak ki. Je- szenszkynek harminc millió korona állott rendel - kezésére és ezzel az összeggel ő tetszése szerint intézkedhetett. Az államtitkár adta az utalványokat és a végrehajtó bizottság fizetett. Itt azután nagy baj volt, Jeszenszky ugyanis azt hitte, hogy a választásoknál nem szerez többséget a kormány és r uj választásokra is sor kerül, azért azután nagyon takarékoskodott a pénzzel. Ha valaki százezer koronát kért, akkor Jeszenszky. csak négyvenezret adott, amiért állandóan panaszkodó jelöltek zavarták a miniszter- elnököt. 1 Két esetben nem takarékoskodtak. Azoknak a jelölteknek, akik Tisza István gróf régi gárdájához tartoztak, annyi pénzt adtak, amennyi csak kellett, úgy szintén nem sajnálták a pénzt ott, ahol erős függetlenségi jelölt megbuktatásáról volt szó. Más kerületekben, hogy kormánypárti képviselők és kibukott munkapárti jelöltek szavaival éljünk, Jeszenszky nagyon „smucigosko- dott“, amiért is sok ellenséget szerzett magának, így is tizenötmillió koronát költöttek el, tizenötmillió korona pedig megmaradt „jobb időre**. Érdekes az aradi választás története. Itt egy fillért sem költött a kormány, de nem költött Tisza sem. A választás költségeit, kerek kétszázezer koronát két előkelő aradi család adta össze, amely két család rövid idő előtt fényes kitüntetést kapott. Ez a két család garantálta a választás sikerét. Aradon még ezer koronát is adtak a választás napján egy egy voksért. Csak ilyen eszközökkel sikerült leverni Barabás Bélát. Érdekes, hogy Jeszenszky a jelölteknek a kezébe nem adott pénzt. Kivételt egy esetben sem tett, bárkiről volt is szó. A költségeket a főispánok vették fel, akik a jelöltekkel egyetértve költötték. A felsorolt adatok, azt hisszük, kellőképen világítják meg a lefolyt választási küzdelem eszközeit. Amint látható, a kormány óriási összeggel ment bele a küzdelembe, de hogy honnan szerezte ezt a pénzt, arról hallgat a krónika. — Hja 1 Sok nemesítés, bárósitás történt mostanában 1 A „Dunaföldvári Oltáregylet“. Az egyesületek a községek legszebb érzelmeinek istápolására hivatvák. Egyesületben van az erő, a barátság, a tisztesség, a becsület s mig az egyesületek intézői a családfőt, addig a tagok a családot alkotják. Vannak egyesületek, hol a családfő és családtagok közt összhang alig van, természetes, ilyen egyesületnek létjogosultsága sem igen lehet. Vannak más egyletek, hol az összhang sohasem kisebbedik, hanem a testvéries szeretet egymás iránt fokról-fokra nagyobbodik. Ilyen egyesületek alapja szilárd, életerős 1 Az előbbiek maguk beszélnek magukról, az utóbbiaknál a tett beszél. Én az utóbbiak közé sorolom a „Dunaföldvári Oltáregyletet**. Az egyesületek bármily céllal alapittattak is, csak nemes célt szolgálhatnak. A valláserkölcs legszebb és legnagyobbak ■ egyike s min-
