Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-05-05 / 18. szám
XXXVIII. évfolyam __________________18. szám __________ Szekszárdi 1910 május 8. Sz erkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét minden közlemények intézendők iltetö Felelős szerkesztő Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 BODA VILMOS líolnár-féle nyomda r.-t, hová t a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők | Megjelen hetenként egyszer, szombaton Főmnnkatárs I Előfizetési ár: Egész évre 12 K. V* évre 6 K, */i évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában (HORVÁTH IGMÁCZ Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 3 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Választási zaj. Amit a következőkben megírunk, az nem politika. Az alkotmányos küzdelem harci zaja nyújt alkalmat erre a kukli prédikációra. Vajon meghallgatják-e? A minap olvashattuk az érdekes pálya- íutásu sokat utazott, sokat látott Zubovics Fedor kapitány cikkét egyik előkelő fővárosi lapban. Ez a cikk adott inzultust a következő sorokra. Zubovics 30 millió koronára becsüli a választási kortesköltségeket s oda konklu- dál, hogy az összeget a legfenyegetettebb társadalmi réteg az úgy is romlása felé siető gentry izzadja ki. Mi reális e számításokban, több-e, kevesebbe az összeg, nem vitatjuk; oly szédületes merevély előtt látjuk ezernyi existenciát, hogy kétségbeesve kérdezzük, — minek ez? Igaz, mindenkinek joga van úgy tönkremenni, ahogy akar, elvégre sok biztosítási ágensé törekvő nagy hazánkfia, akinek megválasztása ma több mint bizonyos, tönkre mehet (ámbár hazafias és vérző szívvel látjuk a nemzet- fenntartó elem végső pusztulását) ahogy akar — de hogy ennek a nagy eszem- iszomnak nyomában (és ez a nagy baj) erkölcsi tatárjárás va«. Az csak nem kérdéses senki előtt sem. Mélységesen megrontja a nép lelkét az az egy pár hét, ami most volt s ami lesz. Még a legsötétebb lelkeket is megsöpri a tömegszenvedély, a pántlikás szivar, a potyakoszt, a szabadalmazott fuvar és dándó. A legutóbbi választási napon ügyem Brassóba szólított. Legalább látok egy intelligens városi választást s korán keltem, hogy a pártok felvonulását lássam. De bizony nem láttam semmit. »Mi ezt igen csendesen csináljuk« — mondotta egy érzésben tiszta magyar szász választópolgár. No, ez igaz is volt. Tiz órakor már meg volt a város két képviselője választva' s azalatt is egy pillanatra se változott a város képe. Az iskolákban tanítanak, az üzletek nyitva, ez aztán szenvedélytelenül ment. Hát hiszen kétségkívül a választási harc temperamentum dolga. Az Írek zajosak. Albion szőke fiai ha korteskednek is, de mitingeken adják ki az erejöket s azontúl flegmájukból kiszoritatni nem engedik magukat. A magyar az hejehujával csinálja. A pártküzdelem néha évekre megzavarja a társadalmi helyzetet s amiből Szépiákról (nomen et omen) Ízelítőt kapunk, itt egy-két áldozat is gyilkos fejszétől a porondra hull. Még a dikaszteriumok idejében is sűrűn puf- fogtak a fejek, a méla Kölcsey mint sajogja a fütykös argumentumát, azóta sem lettünk nyugodtabbak, a lobogó-lelkesedés éppen ugy tulajdonunk és egy-két koponya okvetlen meglékelődik, __ ezen már segíteni nem lehet. De igenis lehet az erkölcsi duláson, amit a mai kampány okoz. Amit Zubovics kapitány ur javasol, az inkább elmésség, mint remedium. Azt mondja, hogyha sztrájkolnak a pékek, vasúti bakterek, villamos kalauzok, valahol Amerikában sztrájkolhattak a szülésznők, Irlandban a papok, sztrájkoljanak a képviselőjelöltek is. Zászló nincs. Paprikás nincs. Pántlikás szivar nincs. Fuvardíj nincs. Semmi sincs. De ahogy ki lehet az embert rendelni közmunkára, rendeljék ki az egészséges embert szavazni. S megy a szavazásra a maga költségén. így csinálták ezt hajdan. Ne rontsák amagyart! Ne is rontsák. De a jelöltek bojkottja létrejövetelét nem éri meg eleven ember. Azért egyenesen csak úgy kell a megoldást képzelni, hogy törvény szerint mondják azt ki, a társadalom pedig állítson a törvénynek olyan palládiumot, hogy aki ezt megszegi, az becstelen. Ma is tehetünk sokat. Tehetnek a jobbak. Mutassák ki mindenképpen, hogy a jelölt májáig menő potyázások gyalázatosak s önérzetes ember erre nem utazik. Még egy nagy kötelességünk van ebben az időben. Minden erőnkkel azon lenni, hogy ezek a napok társadalmunk békéjét ne dúlják föl. Mert akármily nagyra taksáljuk azt a szemeink előtt elfutó hajcihőt, az azt nem éri meg. Választási mozgalmak. Batthyány Tivadar gróf második körútja. A szekszárdi kerület függetlenségi és 48-as nagynevű képviselőjelöltje, Batthyány Tivadar gróf múlt szombaton az esti vonattal érkezett meg Dőry Pál volt békésvármegyei főispán kíséretében Szekszárdra, hogy másnap délelőtt Bonyhá- don Dőry mellett mondjon beszédet, délntán pedig körútját folytatva, ellátogasson Sárközbe. Batthyány Tivadar gróf a megállapított programm szerint vasárnap d. e. 9 órakor indult Dőry Pállal Bonyhádra, ahol rendkívül nagy ünnepséggel és szeretettel fogadták az elvhü 48-as bonyhádi választók őket. A megtartott nagyhatású programmbeszéd és Batthyány Tivadar gróf magasszárnyalásu politikai fejtegetése után bankett volt, melynek végeztével Szekszárdra hajtattak. A szekszárdi függetlenségi és 48-as párt vezetősége dr. Horváth Jenő társelnökkel az élén a bonyhádi utón, a mözsi bekanyarodásnál zászlókkal várta a népszerű képviselőjelöltet. A várakozókhoz csatlakoztak a tolnai és a sióagárdi választók küldöttei. Fél 3 óra lehetett, midőn Batthyány Tivadar gróf Dőry Pál társaságában riadó éljenzés között a városba érkezett, melynek utcáin mindenütt leírhatatlan lelkesedéssel fogadták, éljenezték, kendő lengetéssel üdvözölték a nép százai és százai, a magyar honleányok pedig májusi friss illatos virágokkal dobálták meg az ország egyik legtörhetetlenebb és legjelentősebb politikusát, aki a függetlenségi szent eszmék felkent hirdetője és követője. A valóságos diadalmenet Adler N. János társpártelnök háza előtt rövid időre megállóit és Batthyány Tivadar gróf Dőry Pállal felment az emeletre, ahol a kedves magyar háziasszony szeretettel teát szolgáltatott fel. Ezután megindult a beláthatatlan kocsisor, mely 115 kocsiból állott zászlókkal a keselyüsi utón Ocsény felé. Az elvhü, igaz 48-as decsi előkelő választópolgárok 60 bandéristával átjöttek Ücsényen és annak határában várták meg Batthyány Tivadar grófot, akit lelkes beszéddel Észterbauer Lőrinc üdvözölt. Itt meg kell említenünk, hogy a felbujtatott és félrevezetett őcsényi Szabóisták a decsi választók küldötteit és a bandéristá- kat sárral, kővel és záptojással megdobálták, amely meggondolatlan, eléggé el nem Ítélhető vak szenvedélynek az lesz az előrelátható következménye, hogy majd a decsiek is hasonló eszközökhöz nyúlnak, amitől azonban óva intünk mindenkit. A fainban mozgó néptömegen látszott, hogy tüntetésre készült, látva a szekszárdiak impozáns felvonulását, nem tüntetett addig, mig a menet a templom elé nem ért. Itt azután zajongot, szitkozódott ; mire a szekszárdiak egy része a kocsik - [ ról ieugorva, Batthyány gróf hintájához tódult, hogy esetleg megvédjék öt a fanatizált tömeg brutalitásától. Felismerve a képviselőjelölt a helyzet komolyságát, mely vérfürdővé válhatott volna nyugodtságra intette híveit és tovább indult an nélkül, hogy beszélt volna, ami különben sem volt lehetséges, mert harangozni kezdettek, hogy beszédét mekakadályozzák. Tehát még a templom harangjait is felhasználták kortescélra. Decs község végén az előkelő választók nevében Baján Lajos pártelnök meleg szavakkal üdvözölte Batthyány Tivadar grófot, aki hálásan megköszönte a lelkes fogadtatást. A decsi szép leányok nevében Baranyai Annuska virágcsokrot nyújtott át a következő beszéddel: „Méltóságos ur! Kijöttünk mi is Decs község leányai, hogy üdvözöljük a magyar nemzet legelső harcosát. Szeretetünk s hódolatunk zálogát, e virágcsokrot, fogadja szívesen tőlünk Méltóságod! Ifjú szivünk minden dobbanása azt mondja, éljen a magyar nemzet boldogságáért küzdő legelső harcosunk: Gróf Batthyány Tivadar!“ Ezután a festői menet megindult a többnyire Batthyány-zászlókkal ékesített utcákon a községházába, melynek tágas udvarát több száz választópolgár tartotta zászlók alatt megszállva. A községháza folyosójára felállított emelvényre először Dőry Pál lépett, aki harminc évet töltött Tolnavármegye közigazgatási életében, tehát mint régi ismerős, a népnek igazi barátja jött el, hogy bemutassa a decsi elvhü 48-asoknak a függetlenségi és 48-as pártnak egyik legjelesebb vezérét, Batthyány Tivadar grófot, (Éljenzés) akinek dicső őse a hazáért és szabadságért vértanai halált szenvedett. Nehéz időket élünk — úgymond — mert a népet a kitartott újságok megtévesztik, maszlagot hintenek el. Az igazságot kinpadra viszik és koncért harcolnak. Szomorú jelenség, hogy sokan elfogadják a Judáspénzt és azokra szavaznak, akik a nemzet és az alkotmány letörésére szervezkedtek. Dicsérettel említi fel a szekszárdi választókerület elvhüségét. Beszédét tovább folytatva kifejti, hogy a nagy idők teremtették a nagy embereket. így adta a gondviselés a nemzetnek Deák Ferencet, a haza bölcsét is, akinek alkotását a korcs utódok nem fejlesztették, hanem megszükitették. Ilyen volt Tisza István is (Abcug). Majd éljenzés között kifejti Kossuth Lajosnak elveit és a legnagyobb melegséggel ajánlja a függetlenségi és 48-as párt elszánt katonáját, Batthyány Tivadar gróf képviselőjelöltet és kéri a választókat, hogy hallgassák meg az ő igéit. Hosszantartó éljenzés után Batthyány gróf alakja jelent meg. Először is megindokolta, hogy miért vállalta el a szekszárdi kerület képviselőjelöltségét, dacára annak, hogy 26 kerület hívta meg ; majd megcáfolta az ellenpárt rágalmait, mintha őt többször egy kerületben nem választották volna meg. Fiume várost, úgy a zurányi kerületet is háromszor képviselte. Még tegnap is újból meghívták régi kerületébe, ő azonban a szekszárdi kerületet választotta; mert a szekszárdi kerület szüzkeriilet, a függetlenségi és 48-as elveknek igazi letéteményese. Még azért is vállalta a szekszárdi kerületet, hogy az országos érdekek mellett a helyi érdekeket kielégitse, azokért teljes erejével síkra szálljon. Most, hogy bejött DecB hazafias községbe, azt tapasztalta, hogy a községbe vezető utón csak lépésről-lépésre lehetett haladni. Úgy tudja, hogy már 1906-ban hoztak határozatot a sárközi nt kiépítése tárgyában, amely azonban még most sincs kiépítve. A vármegye ne korteskedjék, hanem vezesse pártatlanul a közigazgatást. Nem azért fizetjük a vármegyei tisztviselőket, hogy préssziót gyakoroljanak a jegyzőkre és az elöljáróságokra. Be is ígéri, hogy a közigazgatást javítani fogja és
