Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-04-14 / 15. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

Követelem, hogy a progresszív adózás a kisgazdákra is kiterjesztessék, a teher a nagy- birtokosokra áthárittassék, mert azok fölös jövedelmükből könnyebben fizetik a nagyobb adót is. (Nagy éljenzés, taps.)

A kivándorlás ellen tennünk kell valamit. Én nem akarok sem egyházi, sem világi javakat elkobozni. Tisztelem a hitbizomány intézményét,

__ elvileg, de ha akár a hitbizomány, akár más

nag

ybirtok útjában áll annak, hogy a magyar nép földhöz jusson, hogy itt megkereshesse a magyar ember a kenyerét, akkor törvényes eszközökkel, törvény alapján, rendelkezésre kell bocsátani ezeket a birtokokat a magyar népnek, telepítés, parcellázás utján. Nem dicsekvésből mondom, de követendő példaképpen megemlítem, hogy mikor tudomásomra jött, hogy hevesmegyei birtokom útját állaná a kisgazdák terjeszkedésének, haladék nélkül rendelkezésére bocsátottam a kormánynak parcellázásra, a saját becsüsei megbecsülése alapján. Azután mondhatom azt is, hogy nem jár rosszul az a nagybirtokos sem, aki földjének értékét papírokba fekteti. Hála Istennek, én egy községet és annak 178 polgárát tettem boldoggá és tartottam vissza a kivándorlástól, amikor földemet parcellázás végett átadtam. (Percekig tartó éljenzés.)

Két adónem kérdését: bor- és husfogyasz- tási adó kérdését végre már tisztába kell hozni. Ezeket teljesen el kell törölni, mert drágítják az élelmet.

A kisipar nálunk — sajnos — a nehézségek egész sorozatával küzd, amig önálló vámterületünk nem lesz. Ahogyan a Szterényi-féle ipartörvényjavaslatok elkészültek, — ahol lehetett, dolgoztam ellenük — úgy nem lehet a kisipart pártolni. E szerint minden csizmadiamesternek egy írnokot kellene tartania az irka-firkára, amire szükség nincs. Az állam már évek óta gépek adományozásával segíti a kisipart, de mire azok a gépek megérkeznek, azt kivárni türelem kell. (Derültség, éljenzés.)

A munkáskérdéssel kapcsolatban rá akarok mutatni a koalíció legrosszabb törvényére : mun- kásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztári törvényre.

Kívánom, hogy az ipartörvényben az iparos, az ipari munkás jogai és kötelességei is egyéb törvényekben körülirassanak. Különösen szükségesnek tartom, hogy a köztisztviselők szolgálati pragmatikát kapjanak.

Azt hiszem, azt minden magyar köztisztviselő elismeri, hogy érdekükben mindig tettem és mindig törekedtem tenni. Az én igen tisztelt állami alkalmazott barátaim javára milliókat vasaltam ki a kormánytól és életem egyik büszkeségét képezi, hogy az állam összes alkalmazottait egy táborba összehoznom sikerült. Ezeknek kérelmei összefoglalvák úgy a szegedi, mint a kolozsvári kongresszus emlékirataiban. Boldog önérzettel gondolok arra vissza, hogy ezt a két kongresszust én vezethettem és a törvénytisztelet nevében, de nyomatékosan követeltük azt, amihez az állami alkalmazottak minden kategóriájának joga van. (Taps, éljenzés, helyeslés.)

A gazdasági kérdésben programmom az, hogy Magyarország addig erős, független, gazdag ország nem lehet, amig az ország jövedelme az osztrák pénzeszacskókba vándorol. Az önálló vámterületre szükség van. Mikor mi követeljük a gazdasági önállóságot, követeljük a pénzügyi önállóságot is, az önálló nemzeti bank felállítását. (Éljenzés, nagy tetszés.)

Mi Kossuth Lajos példáját követjük: azon az utón haladunk, amelyet ő megjelölt (Nagy éljenzés), mikor 48-ban egy tolvonással eltörölte a rendi alkotmányt. A népjogokat is ki kell terjesztenünk, épp ezért követelem az általános egyenlő választójogot. A titkosság kérdésében a végcél mindenesetre a titkosság. A nagyvárosokban már most kívánom, de községekben mikor, az gyakorlati kérdés. Sérelmes a választókerületek beosztása is. Magyar kerületben sokkal kevesebbnek van választójoga, mint nemzetiségi vidéken. Egyenlővé kell tenni a kerületeket. (Nagy tetszés.)

A kormány ma a pénzes zacskóját csörgeti, azonban a nemzetnek nem mondja meg azt, hogy mit akar. Állítólag akarja az általános választói jogot. Minisztere, Hieronymi, Tiszára esküszik, ki pedig az általános választói jog legádázabb ellensége. (Kitörő Abcug !—kiáltás. Le vele! Abcug Tisza!) Ez a népámitásnak a legnagyobb foka. Ilyen fontos kérdést a napirendről levenni nem engedünk, nem engedjük elodázni, mig Khuen az ő kis statisztikai adatait beszerzi. (Derültség, taps.)

Épp így vagyunk a kormánnyal egyéb dolgok terén. Én tudom, hogy mit akarok. Akarom az önálló magyar hadsereget. A kormány mélységesen hallgat erről. Újabban emlegetik a honvéd-tüzérséget. Voltak idők, midőn a magyar nemzet lelkesedéssel áldozott volna érte, de azóta, hogy a honvédséget bevonultatták a magyar parlamentbe, azt kérdezzük: mit kapunk a hozott áldozatért ? (Zajos tetszés.) Nem vagyunk hajlan-'

dók vívmánynak tekinteni a honvéd-tüzérséget újabb áldozatok fejében. Tudjuk nagyon jól, hogy katonai téren mit akar a kormány. A hadsereg fejlesztésére sok-sok pénzt. Ha ezt akarják, hozzák meg a nemzetnek a gazdasági önállóságot. Majd, ha ez meglesz, de nem szóvál, hanem, mint Széchenyi mondta : non verba, séd facta, akkor beszélünk majd a katonai kérdésről. (Percekig tartó taps.)

Végül a vallási kérdést említem fel. Álláspontom : béke honoljon a felekezetek között. Óvja meg a magyarok Istene hazánkat a felekezeti villongásoktól, elég bajunk van úgy is. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Evek óta szorgalmazom a katholikus autonómiát, a protestáns egyháznak, amely sajnos a legszegényebb, az állam adja meg a megélhetés feltételeit, virágzásának biztosítékait, amit én, mint nem protestáns, szivem egész melegével kívánok. (Tetszés, éljenzés.)

Kívánom és követelem az 1848. XX. törvénycikk végrehajtását oly értelemben, hogy alapítványt biztosítsunk, mellyel a szegényebb egyházaknak adóterheit csökkenthessük, valamint a, lelkészeknek emelkedő fizetést nyújthasson. (Éljenzés.)

Ezután rátért a helyi ügyekre, melyekkel zajos tetszés és éljenzés közben hosszasabban foglalkozott, végül szavait igy fejezte be:

Hajós ember vagyok, bejártam a tengereket. Megszoktam, hogy az iránytűmet követem, akadályok előtt meg nem állok. Az én iránytűm Kossuth Lajos, az én politikai hajómat ő irányítja, az ő tanítása az, hogy Magyarország boldog csak akkor lesz, ha független, szabad lesz. Az én iránytűm: a magyar függetlenség, a népjogok, a sajtó-, a gyülekezési jog biztosítása, a szabadság, az egyenlőség, a testvériség irányában. Isten engem úgy segéljen! (Frenetikus taps, zugó éljenzés.)

Az éljenzések lecsillapodása után a választópolgárság kívánságára Rátkay László volt országgyűlési képviselő lépett az emelvényre és költői, magas szárnyalásu beszédben mutatta be a szekszárdi szeplőtlen függetlenségi és 48-as választókerületet Batthyány Tivadar grófnak, őt pedig megismertette a választókkal, akit a magasba emelkedő fenyőhöz és sudár egyenes jegenyéhez hasonlított. A szüztiszta kerület valóban megtalálta méltó képviselőjelöltjét, aki megalkuvást nem ismerve, törhetetlen kitartással küzd Kossuth Lajos szent eszméiért. Majd gyönyörű költői hasonlatokbán fejtegette az osztrákpolitikát és azt a lemondó, haza és nemzet ellenes törekvést, melyet a halottaiból feltámasztott szabadelvű pártból kialakult munkapárt hirdet. Végül a legmelegebben ajánlotta Batthyány Tivadar grófot a választók szeretetébe. Beszédét sokszor meg ujuló éljenzéssel és helyesléssel honorálták. Utána még Sümegi Vilmos volt országgyűlési képviselőt kívánták hallani. Sümegi a nép megnyilvánult kívánságának engedve, nagyhatású beszédet tartott mindvégig feszült figyelem és éljenzés között. A ritka, fenséges lefolyású gyűlést Boda Vilmos pártelnök rekesztette be, mire felhangzott a Kossuth-nóta.

Az ünnepelt képviselőjelölt kíséretével ekkor levonult Adler N. János párttárselnök vendég- szerető házához, ahol a szeretetreméltó kedves háziasszony barátságos ozsonnát adót a gróf tiszteletére.

Ezután udvariassági látogatást tett Boda Vilmos, Rátkay László, Sümegi Vilmos és többek kíséretében. Meglátogatta a polgári olvasókört, a kereskedelmi kaszinót, a kath. olvasókört, a kaszinót és a ref. olvasókört. A polgári olvasókörben Horváth József igazgató, a kereskedelmi kaszinóban Leicht Lajos elnök, a kath. olvasókörben Szabó Géza ügyvezető elnök, a kaszinóban Bodnár István h. igazgató és a ref. olvasókörben Majsai fogadták.

Mindenütt élénk örömet és éljenzést keltett Batthyány megjelenése, aki szeretetreméltósá- gával és lekötelező modorával meghódította a sziveket.

Este 8 órakor a Szekszárd-Szálló dísztermében 200 teritékü bankett volt Batthyány gróf tiszteletére, melyen az első felköszöntőt Boda Vilmos pártelnök mondotta. Nagyhatású beszédét ezzel fejezte be: „Isten minket úgy segéljen, hogy Batthyány Tivadar gróf kibontott zászlaját fényes diadalra juttatjuk !“

Hermann Frigyes szekszárdi szőlőbirtokos hosszabb, történelmi visszapillantásokkal élénkített beszédjében a nagynevű képviselőjelöltet és Boda Vilmost éltette. Lelkes éljenzés.

Ekkor Batthyány Tivadar emelkadett szólásra és éljenzéstől többször megszakított beszédében igy nyilatkozott: Nagy ünnepet ülök ma, mert látom a politikai megifjusodást és látom a kormány által elhanyagolt város polgárainak tüntetését. Harci riadó támadt Szekszárdon, hogy győzelemre vigyék a függetlenségi és 48-as zászlót. Sok helyen voltam már, de ily őszinte lelkesedést még nem tapasztalt az eszmék és

igazságok mellett, mint itt. Úgy látom, hogy mélységesen át vannak hatva Kossuth Lajos eszméitől. Lélektani megfigyelésem, hogy a szekszárdi választókerület minden osztálya képviselve volt a programmbeszéden, még a honleányok is. Mikor engem a szeplőtlen tiszta függetlenségi és 48-as párt jelölt, akkor elismerte, hogy az az igazi ut vezet a haza és nemzet boldogitásához, melyen a függetlenségi és 48-as párt halad.

Itt bőven fejtegette a szociális eszméket, melyeknek sarkpontja, hogy mindenkin kell segi- teni. Folytatólag igy nyilatkozott: Ez a kormány, azért küldetett, hogy teljesen feltámassza a szabadelvű pártot. A választási ügyek vezetése pártunk részéről és reám van bízva, s úgy látom, hogy a kormány nagyon téved • mert a munkapárt többséget nem fog kapni. Ezt kizártnak tartom, mivel a felébredt nemzeti öntudat ezt nem engedi.

A demokrácia a reakcióval meg fog ütközni. A győzelem a magyar demokráciáé lesz.

Akiket a függetlenségi párt annak idejében, mint megbízhatatlanokat kiutasított, azok. most ott tolongnak a munkapártban.

Továbbá fejtegetéseiben megjósolja, hogy a mostani kormány, mely bűnben született, hosszú életű nem lehet.

Mindvégig nagy figyelemmel hallgatott beszédjét azzal fejezi be, hogy most mikor bemegyünk a harcba, akkor egy táborba tömörüljünk és ahhoz álljunk, aki a nép jogaiért és az alkotmány biztosításáért küzd. (Még mellesleg érintette Mayer Alajos, a Szabó-párt alelnöke és társa által történt insultust, arra kérte választóit, hogy hasonló fegyverekkel ne éljenek.) Bízva a győzelemben, poharát emeli a szekszárdi választó- polgárok és családjaik egészségére, még azokéra is, akiknek még most nincs választói joguk. Hosszantartó éljenzés és taps.

IQ. Wéber János volt országgyűlési képviselő tartalmas, hazafiságtól duzzadó felköszöntőben az elismerés pálmáját nyújtotta át Boda Vilmos pártelnöknek. Lelkes éljenzés. — Még Sümegi Vilmos ürítette poharát Batthyány Tivadar és Boda Vilmos egészségére. Nagy tetszéssel fogadott pohárköszöntőjében széles látkörü politikai fejtegetésekkel bizonyította be, hogy Magyarországnak elsorvasztója az az áldatlan viszony, amelyben Ausztriával áll. A rokonszenves szónokot éljenzéssel tüntették ki.

Horváth Ignác tanító, lapunk főmunkatársa a fővárosi vendégeket, dr. Zsigmond Ferenc pe. dig lendületes beszédben a polgárságot éltette.

Választási mozgalmak.

Batthyány Tivadar gróf pártjához tartozó hazafias választópolgárok Bátaszéken múlt szerdán értekezletet tartottak és szervezték a pártot. A párt elnökévé Liebhauser Istvánt, társelnökökké Hermann Donáthot és Rohr Jánost, alelnökökké Schwartz Miklóst, Góbéit Mihályt, Miheli Jánost és Hermann Andrást választották meg. Jegyző: Szám József. Pénztárnok: Fürst Antal. A bizalmi férfiak elnöke: Góczy N. János, tagjai : Hermann József, Hermann Mátyás, Göbelt Lőrinc, Homann József, Homann János és Maszler János. Az igy megalakult párt táviratilag melegen üdvözölte Batthyány Tivadar grófot, a függetlenségi és 48-as párt képviselőjelöltjét.

Tolnán szintén megalakult a Batthyány- párt, melynek elnöke Ábrahám Gyula. Társelnökök: Lengyel Ferenc, Taubner Ármin és Potyondy István. Pénztárnok: Potyondy György. Jegyzők: Perler József és Károlyi Károly.

A kölesdi kerületben dr. Halász Lajos, a kölesdi függetlenségi párt képviselőjelöltje, a múlt hónapban megszakított körútját ezen hónap negyedikén és ötödikén folytatta. Negyedikén Varsádon, Kistormáson, Felső- nánán, Kétyen és Murgán, ötödikén pedig Kalaznőn, Szakadáton és Diósberényben volt. Kíséretében voltak Hódy Gyula, a zsombolyai kerület volt képviselője, most képviselőjelöltje, és Koritsánszky Ottó fővárosi újságíró, vármegyénk szülöttje; továbbá dr. Keck László kerületi pártelnök és Szakadáton, meg Diősberény- ben dr. Orbán márton gyönki ügyvéd. A mindenütt nagy számmal megjelent választóknak a képviselőjelöltet dr. Keck László mutatta be lelkes és lelkesítő beszéd kíséretében. Dr. Halász programmbeszédje tartalmasságával és előadásé nak közvetlenségével a községekben nagy hatást keltett. Utánna Koritsánszky Ottó, Diósberóny- ben dr. Orbán Márton beszéltek köztetszés mellett. Hódy Gyula, a függetlenségi párt országosan ismert német-népszónoka pedig, népies, de nem parasztos előadásával és kifogyhatlan humorával a szószoros értelmében elragadta a hallgatóságát.

Dr. Halász Lajos múlt vasárnapon és hétfőn nem jöhetett le ismét a kerületébe, de tizenhatodikén megint lejön és Gindly-család köz