Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-06-09 / 23. szám
A nyomdász-sztrájk tartama alatt ebben a formában Jelenik met lapunk. XXXVIÍI. évfolyam ________ 23. Siam Szekszárd, 1910 junius 11. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-ntcza 6. sz., bová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Kelelős szentesítő BUBA V9LK2GS K őtnnnkatars HORVÁTH IGNÁCZ Megje'en hetenként egyszer, szombaton Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */■ évre 6 K. ll4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések : 100 szóig -3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 I 200—300 szóig 7 p 74 f. minden további 100 sző 2 koronával több. Nvilttér garmond soronkint 30 fillér. Batthyány Tivadar gróf Szekszárdim. Valóságos diadalmenetben vonult be múlt vasárnap d. u. fél 4 órakor B tthyány Tivadar gróf, a szekszárdi kerület függetlenségi és 48-as párt szeretett képviselője városunkba. Egy küldöttség ment a déli vonattal eléje egész a kölesd-tengelici állomásig, ahol Wendl István szép szavakkal üdvözölte. A nagyszámú küldöttségben több hölgy is részt vett, ami jól eső örömet okozott a grófnak. Amint a vonat a tolna- mözsi állomásra berobogott, egetverő éljenzésben tört ki a több százra menő tolnai és mözsi közönség, melynek nevében Abraham Gyula tolnai takarékpénztári igazgató szívből jövő üdvözlő beszédet tartott. Lehmann Györgyné, utána pedig Gyöngyösi Mariska tanárnő szép beszéd kíséretében gyönyörű virágcsokrot nyújtott át Batthyány Tivadarnak, aki hálás köszönetét mondott a meleg fogadtatásért és előbb magyar, majd német nyelven beszédet intézett a lelkes polgárokhoz. (Hosszan tartó éljenzés.) A tolnai és a mözsi küldöttek is erre felszállottak a vonatra, mely pont fél 4 órakor érkezett meg a szekszárdi pályaudvarba, ahol több ezer ember szorongott. Amint a közönség megpillantotta Batthyány Tivadar gróf képviselőt, harsogó üdvriadal- ban tört ki. A város előkelő embereinek, festői magyar ruhába öltözött díszes hölgy- koszorú élén Szentkirályi Mihály dr. polgármester lendületes üdvözlő beszéddel fogadta Batthyány Tivadar grófot Szekszárd r. t. város nevében és különösen örömét fejezte ki a fölött, hogy azok a disszonáns hangok, melyek a választás tartama alatt a város polgárságát ketté szakasztották, elnémultak és igy most már az egész város közönsége nevében a legnagyobb szeretettel köszönti. Utána két bájos uriasszony: Mi- kecz Endréné és Hermann Frigyesné remek csokrokat nyújtottak át pár üdvözlő köszönéssel a szekszárdi hölgyek nevében Batthyány grófnak, akinek megválasztatásában a szekszárdi hölgyeknek nagy érdemük van. A szűnni nem akaró éljenzés lecsilla* pultával Batthyány megköszönte a szives fogadtatást. Beszédében első sorban azt a pártatlanságot emelte ki, amit Szentkirályi Mihály dr. polgármester a választás alatt a törvény intenciója szerint tanúsított, majd azon reményét fejezte ki, hogy a mai naptól kezdve minden pártellentét megszűnik ' Szekszárdon és a kerületben. Ekkor a pályaudvarban elhelyezkedett tűzoltóság élén a tűzoltó zenekar a himnuszt játszotta, mire megindult az impozáns menet több száz zászló alatt a városba. A menet élén diszbanderisták lovagoltak, utánuk fehér ruhás leányok gyönyörű csoportja haladt, virágot szórva az ünnepelt képviselő útjára. A városnak virágokkal gazdagon felékesitett négyes fogatán Batthyány Tivadar gróf és Szentkirályi Mihály polgármester foglaltak helyet, a következő kocsiban Kállay Frigyes, ki Batthyányi le- kisérte Szekszárdra, ült Horváth Jenő dr. ügyvéddel. A beláthatatlan, mintegy 6— 7000 emberből álló menet folytonos éljenzés között a városház előtti térre kisérte képviselőjét, aki felment a városház nagytermébe, ahol a fogadtatás egyik legszebb jelenete játszódott le. A városban ugyanis elterjedt az a hir, hogy Batthyányi neje is le fogja kisérni a kerületbe. Rendkívül nagy örömet keltett ez a város hölgyei között és hatalmas számban gyülekeztek össze Batthyány Tivadar grófné fogadására, aki azonban betegeskedése miatt ezúttal nem jöhetett. Szebbnél- szebb, remekbe készült virágcsokrokat nyújtottak át Batthyány Tivadar grófnak, neje számára. Kovács Mariska üdvözlő beszéde, dr. Mayer Gyuláné, Geiss Annuska és Nemes Margit szavai után — kik mindannyian virágot nyújtottak át — Batthyányi Tivadar könnyekig meghatva köszönte meg úgy a saját, mint neje nevében a szeretetnek ily gyöngéd megnyilvánulását. Négy világrészt bejártam — úgymond — küzdöttem elemekkel, küzdöttem hazámért, a mindennapi kenyérért, meghatva bár voltam, de eléizé- kenyülni nem tudtam. Az önök szeretete, az önök rajongó fogadtatása, ne vegyék rossz néven, elérzékenyitett. Azokért a kedves szavakért, amiket bájos ajkak hozzám intéztek és azokért a virágokért, amelyeket életem jobbik felének szántak, ki a legőszintébben sajnálom, hogy akkor, mikor én örömünnepet ülök, azon részt nem vehet,' fogadják a leghálásabb köszönetemet. Megbízott, hogy adjam át szeretetét, üdvözletét önöknek, hölgyeim. Hatalmas tapssal és éljenzéssel vála- szóltak a lelkes szekszárdi hölgyek. A megjelent hölgyek közül a következők neveit sikerült feljegyeznünk: dr. Mayer Gyuláné. Fejős Imréné, Mirt Lászlóné, dr. Szentkirályi Mihályné, Szeghy Sándorné, Kiss Károlyné, Dőry Lászlóné, Matzon Béláné és még számosán. A budapesti II. kér. függetlenségi párt sürgönyileg üdvözölte Batthyányi. A városház közgyűlési terméből a városháztérre vonult Batthyány kíséretével, hogy itt beszédét megtartsa. Az óriási téren moccanni sem lehetett, oly sürü sorokban helyezkedtek el a polgárok, akik között a kerület minden községe zászlók alatt felvonult .küldöttségek által volt képviselve. Megjelent itt a város és kerület intelligenciája is úgyszólván egytől-egyig és a legnagyobb lelkesedéssel hallgatták Batthyány beszédét, melyet sajnálatunkra most nem közölhetünk. A beszéd befejezése után kis idő múlva Batthyányi lekisérték Adler N Jánoshoz., a függetlenségi és 48-as párt elvhü vezéremberéhez, ahol a vendégszerető háziasszony gazdag uzsonnával kedveskedett a magas vendégnek és kísérőinek. Utána meglátogatta a szekszárdi kath. társaskört, uzsonna után pedig a kath. olvasókört s mindenütt tüntető lelkesedéssel fogadták. Este 8 órakor tiszteletére hatalmas fáklyászenét rendeztek. Horváth Jenő dr.ügyvéd magas szárnyalást beszéddel üdvözölte Battyhány Tivadar képviselőt, aki erre mély köszönettel válaszolt. Esti 9 órakor a polgári olvasókörben 600, a kath. olvasókörben és az újvárosi kath. társaskörben pedig 200—200 teritékü örömlakoma volt. A polgári olvasó körben az első beszédet Boda Vilmos, a polgári olvasókör elnöke mondotta azon értékes ezüstserleggel kezében, melyet a szekszárdi közönség vett szeretett képviselőjének. Beszéltek még: Szentkirályi Mihály dr, polgármester, Várkonyi Sándor, Kun Lajos- Szabó Géza, Kállay Frigyes és még többen. Az ünnepelt kétszer is nagyhatású beszédet mondott. Igazán kedves jelenség volt, mikor a kis Wéber leányka, Stann István építész unokája üdvözölte a szeretett nemes grófot, majd Gyöngyösi Mariska tanárnő és Kaza- mér Emmi a hölgyek nevében nyújtottak át csodaszép csokrokat remek üdvözletekkel, melyek mélyen meghatottak mindenkit. —- A bankettet vig tánc követte. Batthyány Tivadar gróf hétfőn délután utazott el körünkből. Nyilatkozat. A „Tolnavármegye és Közérdek“ legutóbbi számában abban a kitüntetésben részesít, hogy „Politikai szemfényvesztés“ czim alatt külön czikkben foglalkozik az ón csekély személyemmel. Teszi ezt abból az alkalomból, hogy a „Magyarország“ -nak gróf Batthyány szekszárdi fogadtatásáról szóló tudósításában én is meg vagyok említve, mint a ki a Kölesd-Tengeliczig utazó küldöttségben szintén részt vettem. Nehéz kitalálni, hogy az erőltetetten szel- lemeskedő czikk Íróját mi vezette, hogy az én igénytelen személyemmel a nyilvánosság előtt foglalkozzék; egy azonban kiviláglik a czikkből s ebben minden elfogulatlan olvasó egyet fog velem érteni: a tehetetlen düh, a mely nem tud belenyugodni a bukásba. És hogy ebbeli érzelmeinek kifejezést adhasson, minden eszköz jó neki, ha mindjárt az én csekély személyemet kipellengérezve érheti is el. Feltűnő betűkkel idézi a „Magyarország“ tudósitásának azt a részét, mely szerint „az ellentétek, a melyek a választások idején a szekszárdi kerületben dúltak, teljesen elsimultak“ stb. Ez a vastagon szedett idézés arra való, nehogy az olvasó valamikép hitelt adjon a „Magyarország“ tudósitásának. Legyen nyugodt a czikkiró, én és velem együtt nagyon sokan tudjuk, hogy rajta kívül még vannak egy- néhányan, a kik a szekszárdi választásba nem tudnak belenyugodni. Ám ez az illetők dolga. De mit szóljon a jóizlésü olvasó abhoz a kommentárhoz, mellyel a czikk írója azt a jelentéktelen dolgot kiséri, hogy a „Magyarország“ tudósításában az én nevem is megjelent. Már a czim is mennyire nevetségesen nagyhangú „Politikai szemfényvesztés“. Az olvasó e czimet olvasva, az első pillanatra valami pikáns eseményt vár, s ime elolvasva a czikket, kiderül, hogy a szemfényvesztést a tudósitó azzal követte el, hogy merészkedett áz én becsületes nevemet özv. Barakovics Ferencznét kiirni, holott • / engem Bulyáki Pepi néven szoktak nevezni. Ea erre mondja a czikkiró: „Régi szokása ocár a
