Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-04-21 / 16. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1910 április 23 lésével fogadták. Útja igazi diadalut volt. Gindli- családon és Faddon a községi fuvózenekar, Har- czod pedig a tűzoltóság is kivonult eléje. Mindegyik községben féhérruhás lányok husz-harmic főnyi üde csapatja koszorúval, csokrokkal kedveskedtek neki és kíséretének s Harczon Dosz- pod Erzsiké verssel is üdvözölte dr. Halászt, beleszőve köszöntőjébe, hogyha szükség lesz rá, a harczi asszonyok, lányok is tudnak majd lenni — ’egri Dobó Katicák. Az egyik vasúti álloiná son pedig, hogy hol volt, a mostani erőszakos választási kampányban nem lehet megmondani, a vonat berobogásakor kedves női kezek a Kossuth- nótát zongoráztak. A képviselőjelöltek Budapestről jöttek s az óváció már a tengelici állomáson kezdődött, ahol dr. Keck László és Grünvald Lajos kerületi pártelnökök, Gindlicsaládról tiz kocsi választók várták és Hofmann Ádám igazgató-tanitó üdvözölte őket; a községben pedig Braun Ádám, Medinán Mester István a helyi elnökök, Harczon a község nevében Renczes János községbiró, Faddon az országúton a bogyiszlói kanyarodónál Dobos Gyula néptanító, a községháza előtt pedig Kole- szár Ferenc helyi társelnök fogadták üdvözlő beszéddel dr. Halász Lajost. A népgyüléseket dr. Keck László, Faddon Grünvald Lajos nyitották meg, lelkesítve lelkes beszédjükkel és páratlan nagy népszerűségükkel mindenütt a tolongásigjnagy számában megjelent közönséget. Faddon például legalább harmadfél - ezer ember volt jelen. Utánuk Halász Lajos mondta el, alig múlt betegsége következtében indiszpozicióval küzdve, röviden programmbeszéd- jét, tartalmasságával, előadásának természetességével, népies példával általános tetszést keltve. Halász után Horváth Jenő fokozta a lelkesedést hatalmas orgánumával és negyvennyolcas radikalizmusával. Utánna Irsay József a függetlenségi párt második Barabás Bélája, ez a szintén istenkegyelméből való igazi népszónok pedig fiszta csengő hangjának zengzetességével, mindenki által érthető poetikus nyelvezetével, lelkének* erős erdélyi magyarságával, szivének ki-kicsorduló melegével, jóságával mindenkit a rajongásig magával ragadott. A gyűléseket Gindlicsaládon és Medinán Gyeney József (Kölesd), Harczon Renczes János, Faddon Keck László zárták be. A lelkesedés oly nagy volt, hogy Medinán a község széléig, Harczon a községházától az olvasókörig, Faddon a gyűlés helyétől a nagy vendéglőig az egész közönség elkísérte dr. Halászt, énekelve, éljenezve — fölszólitás, fölkérés nélkül. Halász tiszteletére Harczon az olvasókör bankettet rendezett. Harczon a legszebb ház az olvasókör saját háza. Tágas helyiségében Halász és kisérete Renczes Jánosnak, a kör elnökének voltak vendégei. A harmadik fogásnál Csóry Ferenc községi jegyző üdvözölte őket, amire dr. Halász válaszolt. A negyedik és ötödik fogás közben és után az emelkedett hangulatban egész sereg tószt hangzott el. Felköszöntőt mondtak Renczes János, Grünvald Lajos, dr. Keck László, Horváth Jenő s Kölesdről Gyeney Lajos, meg Törjék István. Renczes dr. Mányoky Gyulát, aki Medinán csatlakozott dr. Halászhoz, mint a Glosz- szák íróját éltette, amire Mányoky egy humoros Glosszákat olvasott föl a kölesd-kerületi munkapárt segítő csapatáról, a kajdacsi urasági lovakról. Közkívánatra végül Irsay József beszélt. Asztali áldást mondott Harczra, annak határára, lakóira, vezetőire. De minőt! . . . Nem éljenzés támadt utánna, hanem sereglés az aranyszáju református paphoz. Simogatták, ölelték, csókolták. Alig volt szem, amelyben a meghatottság könnyei ne ragyogtak volna. A bankett, amelyen éppen negyvennyolcán vettek részt, szekszárdi zenekisérettel a Himnusz éneklésével kezdődött s a Szózattal zárult. Legvégül pedig hat harci polgár, erővel hévvel és teljes szabatossággal a Rákóczi-indulót énekelte el. Faddon a programmbeszéd után a Halászpárti választók a kereskedők és iparosok olvasókörében jöttek össze, a nagyvendéglő udvarán pedig táncos népmulatság volt. Grünvald Lajos dr. Halász és kisérete részér? a társaskörben húsz teritékü vacsorát adott, amelyen tizenegy óráig voltak együtt. A tósztok sorát Grünvald Lajos dr. Halász éltetésével nyitotta meg, amire dr. Halász válaszolt, éltetve Fadd lelkes és hazafias derék polgárait. Dr. Mányoky Halász La- josnét éltette, Horváth Jenő a negyvennyolcas eszmék győzelmére, Renczes a három képviselő- jelöltre s a Halász-párt két elnökére ürítette poharát. Közben átmentek a faddi polgárok közé, ahol Grünvald Lajos, dr. Halász Lajos, Horváth Jenő, Rences János és Jagicza Vincze buzdították és lelkesítették a választókat. Itt látta és tapasztalhatta a szemlélő, hogy milyen, egész mesés népszerűsége van Faddon Grünvald Lajosnak. Amit meg is érdemel. Irsay s a kölesdiek és a harciak az nap elutaztak. Halász és a többi kisérete Faddon hált meg és másnap reggel volt elutazandó. De Grünvald Lajosné úrasszony vendégszerető házában oly kedves fogadtatásban részesültek, annak kedves körében oly jól érezték magukat, hogy dr. Halász, dr. Keck és dr. Mányoky egy feledhet- len nap bájos emlékével csak délután utaztak volt el. Dr. Halász legközelebb Gyönkön tart prog- rammbeszédet, amikor ismét képviselőjelöltek lesznek a kíséretében. A munkapárti sajtó. Ahhoz már hozzászoktatott bennünket a fővárosi sajtó, hogy a képviselőjelöltek fogadtatásáról szóló tudósítások mindenkor a szerint csiná- lódnak, amint a lap egyik vagy másik párt szolgálatában áll. A vidéki sajtó ezt a példát nem követhette, legalább szemérmetlenül nem, mert hiszen a helyi publikumnak, mint közvetlen szemlélőnek módjában áll a tudósítás hitelességét ellenőrizni. A jóizlésü és okosan vezetett lapot tehát, ha már semmi egyéb, ez az ellenőrzés fogja visszatartani attól, hogy másképp adja elő a dolgot annak a közönségnek, mint ahogy azt maga a közönség látta. Ugyan mit fog mondani az olvasó, ha pld. egy pártgyülésről szóló tudósításban, amely pártgyülésen ő maga is mondjuk csak mint érdeklődő volt jelen, azt olvassa, hogy mindössze néhány ember verődött össze, holott maga az olvasó több ezer ember, között szorongva hallgatta végig a pártgyülés lefolyását. Vagy megfordítva: a lap néhány emberből ezreket csinál. A legkevesebb, amit az olvasó tesz, hogy elkáromkodja magát és bosszúságában földhöz vágja a lapot, mondván: ez már még sem jáija. Olvasva az egyesült helyi munkapárti sajtónak tudósítását Batthyány Tivadar grófnak agárdi, mözsi és tolnai körútjáról, bizony mondjuk mi is s velünk együtt a jelenvoltak százai: Ez már még sem járja. Milyen magasra szökkenhetett fel a párt szenvedély ott, ahol a tudósitó látása már any- nyira elhomályosul, hogy szem elől téveszti a közönség ellenőrző kritikáját. De aztán tovább, ez a szenvedély immár annyira erőt vett a helybeli munkapárti sajtón, hogy azt sem veszi észre, hogy éppen akkor teszi, a legrosszabb szolgálatot az általa favorizált jelöltnek, amikor legelkesere- dettebb kortesévé szegődik. A választó közönség nagy része már régen gondolkodóba esett ezen a furcsa fegyverbarátságon s hogy a munkapárti sajtó által támogatott jelölt politikai magatartása oly erős kritikának van kitéve bizony ebben nagy része van ennek a sajtónak, amelyről mindenki tudja, hogy a legkormánypártibb megye hivatalos vozetőivel a legszorosabb konnexióban van és annak intencióit fejezi ki. Ha semmi egyéb, már az az agyontámoga- tás amelyben a munkapárti sajtó az ellenjelöltet részesiti, gondolkodóba kell, hogy ejtse azokat, akik benne a hamisítatlan függetlenségi politikust szeretnék látni. Valóban kevesebb támogatás több lenne. Ha valaki a most elmondottak igazságában és hitelességében kételkedik, kéijük olvassa a Tolnavármegye és a Közérdek c. újságnak azon tudósítását, melyről az imént tettünk említést. Ilyen célzatos, az igazságtól annyira távoleső tudósítást csak a legelvakultabb pártszenvedély sugalhat. E helyen nem szándékozunk a tudósítás cáfolatába bocsátkozni, elég cáfolat a jelen volt több ezerre rugó közönség jobb tudása. Azonban reá kell mutatnunk arra a farizeusi magatartásra amely a tárgyilagosság mezébe öltözve a legközönségesebb kortesfogással csinál hangulatot az ellenjelölt mellett. Hírlapírói becsületbeli kötelességére hivatkozva figyelmeztet, hogy az agitáció a felekezeti türelmetlenség jegyében folyik, de ugyanakkor nem mulasztja el kifejezni azt a reményét, hogy a párthivek nem fognak eltánto- rodni s hogy a bátaszéki jobbára katholikusokból álló község nem felejti el Szabó Károlynak, hogy a Lajvér-pusztán épült kápolnának belső berendezésére államsegélyt eszközölt ki. A szives olvasó figyelmét bizonyára nem kerülte el, hogy a hírlapíró becsületbeli kötelessége teljesítése közben milyen ügyesen helyezett el egy kis reklámot. Mi ugyan nem tudunk róla, hogy a bátaszéki egyházi férfiak izgatnának s ha igy volna mi magunk helytelenítjük elsősorban, de, igenis vannak sajnos tapasztalataink a hatóság magatartásáról. Elmondhatjuk, hogy mindenütt a hatóságot éreztük magunkkal szemben. A legutolsó közrendőrtől felfelé a vezetőkig. Sióagárdon az ünnepélyes fogadtatásba egyetlen disszonáns hang vegyült, mikor t. i. Batthyány a községházára ment az elöljáróságnál udvariassági látogatást tenni, a községháza folyosóján egy fegyveres rendőr szemébe kiáltotta: éljen Szabó Károly. Ez magában véve talán nem nagy eset, ám mindennél jobban illusztrálja annak a községi elöljáró-^ ságnak a magatartását, amelynek az a szolga kifejezést mert adni. ő tudta, hogy miért. Bizonyosan nem félt a felebbvalói megrovástól. Mözsön az ellenpárti tüntetést Pápay Géza, a községi másodjegyző és a tanító vezették. Tolnán a községi bírónak főrésze volt a zavargás előidézésében. Azt is tudjuk, hogy a Szabó-párti értekezletre Szóló meghívókat a tolnai főjegyző címezte és hogy a kisbi- rák és rendőrök vitték szét a meghívókat. Tolnán a polgári olvasó egyleten Szabó zászló leng, amelyet értesülésünk szerint a tolnai biró tűzetett ki. Atnig a tolnai ácsok szakegyletének helyiségéről a Batthyány zászlót a hatóság azonnal levétette, amit igen helyesen tett, ugyanakkor megtűri a másik társas egyleten a saját pártja zászlaját. Mindezek után kérdezzük, vájjon a hírlapírói becsületbeli kötelesség itt nem érzi szükségét a figyelmeztetésnek ? Bizonyára nem. Hanem kapunk e helyett egy bölcs tanácsot, hogy a pártok hagyjanak fel a kortes koraiakkal, hiszen a közvélemény már kialaklut úgy mond, egyik párt sem szerezhet már a másik pártpól hiveket. Azt már mégsem tételeztük volna fel t. laptársunktól, hogy ilyen naivságot komoly hangon merészel beadni az olvasóinak. Megérteni azonban tudjuk. Félti jelöltjét attól a hatástól, melyet Batthyány megjelenése okozhat, csak ez magyárázhatja meg, hogy ismét a közérdek ürügye alatt komoly, intő, oktató hangon azt kívánja az ellenjelölttől, hogy az egész Sárköz, Bátaszék* Várdomb, Bátá előtt, hol még egyáltalán nem is ismerik, ne is mutassa magát. íme szives olvasó, a mig előbb egy ügyesen elhelyezett kortesfogásra hívtam fel a figyelmedet, most rámutattam a lólábra. Könnyen tehettem, nagyon rosszul volt eltakarva. Nem folytatjuk tovább. Ha a kormánypárti sajtó és a hatóságok tovább is ilyen mértékben exponálják magukat az ellenzéki jelölt mellett, ám tegyék. Bizonyosak vagyunk benne, hogy senkinek sem jut eszébe ebből azt a következtetést levonni, hogy a mi hatóságaink és a munka - párti sajtó vedlettek át ellenzékivé. De hogy az ilyen feltűnő fegyvei'barátság azt az ellenzéki jelöltét tünteti fel különös színben, az már bizonyos. Választási mozgalmak. A szekszárdi választókerület függetlenségi és 48-as párt nagynevű képviselőjelöltje gróf Batthyány Tivadar május hó l-'éii Sárközben folytatja körútját, hogy programmbeszédét minden községben elmondhassa. így meg fog jelenni Ocsény, Decs, Pilis és Alsónyék községekben. Kíséretében lesznek Dőry Pál volt főispán, Rát- kay László és Ráth Endre volt országgyűlési képviselők. A függetlenségi és 48-as párt megalakulása Sióagárdon. Hiába az agárdiak nem tántorodnak el az igazi függetlenségi eszméktől. F. hó 21-én Barsi György vendégszerető házánál alakult meg a vezetőség. Elnök Komlóssy József. Társelnökök : Bognár' József Koncz és Vig János Kovács. Jegyző: Barsi Mihály. Vezérlő bizottság tagjai: Pál János Horváth, Sipos József, Kilián, Vig József Tornóczky, Sipos József Turcsik, Sági György Mancsi, Kilián Mihály Szűcs, Szűcs István Kiss, Törkő Pál Molnár, Malogh János Loboda, Finta Imre, Horváth János Fekete, Komlóssy István Sipos, Kovács Mihály Fekete, Loboda József Takács, Mancsi István Szabó, Szűcs János Szűcs, Kilián József, Navreczky György Grenus, Tornóczky György Fejős, Sándor Mihály, Navreczky János Navreczky, Vass János Navreczky, Vincze István Virág, Koncz János Tóth, Molnár Mihály Horváth, Péter István Szűcs, Vass József Fejős, Barsi György Fejős és Takács János Pere lettek. A munkapárt munkában. Bepillantva a vármegyénkben. folyó választási mozgalmakba, talán nem lesz érdektelen és semmi esetre sem fog a közérdek rovására esni, kissé megvilágítani, hogy mit ért a munkapárt munkálkodás alatt ? E munkát én ugyan közelebbről csak saját szükebb körömből, a pincehelyi választókerületből ismerem (itt azonban eléggé alaposan), de a valósághoz nagyon közelfekvőnek találom, hogy e munkásság vármegyénk többi kerületeiben is hasonló. Kerületünk bármely községét nézve azt találjuk, hogy a „munkapárt“ vezetői és valóságos főkortesei a községi jegyzők és bírák egy-kettőnek kivételével, mert — tisztelet, becsület e sZol- gailag meg nem alázkodó keveseknek — ilyen is akad. Nevüket elhallgatom, mert most olyan világot élünk, hogy inkább kellemetlenséget okoznék nekik az által, ha törvénytiszteletük előtt meghajtom zászlómat, mint elismerést szereznék részükre. ' A törvénytisztelet ugyan mindenütt, másutt inkább kötelesség, mint különös kiemelésre és elismerésre méltó, de épen az jellemzi a mi sze- é ny vármegyénket, hogy valódi igazgyöngynek
