Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-05-19 / 20. szám
1910 május 22. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 mind a három nyelvet hamar bevágja, nem is szólva az angol és a francia nyelvekről, amelyekkel már az első években megbarátkozik. A magyar apákhoz intézem tehát kérő szavamat, akik, nem hihetem, hogy ne fontolnák meg intő és kérő szavaimat, mert hiszen a magyar nemzet dicsőségéről, jóvoltáról van szó, amelyet' pedig minden jóravaló magyar embernek a szivén kell viselnie. Ez pedig akkor lenne elérhető, ha a tenger hátára vágyó fiaikat tengerészeknek adnák, úgy, hogy a magyarok között is lenne egy olyan nemzedék, amely a tengeren élne és ott keresné kenyerét — és jó kedvvel énekelné az angol tengerészdalt: >A mi bölcsőnk a tenger, A mi sirnnk a tenger« . . . Horváth Rezső. II „hMnoegye is n Közérdek“ politikája. II. Úgy látszik, soraimmal találva érezte magát a „vegyes lap,“ mert május 17 iki számában jónak látta mosdó vizet venni. A mosakodás azonban — majdnem sikerült! Denique, van olyan folt is, amely nem tisztit. Értem a politikai frontváltoztatás foltját, persze csak a választási időszak tartamára. Es most irodalmi veggelemzés alá veszem ezt a bizonyos — mosdó vizet, akarom mondani: a május 17-iki „választ.“ Téved a „vegyes lap“ mikor a „T. K. egy olvasójáénak bocsájtja meg „rossz szójátékait mert a válaszra méltatott „kis cikket« a nagy cikkekkel tetszelgő T. és K. egy olvasója irta. Ezt a tévedést mi is megbocsátjuk neki. De az „elvek játékát“ megbocsátani nem vagyunk hajlandók annak a lapnak, mely „fennállása óta — igy irta! — állandóan és változatlanul (!? ?) a 67-es közjogi alapon álló nemzeti és szabadelvű politikai irányzatnak volt szószólója és megalkuvást nem ismerő követője.“ Vagy kérdjük: hogyan tudja a t. laptárs „állandó és változatlan“ 67-es mivoltjával összeegyeztetni a 48-as (vagy tán nem is az ?!) Szabó Károly fanatikus támogatását ? Hisz hetek óta a 48-as Szabó Károly mellett üti a nagydobot a 67-es „változatlan“ vegyes lap! Vagy talán ez is logika ? . . . Nem kérünk belőle! Igazi, hamisítatlan „állandó“ 67-es lap csak akkor lenne következetes közjogi alapjához, ha minden erejével küzdene a 48-as Szabó Károly ellen, és nemcsak az igazán 48-as Batthyány ellen! Tehát arra, hogy „akinek vaj van a fején, ne menjen a napra“, mi meg azt feleljük, hogy akinek üvegből van a háza, az ne dobáljon kővel másra! A „Tolnamegyei Közlöny“ tehát, mely Kossuth Ferenc gyászos politikáját nem követte, hanem Kossuth Lajos ösvényén halad előre, nem lett „Paulusból rövidesen Saulus“, hanem inkább Saulusból Paulus. Az előbbi és éppen nem előnyös változáson a vegyes lap esett át rövidesen — de csak a szekszárdi szűz kerületre nézve, mig a többi kerületre nézve maradt a régi változatlan 13 próbás mameluk politikus. Ez a lavirozó politika non plus ultrája! Ami az „őcsényi erőszakoskodások“-at illeti, elismerjük, hogy azokról is megemlékezett a hosszú nevű lap, de hogyan ? úgy, hogy még a megrovást célzó sorokban is úgy tesz, mint az a bizonyos mészáros, aki máshová nézett és máshová vágott! Tisza István és Apponyi A1 bért elleni inzultusokat sajnálja, de miért nem mondja ki nyíltan, hogy a Batthyányi ért őcsényi inzultus is fáj neki ? Elvégre Batthyány bizonyára bir annyi honfiúi értékkel, mint Tisza, ha nem többel! ? . . . Bezzeg a várdombi inzultusnál nyíltan a Batthyány-párt kontójára ir minden hibát; hej’ pedig azoknak a jámboroknak tartott várdombiaknak Bök van a fülük mellett ! Megmutatták ezt 1869-ben! Sőt a múlt vasárnapi várdombi búcsú alkalmával is, miként értesülünk. Mikor a „Tolnamegyei Közlöny“ „vezércikkben foglalkozik a várdombi esettel“, akkor következetesen cselekszik, mert nemcsak okozattal foglalkozik, hanem az okkal is. Ok nélkül nincs okozat! Addig pedig a vegyes lap ne ítéljen, mig az illetékes bíróság nem ítélt! Ami végezetül múltkori »Ízléstelennek nevezett befejező szavaimat illeti«, arra nézve kijelentem, hogy jobb iskolába jártam Ízlést tanului, mint az a vegyes lap, mely ugyancsak nagy ízléstelenséget árult el akkor, amidőn Batthyány gróf országos jó hírnevét a „nagy szakállára“ tett Ízléstelen célzással akarta nem rég csökkenteni. Hogy nem sikerült, az természetes. A ragyogó napot nem lehet az égboltról tollseprővel lekotorni! De legyen nyugodt a vegyes lap, mert Batthyány szakállára mindig többet adnak a legelőkelőbb körök, mint Szabó Károlyéra és ha Batthyány lesz képviselőnk, (pedig az lesz, ha az egész mungóhad megpukkad is tehetetlen mérgében !) akkor ő nemcsak kivételes nősülési engedélyeket, nagykorusitásokat fog kieszközölni és ilyféle kiskorú, magánérdekeket, hanem országos, kerületi és városi érdekeset fog nagy tudással és köztiszteletben álló személyiségének hathatós befolyásával elősegiteni! Különben pedig ragyogjon felettünk a béke napja, melyről a T. és a K. múlt számában vezércikkezett ! Egy olvasója. Képviselő választási tudnivalók. Már csak rövid idő választ el bennünket a képviselő választás napjától, mikor az erők és ellenfelek ismét összemérik fegyvereiket,|hogy a választási urnánál politikai felfogásukról beszámoljanak. Vármegyénkben ilyen izgalmas és érdek- feszitő mérkőzés még sohasem volt. A túlnyomó részben függetlenségi érzelmű választó-közönség most áll először szembe a porából uj életre kelt Phőnixxel, a nevet cserélt munkapárttal. Titáni küzdelem lesz ez, mely nálunk kétségtelenül a munkapárt teljes és végleges megsemmisüléséhez vezet. Az egyik párton a magyar ember évszázados eszménye, mig a másiknál a mondva csinált politikai programm, a feltétlen megalkuvás kicsinyes eszméje lelkesíti a sziveket. Es ennek a harcnak, ennek a küzdelemnek eredménye országos hatáson kívül a mi szükebb hazánkra is nagy jelentőségű lesz. Most fog ugyanis tisztázódni a kérdés, hogy Tolnavármegye közönsége oly igaz lelkesedéssel hódolt-e meg a jelenlegi törvénytelen kormánynak, mikor neki közgyűlésén valamennyiőnk szégyenére szolgalelküleg bizalmat szavazott! Majd most fog kitűnni, hogy volt-e ez a mümegalázkodás egyes jól táplált személy beteges ambíciójának folyománya és hogy ez az egész manőver nem volt-e a vármegyei közönség politikai véleményének erőszakos meghamisítása ? A tanulság, mely ebből a választási küzdelemből leszürődni fog, kell, hogy bennünket jövőbeli magatartásunkban irányítson, nehogy még egyszer megtörténhessék velünk az a nagy szégyen, hogy egy töredékpárt nevünkben országvilág előtt ismét csúfosan elszólhassa magát. Az ilyen élet-halál harcot hirdető képviselő- választások, mint amilyenek a mostaniak is lesznek, csaknem mindenütt a szenvedélyek kisebb- nagyobb felkavarásával járnak. A politikai elvekhez való szívós ragaszkodás, az ellenkező vélemény iránti makacs türelmetlenség sok polgárnál olyan intenzive fokozza az indulatok erejét, hogy számos esetben a büntető törvénybe ütköző cselekményeknek lesz felidézőjévé. Az ilyen cselekmények nagyon természetesen első sorban a magukról megfeledkezett választókra lesznek káros következménnyel, mert hisz mindenki maga felel tetteiért és senki sem hivatkozhatik arra, hogy amit elkövetett, a szenvedélyek hatása alatt cselekedte. De van aztán a dolognak egy másik, sokkal komolyabb háttere is, mely már az összes választó közönség érdekeit érinti, t. i. az, hogy egyes polgároknak törvénybe ütköző cselekménye sok esetben kihat a képviselő-választás eredményére, amennyiben a befejezett választás megsemmisítését, vonhatja maga után. Azért a lelkes választópolgár, aki pártja érdekeit szivén viseli és aki a közös zászló diadalát őszintén kívánja, félre fog tenni minden pártszenvedélyt, minden indulatot, elkeseredést és ellenségeskedést, hogy a közös cél megvalositását kicsinyes gyarlóságokkal és gyengeségekkel lehetetlenné ne tegye. Óva intjük tehát a választó közönséget és a függetlenségi polgárságot, hogy a választási harc hevében is maradjon a törvény korlátain belül! A képviselő választások alkalmával elkövetett büntetendő cselekményekről, melyek a választás érvénytelenségét eredményezhetik, részben a büntető törvény, részben pedig a választások feletti bíráskodásról szóló törvény intézkedik, mely utóbbi a választási aktus egész menetét és a választók jogait is szabályozza. Ezeknek a törvényeknek lényegesebb rendelkezéseit most a választások küszöbén jónak látjuk kivonatosan ismertetni, hogy mindenki tisztában lehessen azokkal a szabályokkal, amelyeket magatartásában és viselkedésében követnie kell. Jól tudjuk, hogy a választás vezetése és a rend fentartása a választás egész folyamata alatt a választási elnök feladata, akinek tehát mindenki engedelmeskedni tartozik, ó jelöli ki a választók helyét még pedig a pártok bizalmi férfiainak meghallgatásával és ha megegyezés nem jön létre közöttük e tekintetben, akkor sorshúzás dönti el, hogy melyik tartózkodási hely jusson az egyik és melyik a másik pártnak. A hely célszerű kijelölése és ennek megfelelő körülzárása a választás akadálytalanságának egyik nagy biztosítéka, mert az egyenlő politikai elvet vallók között csak a legritkább esetben szoktak parázs összeütközések támadni. Sok helyütt szokásban vám az is, hogy a választók a rend fentartása céljából igazolvánnyal láttatnak el, mely intézkedés azonban igen sok visszaélésre adott alkalmat, úgy, hogy ilyen igazolvány hiánya sem a szavazatszedő küldöttségekhez való megjelanésnek, sem a szavazat beadásának akadályául nem szolgálhat. Az sem lehet a szavazás akadálya, ha valakinek neve, életkora, vagy foglalkozása hibásan vagy hiányosan van a választói névjegyzékbe felvéve, mert a törvény szerint szavazásra kell bocsátani az ilyen tévesen bejegyzett választót is, ha különben személy- azonossága más módon megállapítható. Ez pedig nagyon könnyen elérhető az ázonossági tanuk és a bizalmi férfiak meghallgatásával, akik minden választót személyeseu ismernek. A törvény eme réndelkezésének ismerete mellett nálunk 30—40 választóval szaporodhatik a szavazók száma, mert a szekszárdi kerületben körülbelül ugyanennyi téves és hiányos bejegyzés történt a névjegyzékbe. A tévesen bejegyzett választóknak a szavazástól való alaptalan eltiltása volt részben oka annak, hogy a kúria Enyedi Lukács tápéi kerületi képviselőnek mandátumát érvénytelennek mondotta ki. A politikai véleménynek szabad és minden külbefolyástól ment kialakulását igyekszik biztosítani a törvény akkor, mikor súlyos büntetéssel sújtja mindazokat, akik valamely választót választási jogának szabad gyakorlásában erőszak vagy fenyegetés által megakadályoznak. Az idetartozó esetek közül leggyakoribb az, mikor az egyik párt a másik pártnak embereit bevonulása közben megtámadja, fenyegeti vagy bármily módon útja folytatásában megakadályozza és ez által lehetetlenné teszi rájuk nézve, hogy a szavazás helyére eljussanak. Az ilyen erőszakos és a legszebb alkotmányos jog gyakorlására éretlen nek bizonyult polgárt a törvény szabadságvesztéssel bünteti és e mellett — igen helyesen — még egy bizonyos időre választói jogától is megfosztja. A pártok vezetőinek tehát különös figyelmébe ajánljuk a községekből való bevonulás éber ellenőrzését és e célból nagyon kívánatosnak tartjuk, hogy minden menetben egy két tekintélyes és befolyásos szavazó lehetőleg részt vegyen. Itt kell szótanunk a választási küzdelem legpiszkosabb fegyverétől az etetés- és itatásról, továbbá a politikai véleménynek apró pénzre való felváltásáról, melyet u munkapárt a régi szabadelvű párt arzenáljából bányászott elő. Vannak kerületek az országban, ahol a polgárság erkölcsi érzülete már meg sem botránkozik a lélekvá- sárlásnak eme szégyenletes eszközein és ahol a baj immár oly akuttá vált, hogy kiirtása csak egy uj generáció helycseréje után sikerül. Ezekben a kerületben mit sem használ a törvény szigora KAPHATÓi Schlésinger Ignác Borovic Márkus Salamon Testvérek Sulcer Oszkár Fischhoff Mór Fischhoff Jakab uraknál. Porolakban előállított limonádé. Egy adag 6 fii!. Turistadobcz 12 adaggal zsebben kényelmesen hordható alakban 80 fill. Kirándulásokon, sport-tourákon, hadgyakorlatokon kitűnő szolgálatot tesz. — Bármely vízben oldva kitűnő limonádét ad. Főlerakat[: Miklós Aladár urnái Szekszárd. Készíti: Kertész Ernő gyógyszerész, KRISTÁLY- LIMONÁDÉ gyára, Szabadkán.
