Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-01-20 / 3. szám
XXXVIII. évfolyam 3. szám Szekszárd, 1910 január 20. Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Hamis 67 — 48 elieo. I Most már egészen kétségtelen, hogy i Knuen-Héderváry Károly gróf minő utasítással ellátva, vállalkozott a magyar válság megoldására. Lukács Lászlónak az volt a feladata, hogy kisértse meg a függetlenségi Justh-párttal valamiféle megalkuvásra lépni, természetesen annélkül, hogy a magyar nemzetnek törvényen alapuló nemzeti követelései bármily mérvű figyelemben részesüljenek. — A Justhékkal azonban a kísérletezés csütörtököt mondott, mert Justh Gyula határozottan ragaszkodott a külön magyar banknak, az osztrák-magyar bank szabadalmának lejártával, tehát 1911-ikév január 1-jén való feíállitásához. Bécsben azonban erről hallani sem akartak. — Lukács terve szerint való kísérletezés tehát meghiúsulván, előtérbe lépett Héderváry gróf terve, mely nem akart kevesebbet, mint a Tisza Kálmán által teremtett s erőszakos eszközökkel 15 évig fentartott, úgynevezett ó-szabadelvüpártot életre kelteni s ha lehet, a magyar országgyűlésen többségre juttatni. Ez a párt volt az, mely Deák Ferenc művét, az 1867-iki kiegyezést megengedte sarkaiból kiforgatni; annak igen nevezetes, Magyarország külön államiságát, biztositó intézkedéseinek életbeléptetését soha nem sürgette, hanem a császári hatalomnak feltétlenül. meghódolva, vállalkozott a Bécsből jövő parancsnak alázatos végrehajtására. — így lett Deák Ferenc halhatatlan művéből, mely hazánk egyetlen-egy kardinális jogát fel nem adta, hanem ha keresztül nem tudta vinni, azt, az utónemzedéknek sértetlenül fentartot.ta — egy végrehajtatlan papirosTÁRCA Karcolatok vakációi utamról. — A „Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárcája. — Irta: Göndör E. Nagy örömmel vettem az elmúlt nyár junius havában principálisomnak azon reám nézve valóban kellemes kijelentését, hogy az osztályvizsgálatok befejezése után egy nehány hétre szabadságra mehetek. Kapva-kaptam tehát a kedvező alkalmon, és nehogy esetleg visszaszivja jó principálisom a már megadott szabadságot, az utolsó vizsgálat után — kis holmimat összepakkolva— az állomásra hajtattam, — és az első vonattal útnak indultam. Mindenekelőtt az édes szülői otthonba, a vadregényes Vasmegyébe vágyakozott szivem. Nagy kényelemmel helyezkedtem el a vasúti kupéban, — és minthogy egyedül voltam a fülkében és hozzá este utazván, — ledőltem azon reményben, hogy néhány órát pihenhetek, — hisz Dombóvárig kialhatom magamat 1 De sehogy sem jött álom a szememre. Mindenféle módot megpróbáltam s minthogy láttam, hogy egyik mód sem válik be — kínomban hangversenyre keltem a csendes éjben tova robogó vonat ütemszerü zakatolásával. Ilyen rythmikus hangulatban és hozzá elég álmosan érkeztem hajnalban Dombóvárra. Felelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ biztosíték, mely külön államiságunk sírját megásni ebben az alakban igen alkalmasnak mutatkozott. Nagy tévedés lenne az Andrássy Gyula gróf vezérlete alatti, 67-es alapon egyesült alkotmánypártot a Khuent támogató, a magukat szinte hatvanheteseknek valló nemzeti társaskör tagjaival összetéveszteni. Andrássy gróf és pártja a nemzeti küzdelemben a nemzettel tartottak; egész működésük a 67-ki kiegyezés hamisitatlan, becsületes végrehajtására irányul s most is, midőn ugyanazon törvényen alapuló nemzeti követelések teljesítése elől Bécsben konokul elzárkóztak, otthagyták a miniszteri bársonyszékeket s a nemzet kétségtelen jogainak érvényesítése mellett hűen kitartanak. így állván a dolog, kétségtelen, hogy Héderváry vállalkozása is, Lukács tervének sorsában részesül s nagy szerencsével dicsekedhetik, ha odáig is viszi a vállalkozását, h°gy egy csonka kormányt alakit s annak kinevezését Bécsben keresztülvivén, az országgyűlésen bemutatkozhatik s programmját, mely előreláthatólag üres szólamokkal lesz telítve, előadhatja. De a bécsi hírlapok magatartásából ítélve, az sem lehetetlen, hogy idáig sem kerül a dolog, hanem Héderváryval iá szakítanak Bécsben s az újabb sikertelen kísérletezés után, ha most nem, hát később, rátérnek arra az útra, mely a kibontakozás egyetlen módja és mely a magyar, törvényben gyökeredző, nemzeti követelések teljesítéséhez vezet. Vissza lehet verni a jogos követelések ellen indított újabb hadjáratot is, csak szem előtt kell tartani azt a nagy erőt, mely az Vonatom indulásához még elegendő idő állt rendelkezésemre, úgy, hogy utazó fantáziámnak is bőven kijutott belőlle. A hosszú várakozásban sok egyéb gondolatom között az az ideám is támadt, — ha már egyszer vakációm van, mielőtt haza mennék, egy görbe utat kellene megtennem, legyen legalább miről bővebben beszámolni odahaza. S im egyszerre csak elfogott a »Tengerre magyart utáni vágy, és gyors elhatározással jegyet váltottam Fiúméba. Mig én a kék Adriáról ábrándoztam és a rajta úszó nagy hajókon járattam az eszemet, — azalatt berobogott a Budapest—fiumei személyvonat a pályaudvarra. Felszálltam tehát a vonatra, s itt is szerencsém volt, mert egymagám foglalhattam helyet egy kupéban. Aludni természetesen most még kevésbbé tudtam mint előbb, — e helyett azonban kinyitván a kupé ablakát, tele tüdővel szívtam a friss reggeli levegőt és gyönyörködtem az előttem ismeretlen vidékben. Elég gyorsan telt az idő, s bár magam voltam, nem igen unatkoztam. Egy jóképű és kedélyes utitársat azonban nem vetettem volna meg! Délelőtt 10 óra felé vonatunk Zágrábba érkezett. Itt a pályaudvaron megreggeliztem és kissé körülnéztem; de a horvát hangok, az éktelen kiabálás, ide*9da futkosás, csakhamar vissza kény- szeritettek kupémba. Itt találtam már két horvát úri embert csandes beszélgetésbe merülve. Észre sem látszottak engem venni, midőn velők szemben helyet foglaltam. Nekem meg szinte Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. egyesülésben rejlik. Meg is indult már az országgyűlési pártok között az erre vezető mozgalom, csakhogy, sajnos, ebben a törekvésben nagy szerepet játszik az egyéni hiúság, mely alkalmas arra, hogy az egyesülés áldásos műveletét meghiúsítsa. Azt mondják a Kossuth-pártiak, hogy a párt csak Kossuth Ferencet ismeri el vezérnek s klubbhelyisé- gük nyitva áll mindazoknak, kik hozzájuk akarnak csatlakozni. Viszont a Justh-pártiak esküsznek Justh Gyulára s a Kossuth- pártiakat az ő klubbhelyiségükben való megjelenésre szólítják fel. Igazán szQmoru dolog lenne, ha a függetlenségi képviselők, kik egy szent ügy előbbre vitelére vállalkoztak s erre kaptak a választóktól megbízatást, ilyen kicsinyes pamlagper miatt állnák útját az egyesülésnek. Hátha egyik sem akar a másikhoz menni, hagyja ott mindkét párt a helyiségeit és egyesüljenek egy más, közönbös helyen. A hely mellékes, csak az egyesülés a fő. Azután ép oly mellékes és haszontalan dolog affellett torzsalkodni, hogy ki legyen a vezér. A függetlenségi párt egyesülés után válasszon magának vezért s a kisebbség tartsa hazafias kötelességének a többség akaratának magát alávetni. Nem az a lényeg, hogy ki vezeti a törvényes jogok érvényesítése érdekében folytatott kemény harcot, hanem az, hogy mint vezeti. Az legyen a vezér, ki az ügynek elszánt katonája s a vezetésre alkalmas. Annyival kevesebb akadálya volna most már az egyesülésnek, mert mint a folytatott tanácskozásokból kiderült, tárgyi ellentét a két függetlenségi párt között nincsen. Mindkettő akarja az önálló bankot. Mindkettő jól esett, utitársakat előttem láthatni. Barátságos képet mutatva cigarettára gyújtottam ; közbe- közbe hol az ablakra, hol meg a horvát testvérekre néztem, jelezve, hogy nem bánnám, ha beszédbe elegyednénk, természetesen nem az ő angyali nyelvükön, lévén ez nekem ismeretlen, akár csak a kinai. Feltételeztem róluk, mint intelligens úri emberekről, hogy a horvát nyelven kívül még valami más nyelvet csak beszélnek ! De a horvát testvérek nem akrtak megérteni, mi több, beszélgetésük egyre hangosabb lett s végtére már akkora lármát és zajt csaptak, oly heves és szinte veszedelmes gesztusokkal vitatkoztak, — gondolom a politikai viszonyokat tárgyalták oly hevesen — mert dühös arccal emlegették Wekerle és a bán nevét, — hogy én jónak láttam a két hatalmas horvá elől a folyosóra kisomfordálni, ahol Károlyvá*" rosig elég időm volt elmélkedhetni a horvát_ magyar barátságról. Itt szerencsémre kiszálltak zajos utitársaim és néhány katonatisztnek adtak helyet a szakaszban, akik inkább voltak elfoglalva terep és térkép tanulmányozással semhogy beszédbe ereszkedtek volna velem. így az egész utat majdnem szótlanul tettem meg, — csak a kalauzt zavarva néha-néha, — ami, megvallom, kissé nekezemre esett — szeretvén a kedélyes beszélgetést és a társaságot. Ez a pech későbbi utazásaimon is folyton kisért, nem akadtam ugyanis sehol, vagy csak nagy ritkán kellemes, beszédes utitársra. Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű _______hirdetések és pénzküldemények intézendők
